45.rész.

És tádám...Bailey szemszög!!!!! :D


45.rész
~Bonyodalmak a bulin, avagy, egy latin szappanoperába csöppentem?...'


Miután Timi kiment megbeszéltem anyuval, hogy ezt most egy kicsit hagyja még rám, és belátta, hogy tényleg nem lenne jó, ha letámadnánk, de látni akarta. Ennyi még talán belefér. Aztán anya kiment, mert apa hívta. Ketten maradtunk Liammel, aki csak nyugodtan ült mellettem, és a kezemet szorongadta.
- Milyen meglepiről beszélt Timi? - Néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Tudod édes, a meglepetés attól meglepetés, hogy nem tudod előre, hogy mi is az. - Mosolygott rám féloldalasan.
- Ajj, de ez nem ér. Én tudni akarom. - Durciztam be.
- Hamarosan meg is fogod tudni. - Nyomott egy puszit az arcomra. Ajkainak helyén bizseregni kezdett a bőröm, majd ez az érzés végigsöpört az egész testemen. -Na de most gyere. Szedjük össze a cuccaid. -Kulcsolta össze ujjainkat, majd felsegített. Összeszedtük a bentlévő ruháimat, a tisztálkodószereket, amiket behoztak nekem, és persze a temérdek kaját, amit a korház büféjében szereztek be. Mégis mire gondoltak, mikor ezt mind megvették? Hogy egy évig leszek itt? De sebaj. Azért aranyos volt tőlük, hogy gondoltak rám. Mikor már mindent elpakoltunk visszaültünk az ágyra, és vártuk, hogy az orvos végezzen a zárójelentéssel.
- Anyukád kedves nő. - Húzott az ölébe Liam, majd kezeit a derekam köré fonta.
-Tudom. Ő az egyetlen, aki az esetek többségében megért, és támogat. Rá bármikor számíthatok, és mindent megbeszélünk. - Mondtam, majd fejemet a vállára hajtottam.
- Jó napot. - Nyitott be a fiatal orvos.
- Jó napot. - Köszöntünk vissza neki Liammel.
- Ahogy látom már kutya baja. - Kacsintott ránk, amitől én persze totál elpirultam.
- Igen. Már jól vagyok. És már szeretnék hazamenni.- Hajtottam le a fejem.
- Ezt örömmel hallom.És ha megígéri, hogy többet nem felejti el bevenni a gyógyszerét, akkor azonnal távozhat is. - Mosolygott rám, majd a kezembe adta a zárójelentést, és egy receptet. - Konzultáltam az orvosával, és felírtam önnek a megfelelő gyógyszert.
- Köszönöm Doktor úr. - Mosolyogtam rá hálásan, majd elköszöntünk egymástól.
- Mondhatnám, hogy a viszont látásra, de ilyen nem szoktunk kívánni a betegeinknek. - Mondta még az orvos, majd távozott a szobából. Mi is indulhattunk végre. Liam összeszedte a táskáim, majd összekulcsolta ujjainkat, és így lépkedtünk végig a korház folyosóin. Bepattantunk a kocsiba, majd haza hajtottunk. Mikor kiszálltunk Liam ravaszul somolyogva ment oda a csomagtartóhoz, de a cuccaim helyett csak egy selyemsálat vett elő.
- Hmmm. Mr. Payne mégis mire készül? - kérdeztem, majd kacsintottam egyet.
- Még nem tudom pontosan, hogy mi is lesz a végkifejlet. Jelenleg két variáció van a fejemben. Az egyik szerint most szépen bekötöm a szemed, és felmegyünk a szobánkba...-Direkt nem folytatta. Ebben biztos voltam. - A másik pedig nem publikus. - Mire a mondat végére ért, már előttem állt. Olyan közel, hogy éreztem meleg lehelletét, ahogy az arcomat csiklandozza.
- Nem is tudom, hogy melyik tűnik jobbnak így hirtelen. De mivel nem szeretem, ha bekötik a szeme, és a másik lehetőséget nem kötötted az orromra, mi lenne, ha csak simán bemennénk? - Kérdeztem, miközben tekintetem végigkövette ajka ívét.
- Nem, nem. Az nem lehetséges. - Tiltakozott egyből.
- És mégis miért? - Kérdeztem kíváncsian, hiszen kezdtem elveszíteni a fonalat.
- Mert csak. Kérlek. - Mondta, majd szemeit kérlelően az enyémekbe fúrta. Sóhajtottam egyet.
- Jól van. - Fordultam meg megadóan, hogy szemeimet eltakarhassa a selyemsálla. - De figyelmeztetlek, ha valamiben is elesek, akkor futnod kell. - Mosolyodtam el gonoszan.
- Csak bízz bennem. -Suttogta fülembe,de olyan közelről, hogy a hideg is kirázott. Tudtam, hogy ez nem jó, de nem tudtam mit tenni ellene. Biztos voltam benne, hogy Danielle már tervezget, hogy hogy szerezze vissza tőlem. És azt is tudtam, hogy ha ez megtörténik, akkor nem lesz nehéz dolga, hiszen Liam szereti Őt. Nem értem, hogy miért, hiszen az a csaj egy kétszínű, páváskodó dög, de szereti. Ez máris kicsit lehangolt. Minek kellet nekem beleszeretni? Hogy lehetek ennyire ostoba?
- Bizok benned. - Suttogtam szomorún, majd Liam összekulszolta az ujjainakt, és elkezdett a ház felé vezetni. Vagyis szerintem a ház felé, mivel ugye semmit sem láttam.
- Vigyázz itt a lépcső. - Mondta Liam én pedig óvatosan fellépkedtem rajta. A házból enyhe zaj szűrődőtt ki, de amint Liamnek sikerült kinyitnia az ajtót minden elcsendesedett. Tovább veetett az emelet felé, de valaki csatlakozott hozzánk. Hogy ezt honnan tudtam? A jellegzetes magassarkú kopogás árulta el az illetőt. De vajon ki lehet az? Esküszöm, ha most Daniellet hívta át, akkor én idegbajt kapok. Aztán felértünk az emeletre, és a szobámba mentünk. Vagyis Liam szobájába. Azt hiszem...xd Amikor a kendő lekerült a szememről megbizonyosodhattam róla, hogy tényleg Liam szobájában vagyunk, és hogy a harmadik illető nem Danielle. Hanem Timi. Elég szépen ki votl csípve, és fogalmam sem volt, hogy miért is.
- Ejha. Hát te hova készülsz ilyen csinin? - Néztem rá elismerően. Ő csak elmosolyodott, majd az ágy felé mutatott.
- Nem csak én készülök el itthonról...hanem Te is. - Mikor abba az irányba néztem amerre mutatott egy gyönyörű fekete ruhát pillantottam meg.  Fekete alapon virágos volt, és volt mellette még egy fekete öv, és egy fekete magassarkú is. Én csak kábultan figyeltem a ruhát, és próbáltam rájönni, hogy mire is készülnek.
- Mégis mire készülök? - Vettem le tekintetem a ruháról, hogy Timire, hol pedig Liamre nézhessek.
- Az meglepetés. - Kacsintott rám Timi. - Nah de most, Liam kimennél? Baileynek még fel kell öltöznie, és a hajával is kezdenem kell valamit.
- Nem maradhatnék? - Húzódótt kéjes mosolyra Liam szája.
- Nem! - Jelentette ki Timi, majd az ajtó felé tolta Liamet. Már majdnem sikerült kitoloncolnia, mikor Liam átbújt a karjai alatt, és visszasietve hozzám nyomott egy lágy csókot a számra.
- Aztán siessetek ám! - Jegyezte még meg, majd kislisszolt.
- Na jó. Ha már kellőképpen kiromantikáztátok magatokat, akkor belebújhatnál végre a ruhádba. - Fonta össze a karjait Timi.
- Igen is kapitány. - Szalutáltam, majd elkezdtem levenni a pólóm. Nem voltam szégyenlős, és Timi előtt nem is lett volna okom szemérmeskedni. Lekaptam a nacimat is, majd belebújtam a fekete csodába.
- Tetszik? - Tolt a tükör elé Timi, hogy megcsodálhassam magam. Mindíg is inkább fiús lánynak lehetett nevezni, hiszen jobban szerettem a kényelmes és sportos ruhákat, de ez a ruha valami eszméletlen volt.
- Igen. - Mondtam mosolyogva, majd Timi nem hagyott több időt, hogy gyönyörködhessek. Ehelyett inkább a mosdóba kormányzott, és leültetett a kád szélére.
- Most pedig kezelésbe vesszük a rakoncátlan tincseidet. - Mosolyodott el hamiskásan, majd kezébe véve a fésűt és a hajvasalót indult meg felém. Én egész nyugodtan tűrtem a kínzását, de negyed óra után már egy kicsit fészkelődtem, hiszen mindenem zsibbadt a "sok" üléstől. Ennek az lett a következménye, hogy Timi párszor megégette a fülem a hajvasalóval. - MAradj már nyugton. - Korholt le, mikor már vagy ezredjére ért hozzá a flem a hajvasalóhoz, és már inkább kezdett hasonlítani egy pipacsra, mint a fülemre.
- Jólvan na. De mikor leszel már kész? - Kezdtem el nyavajogni. Nem szokásom, de ma valahogy nem voltam teljesen önmagam.
- Már nem kell sokat kibírnod, csak egy kicsit még maradj veszteg. - Mondta, majd elvégezte az utolsó simításokat is a hajamon. Szög egyenesre vasalta és jobb oldalt egy tincset hátra csatolt. Ez után követezett a sminkem. Nem vitte túlzásba, hiszen Ő is azt a nézetet vallütta mint én, hogy a "Kevesebb néha több". Szóval csak egy kis alapozó, szemcera, szempillaspirál és egy kis szemhéjpúder Majd egy laza szájfény, és készen is voltam. Timi megint a tükör elé vezetett és én ámulva néztem a lányt benne, aki egyáltalán nem hasonlított rám.
- Hogy tetszik? - Kérdezte vigyorogva.
-Ez...ez...hihetetlen...Köszönöm. -Ugrottam a nyakába vidáman. - De most mesélj csak egy kicsit. Mi is van veled és Harryvel?
- Mi lenne? - Rándította meg nemtörődöm modjára a vállát. De az arcán megjelenő őszinte mosoly lebuktatta.
-Te valamit titkolsz. - Böktem felé mutatóujjammal.
- Én? Ugyan...pfff.- Kezdett el magyarázni pirulva.
- Na mond már el. - mentem oda hozzá, majd kezemet átvetve vállán húztam le az ágyra.
- Lefeküdtünk. - Nyögte ki hezitálva.
- Hogy mi? - Néztem rá meglepetten. Az igazság az, hogy bár most le kéne csesznem, hogy ez még kicsit korai volt, meg minden, de én örültem nekik. Ez azt jelentette, hogy végre túltette magát azon a férgen.
- Ne akadj ki kérlek. Nem tudtam mit tenni. Egyszerűen annyira...
- Na jó részleteket nem kére.
- Most haragszol rám? - Hajtotta le a fejét.
- Dehogy haragszom Te lüke! Örülök nektek. - Öleltem át jó szorosan.
- Tényleg nem haragszol? - Nézett rám bizonytalanul.
. Nem. De mikor, és hol?
- Mikor nálunk aludt... - Mondta pirulva.
- És milyen volt? - Kezdtem el húzogatni a szemöldököm.
- Az előbb nem azt mondtad, hogy részletekre nem vagy kíváncsi? - Húzta fel a szemöldökét.
- Az az előbb volt. Nos? - Néztem rá mosolyogva.
- Egyszerűen eszméletlen. Harry olyan gyengéd és figyelmes volt. - Kezdett el mesélni csillogó szemekkel.Már biztos voltam benne, hogy Zack a múlté. Timi újra a régi. Percekig csak csendben gondolkoztunk, majd hírtelen az ajtó felé néztem.
- Nem kell hallgatóznod. Nyugodtan bejöhetsz. - Mosolyodtam el. Timi csak értetlenül nézett, de amikor az ajtó résnyire nyílt és Harry feje jelent meg a nyílásban kicsit megrémült.
- Te mióta vagy itt? - Kérdezte pipacs pirosan.
- ÖHm...-Vakargatta meg zavartan a tarkóját. - Nem olyan régen. Percekig csend volt, amit végül Timi tört meg.
- Na jó mostmár indulnunk kéne. - Mondta, majd felpattant.
- De árulátok már el, hogy mégis hová. - Néztem rájuk kérlelőn.
- Majd mindjárt megtudod. - Kacsintott rám Harry, majd elindultunk a nappali felé. Leérve az összes srác kigúvad szemekkel bámult minket. Liam mosolyogva lépett oda hozzám, majd egy hosszú puszi után a fülembe suttogta, hogy : "Gyönyörű vagy" Én csak pirulva kulcsoltam össze ujjainkat, már csak megszokásból is.
- Mehetünk? - Kérdezte Niall izgatottan.
- Na ná. -Hangzott az egybehangzó válasz, majd elindultunk a kocsik felé. MEgint két autóval mentünk. Én, Liam, Harry és Timi Liam kocsijával, és Zayn Niallel és Louval Lou kocsijával. Útközben próbáltam kiszedni a többiekből, hogy hová is megyünk, de nem árulták el. Negyed óra után feladtam az egészet. Aztán újabb öt perc múlva megálltunk valahol. Mielött kiszálltunk volna Liam kezében ismét feltűnt az a bizonyos selyemsál.
-Na ne! Még egyszer nem kötötd be a szeme avval az izével. - Kezdtem el tiltakozni.
- Kérlek. - Próbálta bevetni azt a taktikát, amit a háznál is.
- Nem! Ez csak egyszer jött be. - Mondtam, majd összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt.
-Kérlek. - Mondta újra , majd közelebb hajolt hozzám, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Először lágyan és finoman csókolt, majd egyre szenvedélyesebbé vált.
- Menjetek szobára. - Kacagott fel Harry.
- Te csak kussolj gyapjaska. - Boxoltam vállba, amint elszakadtam Laim ajkaitól.
- Gyapjaska? - Nézet rám kerek szemekkel.
- Ühüm. - Kezdtem el önelégülten mosolyogni.
- Na jól van gyerekek nyugi. Inkább menjünk. - Mosolyodott el Timi. Liam ismét a szemem elé emelte a kendőt, én én mostmár hagytam, hogy bekösse vele. Amint evvel is megvoltunk kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk előre. Liam végig a kezemet fogta, és próbál terelgetni, hogy ne essek hasra semmiben. Nagy nehezen sikerült elérnie, hogy ne csússzak össze, majd bementünk valahová. Fogalmam sincs, hogy hol jártunk. Csak a srácok csicseregtek mellettem aztán Liam hirtelen lefékezet, de én mentem volna tovább, így kicsit hátratántorodtam mikor visszahúzott magához.
- Felkészültél? - Súgta a fülembe. Én csak egy aprót bólintva adtam tudtára, hogy igen. Majd lekerült a sál a szememről ,és én nagyokat pislogva néztem körül. Nem sok mindent láttam, hiszen a helységben félhomály uralkodott, majd hírtelen felkapcsolódott pár villany, és mindenhonnan emberek ugrottak elő, egy "MEGLEPETÉS" felkiáltással. Én úgy meglepődtem, hogy még a szám is tátva maradt.
-Ezt csukd be! - Ugrott a nyakamba Cort, majd Őt Will követte, és így tovább mindenki. Na jó az emberek felét nem ismertem, a másik fele pedig csupa híresség volt, de nem baj. Annyira meghatódtam, hogy a könnyeeim utat törtek maguknak.
- Hééé. Ne sírj. Nem tetszik? - Ölelte át a derekam Liam ,majd a hátamat kezdte símogatni.
-De igen...Nagyon...-Válaszoltam neki szipogva.
- Akkor mi a baj? - Hajolt közelebb hozzám.
- Annyira imádlak titeket. -Ugrottam a szó szoros értelméban a nyakába, és jó szorosan magamhoz öleltem.Azt akartam, hog érezze, hog szeretem. Bátorságom nem volt hozzá, hog bevalljam neki, mert ha lepattint, azt tuti, hogy nem élném túl. Soha senki iránt nem éreztem még így, mint iránta.
- Jólvan, lólvan. Elhiszem, csak ne nomd ki belőlem a szusszt. - Nevetett fel Liam. Az eddíg visszafoltott lélegzettel figelő emberek egszerre kezdtek el húúúúzni és tapsolni, majd megszólalt a zene, és kezdődhetett a buli. Mi a srácokkal a pulthoz mentünk és szemügre vettük az italokat.
-Eg Tequila Sunrise-t. - Mosologtam a pult mögött álló fiatal srácra.
-Nem lesz az eg kicsit erős? - Nézett rám Liam.
- A-a. - Ráztam meg a fejem, majd belekortyoltam a koktélomba.
- Ihatsz te egáltalán? - Csatlakozott hozzánk Zayn.
- Miért ne ihatnék? - Néztem rá meglepetten, aztán leesett, hogy mire gondol. - Áááá. Persze. -Mosolyogtam rá. - Ti mit (Már megint...xd Olvassátok össze az előbbi két szót...xd) isztok? - Néztem rájuk. Ők csak tanácstalanul nézték a színesebbnél színesebb koktélokat, és a töményebb italokat. Kifújtam a levegőt, majd a srácok felé fordultam. - Kérhetek nektek? - Igen...Eléggé jártas voltam a koktélok világában, hiszen tavaj egy strandon mixerkedtem. A többiek csak kételkedve néztek rám, kivéve Cort és Will, hiszen Ők tudak a nári munkámról. Heves bólogatásuk láttán a többiek is belementek, hog én vlasszak nekik.
- Jó. Akkor Cort gondolom Te maradsz az Zöld álom-nál, Will Te pedig az Inside-nál. Lou neked kérünk egy Carrot Wizz-t (tudom, hogy az alkoholmentes, de nálam most az is lesz benne :P ) Zayn Te kapsz eg Jalapenorita-t, Timi Te egy Love Margaritát, Harold Te egy Whit Russiant, Lili (néztem a nemrég csatlakozó lányra) neked kérünk egy Grasshoppert, Niall Te pedig egy Green Daiquirit kapsz. És Te egy Roy Rogerst. - Mutattam végül Liamre.
- Én nem iszok alkohotl. - Mosolodott el Liam.
- Tudom. - Bújtam hozzá közelebb. - Azért választottam alkoholmenteset.-Liam először meglepődött, de aztán derekam köré fonva karjait húzott közelebb magához, majd adott egy puszit.Miután megkaptuk az italokat elindultunk keresni egy szabad boxot, ahová leülhetünk. A fiúkhoz sorra jöttek oda híresebbnél híresebb emberek köszönni, és közölni, hogy eszméletlen a buli, majd sorra gratuláltak Liamnek, hogy milyen szép lányt talált magának. Én eközben csak erőteljesen pirultam. Óráknak tűnő percek múlva végre eljutottunk egy üres boxhoz, ahová szépen le is ültünk.Időközben befutott Eleanor, Daniell söt még Penny is. A srácok mosolyogva kortyoltak bele az italukba, majd szinte az egekig magasztaltak, hogy milyen jól választottam. Könnyed csevejbe kezdtünk. Beszélgettünk minden féléről, a srácok életétől elkezdve a tegnapi időjárásig. A második kör koktél után áttértünk a töményebb italokra, aminek meg is lett a hatása. Az negyedik kör pia után, már elég szépen becsiccsentettünk. Söt...Az nem kifejezés. Én már ott tartottam, hogy gátlástalanul smároltam le Liamet, aki látszólag nem tiltakozott a magánakcióm ellen. A srácok közben elmentek táncolni, mi pedig el nem váltunk volna egymás ajkaitól.
- Hát ez...Hűűű. - Nyögtem ki, amint levegő után kapkodva eltávolodtam egy kicsit Liamtől.
- Tudom. -Mosolyogott el féloldalasan, majd fejét a vállamra hajtottam. Szerintem Ő volt az egyedüli józan ember az egész Club-ban.
- Liam. - Toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
-Hm? -Furta tekinteté az enyémbe kíváncsian.
- Valamit el kell mondanom. - Miket beszélek Én? Semmit nem kell elmondanom neki. Legalábbis azt biztos, hogy nem, amit éppen el akarok. De az elfogyasztott alkoholmennyiség már a fejembe szállt annyira, hogy ne tudjam türtőztetni magam. - Én...-Kezdtem bele, majd elakadtam. Hiába az alkohol, sehogy sem tudtam megfogalmazni a mondanivalóm.
-Teee? - Nyomott egy puszit a kulcs csontomra. Hát köszönm! Evvel aztán igazán nem segítesz abban, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Én...Sze..huk. - Csuklottam egyet.
- Te totálisan részeg vagy. -Nevetett fel vidáman.
-Valószínűleg, de most nem az állapotomról akartam veled beszélni, hanem a hukk. - Újabb csuklás.
- Igeen? -Tekintete egyre kíváncsibb lett.
- Mit is akartam én mondani? - Próbáltam törni az agyam, de teljesen kiment belőle. Hát igen. Az alkohol nincs éppen a legjobb hatással rám. - Nem tudom...Inkább hozok még egy italt. - Pattantam fel.
- Szerintem már épp elég lesz. - Fogta meg a karom.
-Szerintem meg nem. -Mosolyogtam rá, majd kihúzva a karom az kezéből kezdtem el a pult felé sietni, még mielőtt ismét megállíthatna. Tudtam, hogy valószínűleg utánam fog jönni, ezért siettem. Szükségem volt még egy pohárra, hogy eszembe jusson, hogy mit is akartam neki mondani. Odasétáltam a pulthoz és kértem a sráctól egy vodka tonic-ot. Belekortyoltam az italomba, és voila. Pár percen belül eszembe jutott, hogy mit akartam mondani Liamnek. Botladozva, de egy letörölhetetlen mosolyal az arcomon indultam vissza hozzá. Hozzá, akinek el kell mondanom valamit. Már nem érdekel ,hogy pofára eshetek. Azt akarom, hogy tudja!
- Csak óvatosan cica. - Kapta el valaki a karom, mikor épp készültem hasraesni a saját lábamban. Már éppen meg akartam neki köszönni, mikor megláttam, hogy ki is Ő.
- Zack? Te meg mi a faszt keresel itt? - Kérdeztem cseppet sem kedves hangnemben.
- Ennyire ne örülj nekem kislány. - Mosolyodott el "csábosan"
- Rám evvel nem hatsz. - Mutattam az arcára.
- Biztos vagy Te ebben? - Hajolt közelebb hozzám.
- Száz százalékig. - Szűrtem a fogaim között. Mi az istent keres itt ez a fasz?Remélem Timivel nem találkozott még? Ha nem, akkor el kell tűntetnem, mielőtt összefutnának. Igen. Tapsot nekem. Ennyi alkohollal a szervezetemben is képes voltam gondolkozni. De erre nem volt több időm, hiszen az a féreg lesmárolt.


Külső szemszög.

Liam a fejét kapkodva kereste a lányt. Sehol nem látta, pedig már a fél club-ot bejárta. A pultos srác nem igazán szolgáltatott használható infóval, és Liam egyre jobban aggódott a lányért, hiszen elég keményen sikerült berúgnia. Igen! Aggódott érte. Jobban, mint eddíg bárkiért. Pedig nem igazán történhet vele semmi. A Club-ban nem. Hiszen mindenki tudja, hogy ki Ő, és reméhetőleg neki is van annyi esze, hogy nem csinál butaságot. Futott át az agyán, de nem nyugodott meg tőle. Egyre elkeseredettebben pásztázta a tömeget. Már nem titkolhatta maga előtt, hogy sokat jelent neki a lány, és nem is akarta. És remélte, hogy a lány is így érez. Éppen ezért is akarta ma elmondani neki, hogy már nem érdekli Danielle. Már mást szeret, aki nem más mint Ő. Alexis Bailey Anderson, aki néha kicsit flegma, néha elég bohókás, és néha a legkedvesebb ember a világon. Aki szép, és okos, és nem fél kimondani a véleményét. Igen! Teljesen beleszeretett a lányba. De aztán a következő pillanatban olyant látott, amit nem kellett volna. Megtalálta Baileyt. Evvel nem is lett volna gond, ha nem éppen Zack állt volna előtte..jó szorosan...Aztán a következő pillanatban ajkait a lány ajkaira tapasztotta, aki nem tett ellene semmit. Ez éppen elég volt neki ahhoz, hogy mérgesen hátat fordítson, és a pult felé trappoljon. Nem érdekelte, hogy nem tesz neki jót az alkohol, innia kellett! Muszáj volt! Nem értette, hogy mi is történt az előbb. Nem így ismerte meg a lányt. Tényleg képes volt smárolni Timi exével, akit elvileg rühell? Kért a pultos sráctól egy Whiskeyt-persze tisztán- és magába döntötte. Ez neki túl magas volt. Hogy ismerhette ennyire félre a lányt? Azt a lányt, akit szeretett? Kért egy újabb italt, és azt is lehúzta, majd enyhén botladozva megindult vissza a boxuk felé.


Bailey szemszög.

Annyira meglepett a tette, hogy lesokkoltam. Csak álltam ott, és nem tettem semmit. Aztán észbe kaptam, és ellöktem magamtól.
- Most meg mi a baj cicám? Talán nem élvezted? - Húzogatta meg a szemöldökét.
- Ha éppenséggel tudni akarod, akkor ne! És ha még egyszer megpróbálod, akkor azt hiszem, hogy elveszíted a golyóidat! - Förmedtem rá, de Ő csak nem adte fel. Kezeit a derekam köré fonta, majd megpróbál közelebb húzni magához. Én egy jól irányzott rúgással leszereltem. Gondolhatjátok, hogy milyét találtam el...xd
- Minden rendben Béé? - Jött oda hozzánk Niall.
- Persze. Zack éppen távozni készült ugye? - Néztem undorodva a földn fetrengő srácra, aki csak a lába között lengedező "férfiasságát" szorongatva pattant fel.
- Ezt még megbánod. - Szűrte a fogai között, majd a kijárat felé indult.
- Jól vagy? - Nézett rám érdeklődve Szöszke.
- Persz. - Válaszoltam neki.
- Mi történt? - Kérdezte, én pedig elmeséltem neki mindnet. Niall csak hatalmasra tágult szemekkel hallgatta végig mondandóm. Ő nem volt annyira taccson mint én, ez látszott rajta.
- Értem. Hogy ez mekkora egy féreg!- Akadt ki Ő is.
- Tudom. De most ha nem gond, akkor én elmennék a mosdóba. - Mondtam Niallnek, majd kezeit lefejtve magamról indultam meg a mellékhelyiség felé. Ez a vadbarom kirakatbábú teljesen felbaszta az agyam! Hogy lehet valaki ekkora patkány? Magamban puffogva kerülgettem a táncoló embereket. A mosdók egy elkülönített, és csendesebb helyen voltak. Már majdnem odaértem, mikor hangfoszlányok ütötték meg a fülem.


Külső szemszög.

Liam a boxok felé tartva mégis meggondolta magát, és uticélt változtatott. A mosdók felé vette az irányt. Lelkileg teljesen a padlón volt, hiszen a lány, akit szeret- ebben már biztos volt.Teljes szívéből szerette Baileyt.- másvalakivel smárolt. Méghozzá egy olyan illetővel, akit elvileg ki nem állhat. Nem állt össze a fejében a kép. Tudta, hogy a lány be van rúgva, de akkor sem nézte volna ki belőle ezt.

 Eközben Lili és Niall is eléggé összemelegedtek. A lánynak is megártott az alkohol, pedig Ő csak gyengébb italokat fogyasztott. Niall elmesélte Lilinek a Zack es dolgot. Hogy ne mesélte volna el, hiszen mióta újra egymásra találtak ismét a legjobb barátok lettek. Niall többet szeretett volna a lánytól, de félt, hogy ha bevallja az érzéseit, avval csak elüldözi maga mellől. Ha tudta volna, hogy Lili is hasonlóképpen gondolkodik...De nem tudta. Viszont az elfogyasztott alkohol miatt mind a ketten oldottabb hangulatba kerültek. Mióta megérkeztek szinte csak egymásra figyeltek. Most is a táncparkett közepén álltak, és lágyan ringatózva táncoltak a ritmusra. Épp egy lassú szám ment, ami megteremtette a kellően romantikus hangulatot. Végül Lili volt az, aki megunta ezt a színjátékot, és egy picit hátrébb lépett Nialtől, hogy ajkait az övéire tapaszthassa.Niall először meglepődött, majd mikor tudatosult benne, hogy mit is csinálnak a karjait a lány dereka köré fonva húzta közelebb. Milyen meglepő, hogy a félénk és visszahúzódó lány mennyire megváltozik egy kis alkoholtól. De hát az alkohol már csak ilyen...
- Niall én...- Nézett riadtan a srácra a lány, mikor elhajoltak egymástól.
- Cssss. -Tette az ujját a lány szájára. - Ne mondj semmit...Most ne...- Suttogta a srác, majd a változatosság kedvéért most Ő csókolta meg a lányt. Miután ismét elváltak ajkaik, egy szó nélkül bújtak közelebb egymáshoz, és folytatták a táncot.

Louis és Eleanor is végigtáncolták az estét. Mióta ismét béke van közöttük, azóta a kapcsolatuk csak még szorosabb lett. Louis mindent elmond a lánynak, és az sem von le elhamarkodott következtetéseket. Szorosan egymáshoz simulva ringatták a csípőjüket. Nem beszéltek, hiszen nem volt szükségük szavakra ahhoz, hogy tudják, hogy mit érez, mire gondol a másik. Hihetetlen, hogy milyen erős kötelék alakult ki kettejük között. És ezt csak is Baileynek köszönhették. Egy ideje már voltak konfliktusaik, amiket aztán sikerült megbeszélniük  Baileynek köszönhetően. Hiszen Ő beszélte rá Eli-t, hogy beszéljen Louis-al. A zene pörgősebbre váltott és Ők is autómatikusan távolodtak el egymástol, hogy átvegyék az új szám ritmusát.

Cortney és Will is egymás ajkain csüngtek egész este, evvel beigazolva Bailey elméletét, miszerint össz fognak jönni. Ezt még nem tálalták Bailenek, hiszen féltek a reakciójától, de már nem is kellett neki semmit mondaniuk, hiszen a lány az este folyamán sokszor látta, amint egymás ajkait tépik. Persze ezt Ők még nem tudták, ezért próbáltak olyankor "romantikázni" mikor Bailey nem volt a közelben. Hát ez nem jött össze, hiszen lépten nyomon egymást falták. De Bailey csak örült nekik.

Dan pedig...Nos hát Ő épp Penyvel táncolt. Megtalálták a közös hangnemet, és a zenére mozogva élvezték egymás társaságát. Tulajdon képpen nem is különböztek Ők annyira. Peny kiskorában vesztette el a szüleit, és onnatól az apukája testvéréék nevelték. Szóval mind a ketten szülők nálkül maradtak.  A szám végeztével úgy döntöttek, hogy mennek és isznak valamit. Dan Peny derekára helyezve a kezét kormányozta a lányt a pult felé. Peny egy kicsit belepirult a dologba, de nem volt Ő olyan lány, akit könnyen zavarba lehet hozni, szóval arca hamar visszanyerte az eredeti színét. Leültek a pult mellet elhelyezett bárszékek egyikére és italukat várva beszélgettek az élet nagy dolgairól, ami nem nagyon akaródzott sikerülni nekik, tekintve, hogy már Ők is becsiccsentettek egy kicsit. Végül úgy döntöttek, hogy hagyják a komoly témákat, és csak felszabadultan beszélgetnek. Dan nem egy, béna viccet sütött el, amin -bár meglepő- de Pany öszintén nevetett. Igaz ez betudható az alkoholnak is...

Harry és Timi is egymába gabalyodva élvezték az estét. A club egyik eldugottabb helyén csókolóztak. Mikor már mindketten levegő után kapkodtak a folyamatos csókcsatáktól úgy döntöttek, hogy visszamennek táncolni. A zene jó volt, és Ők egyre jobban belemelegedtek a táncba. Fél órával később szinte kifulladva indultak el. Harry a pulthoz valami innivalóért, Timi pedig a boxok felé.

Egyedül Zayn volt az, aki úgymond csaj nélkül maradt. De Ő is hamar feltalálta magát, hiszen valljuk be...Elég jóképű volt ahhoz, hogy találjon magának valakit. És ezt ki is használta. Na nem volt Ő olyan nőfaló típus, mint azt most hiszitek. Csak egyszerűen sose volt szerencséje a lányok terén és mindíg olyanokkal kezdett, akik gátlástalanul kihasnálták. Éppen ezért határozta el, hogy többé nem engedi meg magának azt a luxust, hogy belezúg egyikbe is. Így csak élvezte a társaságukat, aztán elköszönt tőlük.Tudta jól, hogy nem jó ez így, de az évek során már túlságosan is hozzászokott ehhez viselkedéhez. Épp a pultnál iszogatta a sokadik tequilájáz, mikor egy szöke, plasztikbarby ült le mellé. Könnyed csevejbe kezdtek, ami  a végére már elég forró hangulatú lett, végül a táncparketten kötöttek ki. A lány ott riszálta magát Zayn nek, akinek ismét eszébe jutott róla, hogy miért is döntött úgy, ahogy, hogy kerüli a szerelmet. Hiszen ez a csaj sem más mint a többi. Ő is csak a hírnevére pályázik. Unottan táncolt a lánnyal, mikor is meglátta Timit, aki a boxok felé közeledett. Valami vonzotta a lányban, amit nem tudott körülírni. Talán az, hogy Timi a hírnevét leszámítva is kedvelte Harryt. Ezt Ő is nagyon jól tudta. Irigy volt a barátjára, hiszen neki sikerült az, ami neki sosem. Talált egy olyan lányt, aki nem akarja átverni, csak vele akar lenni. És éppen ezért határozta el, hogy kerüli Timit, hiszen esélyes volt, hogy belé belé tudna szeretni. De az alkohol olyan dologr a késztette, amit józanul soha sem tett volna meg. Otthagyva a szőke plázapicsát Timi után indult. Nem törődött a csaj nemtetszésével, csak Timi után ment. Éppen az egyik boxba ült le, mikor utolérte. Nem gondolva a következményekre vágódott le Timi mellé, és lazán átdobta a karjait a vállán. Timi furcsán nézett rá, és lesöpörte a kezeit is, de Ő csak nem hagyta magát. Újra átkarolta a lányt, majd egy " Szóval azt mondod, hogy nem kaphatok meg minden lányt?" kíséretében húzta közelebb magához, hogy ajkait az ajkaira tapasztva vadul megcsókolhassa. Timi már nem volt abban az állapotban, hogy józanul gondolkodhasson, és éppen ezért nem is ellenkezett a csók ellen. Agyában már teljesen összefojtak a dolgok, és tompultak az érzékei is.
- Szeretlek Harry. - Nyögte Zayn ajkaiba, mikor éppen egy kis szünetet tartottak. Zayn úgy hajolt el tőle, mintha rájött volna ,hogy ezt nem kéne. Mert rá is jött. Timi tényleg szereti Harryt, és biztosan tudja, hogy Harry is így érez a lány iránt. Hogy tehette? Hogyan smárolhatta le az egyik legjobb barátja csaját? Ez még az Ő etikai mércéjénél is a legalsó szinten volt. Aztán megtörtént az, amit a legkevésbé akart. Harry szinte liluló fejjel ment oda aboxhoz, majd az asztalra vágva a poharat hagyta ott Őket. A pohátr hangos csapódása kicsit magához térítette Timit. Agyába befurakodtak az előbb történtek, és megvilágosodva pattant fel. Nem foglalkozva Zayn-el indult meg harry után. Zayn csak megsemmisülve ült, és üres tekintettel bámult egy pontot. Hogy tehette ezt? Arca fájdalmas grimaszba futott, majd könyökét a térdére temetve hajtotta fejét a tenyerébe.


Harryt nem hatotta meg Timi könyörgése, hogy álljon meg. Csak ment előre, nem foglalkozva az emberekkel, akik az utjába kerültek. Hogy tehették ezt? Hogy volt képes az egyik legjobb barátja, és a lány akit szeret így hátbatámadni Őt? Könnyei a torkát mardosták, de nem! Nem sírhat. Milyen az már, hogy egy srác sír? Bármennyire is szereti Timit nem engedheti meg magának, hogy könnyeinek utat engedjen. Végül sikerült leráznia magáról Timit. A hátsó kijárat felé vette az utat, és amint kiért a friss levegőre lábai felmondták a szolgálatot, és össze csuklottak. Elkeseredve huppant le a lépcsőre. Ne mtudta, hogy mivel érdemelte ki ezt. Nem értette, hogy miért vele történik mindez. Életében először volt talán igazán szerelmes, és Timi is azt mondta, hogy szereti Őt. Viszont, ha szeretné, akkor nem smárolt volna Zayn-el. Hátát a korlátnak döntve hajtotta hátra fejét, és nem törödve a szzemerkélő esővel várta, hogy valaki felébressze, és közölje vele, hogy ez csak egy rossz álom.

Timi teljesen elkeseredve kereste Harryt. Már kijózanodott annyira, hogy rájöjjön, hogy talán mindent elszúrt. De ezt csak magának köszönheti. Hiszen Ő provokálta ki ezt Zayn-ből. Miért kellet neki hergelnie? Miért foglalkozott vele egyáltalán? Nem érzett semmit Zayn iránt, és nem is akarta megcsókolni, de az alkohol teljesen elködösítette az agyát. Miután fél óra múlva sem találta meg Harryt, zokogva futott a mosdóba.

Liam már a mosdóba készl belépni, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
-Liam? -A hang irányáőba fordult, és Daniellel találta magát szembe.
- Szi...aaa...- Mondta akadozva. Nem volt hozzászokva az alkoholhoz, így az a két pohát Whiskey is elég volt hozzá, hogy megüsse.
- Te részeg vagy? - Kérdezte a lány. Valójában tudta jól, hogy mi történt, de ezt a "poént" nem lövöm le idő előtt...
- Nem! Csak egy kicsit ittam. - Válaszolta a Liam ,miközben próbált bejutni a mosdóba...kevés sikerrel, tekintve, hogy az ajtó melletti falat próbálta meg betolni.
- Te részeg vagy. - Mondta a lány, és alig láthatóan elmosolyodott. Aztán  férfi-női mosdot elválasztó részen kifüggesztett tükörben észrevett valamit, ami pont kapóra jött neki. Ha pontosak akarunk lenni akkor inkbb vlakit, aki nem volt más, mint Bailey. Az apró görbületből gúnyos mosoly lett, majd Liam derekát tákarolva próbálta meg állva tartani. Persze ezt úgy, hogy közben minál jobban hozzá bújt.  Önelégült arcal nézte a tükörben, ahogy Bailey szemeibe könnyek gyűlnek, majd még szorosabban bújt oda Liamhez. Liam hírtelen szembefordult vele, majd ajkait a lányéra tapasztottam. Nem érzett már semmit a lány iránt, de szüksége volt most valamire, ami eltereli a gondolatait. Hát ez nem nagyon jött be neki, mert  a csók közben is végig Bailey járt a fejében. Az első csókjuk...A lány érintése, és édes szuszogása, miközben a melkasán alszik...


Bailey szemszög.

Könnyeimnek utat engedve rohantam el mellettük, majd bevágva magam után a mosdó ajtót rohantam be az egyik wc-be. A látottak és az alkohol miatt az ebédem elég erősen kikívánkozott belőlem, amit történetesen Liammel fogyasztottam el, a korházból hazafelé. Könnyim megállithatastlanul folytak végig az arcomon, miközben a wc fölé hajolva könnyítettem magamon. Szívem hevesebben vert, és a levegőt is kapkodva szedtem. Nem tudom miért buktam ki ennyire, hiszen tudtam, hogy előbb utobb be fog következni ez. Miért kellett nekme beleszeretnem? Miért voltam olyan naív, hogy azt hittem ,hogy talán Ő is érez irántam valamit? Csak mert figyelt rám? Mert elvitt a vidámparkba? Mert mindíg próbált felvidítani? Mert olyan hevesen csókolt? Mert olyan odaadóan ölelt át karjaival, akárhányszor hozzá bújtam elalvás előtt? Hogy lehettem ilyen buta? Az emlékek ismét arra késztettek, hogy a wc-be juttassak még egy adagot, az délben evett csirkéből. Nagyjából negyed óra múlva végre sikerült annyira megnyugodnom, hogy kimenjek lemosni az arcom, és kiöblíteni a szám. Félve néztem bele a tükörbe, és nem is alaptalanul. Az hajam össze vissza ált,  a szemeim vörösek voltak, és a szemfestékem is elkenődött egy kicsit. Vetettem egy megvető pillantást a tükörképemre, majd letöröltem az elfolyt szemfestéket, nagyjából megigazítottam a hajam, és kifelé indultam.


Külső szemszög.

Amint Liam meglátta Baileyt és a könnyes szemeit meg is bánta az elbbi tettét. De némiképp úgy érezte, hogy revansot vett. Nem akarta bántani a lányt, bármennyire is sikerült neki bántania Őt, hiszen igazából nem jártak. De kicsit már sikerült elhinnie, hogy esetleg tényleg lehet valami közte és Bailey között. Viszont ez az álom darabokra hullott, mikor látta Baileyt Zack-el smárolni. A gondolat hatására ismét mérges lett.
- Most menj el kérlek. - Mondta kimérten Danielle-nek.
- De Liam. Hiszen megcsókoltál. Miért foglalkozol avval a libával? Hisz itt vagyok neked én. - Nézett a fiúra a lány ártatlanul.
- Kérlek menj el. Majd később beszélünk. - A lány egy diadal ittas mosoly kíséretében hátat fordított neki, majd otthagyta.


Bailey szemszög.


Megszeppenve álltam a kilincset még mindíg szorongatva. Liam ott állt a falnak dőlve, és üres tekintettel engem vizslatott. Éreztem, hogy szememet ismét elöntik a könnyek, és sietősre fogva a dolgot próbáltam meg távozni, de Liam nem hagyta. Megragadta a kezem, majd szembefordított magával.
- Most mégis minn vagy úgy kiakadva? - Szólalt meg megvetően..
- Semmin. - Suttogta neki vissza. Nem akartam itt lenni. Főleg nem vele. De még mindíg erősen szorította a kezem, így nem tudtam szabadulni.
- Csak nem az a gond, hogy smároltam Daniellel? - Mosolyodott el gúnyosan.
- De! Ha éppen tudni akarod, akkor pontosan az a bajom. - Borultam ki. Sok volt ez nekem, és bár már eléggé józn voltam, de még volt egy kis alkohol a szervezetemben.
-Hmmm. Ezt nem értem?! Ha jól láttam elég jól elszórakoztál Zacky-vel. - Hangja merő gúny volt. Szóval látta. De hiszen akkor azt is látnia kellet, hogy ellökte magától.
- Szóval ott voltál?! - Kérdezte halkan, és az az igazság, hogy ezt inkább csak úgy kijelentette magának, mintsem Liamtől kérdezte.
- Igen ott voltam! Láttam a ti ki csókotokat. - Nevetett fel, de hangjában semmi vidámság nem volt, inkább csak keserúség, és megvetés.
- Igen megcsókolt! - Csattantam fel. - Csak tudod kettőnk között az a külömbség, hogy én ellöktem magamtól azt a férget, míg te szemmel láthatóan élvezted, hogy Danielle szájában turkálhatsz! - A végét már szinte kiabálva mondtam.Idegileg és lelkileg is teljesen a padlón voltam.
- Hiszen ez volt a cél nem?  Mosolyodott el gúnyosan Liam, és evvel a mondatával végképp a földbe döngölt. Ohh, de itt nem állt volna meg. - És éppen ezért köszönettel tartozok neked. Hiszen nélküled nem sikerült volna visszakapnom Őt. - Mosolyával szemben szeme keserűséget tükrözött, és úgy éreztem, hogy nem hiszi el, hogy a csókot Zack-el nem én kezdeményeztem. -Kétszínű vagy Bailey tudod? - Szólalt meg pár másodperces csönd után. - Hangoztatod, hogy mennyire utálod a srácot, aztán meg lesmárolod? Ez undorító! - Megadta a kegyelemdöfést, én pedig darabokra tört szívvel téptem ki kezei közül az enyémeket, és elrohantam. Nem tudtam hová, csak rohantam. Végül a hátsó kijrat előtt kötöttem ki, amin keresztül távoztam is a helyiségből. Sziszont kiérve megtorpantam. Valaki a lépcsőn ült. Aztán azt is meg tudtam állapítani, hogy az a valaki Harry. Könnyeimet törölgetve léptem mellé.
- Te mi csinálsz itt kint?-Kérdeztem, miközben leültem mellé.


Külső szemszög.

Liam elkeseredetten nézett a lány után. Miért érzett búntudatot a szavai miatt? Hiszen megérdemelte a lány. Talán csak azért, mert nem volt benne biztos, hogy hazugság az, amit a lány mond? Hogy valóban Zack csókolta meg Őt, és Ő elküldte a francba?! Már nem tudta, hogy mit higgyen. Már semmit nem tudott, csak azt, hogy aludni akar, hiszen talán az álmaiban rátalál arra a helyre, ahol boldog lehet. Mert itt és most egyáltalán nem volt az.

Harry hallotta, hogy valaki kijött, de szemét továbbra sem nyitotta ki. Nem érdekelte, hogy ki az illető. Aztán valaki mellé sétált, és leült.
- Te mit csinálsz itt kint? - Hallotta meg Bailey hangját, ami most valahogy máshogy csengett, mint szokott.
- Semmit. - Rántotta meg a vállát.
- Mi történt Harry? - Tette fel az újabb kérdést a lány. Harry sóhajtott egy nagyot, majd még mindíg csukott szemmel mesélni kezdett. Elmondott mindent. Hogy Zayn és Timi csókoloztak, és hogy ez neki mennyire szarul esett. Hogy mekkorát csalódott mindkettejükben, és hogy mennyire el van most keseredve. Az utolsó mondatnál emelte csak fel a fejét, és észrevette a Bailey szemében csillogó könnycseppeket.
- Hééé. Bailey mi a baj? -Ölelte meg a lányt. Biztos volt benne, hogy valami nincs rendben hiszen valószínűleg nem az Ő története hatottam meg ennyire. Bailey úgy ölelte Őt, mintha az élete múlna rajta, és csak sírt. -Bailey mond már el, hogy mi történt! - Akadt ki Harry. Nem tudta, hogy mi a baja a lánynak, és ez zavarta. Ahogyan az is, hogy sírni látja. Nem rég óta ismerte, de nagyon megkedvelte. Az elsőszámú lánybarátjává lépett elő, és ez sokat számított neki, hiszen mióta híresek lettek, azóta nem volt ellenkező nemű barátja. - Kérlek. - Váltott át ismét a hangja gyengéddé, majd nyugtatóan a lány hátát kezdte el símogatni. Baiely szipogva törölte le a könnyeit, majd elfogadva Harrytől a felé nyujtott zsebkendőt fújta ki az orrát.
- Azt hiszem lepacsizhatunk bongyi. - Mondta fájdalmas grimasszal az arcán, Harry pedig csak értetlenül meredt rá. A lány sóhajtott egyet, majd elmesélt mindent. Hogy Zack lesmárolta, amit Liam meglátott, és, hogy Liam lesmárolta Daniellet, amit pedig Ő látott meg. Míg Harry Baileyt hallgatta, addíg egy kicsit sikerült elfelejtenie a saját baját, és egy kicsit meg is nyugodott. - Miért ilyen nehéz ez az egész? Komolyan úgy érzem magam mint egy Zayn által imádott szappanoperában. - Fakadt ki ismét Bailey, majd az arcát a tenyerébe rejtette. De amint rájött, hogy mit is mondott félve Harry felé kapta a fejét.. -Ne haragudj kérlek.
- Nem haragszom. - Válaszolta Harry, majd fejét az ellenkező irányba fordította. Bailey tudta jól, hogy most legszívesebben Ő is sírna, de túl büszke ahoz, hogy ezt megtegye. Egy hírtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz ölelte.
- Sírj csak nyugodtan. Engem nem zavar. Tudom, úgy érzed, hogy elárultak téged, de lehet, hogy meg kéne Őket hallgatnod. - Suttogta fülébe. Érezte a meleg folyadékot végigfolyni a vállán. Sírt. De aztán hírtelen elhajolt tőle.
- Ahogy Te is meghallgatod Őket? - Támadta  le hírtelen. Tudta, hogy nem neki szól a dühe, csak most nagyon zaklatott.
- Én már meghallgattam. Legalábbis Liamet. - Suttogta magam elé a lány, majd ismét sírni kezdtem.
- Kérlek ne haragudj. - Ölelte át most Harry Baileyt. - Csak kicsit kész vagyok.
-Tudom Harry...Tudom...És nem haragszom. - Mondta a lány, majd Ő is közelebb bújt Harryhez.
- Elmondod, hogy mit mndott Liam. - Kérte félénken a lányt.. Bailey megbízott benne annyira, hogy elmondja neki, ezért bele is kezdett. Elmesélte neki az egész beszélgetést, ami a wc elptt zajlott le. Mikor a végére ért csend telepedett rájuk, amit végül Bailey tört meg. - Kérlek vigyél haza. - Nézett olyan kérlelőn Harryre, hogy a srác, ha akart volna sem tudott volna nemet mondani neki........



Tádááám. Extragigamega hosszú rész :) De ne szokjatok hozzá :) Kövi valszeg csak jövő héten jön, mert holnap már melózok, és ilyenkor csak késő este érek haz. Viszont lehet, hogy pénteken tudok hozni majd. Majd eldől. Addíg is puszipá mindenki :) <3

44.rész

Éss megint itt. :D Ehez a részhez csak annyit, hogy Timi írta, és nekem naagyon tetszik :D  Örülhettek, mert ma még jön majd egy Bailey szemszög is, aminek hamarosan nekiállok. :D Nah de nem is papolok :D Jó olvasást!!!

44.rész
~Meglepetésbuli~

Timi szemszög

Talán egy kissé túl hevesen nyitottam be Baileyhez,mert minden tekintet rám szegeződött.Ez alatt Liamet,Baileyt és Bailey anyukáját értem.Bailey mintha egy kisebb sokkot kapott volna,úgy meredt rám tágra nyílt szemekkel.

-Zavarok?-kérdeztem egy kissé félénken,mert úgy tűnt,hogy egy elég fontos pillanatot zavartam meg.

-Nem zavarsz.-mosolyodott el kedvesen Liam.

-Azért jöttem,mert előbb mondta az orvos,hogy Baileyt ma kiengedik.-mosolyodtam el énis.

-Ez nagyon jó hír.-lelkendezett Béé anyukája a kezdeti sokk után.

-Van számodra egy meglepink.-kacsintottam Baileyre.-De most megyek is,mielőtt megpróbálod kiszedni belőlem a részleteket.-mosolyodtam el ördögien.

-Jólvan.-sóhajtott fel Bailey megadóan.

*Később*

-Zayn mikor jön a limó?-kérdeztem miközben lázasan kutattam a hajvasaló után.Már az egész házat átkutattam de még mindig nem találtam.Talán mégis át kéne mennem a sajátomért?

-Ha jól emlékszem nyolc órát mondott a sofőr.-vakargatta zavartan a fejét Zayn.

-HA JÓL EMLÉKSZEL??Hát semmit se lehet rád bízni?-emeltem fel a hangom.

-Miért nekem kell elintéznem a limót??Nem tudja elintézni a te drágalátos Harrykéd??-emelte fel ő is a hangját.

-Azért mert őt másra kértem meg.Csak annyit kértem tőled,hogy hívd fel azt a nyomorék limuzin sofőrt és beszéld meg hányra tud jönni!De te úgy látszik nem vagy képes rá!Vagyis képes vagy rá de nem jegyzed meg az időpontot!-üvöltöttem a képébe.

-Hűtsd már le magad!Inkább menj készülődni.-vetette oda gúnyosan.

-Megyek is!Neked sem ártana ha végre belőnéd a séród.Ja bocs!Már be van lőve?-mosolyodtam el angyalian.

-Nem veszekszem hisztis picsákkal,bocs.-ennek ellenére még mindig ott állt és engem nézett.

-Én sem veszekszem tehetetlen hajzselébuzikkal.Naszia.-kacsintottam rá és mentem föl az emeletre.

Nem tehetek róla,de Zayn nagyon felidegesített.Majd én megmutatom neki!Ma este rendesen kicsípem magam,hadd csorgassa a nyálát.Úristen!Miket beszélek?Mióta vagyok én ilyen gonosz? Ha kicsípem magam,az Harry miatt lesz és nem Zayn miatt.Odaléptem az ágyhoz,ahova azt az új két ruhát fektettem amiket ma vettem.Az egyiket Baileynek a másikat pedig magamnak.Remélem tetszeni fog neki ez a fekete alapú virágos ruha.

Magamnak egy szürke,felül gombokkal ellátott ruhát vettem hozzá pedig egy masnis övet.

Időközben előkerült a hajvasaló is és ennek segítségével begöndörítettem a hajamat,szemhéjtussal pedig kihúztam a szememet.Végül fújtam egy leheletnyit a kedvenc parfümömből és késznek is nyilvánítottam magam.Már csak az maradt,hogy átvegyem a ruhám és felvegyem a hozzá levő magassarkúmat.Miután felvettem őket végigmértem magamat a tükörben.Tetszett a látvány,így mosolyogva távoztam a szobából.Már csak az maradt,hogy megvárjuk amíg Bailey haza nem jön.Még mindig levakarhatatlan mosollyal sétáltam le a lépcsőn a konyhába.A konyhában Zayn kotorászott a hűtőben valamiért.Magamban ördögien felkacagtam.

-Khmkhm.-köhécseltem és tettem úgy mintha valamit kiszeretnék venni a hűtőből.Zayn erre a megrázkódtatásra,hogy nincs egyedül kissé hátrahőkölt .Nem értem,hogy hogy nem hallotta a magassarkúm kopogását na de mindegy is.A látszat kedvéért kivettem a citromos Nesteat és töltöttem magamnak egy pohárral.A derekammal pedig vissza csuktam a hűtő ajtaját.Elhűlve nézte végig a mutatványomat,majd kicsit sem visszafogottan méregetni kezdett.

-Mit nézel ennyire Zaynee?/ejtsd:Zéjnii/

-Semmit.-kapta el rólam zavartan a tekintetét.

-Így gondoltam énis.-veregettem hátba,majd mentem be a nappaliba az ott csücsülő srácokhoz.Azthiszem kegyetlenül porig aláztam szegény Zaynt.Legalábbis úgy éreztem.Mit képzel ő magáról?Hogy minden lányt megkaphat?Erről akaratlanul is Zack jutott eszembe.Már nem vagyok olyan gyenge,mint régebb hogy sírjak amiatt a gyökér miatt de az emléke azért még mindig fáj egy cseppet.Lehet,hogy azért bántam el így Zaynnel mert Zackre emlékeztet a viselkedése?Gondolatmenetemből a felém közeledő csillogó szemű Harold ébresztett fel.

-Gyönyörű vagy kicsim.-szippantotta be az illatomat és szorított magához jó szorosan.

-Köszönöm Harry.-fontam a karjaimat a nyaka köré és néztem bele a gyönyörű zöld szemeibe.Pár másodperc múlva arra eszméltem,hogy csókolózunk.

-Fúj...menjetek már szobára!-lépett be Zayn a nappaliba.

-Nyugi már Zayn!Inkább gyere és játssz velem meg répaúrral!-vette elő Louis a plüss répáját.

-Inkább nem.köszi.-morgolódott Zayn.

Ebben a pillanatban kattant a zár és belépett rajta Liam és Bailey.Bailey szemei bevoltak kötve,így egy kissé megnyugodtam.Már csak az kéne,hogy lásson minket így kiöltözve!Liam az emelet felé kormányozta Béé-t és intett nekem hogy jöjjek énis.Még nyomtam egy gyors puszit Harry szájára majd Liamék után mentem,hogy felkészítsem Baileyt a partyra.


Nemsokára jön a Bailey szemszög is ;) Addíg is komizhatnátok, hogy hogy tetszik eddíg a sztori :)

43.rész

Hát megint itt lennék. Most nincs semmi hozzáfűznivalóm, max csak annyi, hogy jó olvasást. :)

43.rész.
~Összejött a család/1~


-Anya Te mit keresel itt? - Néztem az aggódva engem fürkésző édesanyámra.
- Timi felhívott, és egyből iderepültem. - Mondta, majd az ágyamhoz lépve jól megölelgetett. - Jól vagy szivem?
- Jól vagyok. Anya nincs semmi baj. - De Ő csak nem akart elengedni. - Ezért nem kellett volna iderepülnöd. Csak sok volt a stressz. De nincs semmi bajom.
- Ohh igen? Még, hogy nem kellett volna? Az édesanyádnak a tv-ből kell megtudnia, hogy egy sztárral jársz? - Nézett rám felháborodva.
-Ha kerestél volna, akkor nem. - Dörmögtem az orrom alatt.
-Hogy mndtad? - Kérdezett vissza anyám. Nem csodálom, hiszen a dörmögésemet senki nem értette volna meg.
- Csak azt kérdeztem, hogy hol van Liam.-Eresztettem meg felé egy mosolyt.
- Hazaküldtem lezuhanyozni, meg átöltözni. De ne izgulj lassan vissza kell érnie. - Végszóra valaki bekopogott. Sejtettem, hogy Ő lesz az, ezért egy "Gyere"-vel elintéztem a dolgot. Tényleg Ő volt az, de hozta a többi dinnyét is. Liam mögött először felbukkant Harry, majd Timi, Niall, Zayn, Loui, Lili, és az én két elveszett báránykám Courtney és Will. Hát Ők meg hogy kerültek ide??? :O
- Sziaaaaaa.
- Hogy vagy?
- Fáj valamid?
- Hiányoztál. - Ezekhez hasonló mondatokkal árasztottak el. Én csak kapkodtam a fejem köztük, míg végül a leghiggadtabb egyénre nem korlátoztam a figyelmem, aki történetesen Liam volt.
- Leállítanád Őket? - Néztem rá kérlelően. Liam csak elmosolyodott.
- Hééé srácok nyugi. Hagyjátok már levegőhöz jutni. -  A többiek mit sem törődve vele folytatták a "kínzásomat" Liam ezt megunva egy hatalmasat füttyentett, aminek következtében végre mindenki elhalgatott. -Köszönöm. - Húzta ki magát büszkén az én kis hősöm. - Szóval csak közölni akartam, hogy ha egyszerre csak egy ember beszél, akkor nagyobb a valószínűsége. hogy válaszok is érkeznek. - Kezdte el magyarázni a többieknek. A srácoknak több se kellett hangos nevetésben törtek ki.
- Ugye apának nem szóltatok, hogy itt vagyok? - Kérdeztem meg, hiszen már csak az hiányzik, hogy Ő is betoppanjon.
- Természetesen szóltunk. - Válaszolt anya. Na remek. Már csak ez hiányzott a nyugalmamhoz.
- Eleanor is azt uzeni, hogy amint tud bejön hozzád. - Mosolygott Loui.
- Szerintem nem leszek már benn addíg. - Mosolyogtam vissza rám. Jól esett, hogy ennyire törődnek velem.
- És Dan is azt mondta, hogy nemsokára benéz. - Na nekem itt fagyott le a mosoly az arcomról.
- Srácok. - Néztem rájuk.
- Igen.- Hangzott az egybevágó felelet.
- Beszélhetnék egy picit Liammel? - Kérdeztem, miközben rájuk sandítottam.
- Nincs megtiltva. - Mosolyodott el Harry.
- Négyszemközt gondoltam lüke. - Boxoltam vállba. A többiek összemosolyogtak, majd megindultak kifelé.
- Én egy lépést sem teszek addíg míg meg nem öleltem az én dilis barátnőmet! - Táncolt oda hozzám Cort, majd a szó szoros értelmében a nyakamba ugrott. - És ha kiszabadulsz innen részletes beszámolót kérek mindenről. Föleg róla! - Sandított Liamre, majd elhajolt tőlem, és Ő is kiment. Liam lehuppant mellém az ágyra, majd kíváncsian nézett rám.
- Miről akartál beszélni? - Kérdezte, majd átkarolta a vállam.
- Ha Dan idejön, anya tuti, hogy felismeri. - Kezdtem bele halkan.
- És ez baj? - Kérdezte.
- Igen, mert nem tudom, hogy hogyan fog reagálni rá, és én nem akarom eljeszteni. Nem akarom még egyszer elveszíteni. - Éreztem, hogy a könnyek mardossák  a torkom, de nem akartam sírni. Most nem.
- Hééé. Nyugi. - Ölelt át még jobban Liam, majd hátamat kezdte el megnyugtatóan símogatni.
- Nem tudom mit csináljak Liam. Talán...talán beszélnem kéne anyuval. Elmondhatnám neki, hogy megtaláltam...
- Lehet, hogy az lenne a legjobb. - Mondta. Hangja megnyugtatóan hatott rám. Olyan jó volt, hogy itt van velem, és megbeszélhetem vele a gondjaimat. És Ő nyugodtan végighallgat, s nem küld el a f*szba, hogy a rinyálásommal untatom.
- Köszönöm. - Mondtam, hiszen annyira hálás voltam neki.
- Mit? - Kérdezte meglepetten.
- Mindent...Hogy vagy nekem. - Ő csak mosolyogva nézett rám, majd közelebb hajolt és nyomott egy puszit a homlokamra.
- Beküldöm anyukádat. - Állt fel mellőlem, majd az ajtó felé indult.
- Nem maradnál bent te is? - Néztem rá félve. Megnyugtat a közelsége, és most nyugodtnak kell lennem.
- Ha szeretnéd. - Mosolygott rám, majd kiment az ajtón. de pár perc múlva vissza is tért anyuval a nyomában. Liam visszaült mellém, anyu pedig helyet foglalt az egyik széken.
- Istenem, ha most benyögitek, hogy terhes vagy, én esküszöm falra mászok. - Sóhajtott fel anyu.
- Hogy? Mi? Dehogy is. Ezt mégis miből gondolod? - Kérdeztem vissza zaklatottan, hiszen nem számítottam rá, hogy ilyen következtetéseket von le.
- Csak egy tipp volt. De akkor ugye ezek szerint nem vagy az? - Nézett rám anya "reménykedve"
- Nem. Dehogy is. -Ráztam meg a fejem hevesen.
- Akkor miről szerettetek volna beszélni velem? - Kíváncsiskodott tovább.
- Valójában csak én akartam. Liam csak azért van itt, mert megkértem, hogy maradjon. - Néztem az említettre hálásan, aki csak mosolyogva kulcsolta össze kezeinket.
- Miről lenne szó. - Kérdezte anya, én pedig éreztem ,hogy eljött az idő. El kell mondanom neki mindent. De hogyan közölhetné egy gyerek az anyjával, hogy megtalálta az elveszett testvérét? Egyre jobban kerített hatalmába a félelem. Mi van, ha anyu azonnal meg akarja majd keresni? Ha el akarja neki mondani? Még én sem fogtam fel teljesen, hogy a testvérem újra a közelemben van. Hát még akkor Ők, hogy reagálnák le? De aztán végül csak belevágtam.
-Megtaláltam...- Nyögtem ki ezt az egy szót. Amilyen rövid kis szavacska, nekem most annyira nehéz volt kimondanom.
- Mégis mit találtál meg? - Nézett rám értetlenül.
- Inkább kit. - Válaszolt helyettem Liam, hiszen én teljesen lefagytam. Nem tudtam hogyan mondjam el neki. Hiszen ez nem egy olyan dolog, amit az ember csak úgy benyöghet.
- Na jó, mostmár elmondhatnátok, hogy mi ez az egész. - Akadt ki anyám.
- Megtaláltam Dant...
- Hogy kit? - Kérdezett vissza.
- Danielt, aki valójában Beni...-Hangom olyan halk volt, hogy még én is alig hallottam. Anyám arcáról hírtelen lefagyott minden érzelem, és csak meredt ránk. - Anya...anya kérlek mondj valamit. - Kezdtem totálisan kétségbe esni. Liam csak bátorítóan símogatta hüvelykujjával a kezem, majd egy pohárba vizet töltött, és anyu felé nyújtotta. Anya kivette a kezéből, majd egy húzásra megitta, és ismét ránk bámult.
- Hogy érted azt, hogy megtaláltad? - Kerekedtek el teljesen a szemei.
- Úgy, ahogy azt érteni lehet. Megtaláltam...Itt...Londonban... - Kezdtem bele, majd elmeséltem neki az egész történetet. Anya szinte sokkos állapotban hallgatott végig. Épp a mondandóm végére értem, és meg akartam beszélni anyuval, hogy Dan nemsokára bejön, és mit kéne csinálnunk, mikor valaki benyitott........


Hát ennyi lenne mára. ÉS tudom, hogy mostanában el vagyok maradozva, és ritkán vannak részek, de nem igazán tudom összeegyeztetni a melót és az írást...:$ A néha tizen egy-két órás lehúzott műszak után örülök, ha hazaérek és kinyúlhatok az ágyikómban. :$ Ha pedig szabadnapom van, akkor is olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm semmihez, vagy éppen a dolgaimat rendezgetem, szal nem vagyok itthon :$ Én tényleg sajnálom, de valószínűleg ez már csak így lesz a nyáron :$

42.rész

Hááát újra itt lennék. :) A részhez nem tudok hozzáfűzni semmit, majd Ti eldöntitek, hogy milyen :) ÉSsss új történetbe kezdtem, amit itt megtaláltok: http://hangoverpont.blogspot.com/ :) Ha gondoljátok lessetek be oda is! Na jó olvasást mindenkinek :) És ne feledjétak, komizni még mindíg ér!

42.rész
- Betegség -

- Nem olyan nagy dolog. Még két éve lettem rosszul először. A doki megvizsgált, és közölte, hogy gyógyszert kell szednem. Anyu megkérdezte, hogy végül is mi a bajom, és a doki elmondta, hogy eléggé ingadozó a vérnyomásom. Ez azt takarja, hogy van amikor nagyon alacsony, és van amikor elég magas. Szerencsére ez csak ritkán mutatkozik annyira, mint tegnap, de azért a gyógyszert állandóan szednem kell. -Kezdtem el megmagyarázni nekik a dolgokat.
- Részleteznéd ezt a magas-alacsony vérnyomás dolgot? Segíteni szeretnénk, hogy többet ne forduljon elő. - Nézett rám kiskutyaszemekkel Loui. Olyan aranyos volt tőle, hogy így aggódik értem, ahogy a többiektől is. Esküszöm teljesen meghatottak.
- A magas vérnyomás általában nem okoz panaszokat, de mellékhatásai lehetnek a szédülés, a fejfájás, látászavarok, nehéz légzés, orrvérzés és a többi. Viszont a hipertónia, ez a magas vérnyomás dokis neve- mosolyogtam a srácokra, akik értetlen fejet vágtak, mikor ezt kifejtettem nekik...xd- szövődményeként károsodott szervek már nem tünetmentesek, és a gyógyszerrel ezt próbáljuk elkerülni. Hogy a szerveim károsodjanak. Ez a veszéjesebb. Az alacsony vérnyomás, már nem ilyen káros, de az is okozhat problémákat. Az alacsony vérnyomás tünete lehet a gyengeség, a hányinger, a szédülés, koncentrációs zavar, fáradtság, levertség, fejfájás, és a teljesítőképesség gyengülése. Ezek inkább akkor jelentkeznek, ha hirtelen mozgok. Ha felugrok az ágyból, meg ilyenek. Egy ilyen hirtelen mozdulat az agy vérellátását csökkentheti, és akár eszméletvesztés is bekövetkezhet. Ez nem olyan veszélyes, mint a hipertónia, nem okoz érrendszeri és szervi károsodást, de a tünetei elég zavaróka.
- És van valami, amit mi tehetünk, hogyha legközelebb elájulsz? - Kérdezte Niall, miközben az "éjjeliszekrényemen" lévő sütivel szemezett.
-Megeheted. - Mosolyodtam el, Szöszke pedig azonnal rávetette magát a sütire. - És hát...nem hiszem, hogy mostanában újra előfordul, de ha mégis, akkor le kell fektetni - Ennél a pontnál az összes hímnemű egyén, aki a közelemben volt felröhögött. Pasik...Csak a szexre tudnak gondolni...xd
- Ezt a feladatot meghagyjuk Liamnek. - Húzogatta a szemöldökét Harry. Kis perverz.
- Nem úgy értettem, te dinnye. - Vágtam hozzá a kispárnám.
- Naaaa.-Háborodott fel az én drága gyapjas barátom, majd visszadobta a párnát. - Inkább folytasd, mielőtt én is melléd kerülök, Te pedig a dutyiba testi sértésért. - Dugta ki rám a nyelvét.
- Te beszélté bele. - Dugtma ki én is. -De jó. Akkor fojtatom. Szóvl ha legközelebb elájulok, akkor HELYEZZETEK EGY ÁGYRA! és polcoljátok fel a lábaim. Segít az is, ha vizzel leöntetek. Gondolom ezt még élveznétek is. -Húztam el a szám. - És ha magamhoz térek, akkor sem szabad hírtelen mozdulatot tennem. Adtok egy pohár vizet, én meg megmozgatom kicsit a végtagjaim, hogy beinduljon a vérkeringésem, és rendben is leszek. Valószínűleg most is csak az volt a baj, hogy magas volt a vérnyomásom, aztán hírtelen leesett.
- Ígérd meg, hogy többet nem felejted el bevenni a gyógyszert. - Mondta Liam ,majd kisöpört egy hajtincset az arcomból. Szemeit enyémekbe fúrta, és én nem tudtam szabadulni fogságából. Egyszerűen annyira gyönyörűek a szemei. Aztán arcával egyre közelebb került az enyémhez, míg végül megéreztem mézédes ajkait. Lágyabban és gyengédebben csókolt, mint eddíg bármikor. Mintha egy porcelánbabát csókolna, aki félő, hogy összetörik a karjai között. De én nem vagyok törékeny, és épp ezért vittem is egy kis vadságot a dologba. Liam belemosolyodott csókunkba, de azért nem hajolt el. Már vagy egy perce téptük egymás ajkát, mikor halk ajtócsukódásra lettem figyelmes. Miután ajkaink elváltak zilálva hajoltam el tőle, majd megnéztem, hogy ki érkezett. De nem érkeztek, hanem távoztak. Méghozzá az én 7 dinka barátom.
-Megint egyedül maradtunk. - Mosolyodott el Liam.
- Igen. - Adtam neki igazat halkan. Nem igazán tudtam, hogy most mit kéne csinálnom. A szívem hevesen verdesett a melkasomban, és Liam közelsége nem tett jót neki. Még a végén megint rosszul leszek... Na nem. Elmosolyodtam az eszement ötletemen.
- Minn mosolyogsz? - Kérdezte Liam. Na remek. Erre megint mit válaszoljak? Mondjam meg, hogy a közelsége nem tesz jót az állapotomnak? Nem! Azt nem fogom, hiszen akkor elmegy. És azt nem akarom! Nagy nehezen, de be ekllett ismernem magamnak, hogy teljesen és totálisan belezúgtam. De ez így nem jó. Hiszen Ő nem így érez irántam. :(
-Semmin. Csak eszembe jutott valami. - Válaszoltam neki.
- ÉS megtudhatom, hogy mi az? - Bújt közelebb hozzám.
-Nem, nem tudhatod meg. - Mosolyodtam el, majd eltávolodva tőle keltem fel.
- Hééé. Most mégis hová készülsz? - Kérdezte felháborodva.
- Öhmmm. Vécére? - Néztem rá egy pillanatra, majd utamat folytattam tovább. Persze csak lassan és komótosan. Nem akartam több időt eltölteni a kórházban, mint amennyit feltétlenül muszáj.
- Hélohélohélo. Csak óvatosan. - Pattant fel Liam is, majd két lépéssel mellettem termett, és belém karolt.
- Most komolyan el fogsz kísérni? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Igen. - Bólogatott büszkén.
- A kezecskémet nem akarod megfogni? - Szaladt az eddígieknél is magasabbra a szemöldököm.
- Hmmm. Nem is rossz ötlet. - Mosolyodott el féloldalasan.
- Na jó ezt a beszélgetést most fejezzük be. - Mosolyogtam én is. - És nem, nem kísérhetsz el a vécére! Ez még egyedül is menni fog.
- És mi van, ha megint rosszul leszel? - Nézett rám aggódva.
- Liam. A vécé csak itt van. - Mutattam a kis ajtóra, ami a szoba bejárata mellett volt. Csak tipp volt, hogy az a vécé, de elég valószínűnek tűnt. - De ha megnyugtat, akkor orr álhatsz az ajtóban, amíg nem végzek. - Forgattam meg a szemem, majd odaléptem az ajtóhoz. Liam szorosan a nyomonban volt, majd mikor én bementem Ő megállt a fal mellett. Gondolhattam volna, hogy komolyan veszi az előbbi mondatom. Pedig én csak ironizálni próbáltam. Hát ezek szerint nem jött be...

Amint elvégeztem a dolgom és a kézmosás is megvolt belenéztem a kis tükörbe, ami a mosdó felett volt. Istenem bár ne tettem volna. Rémesen néztem ki. A bőröm fal fehér volt, és a szemeim is eléggé beestek. Sóhajtottam egy nagyot, majd kiléptem a mosdóból. Liam épp a szoba ajtaját csukta be, a kezében pedig egy tálca volt.
-Megjött a vacsid. - Mosolygott rám, majd a tálcával az ágyamhoz szaladt, letette rá, és visszajött hozzám. -Mehetünk? - Nyújtotta felém a kezét.
- Liam nem fogok megint rosszullenni. - Néztem rá jelentőségteljesen, hiszen kezdett kiakasztani, hogy hímestojásnak néznek.
- Fő a biztonság. - Mosolygott, de amikor nem fogtam meg a kezét egy grimaszt vágva mapott fel.
-Azonnal tegyél le te Dilis. - Sikítottam, miközben levegő után kapkodva nevettem. De neki esze ágában sem volt letenni. Vagyis igen, de csak miután elvitt egészen az ágyig. Ott ovatosan letett, majd vállaimnál fogva hátranyomott, hogy fekvő helyzetbe kerüljek, és még be is takargatott. Ezt elég érdekesen hozta össze, mivel a tálca még mindíg az ágyon hevert, pontosan mellettem, és éppenhogycsak nem takarta be azt is. Miután kényelmesen elhelyezett megkerülte az ágyat, felvette a tálcát, majd leült mellém. A tálcát az ölébe helyezte, és mosolyogva nézett rám.
- Na kezdhetjük a vacsit? - Mutatott a tányéron heverő hús és rizs párosításra.
- Nem vagyok éhes. - Mondtam, hiszen úgy éreztem, hogy ha azt most megeszem, akkor vissza is fog jönni.
-Már pedig ezt meg fogod enni. - Mondta határozottan Liam, majd megragadva a villát és a kést levágott egy darabot a húsból. Rakott még mellé egy kis rizst is, majd a szám felé közelített vele. És sztárjkolva az alkotmány ellen összeszorítottam a szám. - Kérlek.Nyisd ki. - Nézett rám kiskutya szemekkel. És bekövetkezett az, amit sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. Én megadóan, sőt készségesen nyitottam ki a szám, vagyis hatottak rám ,a naaaagy és kerek szemei. - Köszönöm. - Mosolyodott el, majd a villáról a számba került az étel. Én szépen és komótosan megrágtam, majd lenyeltem. Már a harmadik, negyedik villánál jártunk, mikor a srácok ismét megjelentek.
- Milyen édeees. Eteti a barátnőjét. - Kezdte el piszkálni Loui a mellettem ülő srácot.
- Szerintem is az! És ha már itt tartunk, te miért nem csinálsz soha ilyent? - Kellt Liam védelmére Eleanor.
- Én...öhm...- Kezdett el habogni Loui.
- Na jó srácok nyugi. Ha gondoljátok megkapjátok a maradék vacsorám, és bepótolhatjátok ezt a hiányosságot. Nekem már úgysem kell. - Próbáltam meg lehűteni Őket.
- Na azt már nem! Ezt mind meg fogod enni!. - Mutatott a "finomságra" Harry. Na jó nem. Rémes íze volt. Olyan tipikus kórházi kajás.
-De ha nem kell én bevállalom. - Csillant fel Niall szeme.
- Az ajánlat elfogadva. - Csillant fel az enyém is, hiszen nagyon csak nem akartam többet enni. Liam megadóan tolta a kis szöszke elé a tányérat, aki azonnal elkezdte belapátolni.
- Mindent magadba akarsz tömni, amit Bééének hoztunk? - Nevetett fel Harry.
- Jólvan na. Éhes vagyok. - Tette fel védekezően a kezét Niall.
- Hé srácok hagyjátok már szegényt. Én úgysem vagyok éhes, és valószínűleg hamarosan magam mögött hagyhatom a kórházat, úgyhogy úgysem tudnám megenni ezt a sok kaját. - Mutattam a szekrényen tornyosuló édességekre és gyümölcsökre. A srácok nem válaszoltak. Zayn hatalmasat ásított, evvel láncreakciót indítva, ami mindenkin végigsöpört. - Timi idejönnél egy picit? - Néztem barátnőmre, aki készségesen tett eleget a kérésemnek. Tudtam, hogy Ő sose hazudna nekem, és erre a kérdésre a srácok biztos, hogy nem öszintén válaszolnának. - Mióta vagytok itt? - Súgtam a fülébe, hogy a többiek ne hallják. Timi zavartan nézett körbe. Gondolom nem tudta, hogy mit mondjon.
- Öhmmm...Mióta benn vagy. - Súgta vissza halkan.
- Köszönöm. - Néztem rá hálásan, majd Ő visszaült a helyére, én pedig öntöttem magamnak vizet. Vagyis öntöttem voln,a ha Harry nem kapja ki a kezemből az üveget, és nem tölt helyettem.
. Köszönöm, de nekem is ment volna. - Mondtam, de a srácok továbbra is csak árgus szemekkel lesték minden egye mozdulatomat. - Na jó! Menjetek haza! - Parancsoltam rájuk, majd az ajtó felé mutattam. Ők amolyan WTF fejjel bámultak rám. - Komolyan mondtam. Sipirc hazafelé pihenni. Kezd kifárasztani, hogy még a vécére sem mehetek el nyugodtan. - Mondtam "felháborodottan"
- Azt most verd kia fejedből, hogy itthagyunk!- Hangzott ez a felkiáltás egyszerre három helyről is. Az egyik Liam, a másik kettő pedig Harry és Loui volt. Timi pedig csak bólogatással jelezte, hogy igazat ad nekik.
- Na nem! Megőrülök, ha még egy percig el kell viselnem a törődéseteket. Srácok imádlak titeket, de kikészítő az aggódásotok. Jól vagyok, és ez így is lesz még sok sok ideig. És nektek is pihennetek kell!- Álltam ki az igazam mellett.
- Hát jó. De ígérd meg, hogy ha van valami, akkor azonnal hívsz. - Adta be a derekát Harry.
- Harry nem lesz semmi. Valószínűleg holnap kiengednek, és élem tovább az életem mint eddíg. - Azért csak megígértették velem, hogy, ha rosszul érzem magam, azonnal szólok az orvosnak, majd utánna nekik. Miután letettem a nagyesküt mind az ajtó felé indultak, kivéve Liamet.
-Te nem jössz? - Fordult hátra Zayn.
- A-a. - Bólogatott magabiztosan.
- Még szép, hogy megy. - Néztem rá határozottan.
- Még szép, hogy nem. - Mosolygott rám.
- De igen! Neked is pihenned kell!
- De én nem vagyok fáradt! - Akár mennyire is próbálta elhitetni, hogy nem fáradt, látszott rajta, hogy nagyon is az.
- Te is méssz szépen haza!
-De még meg kell beszélnünk VALAMIT! - Emelte ki a valami szót. Tudtam, hogy Danielle-re, és erre az egészre gondol. Nagyot sóhajtottam, majd beleegyeztem, hogy maradjon.
- Ő miért maradht, ha mi nem? - Durcizott be Harry.
- Mert én a pasija vagyok. - Húzta ki magát büszkén Liam.
- Ez igaz. - Látta be Harry, majd mind elköszöntek Tőlünk,  és kimentek a szobából.
- Miről akartál beszélni? - Néztem félve Liamre, hiszen csak az jutott eszembe, hogy azért maradt itt, hogy közölje, hogy míg én aludtam Ők kibékültek Daniellel.(Észrevettétek, hogy ebben a mondatba neszméletlenül sokszor tűnik fel a hogy szó? xd )
- Semmiről. Csak itt akartam maradni. - Rándított egyet a vállán. - De ha már itt tartunk mégis lenne valami. - Komolyodott meg hirtelen. - Abba kéne hagynunk ezt az egészet. - Naugye! Megmondtam, hogy ez lesz...
- Újra együtt vagytok? - Eröltettem mosolyt az arcomra, pedig szívesebben sírtam volna el magam.
- Erről szó sincs. - Simított végig arcomon. - Csak nem akarom, hogy ez az egész az egészséged kárára menjen. - Mondta, majd hátra dőlve terült el mellettem. -De ezt majd holnap megbeszéljük, most pedig pihenni fogsz. - Feljebb húzta a takarót rajtam, majd nyomott egy puszit a homlokamra. - Jóéjt.
-Neked is. - Válaszoltam neki, majd becsuktam a szemeimet.

Negyed órával később is csak a plafont bámulva feküdtem, és hallgattam Liam egyenletes szuszogását. Ő úgy aludt mint a bunda. Miért nincs ilyen jó alvókám nekem is? Fejemet oldalra fordítva nétzem nyugodt és békés arcát. Eszméletlenül jól állt neki még az alvás is (XD) Rátarítettem a takróm egy részét, Ő pedig derekam köré fonta karját, és mocorogva bújt hozzám közelebb. Mosolyova nyomtam egy puszit az arcára, majd fejemet visszahelyezve a párnára próbáltam meg én is elaludni. Meglepően könnyebben ment, mint az előbb. Perceken belül álomországban találtam magam.

Reggel arra ébredtem, hogy Laim nincs mellettem, viszont egy nem várt személy éppen belépett az ajttón...


Ennyi lenne mára :D Kövi nem tom mikor érkezik, de sietek majd vele :D És nézzetek be a másik sztorimhoz is és komizzatok pls...:D

41.rész.

Tudom, hogy mostanában kicsit elmaradozok a részekkel, de sajnos nem igazán van időm. MEg nem is nagyon vagyok itthon. Ha meg mégs, akkor általában olyan fáradtan, hogy örlök, ha bedőlhetek az ágyba :$ De most itt vagyok, és jelentkezem egy új résszel. Bár nem hiszem, hogy hosszú lesz, de azért próbálom mozgalmasra írni. :) Nem is untatlak titeket. Jó olvasást bloggerek és bloggerinák :)

41.rész.
-Irány a kórház-

Amint kiléptünk az ajtón több szás, sőt, akár több ezer lány sikított fel egyszerre. Én egy kicsit megijedtem a hirtelen támadt tömegtől, és jobban Liam-hez bújva próbáltam meg tartani a többiekkel a tempót. Pár kétajtós szekrény méretű pasi utat nyitott nekünk a lányok között, hogy éppségben eljuthassunk a kocsihoz. Éreztem, hogy a szivem hevesen verdes a mellkasomban, és hirtelen hányingerem is lett. Egyáltalán nem volt rám jó hatással ez az egész. Liam megszorította a kezem, jelezve, hogy Ő itt van velem. Végighaladva a lányok között elég durva, és obszcén megjegyzések ütötték meg a fülemet, mint például : "Hagyd békén a pasimat Te ribanc", vagy a "Hagy ezt a senkit, és vegyél el engem", de a kedvencem mégis a " Mit ezsel ezen a kisnövésű pudlin" volt. Elszomorított, hogy ilyen rosszul állnak hozzá a dologhoz, mert nem akartam, hogy miattam bajba kerüljenek a srácok. De azért örömmel hallottam egy két kedves megjegyzést is, mint például : "Remélem boldogok lesztek együtt", vagy a "Örülünk nektek Liam" és a " Aranyos a barátnőd." A kocsikhoz érve gyorsan bepattantunk, majd hazafelé vettük az irányt. Ismét ugyanugy furikáztunk, mint iefelé. Én, Liam és Harry az egyik kocsival, míg Loui, Zayn és Niall a másikkal. Lehunytam a szemeimet, és a fejemet a támlára hajtva próbáltam meg lenyugodni, és bíztam benne, hogy a rosszullétem is elmúlik. De nem múlt el...Sőt! Csak rosszabbodott! A hányinger mellé már társult egy kis szédülés, és egy eléggé kemény fejfájás is. Remegő kezekkel nyúltam a műszerfalon pihenő ásványvizem felé. Éppen kupakját próbáltma meg lecsavarni, mikor éreztem, hogy a reggelim készül távozni belőlem.
-Álj! - Kiáltottam fel, aminek következtében Liam a fékre taposott, majd ijedten rám nézett. Én csak kipattantam a kocsiból, és az út szélére állva adtam ki magamból mindent.
- Jézusom Béé jól vagy? - Termett mellettem Harry, majd hajamat hátra fogva próbált segíteni. Liam is odajött hozzánk és az ásványvizemet felém nyújtva mért végig aggódó tekintetével.
- Jól vagyok...- Kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mert kisvukk megint kikívánkozott.
- Na persze. Tudod te sem hazudsz valami jól. - Mosolygott rám Liam. Én elvettem tle a vizet, majd letekerve a kupakot egy nagy adagot vettem a számba. De nem nyeltem le, csak kiöblítettem vele a számat. Ekkor beértek minket a többiek. Érdeklődve pattantak ki a kocsiból, és mellénk gyülekeztek.
- Bailey minden rendben? - Kérdezték kórusban.
- Igen. - Mondtam, de szavaimat megcáfolva ismét hánynom kellett. A kezem is egyre jobban remegett, és éreztem, hogy forog velem a világ. Mikor már nagyjából kiadtam magamból mindent megpróbálta mfelélni. De ez hibának bizonyult, ugyanis egyensúlyomat elvesztve majdnem hátra estem. De szerencsére két oltalmazó kar megakadályozott ebben. És ki másé is lettek volna az említett testrészek, ha nem Liamé. Kezeit derekam köré kulcsolva tartott meg.
- Mia baj? Fáj valamid? - Kérdezte aggodva.
- Nincs semmi. Csak egy kicsit rosszul vagyok ennyi. Hazamegyünk, és kipihenem magam. - Válaszoltam neki, majd kibontakozva a karjaiból indultam meg a kocsi felé. Már majdnem eértem hozzá, mikoris az eddigieknél is jobban elszédültem, és éreztem ,hogy lassan elsötétedik elöttem a világ. Egyre jobban közeledtem a föld felé, de mielőtt talajt értem volna teljes képszakadás állt be nálam. Elájultam.

Fáradtan próbáltam meg kinyitni a szemem, de nem igazán ment.Aztán nagy nehezen végül elértem, hogy résnyire kinyissam őket. De ezt meg is bántam, hiszen a hirtelen támadt fény bántotta szemeimet, ezért gyorsan vissza is csuktam őket. Aztán ismét résnyire nyitottam őket, és próbáltam szokni a fényviszonyokat. Mikor aránylag sikerült hozzászoknom a fényhez megpróbáltam kicsit jobban kinyitni szememim. Egy számomra ismeretlen hellyel találtam szembe magam. A falak fehlrek volta, és én egy fehér ágyban fekütem. Óvatosan néztem végig a szobán, mikor is oldalra fordulva egy kíváncsi barna szempárba botlottam.
-Dan? - Néztem rá kérdőn.
- Bailey. Jól vagy? - Ölelt meg jó szorosan.
- Igen. De te hogy kerülsz ide? És hol vagyunk egyáltalán? - Tettem fel a kérdéseket.
- Kórházban vagy. ÉS engem Liam hívtt fel, hogy biztos örülnél neki, ha bejönnék.- Válaszolta, majd elhajolt tőlem, és leült az ágyam melletti székek egyikére. Pontosan hat szék volt ott, amikből öt most üresen árválkodott.
- De mi történt? - Kérdeztem, hiszen az addíg oké, hogy az interjúról mentünk hazafelé, de aztán teljes sötétség.
- Az interjúról mentetek hazafelé, amikor rosszul lettél. A srácok egyből behoztak a kórházba, és a doki meg is vizsgált. Mégis mi a jó francért nem szedted be a gyógyszered? - Háborodott fel.
- Hogy? - Kérdeztem, hiszen elsőre nem esett le, hogy mit is akar. Aztán beugrott. Mióta itt vagyok tényleg nem szedtem, mivel elfogyott és még nem volt alkalmam meglátogatni egy gyógyszertárat sem.
- Elfogyott, és még nem volt időm beszerezni egy újabb adagot. - Válaszoltam neki vállrándítva.
- Ezt ne vedd már ilyen félvállról! - Förmedt rám dühösen. - El sem tudod hinni, hogy a srácok mennyire aggódtak érted! A doki hiába próbálja nyugtatgatni Őket, hogy nem nagy a baj, Ők már órá óta itt gubbasztanak melletted, és várják, hogy magadhoz térj. -Hangja ideges volt. A mondat végével hangosn kilélegezte a bentartott levegőjét, majd arca ismét ellágyult. -Ne haragudj. Csak engem is megijesztettél. - Mondta bűnbánóan, majd öntött egy pohárba vizet, és a kezembe nyomta. - Ezt idd meg. - Parancsolta.
- A srácok hol vannak? - Kérdeztem miután magamna döntöttem a pohár tartalmát. Egy cseppet sem kívántam most a vizet, de nem akartam még jobban idegelni Dant. Így is rohadt szarul éreztem magam, amiért ennyire megijesztettem Őket.
- A dokival beszélik meg a tovbbiakat, meg, hogy mikor mehetsz haza. Ha nem bánod, akkor meg is nézem, hogy mi tart eddig. - Mondta, mad felállt a székből.
- Menj csak. - Eröltettem mosolyt az arcomra, Dan pedig távozott a szobából. Telefonomat elvéve az ágy melletti kis éjjeliszekrényről néztem meg az időt. Este nyolc óra volt, ami magában nem is lett vona kiakasztó, ha nem júni. 29 virított volna a dátum helyén. Ezek szerint átaludtam egy teljes napot. OMG. Szegény srácokra biztos a frászt hoztam. Akkor és ott elhatároztam, hogy soha többé nem felejtem el bevenni azt a nyomorult gyógyszert. Ki hinné, hogy egy ilyen kis dolog mekkora károkat tud okozni. Mikor a doki közölte velem, hogy gyógyszert kell szednem, csak egy kis semmiségnek véltem az egészet, aztán mikor először rosszul lettem be kellett látnom, hogy mégsem olyan semmiség. Azóta már lassan több mint két év telt el, és én aránylag mindíg be is szedtem. Most is csak a sok sztessz miatt felejtettem el, és pont ez volt az okozója annak is, hogy most itt vagyok. Elvileg kerülnöm kéne az ilyen helyzeteket, de hát ha egyszer állandóan vonzom a bajt?! Gondolataimból az ajtó nyitódása ébresztett fel. Érdeklődve kaptam oda a fejem, és a belépő Liam látványa fogadott. Óvatosan csukta be maga után az ajtót, majd szótlanl az ágyam mellé lépkedett, és leült az egyik székre. Továbbra sem szólalt meg, csak némán fürkészte arcomat.
- Sajnálom. - Törtem meg végül a csendet, de Ő még mindíg nem válaszolt.Egyre jobban dühített a némasága, és ennek hangot is adtam. - Liam szólalj már meg az istenétr kérlek!- Csattantam fel. - Kiabáj, üvöltsd le a fejem vagy mitt'om én, de mondj már valamit.Kérlek. -Az utolsó szót, már már suttógva és kérlelőn mondtam. Ő csak felpattant a székből, majd két lépéssel szorosan ágyam mellett termett, és magához húzva ölelt meg. Én először meglepődtem, de aztán én is köré fontam karjaimat, és még közelebb húztam magamhoz. Percekig voltunk még ebben a pozícióban, majd kicsit hátrébb húzodva tőle néztem bel gyönyörű szemeibe. - Haragszol rám? - Kérdeztem félve.
-Nem, nem haragszom. Csak megijesztettél minket. - Nézett rám lágyan, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára, és arrébb taszigálva engem befeküdt mellém.
- Sajnálom. Én tényleg nem akartam, csak elfelejtettem. - Hajtottam le fejem.
- Semmi gond. De szólhattál volna nekünk róla, hogy legalább tudjuk, hogy mit kell tenni. - Simította kezét arcomra, majd állam alá nyúlva emelte fel fejem, hogy szemembe nézhessen.
- Tudom. De tudod, már szinte rutinná vállt,ez az egész, és otthon mindenki tudja. - Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig arcomon. Nem akartam ezt tenni velük, és tényleg nem volt szándékos. Ki gondolta volna, hogy egy kis dologból ekkora lehet. Ritkán jött ki ennyre rajtam ez az egész, de az utóbbi napokban túl sok volt a stressz, és keveset is aludtam, és ez nem volt jó hatással rám.
-Cssss. Ne sírj. Nincs semmi baj. - Próbált nyuugtatgatni Liam. Egész jól ment neki a dolog, mert pár könnycsepp utánn sikerült lenyugodnom.
- A többiek hol vannak? Tőlük is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyi gondot okoztam.
- Kint várnak. Mikor Dan kijött, hogy felébredtél mind be akartak özönleni, de a doki teljes nyugalmat írt elő neked, így hagyták, hogy csak én jöjjek be. - Mosolygott rám szelíden, majd még közelebb húzott magához. Fejemet vállára hajtottam, majd Ő hátradőlt velem együtt, és így feküdtünk percekig néma csendben, amit végül egy halk kopogás zavart meg.
- Igen. -Szóltam ki. Egy kicsit fura volt, hogy egy kórházi szoba ajtaján kopognak, de azért eltekintettem effelett.
-Szia. Nem zavarunk? - Dugta be a fejét Harry az ajtón.
- Nem gyertek csak. - Mosolyogtam rájuk, majd felültem. Ők pedig szépen sorban beözönlöttek. Elöl jött Harry, Őt követte Timi, majd Zayn, Niall, Lili, Loui, Eleanor, majd végül Dan. Egy egész kis csapat gyült össze az ágyam mellett, és mind aggódva néztek rám. - Srácok nyugi már. Nincs semmi bajom, és nem is fogtok még egy darabig megszabadulni tőlem. Nem vagyok halálos beteg, és veszélyes kórokozot sem hordozok. Ez csak egy kis betegség. - Magyaráztam nekik, hogy egy kicsit oldjam a hangulatot.
- Akkor is aggódtunk érted. - Válaszolta Harry dacosan.
- tudom és köszönöm. ÉS sajnálom, hogy megijesztettelek titeket. - Néztem rájuk bűnbánóan.
- Jajj gyere már ide te lány! - Vetette magát a nyakamba Louis, hogy kipaszíthassa belőlem a lelket is. És most nem viccelek. Tényleg olyan erősen szorított magához, hogy azt hittem, hogy itt lesz végem. Majd mikor Ő elengedett a többiek is megölelgettek és helyet foglaltak a székeken.
- Mikor mehetek haza? - Tettem fel a legfontosabb kérdést, hiszen mindíg is nyomasztottak a kórházak.
- Mindjárt jön a Doki, és elmondja hogyan tovább. - Válaszolt Zayn. - de nyugi kicsilány. Nem hiszem, hogy sokáig benntartana. - Kacsintott rám, majd visszabújt a telefonjába.
-Mesélsz nekünk erről az egészről? - Kérdezte Niall boci szemekkel. Én egy hatalmasat sóhajtottam, mejd belekezdtem......


Ennyi lenne mára. :) Nem tudom, hogy sikerült hiszen eléggé fáradt vagyok jelenleg is, viszont azért remélem tetszik majd nektek :) Kövi valószínűleg csak csütörtökön jön, de lehet, hogy már szerdán sikerül alkotnom valamit :) Addíg is puszi mindenkinek :) <3

40

Úrrrrrrist'n. 40-ik réész :) El sem hiszem. Bár komikkal nem árasztottatok el eddíg, de azért ez még is nagy dolog, h eljutottam idáig. :) Nálam ez kész csoda tekintve, hogy az első bukkanónál általában feladom a dolgokat :$ De most nem teszem :) És ebben nagy szerepe van Timi-nek is :D Ő az, aki tartja bennem a lelket, mert neki legalább tetszik. A nézettségből látom, hogy olvasgatják a sztorim, de nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy azért nem komiznak mert szar :$ De sebaj. Azért én gőzerővel írogatok. xd :D Na de nem untatom a népet. Jó olvasást :)

Ui: És csak hogy tisztázzam. Azért kapta a rész az interjú címet, mert kicsit el lettek húzva a dolgok, és ebben már ténylegesen is arról lesz szó. :)


40.rész
-Interjú-

Mosolyt eröltettem az arcomra, és a kamerába integetve léptem be a látókörbe. Vontatottan lépkedtem oda Adamhez, majd az előzetesen megbeszélt "puszi-puszi" utánn leültem Liam mellé. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jó volt a kedvem, de muszáj volt megeröltetnem magam, szóval próbáltam fentartani a mosolyt. Elég nehezen, ment, de az, hogy Liam itt van mellettem egy kicsit segített.
- Nos hát akkor. Te lennél Alexis ugye? - Nézett rám mosolyogva Adam.
- Igen. Bár jobban szeretem, ha Baileynek hívnak. - Válaszoltam neki egy kicsit bátortalanul.
- Okés. Akkor Bailey. Mióta is vagy együtt a mi Liam-ünkel? - Kedves fazon, de a krédései batalálnak...
- Pár napja. - Válaszoltam, bár majdnem rávágtam, hogy nem vagyunk együtt. Végül sikerült legyőznőm az agyam, és visszatartottam a kitörni készülő mondatot. A szívem vadul dobogott, és úgy éreztem, máris rájöttek, hogy kamu az egész.
- És mióta ismeritek egymást? - Jött a következő kérdés.
- Pár napja. - Úgy látszik ma csak ezt az egy mondatocskát fogom ismételgetni. A gondolat kicsikart belőlem egy őszinte kis mosolyt.
- ÉS igaz, hogy a managerük lánya vagy? - Egyre jobban frusztrált a mosolya, és az is, hogy hazudnom kell. Bár eddíg a "Mióta vagytok együtt?" kérdésen kívül nem hazudtam.
- Igen. Tom Anderson az apám. - Válaszoltam, miközben próbáltam lenyugodni. Menni fog ez Bailey. Nem kell túlskerázni a dolgot. Sima ügy. Válaszolsz pár kérdésre, és mehetsz is haza.
- És mit szólt a  kapcsolatotokhoz?
- Majd az interjú után kiderül.- Nem volt jó ötlet ez a téma, hiszen eszembe jutottak a tegnapi szavai. A mosoly kezdett eltűnni az arcomról, és egyre rosszabbul éreztem magam.
-Ez azt jelenti, hogy még nem tudja? - Kérdezte döbbenten Adam. Istenem mekkora szerencse, hogy jól néz ki...Gondoltam magamban, hiszen valószínűleg tudja, hogyha lebeszélték ezt az egész interjút...
-De igen, tudja. Csak jelenleg nem tartózkodik London területén, és nem igazán tudtuk megbeszélni még ezt a dolgot. - Próbáltam mosolyogni, de egyre kevésbé ment.
- Értem. ÉS ti srácok? Mit szóltatok a dologhoz? - Nézett a fiúkra. Most örültem, hogy egy kicsit nem rám figyelnek, hiszen az állapotom nem akart javulni. Sőt...Csak rosszabbodott. A szyívem még mindíg kalimpált, és egy két kósza könycsepp is ki akart bújni a helyéről. Igen! Kifejezetten rosszul éreztem magam. Nem elég, hogy Liamet is ekkora bajba sodortam, még a végén le is butatom magunkat...
- Nincs semmi baj. - Hajolt közlebb hozzám Liam, majd miután a fülembe suttogta e pár szót, az arcomra nyomott egy puszit. Szivverésem mégjobban felgyorsult, de már nem az interjú váltotta ki ezt, hanem Liam közelsége. A kedvem is jobb lett egy kicsit, de még mindíg féltem, hogy elszólom magam.
- Ennyire nagy a Lamur? - Jutott el hozzám ismét Adam hangja. Ekkor vettem észre, hogy a puszi óta, csak egymást fürkésszük. Nem tehetek róla, de Liam szemei egyszerűen ilyen hatással vannak rám. Magukba szippantanak, és nem engednek el.
- Igen. - Válaszolt helyettünk Zayn. - De ha látnád, hogy otthon miket csinálnak....-Nevetett fel.
- Zayn Malik!-Csaptam vállba, hiszen Ő ült a másik oldalamon.- Nem is tudom ki tervezgeti máris az esküvőnket?! - Nevettem rá. Kezdtem feloldódni, és a kamerákat is ki tudtam már zárni. Úgy fogtam fel az egészet, mintha egy sima beszélgetés lenne. Bár a rajongók reakciójától azért még tartottam...
- Szóval már az esküvő is felmerült? - Lepődött meg Adam.
- Csak Zayn és Loui fejében. - Mosolyogtam Adamre. Ez a mosoly már majdhogynem őszinte volt.
- Értem. És nem féltek a rajongók reakciójától? - Tette fel a következő kérdést, amire Liam válaszolt.
- Nem igazán. Hiszem, hogy akik tényleg szeretnek minket, azok örülni fognak annak, hogy boldog vagyok.
- Szóval boldog vagy? - Jött a kövi kérdés.
- Igen. Teljes mértékig. - Mondta Liam, majd egy aprót szorítva kezemen fúrta tekintetét az enyémbe. Ha nem tudtam volna, hogy még mindíg szerei Daniellet, akkor azt mondtam volna, hogy komolyan is gondolja, hiszen olyan őszintének tűnt...De ugyebár tudtam...Tudtam, hogy ez az egész csak Danielle miatt van... Hogy Liam csak barátként tekint rém...ÉS azt is, hogy köztünk nem is lesz több ennél.
- És Baileyt sem flted tőlük?
-Nem.-Jelentette ki határozottan. - Bailey nem az a fajta lány, aki nyavajog, ha letörik a műkörme. Elég talpraesett lány, és biztos vagyok benne, hogy meg tudja védeni magát. - Mosolygott rám.
- Neked mi a véleményed erről? - Fordult felém Adam.
- Teljes mértékig egyetértek Liammel. MEg tudom védeni magam, bár nem szeretném, ha miattam lenne surlódás a banda és a rajongók között.
- Értem. ÉS mond. Mégis mivel érte el a mi kis dalospacsirtánk, hogy belé szeress. Bár ez nem igazán lehetett nehéz, hiszen az említettről lányok milliói álmodoznak.
-Az az igazság, hogy az elején nem voltunk jóban... -Kezdtem bele.
- Az nem kifejezés. - Mondták szinte egyszerre a srácok.
- Ezt hogy értitek? - Nézett rám meglepetten. Ennyire hihetetlen, hogy valaki nem kedveli a srácokat? Vagyis kedvelte?
- Tudod egyáltalán nem kedveltük egymást. Néhányszor elég durván össze is balhéztunk... - Válaszoltam.
- És akkor minek köszönhető ez a nagy változás? Hogy most épp arról tárgyalunk, hogy együtt vagytok? - Kérdezte hatalmas szemekkel. Na remek. A legújabb pletykát mi szolgáltatjuk, amin hetekig csámcsoghatnak az újságok...-.-'
- Történt valami ami miatt elégé a padlón voltam, és Liam ott volt velem.  Rájöttem, hogy nem is olyan, amilyennek hittem. Ott volt velem, és meghallgatott. Nem próbált megvígasztalni, vagy elterelni a gondolataim, csak egyszerűen nyugodtan végigülte míg én elmondom, hogy mi bánt. És pont erre volt szükségem akkor. Hogy kiadjam magamból. Azután egész jóban lettünk, és végül rájöttem, hogy többet érzek iránta, mint barátság. Ő olyan más, mint a többi srác...Az egész lényéből árad a kedvesség, és teljes mértékig megbízhatok benne, mert tudom, hogy nem tenne olyant, amivel megbánthatna. A többi meg magától jött - Mikor a mondandóm végére értem, már megint csak Liam szemeit fürkésztem. Csillogó szemei mosolygásra késztettek, és teljes mértékig megnyugtattak. És nemmellesleg az előbb elhangzottak nagy része igaz is.
- És te Liam? Mivel nyerte el a szíved ez a kishölgy? - Mutatott rám mosolyogva.
- Az egész lényével. Tudod tényleg igaz, hogy nem jöttünk ki egymással, és ez részemről azért volt, mert már az első pillanatban ebűvölt. -Kezdett bele Liam, én pedig ittam minden szavát, bár tudtam, hogy nem igaz. De olyen jó volt hallani... - És tudom, hogy nem azért van velem, mert az vagyok aki. Vagyis, hogy pontosan azért. Nem pedig azért, mert híres vagyok. - Fejezte be a mondatot, majd ismét kaptam egy puszit.
- Szóval tényleg nagy a szerelem. Sajnálom lányok, de úgy tűnik, hogy Liam Payn szíve foglalt. - Vágott fancsali képet Adam. Igen...Igaz, hogy Liam szíve foglalt...Csak, hogy nem én foglaltam el...Gondoltam amgamban szomorúan... Adam még kérdezgetett egy két dolgot, tőlem és a srácoktól, majd elkszönt a nézőktől, és végeztünk is.
- köszönöm, hogy eljöttetek srácok. - Mosolygott ránk Adam.
- Mi köszönjük, hogy itt lehettünk. - Válaszolta Liam. Adam még súgott valamit a fülébe, majd mi elköszöntünk, és kifelé vettük az utat. Liam végig fogta a kezem, és úgy lépkedtünk végig a hosszú folyosón.
- Elmondod, hogy mit súgott neked Adam? - Néztem rá kíváncsian.
- A-a. Az titok. - Mosolygott rám vidáman.
- Tényleg nem mondod el? - Görbült lefelé a szám.
- Na jó elmondom. - Forgatta meg a szemeit. - De csak akkor, ha végre mosolyogsz. - Mondta, majd kezemre rászorítva egy kicsit késztetett megállásra. Mivel a többiek nem vették észre, hogy lefékeztünk, Ők mentek tovább, így Liammel kettesben maradtunk a folyosón. -Csak azt mondta, hogy jól választottam. - Hajolt közelebb hozzám, majd homlokát az enyémnek döntötte. A szívverésem ismét felgyorsult, és még levegőt is elfelejtettem venni. Illata és közelsége egyszerűen megbabonázott, és moccanni sem tudtam. Egyszerűen csak álltam ott, és vártam, hogy mi lesz a következő lépése. De Ő sem tett semmi mást. Csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel. Lehellete csiklandozta ajkaimat, és úgy éreztem, hogy ha most nem csókol meg, akkor én vetem rá magam. De szerencsére megtette. Ajkait lágyan enyémekre tapasztotta. Percekig csak apró puszikat hintett ajkaimra, majd mikor kicsit elnyilt a szám, nyelve előre furakodott, és vad táncba kezdett az enyémmel. Kezeit derekam köré fonva húzott közelebb magához, én pedig nyaka köré vezettem enyémeket. Egy pillanatra elhittem azt, hogy talán van némi esély rá, hogy tényleg legyen köztünk valami... De aztán eszembe jutott, hogy miért is kezdtünk bele ebbe az egészbe...Hogy mi is az oka annak, hogy ezt csináljuk. Ez egy kicsit elszomorított, de jelenleg nem tudtam másra gondolni, mint az ajkaimat kényeztető ajkaira.
- Mit csináltok má....ár - Fordult be a sarkon Louis. - Öhm...Bocsi...Nem akartam megzavarni semmit. - Mosolyodott el, majd egy hátra arcor vágve elsietett.
-Ez...ez...érdekes volt... - Szólaltam meg elhajolva Liamtől, majd mind a ketten elnevettük magunkat.
- Na gyere. Menjünk. - fogta meg ismét a kezem, majd újra nekiindultunk. Már madnem a bejárat előtt áldogáló többieknél jártunk, mikor közelebb húzott magához. - Maradj végig mellettem, és nehogy elengedd a kezem. - Mosolygott rám bátorítóan.
-Miért? - Néztem rá értetlenül, hiszen nem tudtam miért kell ezt tennem.
- Majd meglátod. - Mondta. Csatlakoztunk a srácokhoz, majd együt léptünk ki a bejárati ajtón. Kiérve meg is láttam, hogy mire gondolt.......



Sajnálom csak ennyi tellett mára tőlem :$ Nekem nem tetszik, de lesz ez még jobb is. Lassan de biztosan beindulnak kicsit a dolgok :) ;)