35.rész.

Ismét egy Timis szemszög, amit ismét Timi írt. Én személy szerint imádom a részt...:D Remélem nektek is tetszeni fog, és ezúton is köszönöm Timinek, hogy összehozta. :D Egyszerűen akkora erőt ad, hogy tudom Ő végig velem van, és jónak tartja a szerencsétlenkedő próbálkozásom az "írók" világában. Az idézőjel azért van, mert nem igazán tartom magam írónak. De ez most mellékes is. Viszont azt még el kell mondanom, hogy lehet, hogy lesz ma még egy Baileys szemszög is, de nem biztos. Kicsit ramaty állapotban vagyok, és ma csupa rossz dolog történt velem, pedig még csak ki sem tettem a lában a házból...-.-' Hát ez az én szerencsém... Na de nem rizsázok! Olvassátok Timi részét, és ne feledjétak, hogy komizni ér! :)

"A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át."

35.rész.

"Elragadott a hév"

*Timi szemszög*

A házunkba belépve Mátéba botlottam. Tágra nyílt szemekkel kezdett vizsgálgatni engem. Már kezdtem parázni, hogy esetleg leüvölti a fejem az új hajszínem miatt ugyanis mióta csak az eszemet tudom én voltam az ő 'pici' húga. Tényleg..nem mintha zavarna vagy valami, de remélem nem fog kiakadni emiatt.

- Valami változott rajtad, de nem jövök rá,hogy mi. - Kezdett vizsgálgatni a szemével.

- Komolyan nem veszed észre? - Meredt rá Harry hitetlenkedve.

- Mit kéne észrevennem? - Nézett végig rajtam még egyszer.

- Áhh mindegy… - Legyintettem vigyorogva. Most komoly hogy nem veszi észre milyen színű a hajam?:D

- Ti lefeküdtetek? - Szorult ökölbe a bátyám keze.

- Hogymivaan? - Tört ki belőlem a meglepődöttség. - Ezt honnan veszed?- Kezdtem el pirulni Máté feltevésén. Harry sem volt másképp. Őt is eléggé zavarba hozta a téma.

- Akkor mit kell észrevennem? - Nézett rám elkerekedett szemekkel az én jó édes bátyám.

-A hajamat,te állat! - Kezdtem begurulni. De valószínűleg pont ez volt a célja mert a következő pillanatban röhögésen tört ki.

- Ja, hogy az!- Nézett rám két röhögőgörcs között.

- Mi felmegyünk,te pedig röhögd ki magad! - Vetettem a képébe majd a lépcsőről visszakiáltva közöltem még vele azt is, hogy szóljon, ha anyuék megjöttek.

Harry még mindig zavarban volt az előbbi miatt, úgyhogy próbáltam valahogy oldani a feszültséget.

- Kérsz valamit inni?- néztem rá angyalian mosolyogva.

- Nem kérek, köszi. - mosolyodott el, majd lehúzott maga mellé az ágyra.

- Mit akarsz csinálni?- kezdtem el tanulmányozni angyali arcát.

- Lenne pár ötletem. - mosolyodott el pimaszul.

Arcomból kitűrte egyik hajtincsemet és szenvedélyesen megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztam, miközben eldöntött az ágyon. Egy idő után váltottam helyzetünkön és felülre kerekedtem.(xd)

Közben ajkaink egy pillanatra sem váltak el. Harold kezei vándorolni kezdtek a testemen, én pedig jólesően sóhajtottam bele csókunkba.

Nem érdekelt, hogy túl messzire megyek. Egyszerűen csak elkapott a pillanat heve és lerántottam róla a felsőjét. Vagyis ez lett volna a terv, de végül ő segédkezett benne,hogy eltávolítsam róla.

Miután Harry sikeresen megszabadult a felsőjétől én újra alulra kerültem. Nyakamat apró csókokkal látta el, amitől kellemes borzongás futott át rajtam. Kezeimmel hátát kezdtem el simogatni, mire ő halkan a fülembe sóhajtott és egyre követelőzőbbre vette a formát. Szoknyám alját egy kissé felhajtotta és a combomat kezdte el simogatni. Csak most döbbentem rá,hogy mennyire "megbátorodtam".Már jó régóta nem engedtem ilyen közel magamhoz egy fiút sem..Főleg nem olyat,akit csak rövid ideje ismerek. Hadd ne kelljen sokadjára is elmondanom,hogy Harry teljesen más.

Egy ideig filóztam. Biztos helyes ez,amit csinálunk?Szívem szerint teljesen rendben van amit művelünk,viszont az eszem szerint ezt nem kéne.

Mikor észbe kaptam már csak a fehérneműim voltak rajtam. Harryn még mindig ott volt az a fránya ülepes nadrág, ezért lábaimmal megpróbáltam lecsúsztatni róla miközben ajkaink el nem szakadtak egymástól.

És hát persze hogy ebben a pillanatban rontott be a szobába Máté. De amilyen gyorsan benyitott, olyan gyorsan távozott is. Megütközve bámultam a vágytól csillogó szemű Harryre,aki fogta az adást és mellém feküdt miközben mégis lerúgta magáról a nadrágját és betakart minket.

- Ne haragudj. Nem akartam semmit sem elsietni. Csak... - Nem fejezte be a mondatot. Tudtam,hogy ugyanaz történt vele,mint velem. Ahogy mondani szokták "Elragadott a hév."
-Semmi baj.Amennyire te benne voltál,annyira énis.-mosolyodtam el halványan és bújtam oda szorosan a mellkasához....