22.rész.

Hááát...khm...Tudom, hogy azt mondtam, hogy mivel egész nap itthon leszek ezért extra hosszú rész lesz, de sajnos délelött pakoltunk anyumékkal, délután meg sütit sütöttem, meg tanultam, szóval csak most esek majd neki...De azért próbálok majd minél hosszabbat írni nyugi. :) Csak nem annyira, mint eredetileg tervbe volt.

"Az élet olyan, mint a főzés. Minden attól függ, hogy mit, mikor és hogyan keverünk az ételhez. Néha a receptet követjük, néha viszont rögtönzünk."

22.rész.

Készüljünk az estére.

Pár perc múlva visszatért Zayn Eleanorral a nyomában. Louis úgy pattant fel, mint egy öt éves kisfiú, aki épp most kapta meg a karácsonyi ajándékát. Aztán pár lépés után hírtelen lefékezett.

-Nem hívtad fel ugye? - Formáltam a szavakat hangtalanul. Ő csak aprót rázott a fején, hogy nem. Elmosolyodtam, majd bátorítóan taszítottam egyet Louin. Ő bátortalanul lépett oda Eleanorhoz, majd megállt előtte. és kíváncsian fürkészte.

- Már puszit se kapok? - Mosolyodott el Eleanor.

- Már nem haragszol? - nézett rá úgy Louis, mint egy kisfiú, aki épp az anyukájától akar bocsánatot kérni, mert valami rosszat csinált. Szegénykém ez esetben semmit nem követett el, de már mindegy.

- Nem. És sajnálom a tegnapit, csak rossz napom volt és láttalak...- ez volt z a pillanat, amikor szépen kiterelgettem a srácokat a nappaliba, hogy nyugodtan meg tudják beszélni a dolgokat kettesben. Nem nagyon rázta meg a srácokat, hogy nem hallhatják a nagy HAPPY AND részleteit. Na jó talán csak Harryt....xd De Ő is hamar túltette magát a dolgon, és levágódva a kanapéra kezdtett el tévézni. A többiek is csatlakoztak hozzá. Zayn Harry és Dan ültek a kanapén, Niall és Liam pedig a két fotelt vették birtokba.

- Upsz. Gyere Béé ülj csak le. - Pattant fel Harry, amint észrevette, hogy nekem nem maradt hely.

- Maradj csak. - Mosolyogtam rá, majd lehuppantam a szőnyegre.

- Nehogy már a földön ülj. Arréb csúszunk és elférsz itt. - Mondta Zayn, majd kiült teljesen a kanapé szélére.

- Nem szükséges. El nem tudod hinni, hogy milyen kényelmes itt. - Nyújtóztam el, a hátamat pedig nekidöntöttem Harry lábainak.  - Na, de mostmár beszéljünk a lényegről. Eleanor leszereli Louist, mi pedig nekieshetünk a nehezének. És ne reménykedjetek. Ti is segítetek. - Mutattam körbe a srácokon.

- Ezt bebuktuk srácok. - Hajtotta le a fejét Harry "szomorúan"

- De be ám. Viszont van még egy két megoldatlan dolog.

- Mint például? - Kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel.

- Mint például az, hogy hol is töltjük az éjszakát. - Dugtam ki rá a nyelvem.

-Hogy Te és Liam hol is töltitek az éjszakát azt nem tudom, de az biztos, hogy én AKKOR nem leszek a közeletekben. - Mondta Zayn, direkt kihangsújozva az akkort.

- Majom. - Löktem a lábain egyet a vállammal. - Úgy értettem, hogy mindannyian. Nem csak én és Liam.

- Szóval már nem vagyok elég neked? - Folytatta Zayn szókiforgatását Liam.

- Már te is kezded? - Forgattam meg a szemem.

- Mit? - Nézett rám ártatlanul.

- Hát azt, hogy kiforgatod a szavaimat.

- Miért, kiforgatom a szavaidat?

- Igen.

- Bocs. Nem tűnt fel. - Mondta, nekem pedig leesett, hogy mit is csinál....A mi kis megszokott "játékunban" vette át a helyem. De várj csak Liam Payn. Nem adom olyan könnyen magam.

-Mi? - Kérdeztem vissza most én.

-Hogy kiforg...A francba. - Csapott a combjára.

- Ez nem jött be. Még gyakorolnod kell kiscsillag. - Kacsintottam rá, majd nyújtóztam egyet. A másik négy srác csak értetlenül nézett ránk. Sejtelmük sem volt, hogy mi is zajlott le az előbb, és én se akartam beavatni Őket.

- Na jó. Fogalmam sincs, hogy ez mi volt, de nekem van egy ötletem, hogy hol is tölthetitek az estét. - Szólalt meg Dan. Mi csak érdeklődve néztük a mosolygó srácot....A testvéremet.... - A szüleimnek van egy amolyan retró mozija. Régi időket idéző berendezés, régi és új filmek, sok sok popcorn. És a héten nincsenek a városban ezért a hely zárva van. Ha gondoljátok, akkor csaphatunk egy egész éjszakás mozimaratont.

- A szüleid nem lennének mérgesek? - Kérdezte Liam.

- Dehogy is. Gyakran szoktunk moziestet tartani a haverokkal. - Mosolygott ránk.

- Én benne vagyok. - Csillantak fel Harry szemei.

- Én is. - Csatlakozott hozzá Niall is. Biztos vagyok benne, hogy a sok sok popcorn győzte meg.

- Felőlem is mehet. - Zayn.

- Akkor én is benne vagyok. - Liam. Már csak én nem válaszoltam. - Bailey? - Szólított meg Liam.

- Hmmm? Jah, hogy már csak rám vártok? - Nevettem fel kínosan. - Na ná, hogy én is benne vagyok.

- Akkor ezt megbeszéltük. - Mondta Dan. - Ja és a telód. - Kapta ki a zsebéből az említett készüléket, majd felém nyújtotta. Én elvettem töle, majd az asztalra raktam.  - Viszont nekem most mennem kell. - Pattant fel. - Banyek. - Csapott a homlokára. -  Öhm. Beírom a számom a telódba, és majd hívjatok, ha megvagytok és jöhetek értetek.-Én remegő kézzel nyújtottam felé a telóm, ő pedig bepötyögte a számát. - Na jó. Tényleg megyek. Köszönöm a finom reggelit, és akkor majd este találkozunk.- Köszönt el, majd a fiúkkal kezet rázott, én pedig kaptam két puszit. Kikísértük Daniellt az ajtóig, megvártuk míg elhajt, majd visszamentünk a nappaliba. Amint becsuktam a bejárati ajtót, a másik oldalról Eleanor és Louis lépett ki a konyhából, kézenfogva. De ami még fontosabb volt az az, hogy mosolyogva és vidáman...

- Sikerült megbeszélnetek? - Kérdeztem mosolyogva.

- Igen. ÉS ez nagyrészt neked köszönhető. - Lépett mellém Eleanor, majd megölelt. - Köszönöm.- Súgta a fülembe, majd visszament Louis-hoz.

- Viszont mi most lelépnénk, ha nem baj. - Szólalt meg Louis is. Majdnem elnevettem magam. Ez a kis dinnye totál elfelejtette a meglepi második felét...De sebaj. Majd még jobban meglepődik, mint ahogy terveztem.

- Menjetek csak. - Bólogatott Liam.

- Akkor sziasztok.-Köszönt Loui, majd Eleanor is intett egyet, és távoztak a házból. Mi csak erre a pillanatra vártunk. Szinte egyszerre pattantunk fel a helyünkről és indultunk meg a konyha felé.

- Mivel kezdjük főnök? - Mosolygott rám Niall. A reggeli gofrikészítés ota igen lelkes, ha a konyhában tartózkidhat...xd

- Hmmm. Kezdhetnénk azzal, hogy rendet rakunk...- Mondtam elgondolkodva. - Zayn ne menekülj!- Szóltam az épp kislisszolni készülő srác utánn.

- Ajjmár. Nem hiszem el, hogy lebuktam. - Morgolódott, de azért vissza fordult. Az összes srác érdeklődve nézett rám.

- Most mi van? - Tártam szét a karom. - Van valami az arcomon?

- Azt várják, hogy megmond mit csináljanak. - Magyarázta el Liam.

- Ahaa. Szóval akkor...

Kioszottam a feladatokat, majd nekiestünk kitakarítani a házat. Én először is a telefonomhoz mentem, hogy felhívhassam Timit. Amint rányomtam a kis zöld gombra valaki csengetett.

-Ajj már. - Mondtma, majd odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Mosolyogva tettem le a telefont, hisz drága jó barátném állt az ajtóban. -Épp téged hívtalak. - Ugrottam a nyakába vidáman.

- Háát. Látod...Nem is kell pazarolnod a pénzed. - Karolt át Ő is.

- Bai....- Jött le Harry a lépcsőn, de amint észrevette timit elhalgatott. Pirulva hajtotta le a fejét. - Szia. - Köszönt Timinek.

- Szia. - Pirult el Timi is. Itt meg mégis mi van?

- Mit szeretnél? - Néztem rá.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy...öhm...már nem tudom. - Vakargatta zavartam a tarkóját. Én csak jókedvűen felkacagtam.

- Majd csak eszedbe jut. Te meg gyere már beljebb. - Rángattam be az ajtón barátnőmet. Basszus. A barátnő említésétől eszembe jutott, hogy mióta itt vagyok, még fel sem hívtam Cortnyékat. És anyuval sem beszéltem. De Ők sem kerestek, szóval ez megbocsáltható bűn szerintem... Majd ma felhívom Őket.

-Mit csináltok? - Húzta fel Timi az egyik szemöldökét.

- Takarítunk. - Húzta ki magát büszkén Harry. Az arca is visszanyerte rendes színét, de azért majd kifaggatom, hogy mi is volt ez az egész.

- Ti? Takarítatok? Mi történt? - Lepődött meg Timi.

- Este csinálunk egy meglepi romantikázós estét Louinak és a barátnőjének. - Mosolyogtam rá.

- Ahaa. - Bólogatott bőszen. -Már értem.

-Ugye segítesz? - Néztem rá kikutyaszemekkel. Bár engem ezzel nem igazán hatnak meg, mégis remekül tudom felhasználni ilyen helyzetekben. Ez az egyik legnagyobb fegyverem. Még az ellenségeim is csak ritkán tudnak nekem nemet mondani, ha bevetem ezt a tekintetet.

- Ajj. Ne használd már megint azokat a boci szemeidet. - Sóhajtott fel Timi, de én továbbra is csak úgy néztem rá. - Jólvan. De fejezd már be. Úgyis tudod, hogy segítek. - Tört meg.

- Imádlaak! - Eresztettem meg felé egy mosolyt. - Banyek. - Csaptam a homlokomra. - Honnan szerzünk mi kétszemélyes asztalt? Az étkezősztalnál minimum kétszáz ember is elférne. Az tök antiromantikus. Ez teljesen kiment a fejemből. - Kezdtem el pánikolni.

- Nyugi...Bééé nyugi már. - Tette a vállamra a kezét Harry. - Majd én megoldom.-Mosolygott rám bíztatóan.

- De mégis hogy? Már alig van időnk estig. - Kicsit megnyugodtam, de a vérnyomásom még mindíg az egekben volt. Hogy felejthettem el ezt az APRÓ dolgot?

- Bízd csak ide. - Kacsintott rám.

- Hát jó. - Sóhajtottam egy nagyot. - Viszont Timi veled megy. Nem bízom benned. Még a végén kirabolsz egy boltot. - Bozoltam vállba mostmár nyugodtan. Az az igazság, hogy bíztam benne. Tudtam, hogy ha valamit megígér, akkor teljesíti is. Ők csak egymásra néztek, majd pár pillanat múlva pirulva fordultak el egymás felől.  

- Akkor mi mentünk is. És ne stresszelj. Minden rendben lesz. Te csak a kajára koncentrájl, a többit mi elintézzük. - Mosolygott még rám bíztatóan Harry, majd kiléptek az ajtón.

Harry szemszöge.

-Mégis mi az istenért van zárva minden bolt már délután 5-kor? - Idegeskedtem, mikor már vagy az ezredik bolt volt zárva, ahol be tudtuk volna szerezni azt a nyamvadt asztalt.

- Talán mert vasárnap van?! - Válaszolta Timi.

- Jó, de legalább egy nyamvadt bolt nyitva lehetne. - Morogtam tovább.

- Harry nyugi. Csak szerzünk valahonnan egy asztalt. - Mosolygott rám bíztatóan Timi. Máris jobb hangulatban sétáltam tovább...:$

- Te Úr Isten! Az Harry Styles! - Hallottam egy kiáltást, majd társult hozzá még pár. Riadtan fordultam hátra, és egy csapat sikitozó lány közeledett felénk. Már késő volt bármit it tenni. Körém gyűltek, ezzel elszakítva Timitől. Láttam, hogy pár méterre áll tölünk a járdán, de ha akartam se tudtam volna odamenni hozzá. A lányok csak sikítottak és sikítottak, meg autógrammot kértek, vagy közös képet. Az egyikük még a kezemet is megkérte. De komolyan....

- Hééé. Lányok nyugi. Kaptok autógrammot, meg közös kéet is csak nyugi. Azt kezem viszont had maradjon az enyém... - Kacsintottam a lányra, majd lázas autógrammosztogatásba kezdtem. Negyed óra múlva már csak egy két lány volt körülöttem. Újabb pár perc elteltével pedig már csak három.

- Jézusom. Hozzáérhettem Harry Styleshoz. - Kezdett el böködni az egyik csaj. - Én csak mosolyogva írtam alá a lapot, amit elém rakott, majd csináltunk egy közös képet, és jöhetett is a következő. Az utolsó lány kilógott a sorból. Nem kiabál, nem sikítozott, csak csendben kivárta a sorát. Ő volt az utolsó.

-Szia. - Köszöntem neki barátságosan.

-Szia. - Köszönt vissza bátortalanul. Kezeit tördelve tolt elém egy kis füzetet.

-Kinek írhatom?

- Lili nek.

- Okés. Akkor Lilinek sok sok szeretettel Harry Styles. - Mondtam hangosan amit leírtam.

- Köszönöm. - Mondta.

- Szívesen, de ha nem haragszol, akkor én most mennék is. - Mosolyogtam rá még egy utolsót, majd Timihez siettem. - Bocsi...Tudod imádom a rajongókat, de néha a legrosszabkor találnak meg. - Vakargattam mega tarkóm zavartan.

- Semmi gond. - Mosolygott rám.

-Mehetünk tovább? - Néztem rá. Ő csak bólintott egyet, majd folytattuk tovább az utunkat. - Ajj én feladom. Fogalmam sincs, hogy hannan az istenből szedjünk egy kétszemélyes asztalt vasárnap... - Álltam meg. Timi is megállt, de nem mondott semmit. Gondolkodó fejet vágott, ami nagyon jól állt neki (xd) Ahogy rákoncentrál egy pontra és erősen fixírozta...:$

- Öhm...Bocsánat...- Hallottam meg egy halk hangot mögülünk.

-Igen. - Fordultam hátra. És nicsak. Ki állt mögöttünk? A lány, akinek az utolsó autógrammot adtam. Azt hiszem Lili. Most követ minket vagy mi?

-Te követsz minket? - Néztem rá meglepetten.

- Jajj nem...-Nevetett fel halkan. Egész helyes lány volt. - Csak én is épp errefelé tartok. És...Öhmmm. Épp hallottam, hogy miről beszéltek. Azt hiszem én tudnék segíteni. -Mosolyodott el halványan. Tényleg egész helyes lány volt. Söt, ha mosolygott akkor még szépnek is lehetett nevezni.

- Az életünket mentenéd meg. - Néztem rá hálásan.

- Akkor gyertek velem. Tudjátok apunak van egy étterme. Sok asztallal, szóval biztos találunk valamit nektek is. - Kezdett el magyarázni, majd elindult előre.

-Reméljük. - Mosolygott rá Timi.

- Te a barátnője vagy? - Érdeklődött a lány, de nem tolkodóan, inkább kedvesen. Szerettem az ilyen rajongókat.

-Nem.

-Dehogy. -Vágtuk rá egyszerre.

-Mi csak...barátok vagyunk...-Magyarázta pirulva Timi.

- Értem. Pedig aranyosak lennétek együtt. - Ajándékozott meg minket egy újabb mosollyal, amjd előre fordult, és ment tovább. Pár perc múva egy hanulatos kis étterem elé értünk.

-Megjöttünk. Gyertek csak be. - Nyitotta ki az ajtót. Belépve ámultam egy sort. Nem volt nagy, de stílusosan volt berendezve. Csak úgy sugárzott belőle a családias hangulat.

-Apa. - Szólt oda a lány a pult mögött álló középkorú férfinak, aki ezek szerint az apja volt.
-Mond szivem. - Fordult felénk a pasi, miközben tálcára pakolt pár üdítöt.
-Szükségünk lenne egy kétszemélyes asztalra. - Mosolygott angyalian.
- És mikorra? -Rakta fel az utolsó üveget is, majd egy pincér elvitte a tálcát.
- Öhmm. Asszem mostanra. De elviszik...
-Ha elviszik az ételt, akkor minek az asztal? - Lepődött meg a pasi.
- Nem az ételt viszik el, hanem az asztalt. - Vakargatta meg zavartan a fejét.
-Hee? - Nézett rá úgy a pasi, mintha azt mondta volna, hogy ufók szálltak le egy repülő csészealjal és zöld disznókat hoztak (angry birds  hatás sorry...:$)
- Kéne egy kétszemélyes asztal holnapig. Ők itt Harry és...-Mutatott ránk Lili, de Timi bemutatásánál megakadt.
-Timi. Jónapot kívánok. -Nyújtota a kezét.
-Sziasztok. Én Endy vagyok. És tegezetek nyugodtan. Nem vagyok még olyan öreg. - Mosolygott ránk a pasi...Azaz Endy...
-Rendben. - Mosolygott vissza Timi is.
- De minek is nektek egy asztal? - Kérdezte, én pedig hírtelen nem is tudtam, hogy erre mit mondjak. Szerencsére Timi viszont igen...
- Az az igazság, hogy az egyik barátunknak és a barátnőjének terveztünk egy romantikus estét a lány szülinaplya alkalmából, de valahogy az asztal kimaradt a szórásból és illúzió romboló lenne, ha a kb kétszáz személyes asztalt kéne igénybe vennünk, ami náluk található. - Mutatott felém.
-Értem. Nos hát. Van egy két használaton kívüli asztalunk. És az én kis bogaramért bármit. - Adott egy puszit Lili fejére.
-Köszönjük. El sem hiszi mennyire hálásak vagyunk. - Kezdtem el hálálkodni. Ezután egy raktárszerüséghez mentünk, ahol egy csomó minden volt. Találtunk is pár kétszemélyes asztalt, amiből kiválasztottunk egyet, és kivittük az étterem elé.
-Én elszaladok a kocsihoz. - Mondtam, majd futásna eredtem. Nemsokkal később vissza is értem az étterem elé, ami amúgy a Red Rose nevet kapta. - Meg is jöttem. - Pattantam ki a kocsiból, amibe beszerencsétlenkedtük az asztalt. Még szerencse, hogy nem négyszemélyesre volt szükség...xd
-Tényleg nagyon köszönjük. Ígérem holnap délelőtt visszahozzuk. -Mondta Timi Andynek.
- Nem kell sietnetek. Amúgy sincs használatban. Na de n el is köszönk. Kezdenek gyűlni a vendégek. Szép estét fiatalok. - Köszönt el tőlünk, majd besietett az étterembe. Hihetetlen, hogy vannak még ilyen jó emberek. Nem is ismer minket, és mégis kölcsönadott egy asztalt.
- Nem tudom hogy hálálhatnám meg. - Néztem Lilire. A kislányos bája mellé eszméletlenül nagy szív párosult.  Egy kicsit már talán jobban megnyílt felén, és nem volt olyan félénk, de még mindíg visszahúzódóan viselkedett.
- Háát.... Lenne egy dolog, amivel megtehetnéd...- Pirult el.
- Mi lenne az? - Néztem rá kíváncsian. Tényleg érdekelt, hogy mit teketnék érte. De ha most azt mondja, hogy csókoljam meg és vegyem el feleségül, vagy valami ilyesmi romboló dolgot, akkor én esküszüm, hogy nekimegyek a falnak...
- Egy autógramm Nialltől. - Még jobban elpírult ,ami már szinte fizikai lehetetlenség volt. Szóval Niall? Nem is képzelhettem volna mást. Valahogy hasonlítottak egymásra. Niall is ilyen kis visszahúzodó volt ,amikor egymás mellé sodort minket a sors. Ma már nem annyira, de azért még vannak olyan pillanatai. És ezek szerint totál bejön Lilinek. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
-Teljesíthető. De mi most menék, ha nem baj. Béé már biztos tűkön ül, hogy hol vagyunk. Csodálom is, hogy eddíg nem hívott. Na de mindegy. Akkor majd holnap. Szia. - Köszöntem el mosolyogva, majd megkerültem a kocsit, és kinyitottam Timinek az ajtót.
-Szia. - Köszönt el Ő is, majd beült az anyósülésre, én pedig becsuktam az ajtót.
-Sziasztok. -Köszönt vissza nekünk Lila, majd én is beültem és haza hajtottam.
-Aranyos lány. - Mondta Timi elgondolkodva. -És Andy is tök jófej, hogy csak így kölcsönadott nekünk egy asztalt.
-Igen. Nagyon rendesek. És már tudom is, hogy hogy hálálom meg Lilinek. - Húzódott hamiskás félmosolyra a szám.
- Várj kitalálom. Egy autógrammal Nialltől? -Nevetett fel.
- Annál sokkal jobb.
-Hm? - Lepődött meg.
-Elviszem neki magát Niallt. - Az Ő arcán is megjelent az a tipikus Timis mosoly. Egyszerűen annyira el tudott varászolni vele...:$ Az út hátralevő része csendesen telt. Leparkoltam a garázsba, majd kiszedtük az asztalt a kocsiból, és bementünk a házba.
-Szép mondhatom. Mi itthon gürizünk, Ti meg lófráltok. - boxolt vállon Zayn.
-Nem lófráltunk...Asztalt kerestünk. És mint látod tláltunk is. - Mondtam.
- Hát megjöttetek. Már kezdtem aggódni, de mégis honnan szereztetek asztalt? - Lépett ki a konyhából Béé csapzottan és lisztesen.
-Te aztán jól nézel ki. - Nevettem fel, amint megláttam.
-Köszi. - Húzta el száját ,majd visszament a konyhába.
-Naa. Tudod, hogy nem úgy gondoltam. - Mentem utánna.
- Tudom. - Mosolyodott el. - Na de ne téblábolj itt. Inkább terítsétek meg az asztalt. Louiék nemsokára ithon lesznek.
-Okés. - Mondtam, majd kimentem a nappaliba, szóltam a srácoknak, hogy álljanak neki megteríteni, majd visszamentem Béé-hez.
-Már megint itt vagy? - Boxolt vállba, majd folytatta tovább a tevékenységét.
- Igeen... Bailey- Váltottam komolyabb hangnembe. - Beszéletnénk?
- Most is azt tesszük. - Mosolygott rám.
- Tudod hogy értem .
-Jólvan na. Mondjad csak. - Tette le a tejszínhabbal teli izét, ami a kezében volt, és amivel a tortát díszítette éppen.
- Én...csak...Timiről szeretnék beszlni...-Éreztem, hogy elönt a forróság, és szinte égeti az arcom.
- Értem. -Monta, majd pár percig csendben maradt, aztán mikor összeszedte gondoltait folytatta. - Nézd. Timi egy nagyon rendes és szerethető lány, és biztos vagyok benne, hogy Te is tetszel neki. Viszont vele türelmesnek kell lenned. Tudod volt egy elég csúnya szakítása és még nem heverte ki teljesen. Az a féreg rendesen elbánt vele. Megcsata, majd elhitette vele, hogy az Ő hibája, és végül othagyta összetörten. - Mesélte, nekem pedig ökölbe szorult a kezem. Most legszívesebben a kezeim közé fognám azt a srácot, és addíg püfölném, míg van erőm. - Harry. Minden rendben? - Szólalt meg pár perc csend utánn Bé.
-Igen...Csak...Rossz ezt hallani... -Nyögtem ki végül.
-Tudom. És azt is, hogy totál belezúgtál. És tudd, hogy én melletted vagyok. -Ölelt meg.
-Tudom. - Csak ennyit tudtam kinyögni.
-Most pedig menj. Keresd meg, és beszélgess vele. -Lökött meg gyengéden, én pedig engedelmesen vonultm kifelé. - Azt ugye azért tudod, hogy bármennyire is szeretlek, ha megbántod én kiheréllek. - Mosolyodott el.
-Tudom. - Nevettem fel, majd kiléptem a nappaliba. - Hűűűű.-Ámultam el, amint megláttam a kinti képet. Mintha csak egy romantikus filmbe csöppentem volna. A kanapé helyén volt az asztal ,ami szépen meg volt terítve. A szobában kellemes hangulatfény volt, és mindenhol rózsaszírmok meg ilyenek hevertek.
-Jó mi? Timi egy istennő. Nélküle kész káoszos lenne. - Mosolyodott el Niall.
- Az nem kifejezés, hogy jó. -Mondtam, majd elvégeztük az utolsó simításokat. - Jah és Niall. Holnap eljönnél velem visszavinni az asztalt? - Néztem rá pókerarccal. Lopva Timire néztem, aki cinkosan rám mosolygott.
-Persze. -Bólogatott, majd lerakta a vázát az asztal közepére.
-Hűűű. - Jött ki ismét Bééé a konyhából.
-Ugye? - Én is csak ennyit tudtam mondani. - Mosolyogtam rá.
- Srácok ti tudtok valamit. - Nézett körbe csillogó szemekkel.
- Timi érdeme. - Mutatott az említettre Zayn.
-Ugyan már. - Pirult el.
-Ne szerénykedj. Néllküled sehol sem tartanánk. - Mondta Liam.
-Na jó srácok. Akkor most nyomás mindenki átöltözni meg minden, mert háromnegyed óra és itt lesznek. - Tpsolt párat Bé, majd mindenki elindult késuülődni. Timi is az ajtó felé készült, hogy felvegye az esti ruciját.- Ja és Timi. Úgy készülj, hogy este mozimaratonozni megyünk. Szóval szólj Taméknak, hogy velünk leszel egész este. - Mondta még utoljára Béé, majd tényleg mindenki készülődni kezdett.....


Háát ennyi lenne mára. Viszont sajnos keddig nem lesz kövi:$ De akkor megint kaptok majd egy hosszab rész ígérem :D

21.rész

Annyira fáradt vagyok, hogy az na. De azért a szokott napi részt megkapjátok. Részben csak Dimii miatt, aki kitartó "komizóm" Rengeteg energiát ad, hogy tudom, hogy neki tetszik amit csinálok. Szóval köszönööööm Dimii. Bár azt nem tudom, hogy rajta kívül olvassa-e valaki a blogom egyáltalán...xd Na nem baj. Nekem az is sokat jelent, hogy Ő igen :) Azért ha valaki beesne hozzám, hagyhatna valami nyomot maga utánn. Ne de nem húzom tovább. Szóval...Jöjjön a 21.rész. :)

~ FIÚK !
Nem kell neki állandóan virágot venned. Nem kell folyton moziba vinned. Egyszerűen éreztesd vele a nap minden percében, hogy szereted, és néha csak úgy tök váratlanul csókold meg. Hidd el, ez bőven elég neki. :) (Sorry, de muszály volt :$)





21.rész.

Mesélj magadról...

A bent lévő három srác érdeklődve figyelt minket.

-Srácok. Ő it Dan. Dan. Ők itt a srácok. Harry, Zayn és Niall. Dan csinálta Bailey tetkóját, és velünk fog reggelizni. - Mutatta be őket egymásnak Louis.

- Szia.

-Hali.

-Helló. - Köszöntek neki a srácok egyszerre.

- Sziasztok. - Köszönt vissza nekik Dan.

- Gyere ülj le. - Ugrállt el Loui az asztalig. Dan követe példáját, majd leültek a többiekhez.

-Szóval...Dan. Milyen gofrit szeretnél. - Mosolyogtam rá. A szívem ezerrel kalimpált a mellkasomban. Úgyéreztem bármelyik pillanatban kiugorhat a helyéről. Szerencsére erre nem került sor.

- Én tényleg nem szeretnék zavarni. - Mondta. Annyira rossz volt, hogy itt van tőlem egy karnyújtásnyira, és még csak azt sem tudja, hogy ki vagyok. Hogy nem mondhatom el neki, hogy szeretem, és hogy mennyire hiányzott.

- Ugyan már. Nem zavarsz. - Ült le hozzájuk Liam is, aki eddíg mellettem toporgott.

- Szóval milyent kérsz? És a semmilyent nincs a listán. - Mosolygott rá Harry. Annyira jól esett, hogy bár nem tudják, hogy a testvérem még is ilyen könnyedén elfogadják.

- Hát jó. Öhmmm...Akkor ...Talán csokisat. - Mondta kicsit bátortalanul.

- Máris kedvelem a srácot. - Veregette hátba Harry, majd benyomta az utolsó falat csokis gofriját.

- Liam? - Fordultam most felé.

- Én epreset kérek. - Vigyorgott rám teli szájjal.

-Máris kedvelem a srácot. - Utánoztam le Harryt.Persze a vállbaveregetés sem maradt el. Mind nevetni kezdtek, majd én tettem tovább a dolgom. Még szerencse, hogy egy csomó tésztát készítettem.

-Srácok ti kértek még?

- Én igen. - Vágták rá egyszerre.

- Niall karamellás, Harry csokis, Louis Répás, Zayn lekváros? - Kérdeztem tőlük, de közben már az első adag tésztát raktam a sütőbe.

- Igen. - Jött az egybehangzó válasz. Először megcsináltam Dan, Harry, Zayn és Liam adagját, és míg azok sültek addíg reszeltem egy újabb répát Louinak, és Niall karamelláit is feldaraboltam.  Azokat is megcsináltam, majd leraktam eléjük a tányérokat. Mind rávetették magukat, én pedig vittem nekik inni is. Míg Ők ettek, addíg én elmosogattam a koszos edényeket, és rendet raktam magunk után.

- Te nem eszel? - Nézett rám Liam.

- Nem. Én  már ettem. - Mosolyogtam rá, majd folytattam tovább a munkát. Mikor avval is megvoltam én is leültem a srácokhoz.

- Hélo, hélo hélo. Álljunk csak meg.  - Kapta fel a fejét Harry a tányérjáról, majd felém fordult.- Milyen tetkórol is volt szó az elején? - Kikerekedett szemekkel bámult rám.Hát jó korán leesett kisszivem. :)

- A macis tetkómról. - Mosolyogtam rá ártatlanul. Tény, hogy tegnap nem voltam olyan állapotban, hogy eldicsekedhessek vele, de most nem volt semmi akadálya. - Tegnap csináltattam. És meg kell mondanom, hogy nagyon jó lett.Majd később megmutatom. - Mosolyogtam hálásan Dan-re.

-Örülök, hogy tetszik. - Nézett rám két falat között. - Viszont ez valami isteni. - Melengette a szívemet rendesen, hogy ízlik neki.

- Baileynél ez alap. Mindíg finomakat csinál nekünk. - Tette a mosogatóba Niall a tányérját..

-Ő a mi kis saját bejáratos szakácsnőnk. - .Mondta Harry, mjad megeresztett egy mosolyt

- Szeretek evvel foglalkozni. Csak ennyi az egész. - Rántottam meg a vállam. Egyre jobban pirultam.

- Szóval szakács vagy? - Lepődött meg Dan.

- Leszek. Végzős szakácstanuló vagyok.

- Az csúcs. Az én eredeti végzettségem pincér.- Furcsa véletlene lenne csupán, hogy mind a ketten hasonló dologgal szerettünk volna foglalkozni? Vagy esetleg a sors keze van a dologban? Ki tudja. De ez most nem is számított.

- Tényleg? - Kerekedtek el a szemeim.

- Aha. - Bólogatott bőszen.

- Hát jó. Akkor most rajtad a sor, hogy mesélj magadról. Hogy jutottál el a pincérkedéstől a tetoválóművész megnevezésig? - Kérdezte Liam, mjad egy féloldalas mosolyt eresztett meg felém. Elmondhatatlanul hálás voltam neki, hogy próbál segíteni. Szürreálisnak tűnik a dolog, hogy nemsokkal ezelőttig még emberszámba se vett.

- Dióhéjban annyi lenne a dolog, hogy egy nap bejött egy pasi a bárba ahol dolgoztam. Nekem szabadnapom volt, de benéztem a srácokhoz egy kávéra. Épp az egyik asztalnál rajzolgattam, Ő pedig megállt mellettem és nézte ahogy munkálkodom. Engem nem igazán zavart, így nem szóltam neki. Aztán egyszer csak hírtelen feltett egy kérdést...- Drámai hatás szünet...xd

- Mi volt az a kérdés. - Tördelte az ujjait Loui kíváncsian.

- Hogy mi volt az a kérdés? Csak annyi, hogy...mit szolnék hozzá, ha felvenne maga mellé, amolyna gyakornok félének. Kérdeztem, hogy mivel foglalkozik, és mondta, hogy tetováló. Nem igazán tartottam jónak a rajzaim ezért azt hittem, hogy csak szórakozik, ezért mondtam, hogy jó. Megbeszéltük, hogy másnap visszajön és megbeszéljük a részleteket. Nagyban dolgoztam, amikor a pasi megjelent a pultnál. Leült elém, és elmondta, hogy mire gondolt. Én meglepődtem, de egyre jobban tetszett a dolog. Így hát belementem. Ez az én kis történetem.

- Aztaaa. - Ez az aprócska mondat, vagy inkább szó egyszerre hagyta el a srácok száját. Jó volt megtudni valami kis töredéket az életéből. Legalább azt tudhattam, hogy boldog... Liam már épp szólásra nyitotta a száját, amikor valaki csengetett.

-Nyitom.- Pattant fel Zayn a helyéről, majd kislisszolt a konyhából. Tényleg. hisz neki is vannak tetkói. Már is van közös témánk, amivel egy kicsit jobban megismerkedhetünk majd.........

Sajnos ma csak ilyen rövid rész erejéig jelentkeztem be. Tényleg sorry, de nagyon fáj a fejem, és fáradt is vagyok. Viszont holnap kaptok egy hoszúúúúúúúúúúúúúúúúúúú részt, mert megint egész nap itthon leszek. :)

20.rész.

20.rész *.* Ezt is megértük. Még sose jutottam eddíg egy történetemnél sem...:D Vááá annyira jó kedvem(ti hogy vagytok?) van, pedig semmi okom rá. Hulla fáradt vagyok, ma még gyomláltam is (meg kell jegyeznem, hogy munkahelyen, ahol szakács tanuló szerepet töltök be....xd) De sebaj. Ha jó a kedved üsd a tenyered. :) Na jó befejeztem. Itt is a rész.

Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.

20.rész.

Váratlan vendég, avagy velünk reggelizel?

Harry szemszöge.

Miután Béé-t sikeresen eljuttattuk a fürdőig  mi is elvonultunk a saját szobánkba. Fáradtan roskadtam le az ágyamra, és nyújtóztam el rajta. A fáradtság kellemesen bizsergette egész testemet. De vajon mitől is vagyok én ilyen fáradt? Hiszen egész nap szinte nem is csináltam semmit. A sötét szobába hírtelen hasított a fény, amit a szomszédban felkapcsolt villany eredményezett. Hunyorogva tornáztam magam ismét ülő helyzetbe, majd megszokva a fényt kezdtem el bámulni ki az ablakon. Át a szomszédos szoba lakójához. Timi épp lázasan kutatott valami után a szobájában. Felforgatott minden szekrényt, majd a fiókoknak esett neki. Végül rátalát arra amit keresett. Vidáman ugrált el az ágyáig, majd lerakta rá azt a valamit, amit én egy plüssfiguraként azonosítottam, és leült Ő is.  Percekig csak meredt a plüssfigurára, majd hírtelen kapta fel a fejét, és egyenesen farkasszemet nézett velem. Vajon lát? Futott át az agyamon, hiszen nálam sötét volt. Intettem neki, de semmi reakció. Szóval nem lát...De akkor miért néz úgy errefelé, mintha látna valakit? Elnyúltam az ágyon, majd felkapcsoltam az éjjeliszekrényen helyet foglaló lámpát. Így már volt elég fény, hogy Ő is láthasson. Ismét felültem, majd fejelm az ablak felé fordítottam, és rá néztem. Arcomon ismét megjelent a mosoly, ahogy pirulva elkapta a fejét, majd pár pillanat múlva ismét felém fordult. Mosolyogva intettem neki, amit Ő is viszonzott. Valamit tátogott, de mivel sose tudtam jól  szájról olvasni, ezért nem értettem. Aztán támadt egy ötletem. Az éjjeli szekrény fiókjából előkotortam egy füzetet és egy tollat, majd írni kezdtem.

"Szia!" Írtam az egyik lapra, majd vártam. Pár pillanat múlva Ő is kerített egy lapot, és írni kezdett.

"Szia neked is! Mi jót csináltatok ma?" -Írt vissza. Mosolyogva szántottam a tollal a lapon.

" Nem sok mindent...Először kupit, aztán takarítottunk, majd ettünk, és csináltunk Bailey-nek egy forró fürdőt. Kicsit ki volt akadva." - Amit lekörmöltem a mondatokat felmutattam a lapot, hogy lássa. Rákoncentrélva olvasta végig, majd lázasan írni kezdett.

"Min akadt ki? de ugye már jól van?"

"Szerintem használt a fürdő.Az mindenre jó gyógyír."

"Ebben igazad van. Nekem is jól jönne most egy.xd" -Amint ezt leírta egy széles mosoly telepedett arcára.

"Ezt vegyem célzásnak? Egy újabb forró fürdő rendel?" - Írtam vissza. Amint végigolvasta ismét elpirult.

"Nem annak szántam. De ha már így felajánlottad...Na jó nem. Majd Mátéval(tudom, hogy eddíg Dani volt, de mivel Bailey tesója a Daniel nevet kapta ezért nem akartam még egy Danit is, szóval ezért cseréltem le. Nemsokára mindenhol átírom, de addíg is. Szóval Máté=Dani) csináltatok egyet." -Elkerekedett szemekkel néztem a lapjára. Ki az a Máté? És egyáltalán milyen név ez?

"Hát jó. Én felajánlottam." - Írtam vissza egy műmosoly kíséretében.

"De most minek rángatnálak át, ha van egy ilyen jó és kedves bátyám, min Máté?" -Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyugtatott meg, hogy ez a Máté, csak a testvére. Kifújtam a bentartott levegőt, mjad újra írni kezdtem.

"Nekem nem lenne nagy feladat, de hát jó...Nah...Sipirc fürdeni!"

"Ennyire ne akard, hogy maradjak!:)"

"Én örülnék a legjobban, ha egész este ezt játszanánk, de fürdened kell.:) Szóval nyomás, mert tényleg átmegyek, és én raklak bele a kádba." -Ismét elpirult, majd lehajtotta a fejét, és írni kezdett.

"Hát jó. Akkor tényleg indulok. Nem akarom, hogy miattam fáradj!;)" -Írta le, majd felpattant, összeszedett pár ruhát, és kiment a szobából. Én leraktam a füzetet, majd mosolyogva nyújtóztam egyet. Hírtelen nekem is megjött a kedvem egy jó nagy pancsolásra. Felpattantam hát a helyemről és a fürdő felé vettem az utat. Engedtem egy kád forró vizet, majd nyakig merültem benne. Elnyújtóztam a kádban, és élveztem ahogy izmaim elernyednek.

Nem tudom mennyi ideig feküdtem a vízben, de már kezdett kihülni. Így hát kiszálltam belőle, megtörölköztem, felvettem a kikészített "pizsi" boxerem, majd visszamentem a szobámba. Timinél már nem égett a villany, viszont volt egy lap az ablakra ragasztva.

"Jó éjszakát Harry.És szép álmokat. :)" -Állt a papíron.

-Máris jobb lett. - Suttogtam magam elé, majd befeküdtem az ágyamba, és próbáltam elaludni.

Bailey szemszöge.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Nyújtóztam egy hatalmasat, majd kinyitottam a szemeim, és boldogan figyeltem a függönyön keresztül beáramló napfényt. Percekig csak feküdtem még, majd felkeltem elhúztam a függönyt és magamba szívtam a D vitamint. Vidáman fordultam vissza a szoba felé, majd kerestem valami kényelmes cuccot. 

                                                 (valami ilyesmire gondoltam)

Magamra kapkodtam őket, majd bevonultam a fürdőbe fogat és arcot mosni. Miután ezekkel is megvoltam levonultam a konyhába. Kinyitva a hűtőt rá kellett jönnöm, hogy mjdnem üres. Ránéztem a konyhában lévő kis órára. Hát majdnem felsikítottam. Még csak 7 óra volt. Éve óta nem keltem fel magamtól ilyen korán. De sebaj. Így legalább lesz időm bevásárolni, mielőtt ez az öt haspók felébred. Először is viszont végig kell gondolnom, hogy mi legyen a meglepetés vacsora menüje. Lefőztem egy kávét, majd azt szürcsölgetve ültem le a pultra. Pár perces gondolkodás után kialakult bennem az ételsor. Kezdésként egy laza zöldségleves ,Louis kedvéért sok sok répával... Aztán jöhet a csirkemell bazsalikommal és camembert-el töltve.

Desszertnek pedig tejszínes epertorta.

 Kigondoltam még valami kis egyszerű ebédet is magunknak, majd összeszedtem a fontosabb dolgaimat egy táskába, felkutattam a kocsiklcsom, és irány a bolt. Leparkoltam a parkolóban, majd bevásárlókocsit szereztem és betoltam a boltba. Megvettem mindent amire szükség lehet, és beáltam a kasszához. Mivel még elég korán volt, ezért nem volt nagy a sor. Hamar fizettem is, majd beakoltam mindent a csomagtartóba és haza vezettem. Belépve a nappaliba Niall-be botlottam.
-Szia. Hát te? - Néztem rá meglepetten. Nem volt rájuk jellemző, hogy kilenc előtt kitolják a képüket a szobájukból.
-Szia. Hát én...nem tudtam aludni. - Mosolygott rám.
- Éhes vagy mi? -Néztem rá mindent tudóan.
- Jólvan na lebuktam. - Nevetett fel. Hahotázását hallva nekem is nevethetnékem támadt.
- Na jó te kis éhenkórász. Mit szeretnél reggelire? - Néztem rá vidáman.
- Hmm. Nem is tudom. - Kezdte el vakargatni a fejét. - Gofriiiit. - Csillantak fel a szemei.
- Na gyere tökfej. Megcsináljuk a reggelidet. -Ragadtam meg a kezét, majd a konyha felé kezdtem vonszolni.
- Hééé. Nem vagyok tökfej. - Háborodott fel.
-Jó jó. Akkor nem. De most akkor kell az a gofri vagy nem?
- Még szép, hogy kell. - Mosolygott rám kisfiúsan, majd leült az egyik székre.
- Na neeem. Te most szépen segíteni fogsz nekem. - Mosolyogtam rá angyalian.
- Muszáj? - Pislogott hatalmasakat.
- Igen. - Mondtam. Beletörődve pattant fel a székből, majd beállt mellém. Elővettem minden alapanyagot és már neki is eshettünk a reggelikészítésnek. Megkértem Niallt, hogy törje fel a tojásokat, addíg én kimértem a többi alapanyagot. Összekevertem mindent egy tálba, majd bedugtam a gofrisütőt melegedni.Alap tésztát csináltunk, mert így mindenki igényeit kielégíthettük. Majd utólag adom hozzá a különféle anyagokat ,amiket épp megkívántak...
- Milyen gofrit szeretnél? - Fordultam Niall felé.
- Öhmm.Karamellásat. - Kezdett el tapsikolni mint egy kisgyerek. De meg kell hagyni, hogy nagyon édes volt. Mint egy ölelgetni való plüssmaci.(XD)
- Még szerencse, hogy vetten egy zacskó tejkaramellát. - Nevetve léptem oda az egyik szatyorhot, majd diadalmasan vettem ki a kis zacskót. Feldaraboltam az édességet, majd raktam egy kis tálba a masszából és belekevertem a karamelt. Kanalaztam egy adagot a sütőbe, majd rácsuktam a tetejét, és hagytam sülni. - Inni kérsz valamit mellé? - Kérdeztem kedvesen Niallt, aki csillogó szemekkel nézte minden egyes mozdulatom.
-Narancslevet. - Mondta, Én pedig töltöttem neki egy pohárral. Kivettem a kész finomságot a sütőből, majd tányérra raktam, nyomtam rá egy kis tejszínhabot és Niall elé raktam.
-Köszönöm. Te nem eszel? - Nézett rám érdeklődve.
-De igen. Csak tudod egyszerre nem tudok két adagot sütni. - Mosolyogtam rá, majd nekiestem a saját epres gofrim elkészítésének.
-Megvárlak. - Tette le Niall a villáját.
- Ugyan már. Nem szükséges. Ess csak neki nyugodtan. Majd közben csatlakozom hozzád.-Mosolyogtam rá.-A gofri amúgy is frissen jó. - Több se kellett neki azonnal elkezdte magába lapátolni. Nemsokra rá az én reggelim is kész lett. Leültem mellé az asztalhoz és én is falatozni kezdtem.
- Szóval akkor most minden rendben veled és Liammel? - Fordult felém hírtelen.
-Azt hiszem. - Bólogattam bőszen.
- Akkor jó. Tudod több közös van bennetek mint gondolnátok. -Mondta, majd befejezettnek tekintve a témát evett tovább.
- Kérsz még? - Néztem rá, amint az utolsó falatot is magába tuszkolta.
-Ha lehet. - Mosolygott mint a tejbetök.
- Perzse, hogy lehet. Még egy karamellás?
- Előbb edd meg a tiéd. -Mutatott a tányéromra, main még ott volt a gofrim fele.
- Egy perc, míg berakom a sütöbe. Nem romlik meg azalatt. - Pattantam fel máris. - Szóval? Karamellás?
- Igeeen.Köszönöm. - Én ismét összedobtam egy karamellásat, majd míg megsült visszaültem a helyemre. Alig pár perc múlva el is készült a Niall következő adagja, szóval azt is a tányérjára raktam és ettünk tovább. Épp befejeztük, amikor Louis és Harry toppant be a konyhába.
- Gofri? - Csillant fel Harry szeme.
- Igeen. Mi csináltuk. - Húzta ki magát büszkén Niall.
- Te? Föztél? - Kerekedtek el Loui szemei.
- Valójában a gofrit sütik, de igen. Niall segített nekem. - Mondtam, majd beleraktam a koszos tányérokat a mosogatóba.
- És még egyben van a konyha? - Jólvan Luis ennyire nem kell meglepődni. Niall egész ügyi volt.
- Kapunk mi is? - Kérdezte Harry ezzel megelőzve a kirobbanni készülő csipkelődést.
- Persze. Te gondolom répásat kérsz, viszont Te nem tudom, hogy milyent. - Mutattam először Loui-ra, majd herry-re.
- Ciculi csokisat kér. - Ölelte át Louis Harry vállát, majd egy hatalmas cuppanóst nyomott az arcára.
- Reggel korán a ti turbékolásotokat kell nézni? Hát inkább maradtam volna az ágyban . -Lépett be Zayn a konyhába álmosan de mosolygósan.
- Ha nem tetszik ,akkor menj vissza.- Húzta fel az orrát Loui, majd duzzogva lehuppant az egyik székre.
- Jólvan na. Csak semmi civakodás, mert bünti lesz. - Fenyegettem meg Őket. -Szóval Harry. Akkor milyent is kérsz?
- Ahogy Loui mondta csokisat. - Ajándékozott meg egy 1000w-os mosollyal, majd lehuppant Lou és Niall közé.
- Te Zayn? Kérsz gofrit? - Fordultam az említett felé.
- Na ná. - Vágta rá egyből.
- Milyent szeretnél?
- Lekvárosat.
- Milyen lekvárosat?
- Barack.
-Okés. - Mondtam, majd nekiestem elkészíteni a megrendelt reggeliket. Elsőnek Harryét és Zaynét csináltam meg, mivel az övükét csak simán megsütöttem, és úgy raktam rá a kívánt ízt. Harry olvasztott csokit kapott rá, Zayn pedig a kért lekvárt. Loui-nak meghámoztam egy répát, majd apróra reszeltem és a masszához adtam, majd azt is beleöntöttem a sütőbe. Mikor mindegyik megvolt eléjük raktam, Ők pedig vidáman beszélgetve estek neki elpusztítani a reggeliket.Én is leültem hozzájuk, és mindenféléről beszélgetni kezdtünk.
- Liam hol van? - Kérdezte Zayn.
- Valószínűleg még durmol. -Rántotta meg a vállát Niall.
- Lemarad a finom reggeliről. - Ismét Zayn.
-Fel kébe kelteni. -Harry.
-De ki fogja felkelteni? - Louis
-Nekem van egy ötletem.- Niall. Hírtelen mind a négyen rám kapták a tekintetüket.
- Jól van vettem a célzást. Már megyek is. - Pattantam fel nevetve, majd a szobák felé vettem az irányt. - De azért ne szokjatok hozzá... - Szóltam még hátra, majd feltrappoltam a lépcsőn. Bekopogtam Liam szobájába, de semmi reakció. Halkan kinyitottam az ajtót. Sötét volt odabenn, csak a függönyön bejutó napsugarak világították meg gyengén a szobát. Odasétáltam az ágyához, majd leültem mellé.
-Liam - Szólongattam halkan. Semmi reakció. - Liam. - Már kicsit hagosabb voltam, aminek következtében mocorogni kezdett. - Liam. - Ismételtem meg újra a nevét.
-Mi az? - Nyitotta ki lassan a szemeit, majd fáradtan rám pislogott.
- Mi mi?
- Amiért felkeltettél.
- miért felkeltettelek? Azt hittem ébren vagy.
- Igaz, igaz. Csak csukott szemmel pihentem. - Mosolyodott el édesen, majd feltornázta magát ülö helyzetbe. - Szóval miért is kerested fel szerény hajlékom?
- Elmehetek ha zavarok. - Húztam tovább az agyát.
- Dilis. Tudod, hogy nem úgy értettem. - Húzott maga mellé, majd átkarolta a vállam és adott egy puszit.
- Jajj már megint ezt kezdjük? - Kezdtem el nyavajogni, de nem bírtam és elnevettem magam. Mindíg is nevethetnékem támadt a nyafogó libáktól. Ezen most az sem változtatott, hogy jelenleg én voltam az.
- Szóval? - Húzta fel a szemöldökét.
- Szóval mi? - Utánoztam le.
- Ajj ne mááár. - Forgatta meg a szemeit somolyogva.
- Jólvan na. Csak azért jöttem, hogy gyere reggelizni.
- Mi a reggeli?
-Gofri.
-Akkor megyek. - Pattant fel egyből. Na remek. És akkor még, hogy egy pasihoz szívéhez nem a gyomrán át vezet az út?! Öhmm. Már nem mintha én el akarnék jutni Liam szívéhez vagy iyesmi...Ez csak úgy eszembe jutott...:$ Felhúzott engem is az ágyról, mjdmegindultunk lefelé. Már a lépcső közepénél jártunk, amikor csengettek.
-Nyitom. - Ugrállt ki Lou a konyhábó, majd rávetette magát az ajtóra. - Áhh Dan. Hát te? - Hallottam a hangját, majd megláttam az érkező személyt is. Hát a vér is megfagyott bennem na. Ugyanis Ben...vagyis Daniel állt az ajtóban.
- Szia Louis. Csak ezt hoztam vissza. - Mutatta fel a telefonom.
- Ha már úgy is itt vagy nem reggelizel velünk? Bééé gofrit sütött.- Mosolyogtt Lou az én testvéremre.
- Áhh nem akarok zavarni.
- Ugyan már. Nem zavarsz. - Lépett hozzájuk Liam, amint leértünk a lépcsön. - Szia. Liam Payn. - Nyújtotta a kezét Daniel felé.
- Daniel Burrows. - Ráztak kezet.
-Szia. - Köszöntem neki én is.
- Szia. Na? Még mindíg tetszik a tetkó? - Kérdezte, majd rám mosolygott. A szívem szorult össze a gondolattól is, hogy ennyi ideig kellet nélkülöznöm a mosolyát.
- Na ná. - Mosolyodtam el én is. Olyan természetes volt ,hogy a közelemben van, mintha mindíg is így lett volna. Nem is volt olyan nehéz beszélgetni vel, mint gondoltam.
-Akkor maradsz? - Kérdezte meg Loui , majd meg sem várva a válaszát rángatta be a nappaliba. Levette a dzsekiét, majd mind megindultunk a konyhába.
-Szóval Ő az? - Sugta nekem Liam.
- Igen. Ő a testvérem.
- Már én is biztos vagyok benne. Ugyan olyan a szemetek. - Súgta vissza, majd beléptünk a konyhába.....




Dimii a képeket csak a te kedvedért tettem be...:) Remélem megéhezel tőlük (muhahahhahahaha) na jó nem leszek gonosz. Szóval remélem tetszik a rész. :) Nemsokára jön a kövi.

19.rész.

Halihóóóó mindenki. Itt is lennék a kövi résszel. Dimii. Csak miattad. :D

"Az a fajta lány vagyok, aki szerelmes lesz olyan srácokba, akiket alig ismer. Akinek szerelmes dalok hallgatása közben az Ő arca jelenik meg. Aki figyeli bármerre is megy. Az a fajta lány, aki nem jut könnyen túl a dolgokon. Aki magát marcangolja amikor valaki nem szereti viszont. Aki álomba sírja magát, mert nem érzi magát elég jónak. De ugyanakkor én az a fajta lány is vagyok, aki erős. Aki kisírja igaz a szemeit, de megtiltja magának, hogy másnap reggel újra hulljanak. Aki rock dalt hallgat és teli torokból énekli, mert ehhez van kedve. Az vagyok, aki soha nem lesz más, csak is önmaga. Én ilyen fajta lány vagyok."

19.rész

Lazulós este.

Bailey szemszöge.

Miután Harry kiment csend telepedett a szobára. Liam halk szuszogásán és szívének ütemes dobogásán kívül semmi nem zavarta meg a csendet. De ez nem volt olyan kínos csend. Inkább megnyugtató csend volt.  Csak évleztem, hogy itt van velem, és próbáltam egy picit kiverni a fejemből a mai napot. Tényleg hálás vagyok Istennek, hogy az utamba sodorta ezt az öt Dinkát. bár Zayn-el és Niall-el nem igazán ismerkedtem még össze, mégis éreztem, hogy bízhatod bennük. Ez alatt a pár nap alatt több barátra tettem szert, mind egész eddigi életemben. Banyek. Ha már itt tartunk, még fel kell hívnom Eleanort. Lázasan kezdtem el kutatni a zsebemben a telefonom után, de sehol sem volt.

 -Mit csinálsz? - Kérdezte Liam, aki eddíg csak csendben figyelte ügyetlenkedésem.

-A telefonomat keresem, de nincs meg. - Kezdtem megilyedni.

- Nem raktad le a nappaliban?

-Nem. A zsebemben volt. Biztos vagyok benne. - Mondtam aztán beugrott valami. A szalonban kivettem a telefonom a zsebemből, és az egyik polcra raktam, amin a tűk voltak. De vajon el is raktam miután végeztünk?

- Nincs meg?

- Nincs. De azt hiszem tudom hol hagytam el. - Válaszoltam elgondolkodva.

- Hol?

- A szalonban.

- Na látod.Még egy ok, hogy holnap visszamenj.

-Kölcsön adnád a telefonod egy picit? - Néztem fel rá.

- Persze. - Mondta, majd kicsúsztatta kezét a fejem alól, és elnyúlva felettem felkapta az éjjeliszekrényen pihenő készüléket. - Tessék.

- Köszönöm. - Mosolyogtam rá hálásan, majd remélve, hogy meg van neki Eleanor száma, kezdtem el kutakodni a telefonkönyvében.

- Kit keresel? Talán segíthetek. - Hajolt közelebb, hogy szemügyre vehesse ügyködésem. Lehellete csiklandozta a nyakamat, amitől kellemes bizsergés futott végig az egész testemen.

- El...Eleanort. - Hangom elcsulott, de próbáltam erőt venni magamon, és végül csak ki tudtam nyögni.

- Sokat segítene, ha az e betűnél keresnéd. - Kacagott fel vidáman, én pedig pironkodva haladtam tovább a p betűn. Ne kérdezzétek, hogy hogy jukadtam ki a p-nél, mert azt én magam se tudom... - Na megvan? - Bár próbálta visszatartani a nevetést, azért néha csak csak sikerült felszínre törnie egy egy halk kacajnak.

-Jólvan na. Azért nem kell már egyből kinevetni. - Mondtam, majd rányomtam a kis zöld gomra. Két csörgés után fel is vette.

- Igen? - Szólt bele fáradt hangon.

- Szia. - Köszöntem neki vidáman.

- Öhmmm. Te határozottan nem Liam vagy. - Mondta bizonytalanul, és a szemem előtt láttam, ahogy újra és újra ránéz a kijelzőre, hogy biztos jó nevet olvasott-e.

- Hát remélem. - Nevettem fel. -Amúgy Bailey vagyok. - Mondtam, amint egy kicsit alábbhagyott a nevetésem.

- Banyek....Bocsi. Gondolhattam volna.  - Mondta, majd egy halk csattanás hallatszott. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy felvilágosodása hevében homlokon csapapta magát.

- Semmi gond.

- Akkor jó. Na de mi is ez az egész? Miért kell eltűntetnem otthonról Louist? - Érdeklődött.

 - Az meglepetés. A lényeg, hogy tűntesd el.

- Ennire nem bírod. - Nevetett fel a vonal túlsó felén.

- Dehogy is. Csak nem akarom, hogy tudjon róla. Ennek ellenére ez az Ő  ajándéka lesz neked. Vagyis közös ajándék tőlünk, amiről még Ő sem tud. Vagy valami ilyesmi.

- Áhá. Értem. Vagyis nem, de ez most mellékes. Akkor majd beszélek vele. Viszont nekem most mennem kéne, mert anyu már a haját tépi, hogy miért nem megyek  vacsizni. Na szia. Akkor majd holnap. -

-Szia. - Köszöntem el én is, majd kinyomta a telefont.

- Na sikerült megbeszélni? - Kérdezte Liam.

- Igen.

- Akkor most már mehetünk?

-Hová?

-A konyhába vacsorázni.

- Én nem vagyok éhes.

- Tudom. Te Bailey vagy.

- Majom. - Boxoltam vállba.

- Az lehet. De akkor is enni fogsz. - Mosolyodott el gonoszan, majd felpattant melőlem.

- És ezt honnan is veszed? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Megvannak az eszközeim. -Rántott fel engem is, majd az ajtó felé tuszkolt. Levonszolt a lépcsőn, át a nappalin, majd végül be a konyhába, ami mellesleg tök üres volt.

- Hol lehetnek a többiek? - Néztem körbe az üres helyiségen.

- Passsz. De van egy olyan selytésem, hogy a medence környékén lehetnek. - Mutatott a vizes lábnyomok felé, amik a könyha padlóját díszítették.

- Fel kéne takarítani, mielőtt valaki elcsúszik rajta. - Néztem elgondolkodva a lábnyomokat.

- A-a. - Kezdett heves tiltakozásba. - Most szépen leülünk ide, - Nyomott le az egyik szébe- és eszünk. - Nyitotta ki a hűtőt. - Mit kérsz?

- Hmmm. Elég csábító a műzli és a tej gondolata... - néztem rá elgondolkodva. Ő csak hangosan nevetett egyet,  elém rakta a tejet, majd a műzli és egy tál felkutatására indult. - de én mégis inkább egy szendvicset kérnék. - Fejeztem be a mondatot.

-Te most szórakozol velem? - Nézett ki Liam a szekrényajtó mögül.

- Szerinted? - Mosolyogtam el angyalian.

- Szerintem igen. És tudod mit szoktam csinálni a szemtelen lányokkal? - Szaladt az égbe az egyik szemöldöke.

- Na mit? - Húztam ki magam bátran.

- Ezt. - Mondta, majd felém hajított egy adag műzlit.

- Liam Payn! Te nem vagy normális. - Kacagtam fel. Lesöpörtem magamról a műzlit, majd fenyegetően megindultam felé. Ő  továbbra is csak állt a szekrény  előtt, mert hát milyen lenne már, ha egy lány elől futna el?! Megálltam tőle pár méterre, és szemeímet összeszűkítve néztem Ővéibe. Percekig csak álltunk és bűvöltük egymást, majd észrevétlenül átnyúltam a keze alatt, belemarkoltam a műzlis dobozba, és a fejébe nyomtam a kezem tartalmát. Prüszkölve ugrott egyet oldalra.

- És akkor még én nem vagyok normális?Chhh. - Szedegette bőszen a hajába ragadt műzliszemeket. - Ugye tudod, hogy ezt nem hagyom annyiban? Lehet, hogy nem ma, vagy holnap, de bosszút fogok álni. Ezt jól jegyezd meg Alexis Bailey Anderson. - Fenyegetett meg mutatóujjával, de szemei csillogtak a vidámságtól., ahogy az enyémek is. Ha csak egy kis időre is, de sikerült neki elfeledtetnie velem minden bajomat.

- Vettem kapitány, de most inkább takarítsunk össze magunk után. - Nyomtam a kezébe a seprűt.

- Hééé. Miért én söprök? - Nézett rám sértődötten.

- Mert Te kezdted. - Öltöttem ki rá a nyelvem, majd beálltam a hűtő elé. Míg Ő össuetakarította a szétszórt műzlit, addíg én csináltam pár szendvicset.Na jó...Jó pár szendvicset. Gondoltam a srácok is megéheznek majd a nagy lubickolásban. Végszóra a másik négy jómadár is betoppant. Csurom vizesen...

- ti meg mégis mit csináltatok? - Kerekedtek el Harry szemei.

- Mi...csak...öhm...Liam volt! - Mutattam a még mindíg a seprúvel szenvedő srác felé.

- Liam?! - Nézett rá atyáskodva(?) Louis.

- Nem is igaz. Mert Bailey volt. - Mutatott Ő is rám durcásan.

- Nem ,mert Te voltál. -Dugtam ki rá a nyelvem.

- De nem is. Te voltál. - Utánozta a mutatványom.

- És ha tényleg Bailey volt, akkor miért te takarítasz?- Ez az Zayn. Látom Te velem vagy.

- Hát csak mert...mert...mert én egy Úriember vagyok.- Húzta ki magát büszkén, a srácokból pedig kitört a nevetés. Én csak csendben somolyogva raktam le a szenyókat az asztalra.

-Na jó csipet csapat. Ezt most inább hanyagoljuk. Inkább gyertek enni. - Mutattam az asztalon tornyosuló remekműim felé. A srácok mind csillogó szemekkel vetették rá magukat, nem törödve azzal, hogy összevizeznek mindent. Evés közben sokat beszélgettünk, és persze nevettünk. Mikor mindenki végzett, én elmosogattam a többiek pedig szét széledtek. Miután az összes tányér a helyére került fáradtan léptem ki a nappaliba, ahol nagy meglepetés fogadott. Niall állt elöttem egy fehér öltönyben. Tisztára úgy nézett ki benne, mint egy pincér.

- Szép estét hölgyem. Kérem fáradjon utánam. - Mondta, majd belém karolt és a lépcső felé vezetett.

- Niall mégis mi ez az egész. - Néztem rá kíváncsian.

-Sajnálom, de nem ál módomban ínformációt kiadni.- Úgy csinált mintha lakatot tenne a szályára, mjad eldobná a nemlétező kulcsát. Elkísért egészen a lépcsőig, ahol Zayn várt ránk.

- Innentől átveszem a kisasszonty. - Mondta, majd Niall elengedett, és Zayn karolt belém.

- Akkor legalább te mondj valamit. - Néztem rá kérlelen.

- Sajnálom, de nem áll módomban információt kiadni. - Mondta, majd ugyanúgy csinált, mint az előbb Niall.

- Ajj már. - Puffogtam, de nem sok időm volt rá, mivel a lépcső tetején már Louis és Harry várt ránk.

- Köszöntjük kisísszony. Remélem kellemesen telt az eddigi útja. - Hajolt meg előttem Lou, majd kétoldalról belém karoltak Harryvel, és a szobám felé vezettek.

- Mondjon már valaki valamit. -Fékeztem le hirtelen.Harry már épp nyitotta volna a száját, de megelőztem. - Ha most valamelyikőtök is azt meri mondani, hogy " Sajnálom, de nem áll módomban információt kiadni.", esküszöm lekaratézom.

- Hogy mit csinálsz? - Kerekedtek el Louis szemei, majd mind a ketten hangos kacagásba törtek ki.

- Lekaratézom. - Rántottam meg a vállam- Miért? Csak nincs vele esetleg valami gond?

- Ni...nincs...- Loui már majdnem fuldokolt a nevetéstől.

-Na jól van Te karatézó karalábé. Most inkább pszt, és gyere velünk. Már nincs sok hátra. - Karolt ismét belém Harry, majd tovább vezettek a szobámig. Amint odaértünk Liam lépett ki rajta ugyan olyan fehér öltönyben, mint a többieké. Nyitotta volna száját, hogy mondjon valamit, de én Őt is meg előztem.

- Tudom, tudom. Sajnálod, de nem áll módodban információt kiadni. - Legyintettem egyet, Harryék meg már majdnem a földön fetrengtek a röhögéstől. Liam csak értetlen fejjel meredt ránk.

- Mi?

- Semmi. Na megtudom végre, hogy mi ez az egész?

- Sajnálom, de nem áll módomban információt kiadni. - Húzódott gonoszkás félmosolyra Liam szája.

- Ohhh nem tudod, hogy mekkora hibát követtél el. - Mondtam, majd elkezdtem bemutatni a nem létező karatetudásom, ami abból állt, hogy a levegőben hadonásztam. Ez volt az a pont, ahol Louis és Harry téylegesen is a földre vetették magukat, és a hasukat fogva nevettek. Liam is megengedett magának egy halk kacajt, majd rajta volt a sor, hogy belém karoljon, és bevezessen a szobámba. Félhomály  fogadott minket, mivel a lámpa nem volt felkapcsolva. Azt a kevés kis fényt, ami bevilágította a szoba egy részét is csak a nyitott fürdőajtónak köszönhettük. És Ő egyenesen oda is vezetett. Belépve a fürdőbe tátva maradt a szám. Egyszerűen nem hittem el azt, amit látok.

A kádban forró víz gőzölgött, amibe rózsaszírmok voltak szórva, körülötte pedig apró mécsesek adták a fényt.
- Hogy egy kicsit ellazulj. - Búgta a fülembe Liam, majd eltávolodott tőlem, és kiment. Én meglepeten áltam a fürdő közepén és a hívogató vizet bámultam. Több se kellett. Gondolkodás nélkül kezdtem el vetkőzni, majd nyakig merültem a habokban. Leírhatatlan érzés volt, ahogy a forró víz csiklandozta testemet. Ellazított és felfrissített egyszerre. Hírtelen a fejem is kiürült, és csak élveztem ezt az érzést.

Kb. fél órája áztathattam már maga, amikor úgy gondoltam, hogy most már elég. A víz is eléggé kihült, szóval kiszáltam a kádból, majd megtörölköztem. Igen ám...Csak hogy itt jönnek a bajok. Nem hoztam be ruhát. Pánikolva néztem körbe a fürdőben, amikor a mosdó melletti szekrényen észrevettem kikészítve egy pólót és egy pizsinacit. A srácok aztán tényleg mindenre gondoltak. Mosolyogva léptem oda, majd magamra kapkodtam a ruhákat, elvégeztem a többi esti teendőm,  majd boldogan hagytam magam mögött a fürdőt. Kiszökdeltem a szobámból, és a folyosón Liambe botlottam.
-Annyira köszönm. - Ugrottam vidáman a nyakába.
- Nincs mit.Látom használt. - Tűrte mosolyogva a támadásom.
- Na ná. Teljesen felfrissített.Többiek? Nekik is meg akarom köszönni.
- De majd csak holnap. Már lefeküdtek, és neked sem ártana.- Terelt vissza a szobámba.- Jó éjszakát és szép álmokat. - Nyomott egy hatalmas cuppanóst az arcomra, majd becsukta mögöttem az ajtót.
- Neked is. - Suttogtam elfúló hangon a sötétségbe. Boldogan sétáltam el az ágyamig, ami sötétben nem is volt olyan könnyű, majd fáradtan dőltem hanyatt rajta. Régóta nem éreztem ilyen jól magam, mint ma este, és ezt csakis és kizárólag a srácoknak köszönhetem....




Ennyi lenne mára. Dimii, kövi rész Harryszemszögös lesz :P :)

18.rész

Újult erővel itt is lennék. :D



"A valóság nem más, mint a mese elrontott változata"



18.rész.
Terv.




-Hogy? - Nézett rám hatalmas szemekkel.
- Meg...meg...megtaláltam Benit... - Makogtam sírás közben.
- De hol? Hogyan? Mikor?
- A szalonban. Ő tetovát. Ma. - Válaszoltam kérdéseire, amin egy kicsit alábbhagytam a sírással. Ő gyengéden átöletl, és úgy folytattuk a beszélgetést.
- De miért vagy olyan biztos benne, hogy Ő az? Hiszen sok idő telt el azóta, hogy láttad.
- Egyszerűen csak tudom...érzem, hogy Ő az. És ott a maci is. - Húztam fel ismét a pólóm. - Nem emlékeztet téged valamire?
- Pont olyan mint a macid. - Tolta elém a játékot, amit még mindíg az egyik kezében szorongatott.
- Pontosan. És nem én mondtam neki, hogy milyen legyen. Én csak azt mondtam, hogy olyan plüssmacis legyen. Erre tessék.
- És mit akarsz most csinálni?
- Foggalmam sincs...Nem tudom mit csinálhatnék... - Ismét kaptam egy ölelést, és Én is odaadóan bújtam Liam karjai közé. Azért fúrcsa az élet...Nemrég még oltottuk egymást ezerrel, aztán fogjuk rá, hogy kibékültünk, én elmeséltem neki életem legszörnyűbb napját, és most Ő vígasztal.
- Tudod mit? Holnap szépen elméssz hozzá, és "hálaképpen" a tökéletes munkáért, meghívod egy kávéra.
- Nekem ez nem fog menni. Nem tudom hogy viselkedjek vele. Én ezt nem tudom végig csinálni. El fogom bőgni magam.
- Buta. - Simította végig arcom. - Akkor majd én elmegyek veled, és nem hagyom, hogy sírj. - Kaptam egy cuppanóst az arcomra...És....És...És miért is ne pont akkor nyitott volna be valaki...




Harry szemszöge./Ismételten csak Dimii miatt...:D/


Miután Bé otthagyott minket Timivel, még percekig csak bámultuk egymást. Annyira zavarban voltam, hogy az hihetetlen. Tudom, hogy sokan azt hiszik, hogy a "csajozásazéletem", de ez nem így van. Persze én is rámozdulok egy-egy jó csajra, de ha valaki tényleg tetszik, akkor az már más tésza. És Timi tényleg tetszett.
- Öhmmm. - Törte meg végül a csendet. - Tényleg...Izé..Tényleg nem tudsz kávét főzni? - Kérdezte elpirulva. Ez nem sokat segített, mert így még aranyosabb volt.
- Jól áll neked, ha elpirulsz.-Tört fel belőlem. - Basszus. - Tapasztottem kezem a számra. Timi csak hatalmas szemekkel nézett. - Öhm...Akarom mondani Nem. Tényleg nem tudok.- Javítottam ki magam, és bíztam benne, hogy nem fog sikítva elmenekülni előlem.
- Öhmm. A bókot köszönöm, - Bár hangja határozott volt, az egyre pirosabb arca mégis lebuktatta, hogy zavarban van.- És akkor menjünk. Megtanítalak kávét főzni. - Jelentette ki, majd hatalmas léptekkel megindult a konyha felé. Én szorosan a nyomában haladva követtem. Leértünk a konyhába, ahol a srácok épp kávét szürcsölgetve ültek a pulton, és valami  értelmetlen dologról folytattak eszmecserét.
-Reggelt. - Köszöntek egyszerre.
- Nektek is. - Válaszoltunk mi is egyszerre Timivel.
- Mi ez a nagy összehangolódás? - Húzogatta a szemöldökét Loui.
- Ha már itt tartunk akkor ezt mi is kérdezhetnénk. - Követte példáját Timi. Egyre jobban tetszik ez a csaj.
- Van kávé? - Kérdeztem letörten.
- Nincs. - Vágták rá egyszerre.Túlságosan is hamar. Itt valami készül.
- Akkor ti mit isztok?- Mutatott a bögréik felé Timi.
- Volt de Bailey kiönt...khm...kiöntötte magának és megitta. - Mondta Zayn.Miért érzem úgy, hogy itt valami nem klappol?
- Akkor kezdhetjük? - Nézett rám Timi érdeklődve.
- Na ná. - Mosolyodtam el.
- Na jóóó. Légyszi semminek ne álljatok neki, amíg ki nem mentünk. - Könyörgött Liam, majd felpattantak a pultról, és mind sietős léptekkel indultak meg a nappali felé.
- Majmok. - Forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Okés. Akkor először is ebbe vizet öntünk....- Kezdte el magyarázni Timi a kávéfőzők rejtélyes világáról. Igazából nem nagyon tudtam koncentrálni, mert arca tanulmányozása jobban lekötött. Még édesebb volt amikor magyarázott, mint amikor elpirul. -És ennyi lenne. - Fejezte be percek múlva. - Már csak meg kell várni, míg lefő. -
- Mi? -Ébredtem fel gondolataimból. - Ja. Oké. Te is iszol? - Nyitottam ki a bögrés szekrényt.
- Figyeltél te egyáltalán rám?
- Persze. Elöször beleöntjük a vizet. - Próbátam kimagyarázni magam.
- Akkor kérek. - Mondta, én pedig levettem két bögrét. Töltöttem bele kávét, majd raktunk bele cukrot is, és leültünk az asztalhoz.
- Nem vagy éhes?- Pattantam fel, majd a hűtőhöz ugráltam.
- De. Farkas éhes vagyok. - Mosolyogva nézte, ahogy kipakoltam a hűtő tartalmát az asztalra, majd levettem két tányérat, és visszaültem a helyemre. Reggeli közben sokat beszélgettünk. Kicsit oldottab lett a hangulat, és már egészen természetesen elvoltunk. Timi ragaszkodott hozzá, hogy ma Ő csinálja az ebédet, de sajnos haza kellett mennie, így ez is elmaradt. Szomorúan vettem búcsút tőle, majd lehuppantam a nappaliba a srácokhoz. Valami vígjátékot néztek éppen, amit persze végigröhögtünk. Kellemes hangulatban telt a délelőtt további része, de aztán megéheztünk. Mivel Bé nem volt még itthon, ezért rendeltünk magunknak kaját-persze ezt neki nem fogjuk elmondani, Még a végén kitekerné a nyakunkat és eltemetne a hátsó kertben xd- majd visszatértünk a kanapéra. Most egy akciófilm mellett döntöttünk, de nem sokáig figyeltünk rá, mert Zayn elkezdte popcornnal dobálni Niallt, amiből hatalmas kajacsata lett. A film végére úgy nézett ki a nappali, mint egy csatatér.
-Srácok. Ezt fel kéne takarítanunk. - Mondta higgadtan Liam.
- Úr isten. Úristen. Mit fog szólni ehhez Bailey ha meglátja?! - KEzdett el pánikolni Loui.
- Semmir. Mert nem fogja meglátni. - Pattant fel Zayn, majd elment egy seprűért. Mi is nekiálltunk összeszedni a maradékokat, majd letöröltük az asztalt, kiporszívoztuk a kanapét és csillogott villogott is minden. Én felhívtam Louist, hogy mikor érnek haza, Ő pedig biztosított róla , hogy max negyed óra, és itthon lesznek. Míg várakoztunk bementünk a konyhába, ahol mindenki elfoglalta magát. Én próbáltam felidézni, hogy mit is tanított nekem Timi a kávéfőzővel kapcsolatban, de állandóan csak az arca ugrott be. Aztán Liam megunta a szerencsétlenkedésem, és segített lefözni a kávét. Magunkba döntöttünk egy egy csészével, majd ismét mindenki visszatért a dolgához. Liam már nem tudott magával mit kezdeni, ezért kiment a nappaliba. Nemsokra rá hangok szűrödtek be.
-Hali. Többiek? - Hallottuk meg Louis hangját.
- A konyhában. - Válaszolt neki Liam, majd pár pillanat múlva fel is tűnt Loui feje az ajtóban.
-Sziasztok. - Köszönt nekünk vidáman. - Mizu?
- Semmi kül. Mégis hol voltatok eddig? - Támada le Niall.
- A plázában. Ti mi jót csináltatok.
- Semmi különöset. Hagytuk Harryt és Timit összemelegedni, - Zayn hamiskás mosolya most az egyszer nem késztetett engem is mosolyra.
- Hogy mi? - Kérdeztük egyszerre Louival.
- JAjj ne csináld már Harry. Tudod te hogy miről beszélünk. Kávéfőzés mi? Mégis Liamnek kellett megfőznie a kávét az előbb. - Nevetett fel Niall.
- Jólvan na. Nem kell egyből baszogatni. - Húztam fel az orrom. Nem tetszett ez a felállás.
- Így igaz. Ne bántsátok az én Harry cicám.- Karolt át Lou, majd a nappali felé kormányzott. - Ne szomorkodj Baby. Bár már Baileyvel és Timivel is megcsaltál, én mégis melletted vagyok. - Eresztett meg felém egy 1000w-os mosolyt, majd a kanapéra nyomott. -De most mesélj csak. Mi is volt azon a bizonyos kávéfőzésen? - Mivel Louiban feltétel nélkül megíztam- persze a többiekben is, de mgis csak Lou volt a legjobb barátom.- ezért mindent elmondtam neki.
- Szóval akkor haladsz. - Nevetett fel, majd hátba veregetett.
- Azt hiszem. De hol van Bé?
-Nem tudom. - Vonta meg a vállát.
-Én megkeresem. Szeretnék vele beszélni. - Pattantam fel a kanapéról, majd Bailey felkutatására indultam. Végig jártam az egész házat, de sehol nem találtam. Már csak egy hely volt, amit nem néztem meg, az pedig Liam szobája volt. De mégis mit keresne Bé Liam szobájában? Na mindegy. Egy próbát megér. Rántottam egyet a vállamon, majd benyitottam.
- Liam nem tudod véletlenül, hogy hol van Bail...- Eddíg jutottam, mert észrevettem valamit. méghozzá Baileyt...Liam ágyában...Miközben Liam átkarolja...És épp az arcától hajol el... - Bocsika. Nem akartam zavarni. - Már épp kislisszoltam volna, amikor az agyamba furakodott még valami. Méghozzá az, hogy Bailey sírt. - Liam! Mit műveltél vele? - Néztem mérgesen rá.
- Semmit. - Tette fel védekezően a kezét.
- Akkor miért sír? - Kezdett egyre jobban felmenni bennem a pumpa. Mégis mi történt?
- Harry nyugi.  - Törölte le a könnyeit Bé, majd halványan rám mosolygott. - Csak rossz kedvem van. Liam csak vígasztalni próbál. - Már tényleg nem értek semmit. Most akkor nem úgy volt, hogy Ők nincsenek jóban?
-Lemaradtam valamiről? - Néztem rájuk meglepetten.
- Tegnap kibékültünk, és most asszem mondhatjuk, hogy barátok vagyunk. - Magyarázta Liam, majd ellentétben a "barátok vagyunk"- os kijelentésével ÚGY nézett Bailey-re. Úgy, mint ahogy akkor szokott, ha bejön neki valaki. Te Úr Ísten! Ezek szerint mégis csak Zayn-nek volt igaza?  De hát...hetekig sírt Danilelle után, most meg pikk pakk továbblép rajta? Ne nem azért, én örülnék neki, ha esetlegesen lenne köztük valami, de én ezt nem értem. Megráztam a fejem. Hát jó. Rajtam ne múljon. Ha törik ha szakad, Ők egy pár lesznek. Ezt garantálom.
- Okés. Én nem is zavarok.
- Várj. -Szólt utánnam Bé. - Szeretnék megbeszélni valamit veletek.
-Mond csak. - Néztem rá érdeklődve.
- Arról lenne szó, hogy tudomásomra jutott, hogy holnap utánn lesz Eleanor szülinapja, és kiterveltem egy jó kis meglepetést. Igazából Louinak is meglepi lenne. Arra gondoltam, hogy holnap rendezünk nekik egy romantikus estét. Én csinálok valami fin vacsit, ti pedig gondoskodtok a zenéről, és pincérkedtek. Aztán berakunk nekik valami jó kis filmet, csinálunk egy rakat popcornt, és magukra hagyjuk Őket. - Ez a csaj tényleg eszméletlen. Mégis honnan jönnek az ötletei? Tátott szájjal halgattam végig mondókáját, majd hatalmas vigyor kíséretében kezdtem el bólogatni. Liam is hasonló képpen reagált.
- Akkor én meg is beszélem Louval, hogy holnap le kéne lécelnie.
- Nincs rá szükség. Már írtam Eleanornak, hogy holnap rabolja el. - Mosolyodott el végre Bailey.
- Hogy? De hát mikor? És hol? - Lepődtem meg. Bailey elmesélte, hogy a plázában találkoztak, meg minden mást. Lefixáltuk, hogy akkor mi hogy lesz, majd én azt a megbízást kaptam, hogy közöljem a többiekkel is a haditervet, szóval magukra is hagytam Őket.  Lecammogtam az emeletről és megbeszéltem a srácokkal is. Louinak addíg adtam egy répát, amit el is majszolt a konyhában, így nyugodtan tudtunk beszélgetni. Már kíváncsian vártam, hogy mit tartogat a holnap. De nemsokára az is kiderül. :D






Kicsit uncsi, kicsit lapos, de majd a kövi...;)