43.rész

Hát megint itt lennék. Most nincs semmi hozzáfűznivalóm, max csak annyi, hogy jó olvasást. :)

43.rész.
~Összejött a család/1~


-Anya Te mit keresel itt? - Néztem az aggódva engem fürkésző édesanyámra.
- Timi felhívott, és egyből iderepültem. - Mondta, majd az ágyamhoz lépve jól megölelgetett. - Jól vagy szivem?
- Jól vagyok. Anya nincs semmi baj. - De Ő csak nem akart elengedni. - Ezért nem kellett volna iderepülnöd. Csak sok volt a stressz. De nincs semmi bajom.
- Ohh igen? Még, hogy nem kellett volna? Az édesanyádnak a tv-ből kell megtudnia, hogy egy sztárral jársz? - Nézett rám felháborodva.
-Ha kerestél volna, akkor nem. - Dörmögtem az orrom alatt.
-Hogy mndtad? - Kérdezett vissza anyám. Nem csodálom, hiszen a dörmögésemet senki nem értette volna meg.
- Csak azt kérdeztem, hogy hol van Liam.-Eresztettem meg felé egy mosolyt.
- Hazaküldtem lezuhanyozni, meg átöltözni. De ne izgulj lassan vissza kell érnie. - Végszóra valaki bekopogott. Sejtettem, hogy Ő lesz az, ezért egy "Gyere"-vel elintéztem a dolgot. Tényleg Ő volt az, de hozta a többi dinnyét is. Liam mögött először felbukkant Harry, majd Timi, Niall, Zayn, Loui, Lili, és az én két elveszett báránykám Courtney és Will. Hát Ők meg hogy kerültek ide??? :O
- Sziaaaaaa.
- Hogy vagy?
- Fáj valamid?
- Hiányoztál. - Ezekhez hasonló mondatokkal árasztottak el. Én csak kapkodtam a fejem köztük, míg végül a leghiggadtabb egyénre nem korlátoztam a figyelmem, aki történetesen Liam volt.
- Leállítanád Őket? - Néztem rá kérlelően. Liam csak elmosolyodott.
- Hééé srácok nyugi. Hagyjátok már levegőhöz jutni. -  A többiek mit sem törődve vele folytatták a "kínzásomat" Liam ezt megunva egy hatalmasat füttyentett, aminek következtében végre mindenki elhalgatott. -Köszönöm. - Húzta ki magát büszkén az én kis hősöm. - Szóval csak közölni akartam, hogy ha egyszerre csak egy ember beszél, akkor nagyobb a valószínűsége. hogy válaszok is érkeznek. - Kezdte el magyarázni a többieknek. A srácoknak több se kellett hangos nevetésben törtek ki.
- Ugye apának nem szóltatok, hogy itt vagyok? - Kérdeztem meg, hiszen már csak az hiányzik, hogy Ő is betoppanjon.
- Természetesen szóltunk. - Válaszolt anya. Na remek. Már csak ez hiányzott a nyugalmamhoz.
- Eleanor is azt uzeni, hogy amint tud bejön hozzád. - Mosolygott Loui.
- Szerintem nem leszek már benn addíg. - Mosolyogtam vissza rám. Jól esett, hogy ennyire törődnek velem.
- És Dan is azt mondta, hogy nemsokára benéz. - Na nekem itt fagyott le a mosoly az arcomról.
- Srácok. - Néztem rájuk.
- Igen.- Hangzott az egybevágó felelet.
- Beszélhetnék egy picit Liammel? - Kérdeztem, miközben rájuk sandítottam.
- Nincs megtiltva. - Mosolyodott el Harry.
- Négyszemközt gondoltam lüke. - Boxoltam vállba. A többiek összemosolyogtak, majd megindultak kifelé.
- Én egy lépést sem teszek addíg míg meg nem öleltem az én dilis barátnőmet! - Táncolt oda hozzám Cort, majd a szó szoros értelmében a nyakamba ugrott. - És ha kiszabadulsz innen részletes beszámolót kérek mindenről. Föleg róla! - Sandított Liamre, majd elhajolt tőlem, és Ő is kiment. Liam lehuppant mellém az ágyra, majd kíváncsian nézett rám.
- Miről akartál beszélni? - Kérdezte, majd átkarolta a vállam.
- Ha Dan idejön, anya tuti, hogy felismeri. - Kezdtem bele halkan.
- És ez baj? - Kérdezte.
- Igen, mert nem tudom, hogy hogyan fog reagálni rá, és én nem akarom eljeszteni. Nem akarom még egyszer elveszíteni. - Éreztem, hogy a könnyek mardossák  a torkom, de nem akartam sírni. Most nem.
- Hééé. Nyugi. - Ölelt át még jobban Liam, majd hátamat kezdte el megnyugtatóan símogatni.
- Nem tudom mit csináljak Liam. Talán...talán beszélnem kéne anyuval. Elmondhatnám neki, hogy megtaláltam...
- Lehet, hogy az lenne a legjobb. - Mondta. Hangja megnyugtatóan hatott rám. Olyan jó volt, hogy itt van velem, és megbeszélhetem vele a gondjaimat. És Ő nyugodtan végighallgat, s nem küld el a f*szba, hogy a rinyálásommal untatom.
- Köszönöm. - Mondtam, hiszen annyira hálás voltam neki.
- Mit? - Kérdezte meglepetten.
- Mindent...Hogy vagy nekem. - Ő csak mosolyogva nézett rám, majd közelebb hajolt és nyomott egy puszit a homlokamra.
- Beküldöm anyukádat. - Állt fel mellőlem, majd az ajtó felé indult.
- Nem maradnál bent te is? - Néztem rá félve. Megnyugtat a közelsége, és most nyugodtnak kell lennem.
- Ha szeretnéd. - Mosolygott rám, majd kiment az ajtón. de pár perc múlva vissza is tért anyuval a nyomában. Liam visszaült mellém, anyu pedig helyet foglalt az egyik széken.
- Istenem, ha most benyögitek, hogy terhes vagy, én esküszöm falra mászok. - Sóhajtott fel anyu.
- Hogy? Mi? Dehogy is. Ezt mégis miből gondolod? - Kérdeztem vissza zaklatottan, hiszen nem számítottam rá, hogy ilyen következtetéseket von le.
- Csak egy tipp volt. De akkor ugye ezek szerint nem vagy az? - Nézett rám anya "reménykedve"
- Nem. Dehogy is. -Ráztam meg a fejem hevesen.
- Akkor miről szerettetek volna beszélni velem? - Kíváncsiskodott tovább.
- Valójában csak én akartam. Liam csak azért van itt, mert megkértem, hogy maradjon. - Néztem az említettre hálásan, aki csak mosolyogva kulcsolta össze kezeinket.
- Miről lenne szó. - Kérdezte anya, én pedig éreztem ,hogy eljött az idő. El kell mondanom neki mindent. De hogyan közölhetné egy gyerek az anyjával, hogy megtalálta az elveszett testvérét? Egyre jobban kerített hatalmába a félelem. Mi van, ha anyu azonnal meg akarja majd keresni? Ha el akarja neki mondani? Még én sem fogtam fel teljesen, hogy a testvérem újra a közelemben van. Hát még akkor Ők, hogy reagálnák le? De aztán végül csak belevágtam.
-Megtaláltam...- Nyögtem ki ezt az egy szót. Amilyen rövid kis szavacska, nekem most annyira nehéz volt kimondanom.
- Mégis mit találtál meg? - Nézett rám értetlenül.
- Inkább kit. - Válaszolt helyettem Liam, hiszen én teljesen lefagytam. Nem tudtam hogyan mondjam el neki. Hiszen ez nem egy olyan dolog, amit az ember csak úgy benyöghet.
- Na jó, mostmár elmondhatnátok, hogy mi ez az egész. - Akadt ki anyám.
- Megtaláltam Dant...
- Hogy kit? - Kérdezett vissza.
- Danielt, aki valójában Beni...-Hangom olyan halk volt, hogy még én is alig hallottam. Anyám arcáról hírtelen lefagyott minden érzelem, és csak meredt ránk. - Anya...anya kérlek mondj valamit. - Kezdtem totálisan kétségbe esni. Liam csak bátorítóan símogatta hüvelykujjával a kezem, majd egy pohárba vizet töltött, és anyu felé nyújtotta. Anya kivette a kezéből, majd egy húzásra megitta, és ismét ránk bámult.
- Hogy érted azt, hogy megtaláltad? - Kerekedtek el teljesen a szemei.
- Úgy, ahogy azt érteni lehet. Megtaláltam...Itt...Londonban... - Kezdtem bele, majd elmeséltem neki az egész történetet. Anya szinte sokkos állapotban hallgatott végig. Épp a mondandóm végére értem, és meg akartam beszélni anyuval, hogy Dan nemsokára bejön, és mit kéne csinálnunk, mikor valaki benyitott........


Hát ennyi lenne mára. ÉS tudom, hogy mostanában el vagyok maradozva, és ritkán vannak részek, de nem igazán tudom összeegyeztetni a melót és az írást...:$ A néha tizen egy-két órás lehúzott műszak után örülök, ha hazaérek és kinyúlhatok az ágyikómban. :$ Ha pedig szabadnapom van, akkor is olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm semmihez, vagy éppen a dolgaimat rendezgetem, szal nem vagyok itthon :$ Én tényleg sajnálom, de valószínűleg ez már csak így lesz a nyáron :$