46.rész

Hááát megint itt vagyok. Tudom, kicsit régen volt rész, de meló teljesen leköti az időm. =/ Viszont most két hétig várható, hogy lesznek majd részek. És ma lesz Timi szemszög is. :) Amit persze Timi írt. :) Nem tudom mi lenne velem nélküle. Vagy a sztorimmal...xd Ő az, aki tartja bennem a lelket, hogy van értelme folytatnom. Mert hát lássuk be, nem igazán árasztatok el komikkal és így azt sem tudom, hogy tetszik-e nektek az, amit csinálok. Tudom, tudom, az írók mellet sem áll ot végig valaki, aki fogja a kicsi kacsójukat, de nekik legalább kiadás után kiderül, hogy tetszik-e az embereknek az alkotásuk vagy nem. Nekem valószínűleg soha nem fog megjelenni az irományom semmilyen formában, szóval sokat számítana nekem, ha néha néha megdobnátok egy komival. Nem baj, ha negatív a véleményetek. Bírom a kritikát. Csak légyszi mondjátok el, hogy mit gondoltok az eddigiekről. Én nem fogom azt mondani, hogy xy komi után jön a kövi, csak jól esne, ha írnátok pár sort. :$ Nos nem is papolok tovább. Jó olvasást.

46. rész
~A bonyodalmak tovább fokozódnak.~

Bailey szemszög.

 Harry elkérte Lou kocsikulcsát, és megbeszéltél, hogy Ők, madj hazajönnek taxival. Az út csendben telt el. Harry a vezetésre koncentrál, én pedig az ablakon kibámúlva merültem bele a gondolataimba. Végig Liam szavai vízhangoztak a fejemben, és egyfolytában a megvető tekintetének a  képe villant fel az agyamban. Harry beparkolt a garázsba, majd kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba. A nappaliba érve levetettem magam a kanapéra, és szorosan magamhoz ölelve az egyik díszpárnát próbáltam meg elterelni a gondolataimat.
- Jobban vagy már? - Ült le mellém Harry.
- Nem, de majd leszek. Te?-Kérdeztem vissza Én is.
- Dettó. - Válaszolta. Ezután pár perces csend állt be közénk. Nem tudtuk, hogy mit mondhatnánk még egymásnak. Hiszen nem akartuk egymást emlékeztetni a mai napra, de mind a ketten padlón voltunk ahhoz, hogy más témát dobjunk fel. Aztán végül Harry szólalt meg. - Én felmegyek lezuhanyozni. -Mondta, majd megölelt, és utána a lépcső felé indult. - Neked sem ártana.
- Ezzel most azt akarod modani, hogy büdős vagyok? - Néztem rá "durcizva"
- Dehogy is Te bolond. De tudod egy forró zuhany csodákra képes. - Monda, majd eltűnt a lépcső tetején.
Én továbbra is szegény párnát kínoztam, és kezdtem feladni a reményt, hogy tudok RAJTA kívül másra is gondolni. Nemhogy lenyugodtam volna, inkább csak még zaklatottabb lettem. A párnát az egyik sarokba hajítottam, majd felpattantam a kanapéról, és megindultam a hátsó kert felé. Gyönyörű volt, még most is. De nem tudott lekötni a szépsége. Erről is csak Ő jutott eszembe. Mint mindenről. Miért kellett nekem beleszeretnem? Miért kellett egyáltalán itt maradnom? Miért nem mentem haza első nap? Mikor még a reptéren voltunk? Egyre több kérdés torlódott fel a fejemben, de válasz egy sem volt. Kétségbe esve ültem le a hintaágyra. A lábaimat felhúztam, és ráfektettem a fejem. Olyan jó volt egy kicsit csak ógy lenni és nem foglalkozni semmivel. Teljesen kizártam mindent és csak a medence vizének lágy ringására öszpontosítottam. Ezért is ilyedtem meg, mikor valaki levágódott mellém.
- Ez jól esett. Te nem mentél el? - Nézett rám érdeklődve Harry. Tényleg nyugodtabbnak tűnt.
- Nem. -Válaszoltam.
- Héé. - Tette a vállát a kezemre. - Jól vagy?
- Igen. Csak nem értem hogy lehettem ennyire ostoba.
- Már miért lennél ostoba? - Nézett rám meglepetten.
- Mert bele szerettem. - Adtam meg az rövid választ.
- És ez miért is baj? Na jó eltekintve a történtektől.
- Mert nem ez volt a terv. - Bukott ki belőlem, de amint szembetaláltam magam Harry döbbent arcávalrájöttem, hogy ezt nem kellett volna. Elszóltam magam. A francba is. Ma már tényleg minden el kell rontanom?
- Na jó én lemaradtam. Miféle tervről beszélsz? - Kérdezte kikerekedett szemekkel. Megbíztam Harryben, és éppen ezért döntöttem ógy, hogy mindent elmondok neki. Tényleg mindet. Az egész sztorit elejétől a végéig. Csak éppen tartottam egy kicsit attól, hogy megharagszik amiért hazudtunk neki/k.
- Ma már úgy is mindegy. - Kezdtem bele. - Elmondok neked valamit, amit már az elején el kellett volna. Szóval az a helyzet, hogy...- Elakadtam. Nem olyan könnyú dolog közölni egy ilyen dolgot egy baráttal.
-Hogy...? -Próbált meg segíteni, de nem nagyon ment. Csendben meredtem a medencére és próbáltam összeszedni a gondolataimat. - Nincs semmi baj. Nekem elmondhatod. -Tette a kezét a vállamra.
- Tudom. Csak félek.
- Mégis mitől?
- Hogy megutálsz azért, amit mondani fogok. - Vallottam be neki.
- Nem tudsz olyant mondani, amivel ezt elérnéd. - Mosolyodott el kedvesen, én pedig csak még nagyobb szemétnek éreztem magam, hogy az én gondjaimmal traktálom, mikor van neki is elég.
- Fogadunk? - Néztem ismt rá, majd hatalmasat sóhajtva kezdtem bele. Elmondtam neki mindent. Hogy az egész a mozinál kezdődött, és hogy én csak segíteni akartam Liam-en, mert Ő is ott volt velem, amikor szükségem volt valakire. Hogy én rángattam bele ebbe az egészbe, és hogy minden csak színjáték volt. Hogy Én és Liam valójában nem jártunk. És azt is, hogy sikeresen belezúgtam...Harry csak hatalmaakat pislogva meredt rám. Nem mondott semmit, még csak meg sem mozdult. Egyszerűen csak ledöbbenve figyelt. Tudtam, hogy ez lesz...Hogy utálni fog.
- Én mondtam, hogy elérem, hogy megutálj. - Mondtam, majd felpattantam mellőle, és a ház felé vettem az irányt.
- Bé várj már. - Jött utánnam Harry, de én nem álltam meg. A könnyeim ismét utat törtek maguknak. Miért kell ekkora szerencsétlenségnek lennem. Harry végül a nappaliban ért utol, és megragadva a csuklóm megállásra ksztetett. Könnyes szemekkel fordultam felé, de Ő most sem szólalt meg.
- Ne haragudj. - Suttogtam halkan, majd lehajtottam a fejem.
-Héééé...Nem haragszok. - Nyúlt állam alá, evvel kényszerítve, hogy szemébe nézzek.
- Nem kell hazudnod. Tudom, hogy haragszol. Én is azt tenném. - Mondtam, majd könnyeimet törölgetve próbáltam meg szabadulni keze "szorításából"
-Nyugodj már meg. - Fordított ismét szembe magával, majd másik kezem is megragadta, hogy ne tudjak még csak véletlenül sem meglógni. - Én tényleg nem haragszom. - Mondta, de én még mindíg nem tudtam hinni neki. A szemeim már fájtak a sírástl és úgy éreztem, hogy megérdemlem amit kapok. Miért kell nekem mindenbe beleavatkoznom? - Naa. - Törölt le egy könnycseppet Harry az arcomról, majd homlokát az enyémnek döntötte. - Tény, hogy butaság volt tőletek ez az egész, de nem haragszom. Te csak segíteni szerettél volna.
- És mire jutottam vele? - Kérdeztem. Közelsége megnyugtatott kicsit, de most semmi nem volt ami végleg elűzhette volna  a szívemet mardosó rossz érzést. Vagyis lett volna egy vlami, vagy inkább valaki, de ugyebár pont miatta voltam a padlón. Percekig csak álltunk így, mikor a zárban fordult a kulcs, és valaki belépett....



Timi szemszög! :)


Kétségbeesetten futottam Harry után,de ő minduntalan tudomást sem vett rólam.Ez a dolog teljesen kijózanított.Miért kellett hergelnem Zaynt??Ha nem foglalkoztam volna vele,akkor most valószínűleg minden rendben lenne Harry és köztem.Viszont most? Itt állok szerencsétlenül és az egyre távolodó Harry alakját nézem,ami egyre homályosabb lesz.Gondolom rájöttetek mitől.Tudva,hogy most jobb ha békén hagyom Harryt a mosdók felé rohantam.Könnyeimtől az a kevés smink is ami rajtam volt úgy elmosódott,hogy szinte már magamra sem ismertem.A mosdó üres volt,hisz igazából csak most kezdődött az igazi buli és mindenki a táncparketten volt.Megnyugodtam,mert így senki sem láthat ebben az állapotomban.Nem attól féltem,hogy megláthatnak így szétmosódott sminkkel,hanem attól hogy látják mennyire szét vagyok most esve.Nem hiányzik nekem,hogy mindenkinek el kelljen mesélnem mi történt...Újra a tükörbe pillantottam és azon gondolkodtam,hogy most Harry hol lehet.Biztos hazament.Mi keresnivalója lenne itt?Bár hűvösen viselkedett én tudom,hogy őt is ugyanúgy megbántotta ez a dolog mint engem.De ez a lényegen végülis nem változtat:Visszacsókoltam Zaynt.Az sem enyhít a dolgon,hogy közben az elfogyasztott alkohol miatt azthittem Harryvel csókolózom.Erre nincs mentség.Többé nem tudok így Harry szemébe nézni...

Miután valamennyire rendbe hoztam magam,kimentem a mosdóból és úgy döntöttem hazamegyek.Mára nekem véget ért a buli.A basszus kegyetlenül dübörgött a hangszórókból.Hihetetlennek tűnik,hogy körülbelül fél órája énis valahol ott a tömegben táncoltam Harryvel önfeledten.Át vágtam a tömegen,és percek múlva már kint is voltam.Az idő kellemesen hűvös volt.A benti fülledt meleg után jól esett itt kint lenni.Úgy döntöttem egy picit még maradok és kiszellőztetem az agyamat,hogy tisztábban tudjak gondolkodni.Le is ültem a ruhámmal nemtörődve és felpillantottam a csillagos égre.Elképesztő,hogy egy este alatt mi minden megtud változni.Ebben a pillanatban hallottam egy ajtócsapódást de ügyet sem vetettem a felém közeledő alakra.Csak akkor néztem rá,amikor már mellettem ült.

Zayn gyászos arckifejezéssel nézett rám.Azthiszem rájött,hogy amit tett az korántsem illik egy Disney mesébe de mindegy is,hisz én ugyanúgy benne voltam.

-Sajnálom Lea...Az alkohol irányított.

-Az alkohol irányított??-csattantam fel dühösen.Nem Zaynre haragudtam,csak valahogy ki kellett adnom a bennem keletkezett feszültséget.

-Ne haragudj..-csuklott el a hangja miközben lehajtotta a fejét.Lehet,hogy csak a szemem káprázott de mintha egy könnycsepp gurult volna végig az arcán.-Magam sem tudom miért tettem.Csak megláttalak ahogy a boxok felé mész és úgy éreztem nekem is oda kell mennem.Úgy irigylem Harryt!Neki legalább olyan barátnője van aki önmagáért szereti és nem azért mert híres.Nekem ez sose sikerült,és most öntudatlanul is tönkretettem az egyik legjobb barátom kapcsolatát!Többé nem tudok Hazza szemébe nézni,Lea.De a tiedbe sem.-szemeivel egész végig a földet pásztázta.Végül megértettem,hogy a nőcsábász külső mögött egy érzékeny fiú található akinek eddig nem volt szerencséje a szerelemben.Együtt érzően tettem rá a kezem Zayn vállára,miközben a sírás engem is megkörnyékezett.

-Legalább őszinte voltál.Sajnálom,hogy annyi dolgot vágtam a fejedhez délután.Nagyon félreismertelek.Te se haragudj Zayn.-gördült le egy könnycsepp az én arcomon is.-Viszont most mennünk kéne haza.Vagy itt akarjuk tölteni a hajnalt?-próbáltam valahogy oldani ezt a szomorkás hangulatot.

-Menjünk.Hívok egy taxit.-vette elő a telefonját még mindig lehajtott fejjel.

*Később*

Én haza akartam menni,de Zayn felvetette azt az ötletet,hogy menjek hozzájuk és beszéljem meg a dolgot Harryvel.Heves tiltakozásba kezdtem,de ő ha valamit a fejébe vett azt valóra is váltotta.Én léptem be elsőnek az ajtón,de azthiszem ez volt életem második legrosszabb döntése.(A másik Zack volt). Ugyanis Bailey és Harryt egy elég félreérthető pózban találtuk.

Hát ennyi telt tőlem mára. Remélem azért tetszeni fog majd nektek. :D