7.rész.
Vásárlás, rémület és egyéb dolgok...
Harry szemszöge.
Álmosan nyújtózkodtam egyet, mielőtt még kinyitottam volna a szeme. Vagyis hát nyújtózkodtam volna, ha valami nem gátol meg benne. Lomhán oldalra fordítottam a fejem, és Zayn pofiát véltem felfedezni tőlem alig pár centire. Görcssen ölelgette a vállam, és ha jól vettem ki, akkor valami olyasmit motyogott, hogy csak a zseléjét ne vegyék el. Jól indul ez a reggel Mosolyogva próbáltam meg lefejteni magamról Zayn kezeit és amint ezt sikerült elérnem kipattantam az ágyból. Még nagyobb mosoly terült el arcomon, amint látóterembe került az egész szoba. A srácok lehetetlen testhelyzetben helyezkedtek el a szobában. Liam az ágy előtt guggolt... vagytérdelt? Nem tudtam rájönni na. A kezei a földön lógtak a feje pedig arccal előre az ágyon. Lou az egyik fotelben trónolt, méghozzá úgy, hogy a lábai a támlán pihentek, felsőteste pedig féloldalasan a karfán . Niallről már ne is beszéljünk. Az én szentem félig lecsúszott a másik fotelről, és méghozzá mindezt úgy, hogy az oldalán "feküdt". Egy hero ez a gyerek. Amnit kiszórakoztam magam rajtuk ( és nemmelékesen csináltam pár fotót is) célba vettem a szobámat. Kerestem egy melegítőnacit és egy pólót, majd bevonultam a fürdőbe. Elvégeztem a szokásos reggeli tevékenységeim, majd becéloztam a konyhát, mert a pocim már igen morgolódott. Leérve a lépcsőn Tom álmos feje köszöntött. Épp a szobályából lépett ki, és ha jól vettem le Ő is a konyhába indult. Úgy döntöttem megvárom.
- Jó reggelt. - Köszönt, majd megdörzsölte álmos szemeit.
- Neked is. - Válaszoltam neki, majd eggyütt berobogtunk a konyhába. Ő egyből rávetette magát a kávére, míg én a hűtőt vettem célba.
- Kérsz? - Mutatott az életmentő folyadékra.
- Na ná.- Válaszoltam, majd valami elvonta a figyelmem a kávém további sorsáról. Egy cetli virított a hűtőn. Ekkor ugrott be, hogy valami hiányzott nekem a képből ébredéskor Bailey szobájából...Méghozzá maga Bailey. Levettem a cetlit, majd megfordultam és leültem az egyik székre. Tom lerakta elém a kávém, és leült velem szembe. Érdeklődve nézte a kezemben tartott cetlit, de mielőtt kérdezhetett volna, már meg is szólaltam.
- Bailey írta. - Mondtam, majd hangosan olvasni kezdtem. -
Reggelt akárki is vagy Te, ki megtaláltad az üzenetem.
Három oka volt, hogy papírra vetettem e pár sort. Az első és legfontosabb, hogy közöljem apuval, hogy nem raboltak el, nem lettem öngyilkos, és nem is éppen Hawai felé tartok, csak a boltba ugrottam le.Ezt fontosnak tartottam közölni, mielőtt fogná magát, és utánnam küldené az FBI-t vagy akármilyen másik bűnüldöző szervezetet.A második okom az volt, hogy közljem, hogy csináltam nektek reggelit. Hmm. Csábít az ötlet, hogy nem árulom el, hogy hol is találjátok.Had keressétek csak meg magatok. Meg hát...reggeli tornának sem utolsó...De mivel nem vagyok ennyire gonosz, ezért elárulom, hogy nem a SÜTŐBE tettem... Asszem ez a pár sor nem is lett olyan rövid. Na mindegy. Szóval a boltban vagyok.
Puszipá: Bailey.
Ui: Ja és Apa. A legfontosabbat elfelejtettem. Kölcsönvettem a Bentley-t a bevásárláshoz...
Mire az utolsó mondathoz értem Tom arca elfehéredett, majd rémülten sikítva!!! Igen sikítva futott ki a konyhából. Én kíváncsian mentem utánna, bár tudtam, hogy úgyis a garászba fog menni. Az a kocsi Tom szeme fénye volt. Kiérve hatlamas sóhaly kíséretében nyugtázhatta, hogy az Ő hófehér csodája a helyé van.
- Bailey mégis mi az istenért sikogatsz hajnalok hajnalán?- Jelent meg Lou a garázsajtóban kómásan. Belőlem kitört a röhögés. Most kövezzetek meg érte, de ki az isten ne nevette volna el magá egy ilyen helyzeten?!- Most mégis minn nevetsz?- Nézett rám értetlenül.
- Egy: Az nem Bailey volt! Kettő: Mégis hogy az istenbe nézel Te ki? - Mutattam fejére. Hát mit nem mondjak a haja nyíl egyenesen meredt az ég felé.
-Jolvanna. Reggel van. És akkor mégis mi az isten folyik itt, és ki az isten sikitozik?
- Hát itt jelenleg semmi nem folyik, hacsak valaki nem hagyott nyitva egy csapot. - Szúrt be egy poént Tom. ><
- Tudod, hogy nem úgy értettem.- Nézett rá mostmár somolyogva Loui.
- Amúgy, asszem ,hogy B egy kicsit megviccelte Tomot, és Ő volt az enyhén csajos sikítás tulaja is. - Nevettem fel ismét az emléken.
- Az te voltál? - Nézett rá meglepetten Louis.
- Öhhm. Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem? - mosolyodott el Tom.
- Öhm nem?! Az én Harry babym sose hazudna nekem. - ölelt meg hátulról, majd fejét a vállamra rakta. Na ilyenkor örültem, hogy nem lát minket senki.
- Akkor nem mondom.- Adta meg magát Tom.
- Na jó. Ha ezt már megbeszéltük, és Tom is megnyugodott, hogy a helyén van az Ő kis drágasága igazán bemehetnénk, mert én már majd éhen halok, és érdekel, hogy mit is csinált nekünk B, ami biztos, hogy nem a sütőben van. - Mondandómat az éppen megkorduló pocim is igazolta, így visszatrappoltunk a konyhába, közben pedig elmeséltük Lounak, hogy mi is váltotta ki a sikolyt. Beérve feltérképeztük, a konyhát - kivéve persze a sütőt, mert ott biztos nincs- hogy hol is van az a bizonyos reggeli. Na és ki hinnéd, de végül mégis a sütőben akadtunk rá.xd Istenien nézett ki azt kell mondanom.
Még a nyáltermelésem is beindult tőle. Mire minden előkészülettel megvoltunk a többike is megjelentek. Gondolom az ínycsiklandó illatok vonzották le Őket. Leültünk hát az asztalhoz a reggelinkel, és jóízűen falatozni kezdtünk. Louis hírtelen kitolta a székét, majd a hűtőhöz vágtatott, "eltűnt" benne, majd csalódottan tért vissza közénk.
- Nincs répalé. - Biggyesztette le az orrát.
- Micsoda tragédia. - Nevetett fel Zayn.
- Ne gúnyolódj zselatin. - Vágott vissza Lou. - Ez igen is tragédia!- Nagy duzzogva töltött magának narancslevet, majd visszaült, és betömte a maradék palacsintáját.
Bailey szemszöge.
Tudom ,gonosz dolog volt ráhozni apára a frászt a Bentley-vel, de nem tudtm megállni. Biztos voltam benne, hogy a kocsit is áthozta ebbe a palotába. Nem bírta volna ki, hogy ne legyen a közelébe. A Bentley volt apa kincse.
Azért meg kell hagyni, tényleg egy csodajárgány. Limitált kiadás. Az egész világon csak 100 db-ot gyártottak.Egyedi 20 colos felnijei a vörös színt kapták.. Belül alcantara bőr, és szénszálas betétek borítják, ahol ismét helyet kapott a vörös szín, a bőrnél használt cérna képében. Az átalakított modell ára 57 millió forintot (igen forintban írom, hogy ne kelljen váltogatni...xd) kóstál. Nem egy olcsó darab valljuk be. Míg ezen gonsolkodtam meg is találtam a boltot, amit kerestem. Bevásárló kocsit ragadtam, és már szántottam is a bolt folyosóját. Minden szükséges dolgot a kocsiba pakoltam, mint például kenyér, vaj, tej meg ilyenek, majd mikor ezzel megvoltam csak úgy körbenéztem még egyszer, hátha kell még valami. Vettem még pár csomag gumidukrot, csokit, és pattogtott kukoricát is, hisz ezek nélkül számomra nem élet az élet. Gondoltam kicsit meglepem Louist, szóval helyet kapott még egy doboz répalé, és egy csomag répa is. Mikor ezek is megvoltak beálltm az első utamba akadó kasszához, hogy kifeizessem a beszerzett árúkat, majd bepakoltam mindent a kocsimba, és hazafelé vettem az irányt. A házhoz érve beparkoltam a garázsba, majd megfogtm két szatyrot ( a többit becipeltetem a srácokkal, nehogy már hat pasi mellet én hurcolkodjak xd) majd besiettem a házba. Bent olyan látvány fogadott, amit már érkezésem óta vártam. Nem volt kellemes várakozás, amit az ember akkor érez,mikor kap valamit, de tudtam, hogy ez most sem lesz másképp, és előbb utóbb eljön a pillanat............
Na jó bevettétek, hogy itt a rész vége? Hááát meglepetééés! Még van egy két sor. :D
Apa a napaliban állt egy hatalmas bőröndel. Éreztem, hogy könny szökik a szemebe, pedig tudtam nagyon jól, hogy ez lesz. Biztos voltam benne, hogy megint közbejön majd valami, ami miatt el kell mennie. Nem akartam sírni, de nem bírtam megállni. A szatyrok kiestek a kezemből, a benne lévő cuccok pedig a szélrózsa minden irányába gurutak.
- Szivem. Sajnálom, de valami közbejött és el kell utaznom egy kis időre....
Na most tényleg vége a résznek... :D Hmarosan kövi.
Puszi mindenkinek: Lexa <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése