42.rész

Hááát újra itt lennék. :) A részhez nem tudok hozzáfűzni semmit, majd Ti eldöntitek, hogy milyen :) ÉSsss új történetbe kezdtem, amit itt megtaláltok: http://hangoverpont.blogspot.com/ :) Ha gondoljátok lessetek be oda is! Na jó olvasást mindenkinek :) És ne feledjétak, komizni még mindíg ér!

42.rész
- Betegség -

- Nem olyan nagy dolog. Még két éve lettem rosszul először. A doki megvizsgált, és közölte, hogy gyógyszert kell szednem. Anyu megkérdezte, hogy végül is mi a bajom, és a doki elmondta, hogy eléggé ingadozó a vérnyomásom. Ez azt takarja, hogy van amikor nagyon alacsony, és van amikor elég magas. Szerencsére ez csak ritkán mutatkozik annyira, mint tegnap, de azért a gyógyszert állandóan szednem kell. -Kezdtem el megmagyarázni nekik a dolgokat.
- Részleteznéd ezt a magas-alacsony vérnyomás dolgot? Segíteni szeretnénk, hogy többet ne forduljon elő. - Nézett rám kiskutyaszemekkel Loui. Olyan aranyos volt tőle, hogy így aggódik értem, ahogy a többiektől is. Esküszöm teljesen meghatottak.
- A magas vérnyomás általában nem okoz panaszokat, de mellékhatásai lehetnek a szédülés, a fejfájás, látászavarok, nehéz légzés, orrvérzés és a többi. Viszont a hipertónia, ez a magas vérnyomás dokis neve- mosolyogtam a srácokra, akik értetlen fejet vágtak, mikor ezt kifejtettem nekik...xd- szövődményeként károsodott szervek már nem tünetmentesek, és a gyógyszerrel ezt próbáljuk elkerülni. Hogy a szerveim károsodjanak. Ez a veszéjesebb. Az alacsony vérnyomás, már nem ilyen káros, de az is okozhat problémákat. Az alacsony vérnyomás tünete lehet a gyengeség, a hányinger, a szédülés, koncentrációs zavar, fáradtság, levertség, fejfájás, és a teljesítőképesség gyengülése. Ezek inkább akkor jelentkeznek, ha hirtelen mozgok. Ha felugrok az ágyból, meg ilyenek. Egy ilyen hirtelen mozdulat az agy vérellátását csökkentheti, és akár eszméletvesztés is bekövetkezhet. Ez nem olyan veszélyes, mint a hipertónia, nem okoz érrendszeri és szervi károsodást, de a tünetei elég zavaróka.
- És van valami, amit mi tehetünk, hogyha legközelebb elájulsz? - Kérdezte Niall, miközben az "éjjeliszekrényemen" lévő sütivel szemezett.
-Megeheted. - Mosolyodtam el, Szöszke pedig azonnal rávetette magát a sütire. - És hát...nem hiszem, hogy mostanában újra előfordul, de ha mégis, akkor le kell fektetni - Ennél a pontnál az összes hímnemű egyén, aki a közelemben volt felröhögött. Pasik...Csak a szexre tudnak gondolni...xd
- Ezt a feladatot meghagyjuk Liamnek. - Húzogatta a szemöldökét Harry. Kis perverz.
- Nem úgy értettem, te dinnye. - Vágtam hozzá a kispárnám.
- Naaaa.-Háborodott fel az én drága gyapjas barátom, majd visszadobta a párnát. - Inkább folytasd, mielőtt én is melléd kerülök, Te pedig a dutyiba testi sértésért. - Dugta ki rám a nyelvét.
- Te beszélté bele. - Dugtma ki én is. -De jó. Akkor fojtatom. Szóvl ha legközelebb elájulok, akkor HELYEZZETEK EGY ÁGYRA! és polcoljátok fel a lábaim. Segít az is, ha vizzel leöntetek. Gondolom ezt még élveznétek is. -Húztam el a szám. - És ha magamhoz térek, akkor sem szabad hírtelen mozdulatot tennem. Adtok egy pohár vizet, én meg megmozgatom kicsit a végtagjaim, hogy beinduljon a vérkeringésem, és rendben is leszek. Valószínűleg most is csak az volt a baj, hogy magas volt a vérnyomásom, aztán hírtelen leesett.
- Ígérd meg, hogy többet nem felejted el bevenni a gyógyszert. - Mondta Liam ,majd kisöpört egy hajtincset az arcomból. Szemeit enyémekbe fúrta, és én nem tudtam szabadulni fogságából. Egyszerűen annyira gyönyörűek a szemei. Aztán arcával egyre közelebb került az enyémhez, míg végül megéreztem mézédes ajkait. Lágyabban és gyengédebben csókolt, mint eddíg bármikor. Mintha egy porcelánbabát csókolna, aki félő, hogy összetörik a karjai között. De én nem vagyok törékeny, és épp ezért vittem is egy kis vadságot a dologba. Liam belemosolyodott csókunkba, de azért nem hajolt el. Már vagy egy perce téptük egymás ajkát, mikor halk ajtócsukódásra lettem figyelmes. Miután ajkaink elváltak zilálva hajoltam el tőle, majd megnéztem, hogy ki érkezett. De nem érkeztek, hanem távoztak. Méghozzá az én 7 dinka barátom.
-Megint egyedül maradtunk. - Mosolyodott el Liam.
- Igen. - Adtam neki igazat halkan. Nem igazán tudtam, hogy most mit kéne csinálnom. A szívem hevesen verdesett a melkasomban, és Liam közelsége nem tett jót neki. Még a végén megint rosszul leszek... Na nem. Elmosolyodtam az eszement ötletemen.
- Minn mosolyogsz? - Kérdezte Liam. Na remek. Erre megint mit válaszoljak? Mondjam meg, hogy a közelsége nem tesz jót az állapotomnak? Nem! Azt nem fogom, hiszen akkor elmegy. És azt nem akarom! Nagy nehezen, de be ekllett ismernem magamnak, hogy teljesen és totálisan belezúgtam. De ez így nem jó. Hiszen Ő nem így érez irántam. :(
-Semmin. Csak eszembe jutott valami. - Válaszoltam neki.
- ÉS megtudhatom, hogy mi az? - Bújt közelebb hozzám.
-Nem, nem tudhatod meg. - Mosolyodtam el, majd eltávolodva tőle keltem fel.
- Hééé. Most mégis hová készülsz? - Kérdezte felháborodva.
- Öhmmm. Vécére? - Néztem rá egy pillanatra, majd utamat folytattam tovább. Persze csak lassan és komótosan. Nem akartam több időt eltölteni a kórházban, mint amennyit feltétlenül muszáj.
- Hélohélohélo. Csak óvatosan. - Pattant fel Liam is, majd két lépéssel mellettem termett, és belém karolt.
- Most komolyan el fogsz kísérni? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Igen. - Bólogatott büszkén.
- A kezecskémet nem akarod megfogni? - Szaladt az eddígieknél is magasabbra a szemöldököm.
- Hmmm. Nem is rossz ötlet. - Mosolyodott el féloldalasan.
- Na jó ezt a beszélgetést most fejezzük be. - Mosolyogtam én is. - És nem, nem kísérhetsz el a vécére! Ez még egyedül is menni fog.
- És mi van, ha megint rosszul leszel? - Nézett rám aggódva.
- Liam. A vécé csak itt van. - Mutattam a kis ajtóra, ami a szoba bejárata mellett volt. Csak tipp volt, hogy az a vécé, de elég valószínűnek tűnt. - De ha megnyugtat, akkor orr álhatsz az ajtóban, amíg nem végzek. - Forgattam meg a szemem, majd odaléptem az ajtóhoz. Liam szorosan a nyomonban volt, majd mikor én bementem Ő megállt a fal mellett. Gondolhattam volna, hogy komolyan veszi az előbbi mondatom. Pedig én csak ironizálni próbáltam. Hát ezek szerint nem jött be...

Amint elvégeztem a dolgom és a kézmosás is megvolt belenéztem a kis tükörbe, ami a mosdó felett volt. Istenem bár ne tettem volna. Rémesen néztem ki. A bőröm fal fehér volt, és a szemeim is eléggé beestek. Sóhajtottam egy nagyot, majd kiléptem a mosdóból. Liam épp a szoba ajtaját csukta be, a kezében pedig egy tálca volt.
-Megjött a vacsid. - Mosolygott rám, majd a tálcával az ágyamhoz szaladt, letette rá, és visszajött hozzám. -Mehetünk? - Nyújtotta felém a kezét.
- Liam nem fogok megint rosszullenni. - Néztem rá jelentőségteljesen, hiszen kezdett kiakasztani, hogy hímestojásnak néznek.
- Fő a biztonság. - Mosolygott, de amikor nem fogtam meg a kezét egy grimaszt vágva mapott fel.
-Azonnal tegyél le te Dilis. - Sikítottam, miközben levegő után kapkodva nevettem. De neki esze ágában sem volt letenni. Vagyis igen, de csak miután elvitt egészen az ágyig. Ott ovatosan letett, majd vállaimnál fogva hátranyomott, hogy fekvő helyzetbe kerüljek, és még be is takargatott. Ezt elég érdekesen hozta össze, mivel a tálca még mindíg az ágyon hevert, pontosan mellettem, és éppenhogycsak nem takarta be azt is. Miután kényelmesen elhelyezett megkerülte az ágyat, felvette a tálcát, majd leült mellém. A tálcát az ölébe helyezte, és mosolyogva nézett rám.
- Na kezdhetjük a vacsit? - Mutatott a tányéron heverő hús és rizs párosításra.
- Nem vagyok éhes. - Mondtam, hiszen úgy éreztem, hogy ha azt most megeszem, akkor vissza is fog jönni.
-Már pedig ezt meg fogod enni. - Mondta határozottan Liam, majd megragadva a villát és a kést levágott egy darabot a húsból. Rakott még mellé egy kis rizst is, majd a szám felé közelített vele. És sztárjkolva az alkotmány ellen összeszorítottam a szám. - Kérlek.Nyisd ki. - Nézett rám kiskutya szemekkel. És bekövetkezett az, amit sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. Én megadóan, sőt készségesen nyitottam ki a szám, vagyis hatottak rám ,a naaaagy és kerek szemei. - Köszönöm. - Mosolyodott el, majd a villáról a számba került az étel. Én szépen és komótosan megrágtam, majd lenyeltem. Már a harmadik, negyedik villánál jártunk, mikor a srácok ismét megjelentek.
- Milyen édeees. Eteti a barátnőjét. - Kezdte el piszkálni Loui a mellettem ülő srácot.
- Szerintem is az! És ha már itt tartunk, te miért nem csinálsz soha ilyent? - Kellt Liam védelmére Eleanor.
- Én...öhm...- Kezdett el habogni Loui.
- Na jó srácok nyugi. Ha gondoljátok megkapjátok a maradék vacsorám, és bepótolhatjátok ezt a hiányosságot. Nekem már úgysem kell. - Próbáltam meg lehűteni Őket.
- Na azt már nem! Ezt mind meg fogod enni!. - Mutatott a "finomságra" Harry. Na jó nem. Rémes íze volt. Olyan tipikus kórházi kajás.
-De ha nem kell én bevállalom. - Csillant fel Niall szeme.
- Az ajánlat elfogadva. - Csillant fel az enyém is, hiszen nagyon csak nem akartam többet enni. Liam megadóan tolta a kis szöszke elé a tányérat, aki azonnal elkezdte belapátolni.
- Mindent magadba akarsz tömni, amit Bééének hoztunk? - Nevetett fel Harry.
- Jólvan na. Éhes vagyok. - Tette fel védekezően a kezét Niall.
- Hé srácok hagyjátok már szegényt. Én úgysem vagyok éhes, és valószínűleg hamarosan magam mögött hagyhatom a kórházat, úgyhogy úgysem tudnám megenni ezt a sok kaját. - Mutattam a szekrényen tornyosuló édességekre és gyümölcsökre. A srácok nem válaszoltak. Zayn hatalmasat ásított, evvel láncreakciót indítva, ami mindenkin végigsöpört. - Timi idejönnél egy picit? - Néztem barátnőmre, aki készségesen tett eleget a kérésemnek. Tudtam, hogy Ő sose hazudna nekem, és erre a kérdésre a srácok biztos, hogy nem öszintén válaszolnának. - Mióta vagytok itt? - Súgtam a fülébe, hogy a többiek ne hallják. Timi zavartan nézett körbe. Gondolom nem tudta, hogy mit mondjon.
- Öhmmm...Mióta benn vagy. - Súgta vissza halkan.
- Köszönöm. - Néztem rá hálásan, majd Ő visszaült a helyére, én pedig öntöttem magamnak vizet. Vagyis öntöttem voln,a ha Harry nem kapja ki a kezemből az üveget, és nem tölt helyettem.
. Köszönöm, de nekem is ment volna. - Mondtam, de a srácok továbbra is csak árgus szemekkel lesték minden egye mozdulatomat. - Na jó! Menjetek haza! - Parancsoltam rájuk, majd az ajtó felé mutattam. Ők amolyan WTF fejjel bámultak rám. - Komolyan mondtam. Sipirc hazafelé pihenni. Kezd kifárasztani, hogy még a vécére sem mehetek el nyugodtan. - Mondtam "felháborodottan"
- Azt most verd kia fejedből, hogy itthagyunk!- Hangzott ez a felkiáltás egyszerre három helyről is. Az egyik Liam, a másik kettő pedig Harry és Loui volt. Timi pedig csak bólogatással jelezte, hogy igazat ad nekik.
- Na nem! Megőrülök, ha még egy percig el kell viselnem a törődéseteket. Srácok imádlak titeket, de kikészítő az aggódásotok. Jól vagyok, és ez így is lesz még sok sok ideig. És nektek is pihennetek kell!- Álltam ki az igazam mellett.
- Hát jó. De ígérd meg, hogy ha van valami, akkor azonnal hívsz. - Adta be a derekát Harry.
- Harry nem lesz semmi. Valószínűleg holnap kiengednek, és élem tovább az életem mint eddíg. - Azért csak megígértették velem, hogy, ha rosszul érzem magam, azonnal szólok az orvosnak, majd utánna nekik. Miután letettem a nagyesküt mind az ajtó felé indultak, kivéve Liamet.
-Te nem jössz? - Fordult hátra Zayn.
- A-a. - Bólogatott magabiztosan.
- Még szép, hogy megy. - Néztem rá határozottan.
- Még szép, hogy nem. - Mosolygott rám.
- De igen! Neked is pihenned kell!
- De én nem vagyok fáradt! - Akár mennyire is próbálta elhitetni, hogy nem fáradt, látszott rajta, hogy nagyon is az.
- Te is méssz szépen haza!
-De még meg kell beszélnünk VALAMIT! - Emelte ki a valami szót. Tudtam, hogy Danielle-re, és erre az egészre gondol. Nagyot sóhajtottam, majd beleegyeztem, hogy maradjon.
- Ő miért maradht, ha mi nem? - Durcizott be Harry.
- Mert én a pasija vagyok. - Húzta ki magát büszkén Liam.
- Ez igaz. - Látta be Harry, majd mind elköszöntek Tőlünk,  és kimentek a szobából.
- Miről akartál beszélni? - Néztem félve Liamre, hiszen csak az jutott eszembe, hogy azért maradt itt, hogy közölje, hogy míg én aludtam Ők kibékültek Daniellel.(Észrevettétek, hogy ebben a mondatba neszméletlenül sokszor tűnik fel a hogy szó? xd )
- Semmiről. Csak itt akartam maradni. - Rándított egyet a vállán. - De ha már itt tartunk mégis lenne valami. - Komolyodott meg hirtelen. - Abba kéne hagynunk ezt az egészet. - Naugye! Megmondtam, hogy ez lesz...
- Újra együtt vagytok? - Eröltettem mosolyt az arcomra, pedig szívesebben sírtam volna el magam.
- Erről szó sincs. - Simított végig arcomon. - Csak nem akarom, hogy ez az egész az egészséged kárára menjen. - Mondta, majd hátra dőlve terült el mellettem. -De ezt majd holnap megbeszéljük, most pedig pihenni fogsz. - Feljebb húzta a takarót rajtam, majd nyomott egy puszit a homlokamra. - Jóéjt.
-Neked is. - Válaszoltam neki, majd becsuktam a szemeimet.

Negyed órával később is csak a plafont bámulva feküdtem, és hallgattam Liam egyenletes szuszogását. Ő úgy aludt mint a bunda. Miért nincs ilyen jó alvókám nekem is? Fejemet oldalra fordítva nétzem nyugodt és békés arcát. Eszméletlenül jól állt neki még az alvás is (XD) Rátarítettem a takróm egy részét, Ő pedig derekam köré fonta karját, és mocorogva bújt hozzám közelebb. Mosolyova nyomtam egy puszit az arcára, majd fejemet visszahelyezve a párnára próbáltam meg én is elaludni. Meglepően könnyebben ment, mint az előbb. Perceken belül álomországban találtam magam.

Reggel arra ébredtem, hogy Laim nincs mellettem, viszont egy nem várt személy éppen belépett az ajttón...


Ennyi lenne mára :D Kövi nem tom mikor érkezik, de sietek majd vele :D És nézzetek be a másik sztorimhoz is és komizzatok pls...:D