3.rész

Ésss itt is a kövi. Kicsit rövid lett de na. Legalább díjzni, hogy hajnali négykor én ilyeneket csinálok. ;)


3.rész

 - Most akkor jöttök vagy mivan?  - Néztem rájuk felvont szemöldökkel. Elsőnek bongyorka ébred fel. Megrázva a fejét indult el utánam. Pár pillanat múlva a másik négy srác is követte. Kisétáltunk a reptérről, majd elindultunk a … fogalmam sincs, hogy hova…
- Amúgy Harry vagyok. Harry Styles. – Mosolygott rám a gyapjaska.
- Én pedig Louis Tomlison.- Mutatkozott be kócoska is.
- Zayn Malik. – Nyújtotta felém a kezét a zseléske. Ne neki most adtam csak nevet :D
- Nial Horan. – Szöszkén volt a sor, aki készségesen…ölelt meg?! Nem ígazán vagyok az a puszi puszi ölelés párti, de azért most kivételesen nem hoztam a formám, ezért „nyugodtan” tűrtem az engem ért támadást. És végül, de nem utolsó sorban maradt bongyorka, aki még mindig csak állt és nézett ki a fejéből. Minden olyan érdekes lehetett, mert még a „parkoló” feliratot is képes volt bámulni, csak, hogy engem ne kelljen kitüntetnie a figyelmével…
- Khm khm. – Krákogott szöszke, majd egy picit meglökte a vállával.
- Lyam Payn. – Mondta ridegen, majd lezártnak tekintve a dolgot ismét útnak indult. Mi is ballagtunk utána, majd megálltunk egy limuzin mellett.
- Ez most komoly? – Néztem rájuk amolyan WTF fejjel.
- Százezer százalékig. – Mosolygott rám gyapjaska, majd bepattant a kocsiba. Louis ( asszem így hívják. ) Betessékelt engem is, így egyik oldalamra gyapjaska került. Majd sorban szálltak be a többiek is. Kócoska velem szemben ült le, mellé Zsel… na jó Zayn és mellé Nial, Liam pedig mellém került… Na remek. Pár percig csak csendben méregettek, ami már kicsit kezdett frusztrálni, és már ott tartottam, hogy szólok neki, hogy ezt fejezzék be, amikor mind egyszerre kezdtek el beszélni.
- Haragszol még ránk? – Kérdezték szinte tök egyszerre.
- Hááát. – Vágtam gondolkodó fejet. Az az igazság, hogy nem haragudtam rájuk, de nem akartam, hogy ezt ők is tudják. Vagyis, hogy esetlegesen azt higgyék, hogy bírom őket vagy valami ilyesmi. Na jó ebből már nem keveredek ki jól…xd – Mondjuk úgy, hogy nem haragszom, de ennyivel nem ússzátok meg. – Kacsintottam rájuk.
- Mivel engesztelhetnénk ki? – Nézett rám kiskutya szemekkel Louis.
- Ezzel biztos nem. – Löktem gyengén oldalba nevetve. – Nálam ilyesmivel nem sokra mész. Nem ájulok el azoktól a kiskutya szemektől.  – mondtam még mindig mosolyogva, a többiek meg már szakadtak a röhögéstől. – És a kérdésedre inkább térjünk vissza később. Addig gondolkozom rajta. – Mondtam, majd kényelmesen elhelyezkedtem. A fiúk ismét csak méregettek, majd egyszerre árasztottak el a kérdéseikkel.
- Hány éves vagy?
- Miért lila a hajad?
- Miért nem szereted ha Alexisnek hívnak?
- Szereted a répát? – Ez a kérdés kicsit sokkolt. Mégis ki az istennek jut ilyen kérdés az eszébe? Na jó, ha jelen esetben az utobbi időben gyakori lelőhelyemen lennénk a konyhában, akkor talán, ismétlem TALÁN nem lenne ilyen furi, de így??? xd nem volt időm tovább töprengeni, hisz jött a többi kérdés is.
- Suliba jársz még?És ha igen mit tanulsz?
- Van pasid?
- Hé hé hé. Srácok nyugi. – Emeltem fel egy picit a hangom, remélve, hogy befejezik a kérdésözönt. Kicsit túl sok volt már, és kezdett torlódni. Elértem a célomat, mert mind befogták a lepénylesőjüket, és érdeklődve meredtek rám. – Hát jó. – Sóhajtottam egy nagyot. – Szóval nemrég töltöttem be a 18-at. Fogjuk rá, hogy lázadás az alkotmány ellen. Mert szerintem az olyan plázapicsás. Egy kicsit. Nem a kedvencem, de jól kijövünk.- Kezdtem el válaszolgatni az ujjamon jelezve, hogy melyik kérdésre válaszolok. -  Jelenleg egy vendéglátással foglalkozó iskolába járok, ahol a szakács tudományt próbálom elsajátítani, viszont ha azzal végzek az operatőrök világát is fel akarom fede…- Nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a telefonom. – Bocsi. – Néztem a fiúkra, majd meg sem nézve ki az felvettem a telefont. – igen. – Szóltam bele.
 - Szijaaaaa kiscsaj.- Hallottam meg Will vidám hangját.
- Szia szöszke. – Mosolyodtam el.
- Héé add már oda. – Hallottam a háttérben. – Sziaaa liliiii. Na mizu? – Szólt bele barátnőm.
- Semmi vöri. Egyenlőre csendben szenvedek.
- Hééé! Azért ennyire nem vagyunk vészesek. – Háborodott fel Louis.
- Te meg mégis mit csinálsz? Na és persze kivel? – Kérdezte barátnőm.
- Asszem elraboltak az ufók. – Mosolyogtam teli szájjal Kócoskára.
- He? – Szinte láttam magam előtt barátnőm értelmes fejét.
- Jólvan na! – Néztem szemforgatva a fiúkra, akik elszontyolodva néztek vissza rám. – Nem is olyan rossz fejek. Söt!... Egész jó arcok. – Louis arca felderült, majd szemből rámvetette magát, és elkezdett csikizni. Harry előrelátóan kikapta a telefont a kezemből, amiért hálás voltam neki. Viszont a következő pillanatban a füléhez emelte, amiért viszont meg tudtam volna folytani.
- Hallo?! – Szólt bele bizalmatlanul?! – Öhmm…Harry. És Te?- Na jó. Most tényleg Corral beszél??? Azzal a Corral, akikinemállhatjaanyálasfiúbandákatésmégisvalamilyenmegmagyarázhatatlanmódonodavanezeknekadiliseknekaszámaiért???? – Jah semmi különöset, csak Lou éppen csikizéses kínzásnak veti alá…….Igen! Én is kicsi zöld emberke vagyunk. Tudod mind az öten a marsról jöttünk, hogy elfogjunk egy két emberi lényt, és magunkkal vigyük tanulmányozni őket. – Innentől már nem tudtam a beszélgetésükre koncentrálni, mert a drágalátos kócoska teljes erőbedobással csikizett. Párszor oldalba is vágtam, könyököltem szegény „szomszédaimat”, akik csak hangos nyögésekkel fejezték ki nemtetszésüket. Liam esetében a nyögésekhez fura morgások is társultak. Volt egy olyan érzésem, hogy nemi gazán lettem a szíve csücske, amit ez esetben kivételesen nem értettem, hisz önmagamhoz egyáltalán nem hűen, nem szólogattam be nekik durván, nem szarom le őket sőt, még egész normálisan is állok hozzájuk.
- Lo…Lo…Louis…ké…ké…kérlek…ha…hagyd…abba. – Próbáltam kinyögni két röhögőgörcs között.
- És mégis miért tenném? – Hagyta abba kínzásom, de még mindig nem mászott le rólam
- Mert szépen megkérlek rá? – Próbáltam kihasználni, hogy nem csikiz, szóval nagyokat szippantottam a levegőbe, és próbáltam minél több oxigént a tüdőmbe juttatni.
- Csak az a gond… - Kezdett bele mondandójába Louis.