38.rész.

Tádám. Ismét itt vagyok. nos hát azt kell tudni a részről, hogy a héten lehet, hogy csak ez az egy lesz. Kicsit el vagyok havazva =/ Holnap mehetek előkészülni a vizsgára, holnapután, meg azután vizsga, pénteken sütök főzök takarítok, szombaton pedig perty time...Szóval el vagyok halmozva feladatokkal rendesen. Most is tanulnom kéne, mert semmit nem tudok, de egyszeren nem visz rá a lélek, és nektek is hozni akartam egy részt azért. :) Na de nem rizsázok tovább, hanem kezdem is. Jó olvasást.

38.rész.
-Interjú/2-


*Timi szemszög*
A konyha felé vettem az irányt.Mint általában,most is valószínűleg itt tanyázik az én jó édes bátyám,Máté.
-Hát te meg mi a jó fészkes fenét képzelsz magadról?-szólaltunk meg egyszerre.Ami azt eredményezte,hogy egyszerre tört ki belőlünk a röhögőgörcs.
-Máté ezt most miért kellett?Azthittem bírod Harryt.És amúgy már nem vagyok a te icipici hugod.-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Meg kellett tegyem és pont.Nehogy azt higgye már,hogy ilyen hamar megkaphat téged!
-Tudom mit csinálok! És amúgy anyuék nem jönnek haza.Ja és azt említettem már,hogy Harry itt alszik?-vigyorogtam rá gonoszan.
-Azt hiszem nem említetted..-nézett rám fejcsóválva miközben elnyomott ő is egy vigyort.-Najó.Én bennevagyok.Tőlem aludjon itt,de akkor énis át hívom a barátnőmet.-ezzel elhúzott a szobájába,hogy felhívja a csaját.

Egy győzedelmes vigyor kíséretében sétáltam vissza a szobámba.
-Itt vagyok.-mosolyogtam Harryre aki az ágyból szemlélte minden egyes mozdulatomat.
-Látom.-mosolyodott el sunyin,mintha forgatna valamit a fejében.
-Mit tervezel?-vontam fel a szemöldökömet,miközben kiemelkedett a takaró alól és közeledni kezdett felém.
De válasz helyett inkább ajkaimra tapasztotta az övéit.Kezeimet kockás mellkasára simítottam és már megint ugyanott voltunk,ahol Máté megzavart minket...

Harry szemszöge

Miután Timi visszaért ismét egymásnak estünk.  Az ölembe kaptam és az ágy felé cipeltem. Lassan lefektettem rá, de közben egy percre sem váltak el ajkaink. Kezeit végigvezette melkasomtól a hátamig, majd ott kezdett el  velük játszani. Belesóhajtottam csókunkba, majd Timi fordított a helyzetünkön, így Ő került felülre.  Kezeimet polója aljához vezettem és egy mozdulattal levarázsoltam róla. Ő csak csillogó szemekkel vetette rá magát újra ajkaimra. Apró puszikkal hintette be szám, majd vadul megcsókolt. Olyan érzés fogott el, amihez hasonlót még soha életemben nem éltem át. Kívántam Őt piszkosul, de nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlelt. Mi van, ha később mgbánja? Nem akarom elsietni a dolgokat, és föként nem akarom elveszíteni Őt.  Csípőmre ült, körmeit pedig lassan végighűzta mellkasomon. Itt jött el az a pont, ahol teljes extázisba estem, és totálisan elvesztettem a fejem. Mohón ajkai után kaptam, és vad csókcsatába kezdtünk. Most én fordítottam a helyzeten, és ismét felülre kerültem. Elhelyezkedtem combjai között és nyakát vettem kezelésbe. Apró puszikkal hintettem be nyaka minden egyes porcikáját. Hangos szuszogásából ítélve élvezte a dolgot. Kezemet combjára fektettem, és azt kezdtem el símogatni. Puha ajkai ismét enyémeket kényeztették, de aztán fejembe ismét visszakúsztak az elpbbi gondolatok, miszerint ez még túl korai. Igen. Az én fejemben is fogalmazódnak meg ilyenek...xd Lassan elváltam ajkaitól és homlokamat ővének döntve fürkésztem tekintetét.
-Mi a baj? - Nézett rám kíváncsian.
- Semmi.- Szuszogtam ajkaiba. - Csak nem akarom elsietni...- Vallottam be neki.
- Szóval nem akarsz velem... - Kezdett bele letörten.
- Dehogy is nem. Jelen pillanatban semmit sem akarok jobban. De nem akarom, hogy ezt később megbánd. Meg hát amúgy is...át kéne mennünk hozzánk. - Mosolyogtam rá.
- Miért? Azt hittem, hogy nálam alszol ma este. - Görbült mégjobban lefelé szája.
- Ez így is van. De kéne valami alvós ruha, meg Bailey forrócsokit csinál, és nem akarok lemaradni róla.
- És ezt a beépített szenzoraid segítségével állapítottad meg? - Mosolyodot el Ő is.
- Nem egészen. - Húzódtam el tőle, majd mellé keküdve öleltem át derekát. - Az előbb beszéltem vele telefonon.
-Baileyvel?
-Igen. De ha nem akarsz akkor nem kell átmennünk.
- De igen akarok. Bailey csinálja a világ legjobb forrócsokiját. Semmi pénzért le nem maradnék róla. - Mosolya egyre szélesebb lett. Feküdtünk még pár percig, majd magunkra kapkodva a ruháinkat indultunk el lefelé. Máté a nappaliban ült, és tv-t nézett.
-Hova, hova fiatalok? - Kapta felénk a fejét.
- A szomszédba. - Mosolyogtt rá Timi. Ezek szerint szent a béke köztük.
- Okés. De ne maradjatok sokáig. Lassan fellövik a pizsit. - Somolygott ránk.
- Akkor majd alszunk meztelenül. - Dugta ki rá a nyelvét Timi, majd megragadta a kezem, és elindultunk hozzánk...



Bailey szemszöge

Miután Liam magamra hagyott bevonultam a fürdőbe, és engedtem magamnak egy kád forró vizet. Soha életemben nem voltam még interjún. Ez lesz az első és egyből hazugsággal indítunk. Hát szép mondhatom.  Nyakig elmerültem a símogató vízbe, és próbáltam kiüríteni a fejem...Nem sok sikerrel. Apu szavai ott keringtek a fejemben. "Ezt muszály volt kiteregetnetek a sajtónak?" A hangja olyan csalódott volt. Én egész életemben csak csalódást okoztam neki. Akármit csináltam az sose volt elég jó. Kiskorunkban is mindíg Beni volt az, akire odafigyelt...Akivel foglalkozott. Én csak kullogtam mögöttük csendben és tűrtem, hogy semmibe vegyen. De már nem érdekelt. Ha én nem vagyok fontos neki, akkor én mért hergeljem magam azon, amit Ő mondott? Viszont ez az interjú dolog még mindíg frusztrált. Mi van, ha véletlenül elszólom magma? Vagy ledermedek? Mit kell felvenni egy interjúra, és hová is megyünk pontosan? Hogy a gondolataimat tereljem inkább bekentem magam a tusfürdőmmel. Lemostam magamról, majd a hajamati s kezelésbe vettem. Pár percig még áztattam magam, de aztán mikor már teljesen kiáztam úgy gondoltam ideje kimászni a kádból. Magamm köré tekertem a törcsim és a hajamra is raktam egyet. Amint evvel is megvoltam visszatrappoltam a szobába, hogy keressek valami ruhát. Liam még mindíg nem volt sehol, és ezt jelenleg nem is bántam, hisz így legalább kicsit magam lehettem. Felvettem egy fehér fehérneműszettet és úgy kémleltem tovább a szekrény tartalmát. Nem tudtam, eldönteni, hogy mit vegyek fel. Nem akartam nagyon kiöltözni, hiszen az nem én vagyok. Elég az, hogy hazudnom kell mindenkinek...Nem akarom ezt még avval is tetőzni, hogy másnak mutatom magam... Végül a sorsra bíztam a döntést. Csukott szemmel választottam ki a ruhákat.  Gyorsan magamra kapkodtam Őket, majd a hatalmas tükörben megnéztem milyen az összhatás.
    

Szerintem pont megfelelő lesz egy interjúra. Nem csicsás, de nem is olyan szakadt. Amint ezt megállapítottam visszaslattyogtam a fürdőbe. Ltekertem a hajamról a törcsit, majd kifésültem és megszárítottam. Úgy döntöttem, hogy hagyom, had lógjon szabadon. Fogat mostam, feldobtam egy laza sminket és késznek nyilvánítottam magam. Ujjaimat tördelve mentem vissza a szobába, majd leültem az ágyra. Pár perc múlva Liam is ismét felbukkant. Mosolyogva lépkedett felém. Ha tudnám, hogy mitől van ilyen jókedve...Én sík ideg vagyok...

-Sikerült megnyugodnod? - Ült le mellém.

- Egy kicsit. - Válaszoltam neki kurtán.

- Akkor jó. Csináltam reggelit. Menj le enni, addíg én is összekészülök. - Mosolygott rám bíztatóan, majd az ajtó felé kezdett taszigálni. Megadóan lépkedtem előtte, mjad miutn sikeresen kitoloncolt a szobából én a konyha felé vettem az utat. Isteni pirítós és rántotta illat fogadott, de nekem most valahogy nem volt étvágyam. Niall és Zayn már nagyban falatoztak. Én is raktam magamnak egy tányérra a finomságokból, majd leültem melléjük.  Nem igazán tudtam enni , inkább csak piszkálgattam az ételt a villámmal.

- Hé nyugi kislány. - Mondta abbahagyva az evést Zayn. - Nem lesz semmi gubanc. - Mosolygott rám bíztatóan. Az az igazság, hogy nem az interjú zavart engem. Bármennyire is elhatároztam, hogy nem foglalkozok apával, nem sikerült kivernem a fejemből a szavait és a hanglejtését.

- Így kell ezt nézd. - Ragadta meg a villát tartó kezemet Niall, majd rászúrt egy kis tojást, és a szám felé emelte. Szinte gépiesen nyitottam ki a szám, majd szinte megrágatlanul le is nyeltem a falatot. - Látod, hogy nem nehéz?

- Innen egyedül is menni fog. - Eröltettem mosolyt az arcora, majd az előbb látottak szerint még egy falatot juttattam el a számig. A negyedét sikerült megennem az ételnek. Úgy éreztem, ha még egy falatot lenyelek vissza is jön az egész.

-Ennyi volt? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel Zayn. Én nem válaszoltam neki csak egy aprót bólintottam.

-Akkor ezt már nem kéred? -Csillantak fel Niall szemei.

-Megeheted. - Toltam elé a tányérat. Nem kellett noszogatni, azonnal rá is vetette magát, és szinte pillanatok mulva be is termelte.

-Harrynek is szóltatok? - Kérdeztem a srácoktól, hisz bongyorka ma nem itthon aludt.

- Igen.- Mondta teli szájjal Niall.

- Liam felhívta Őt is. - Csatlakozott Zayn.

- Mit csináltam én? - Lépett be az említett. Mármint Liam.

- Felhívtad Harryt. - Mndta Zayn.

- Jaaa. - Mondta, majd hozzám lépett. -Reggeliztél? - Puszilt bele a hajamba, majd Ő is szedett magának egy tányérra tojást.

- Igen. - Válaszolta büszke fejjel Niall.

- Nem téged kérdezett fafej. - Boxolta vállba Zayn.

- Jaaaaaaa. - Vágott megvilágosult fejet Szöszke. Megmosolyogtatott a látvány, és egy kicsit el is vonta a figyelmem az előttünk álló napról.

- ÉS had válaszoljam meg én a kérdést. -Szólalt meg megint Zayn. - Enyhe túlzás, hogy reggelizett. Pedig meg is mutattuk neki, hogy hogyan kell. De pár falatot tolt csak magába, a többit pedig Niall pusztította el.

- Ez elszomorító. - Ült le mellém Liam, majd villájára szúrt egy falatot és felém nyújtotta. - Ezt most szépen megeszed.

- De nem vagyok éhes. - Mondtam.

- Csak ezt. - Nézett rám kérlelően, én pedig engedelmesen bekaptam a villán nyugvó tojást. - Naugye, hogy nem volt vészes.

-Nem. De Louis hol van? - Kérdeztem, hisz a ki répamániást sehol sem láttam.

- Valószínűleg még búcsúzkodik. - vont vállat Niall.

- Kitől? - Vágtam értetlen fejet.

- Hát Kevinéktől. - Mondta Zayn úgy, mintha ennek alapvető dolognak kéne lennie.

- Oh. Bocsásson meg Mr. Malik, hogy ez eszembe se jutott. - Mosolyogtam rá.

- De csak most az egyszer. - Válaszolta, majd tovább beszélgettünk. Az idő gyorsan szaladt, és lassan Louis és Harry is csatlakozott hozzánk. Ők is megreggeliztek, mjad kiültünk a kanapéra. De az indulás ideje is eljött. Bepattantunk a kocsiba, és célba vettük az apa által nemrégiben meg sms-ezett koordinátákat........

A Timiszemszöget Timi írta :D :D :D És hát kövi résszel ígérem megpróbálok sietni, de nem tudom mikor érkezik =/

37.rész

Megintittvagyooooook!!! :D Istenem ez a nap totál kész volt...xd Reggel totál be voltam sokkolva a vizsgaeredmény miatt, és mire felértem sulihoz, már a szó szoros értelmében remeget a lábam. Erre rátett egy lapáttal az is, hogy mindenki tök nyugis volt-már persze rajtam kívűl- Mire bementünk a tancibához, már totál kész voltam. Aztán még elmondott egy két dolgot tanárúr, meg alá kellett írnunk azt a papírt, és nekiállt kiosztani. hát amikor hozzám ért, egy pillanatra még a szívem is leállt sztem...xd Valami eszméletlen riadt képpel nézhettem rá, mert elmosolyodik aztán kezembe nyomja a lapot. Hát mikor megláttam eskü majdnem lementem hídba. Határeset volt, de átmentem!!!! :D Szóval most tök happí vok, de ugyanakkor tiszta fáradt is, szal nem tusom meddíg jutok a mai részben...De azért igykszem. :D Már csak annyit, hogy jó olvasást. :)

37.rész
-Interjú/1-


-Hééé álomszuszék. Ébresztő. - Hatolt át álmaim falán Liam hangja.
- Csak még egy picit had aludjak. - Nyöszörögtem fáradtan, de a szememet nem nyitottam ki.
-Aludhatsz amennyit akarsz csipkerózsika, de nem gondolod, hogy az ágyban kényelmeseb lenne? - Kacagott fel édesen. Én lassan kinyitottam a szemem és egy percre el kellett gondolkodnom, hogy mit keresek a kocsiban. Aztán minden beugrott. A pláza, a vidámpark meg minden.
- Ébren vagyok. - Mosolyogtam rá halványan.
- Na gyere. - Kapott a kezébe, majd a bejárat felé indult velem. Én nyaka köré fontam karjaim, és próbáltam nem visszaaludni. Felegyensújozott velem a lépcsőn, mjad egy trükkös mozdulattal kinyitotta a bejárati ajtót, amit vissza is csukott miután beléptünk a házba.
-Hát ti hol jártatok galambocskáim? - Dugta ki fejét Zayn a konyhából.
-Vidámparkban voltunk. -Válaszoltam neki, egy gyenge kis mosoly kíséretáben.
-Na persze. És attól fáradtál ki így mi? - Mosolyodott el hamiskásan.
- Perverz. - Motyogtam vissza neki.
-Többiek? - Szólalt meg Liam is.
- Louis répaurat és kevint fürdeti, Niall valahol fenn, Harry pedig nem tudom. - Sorolta el Zayn a többiek tartózkodási helyét.
- Értem. -Mondta Liam, majd megindult velem a lépcső felé.
- Ti is itt hagytok? - Szólt utánunk Zayn lefelé görbülő ajkakkal.
- Fel kell vinnem Őkelmét, mielőtt megint bealszik. - Válaszolt neki Liam, és már cipelt is felfelé a lépcsőn.
-Hát jó. De remélem, hogy azt tudjátok, hogy ez belül most nagyon fáj. - Hallottuk még Zayn hangját lentről, de aztán Liam bevitt a szobába, és ott már teljes csend volt.
- Már csak egy kicsit bírd ki törpilla. Engedek neked egy kád forró vizet, gyorsan lubickolsz egyet és már mehetsz is aludni. - Rakott le az ágyra, majd egy puszit nyomott a homlokamra, és a fürdő felé indult.
-Liam. - Szóltam utána.
-Hm? -Nézett hátra kíváncsian.
-Ma te mész először.
-Hová megyek én?
-Fürdeni te dinnye. - Nevettem fel álmosan.
- Én bírom még,  neked meg már ragadnak le a szemeid. Úgyhogy Te mész. - Makacsolta meg magát.
-Ragaszkodom hozzá. Amúgy is át kell mennem a szobámba pár cuccért. - Dugtam ki rá a nyelvem, majd fáradtan feltornásztam magam az ágyból, és betuszkoltam a fürdőbe. Miután evvel megvoltam elindultam, hogy átslattyogjak a szobámba. Félig csukott szemekkel nyitottam be, és majdnem szívrohamot kaptam, mikor egy alakot vettem ki az ablaknál.
-Niall. - Léptem beljebb.
-Öhm...Szia. Bocsi...Én nem akartam, csak az én ablakomba nem lehet kiülni. - Kezdett el magyarázkodni.
-Semmi. Te tudsz gitározni? -Mutattam az ölében pihenő hangszerre.

-Fogjuk rá. - Mosolyodott el halványan elképedésemen.
-Minden rendben? - Mentem oda hozzá, majd leültem vele szemben. Szegénykém olyan elkeseredettnek és szomorúnak tűnt.
-Persze. - Válaszolta lehajtott fejjel.
-Rosszul hazudsz. - Tettem a vállára a kezem.
-Semmiség...Tényleg. - Próbálta bizonygatni.
-Haladás, de még mindíg nem az igazi. Talán ha nem lesütött szemekkel mondanád még hihető is lenne. - Mosolyogtam rá szelíden. Kezdtem visszanyerni éberségem. - És nemmellesleg megrándul egy kicsit a szád, ha hazudsz.
-Szóval inkább ne tegyem ugye? - Mosolyodott el Ő is.
- Hát inkább ne.
-De tényleg semmiség...csak...tudod...- Látszott, hogy nem találja a szavakat, de nem is kellett semmit mondania.
-Liliről van szó igaz? - Néztem mélyen a szemeibe.
-Ennyire átlátszó lennék? - Keseredett neki mégjobban.
- Mondjuk inkább azt, hogy jó emberismerő vagyok. De öntsd ki a pici szíved. Mi a baj? Azt hittem jól megvagytok.
-Meg is vagyunk. Csak...- Megint megakadt.
-Totál bejön neked. - Fejeztem be a mondatát.
-Te most a fejemben turkálsz, vagy mi van? - Nézett rám meglepődve.
- Mondtam már. Jó emberismerő vagyok. - Rántottam meg a vállam. - De nem értem, hogy mi evvel a gond. Miért baj az, hogy tetszik neked? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel, hiszen ez nekem nem volt tiszta.
- Mert Ő a barátom Biley. -Fakadt ki keserűen, majd pár percig csendben volt, és utána higgadtabban folytatta. - Mióta ismerem azóta tetszik. A legjobb barátja lettem, csak, hogy a közelében lehessek. Aztán elváltunk egymástól, és én nem akartam a nyakán lógni, és Ő sem keresett. Most pedig újra itt van, és én ugyanúgy érzek iránta, mint akkor. - Hangja egyre halkabb lett. A végére, már majdhogynem suttogott, és nekem nagyon kellett figyelnem, ha hallani akartam. Kezemet térdére rakva csusszantam közelebb hozzá, és úgy mint Ő én is halkabbra vettem a figurát. Bár azt ne kérdezze senki, hogy miért.
-De még mindíg nem értem, hogy ez miért baj.
-MErt mint mondtam Ő a barátom. És én nem akarom ezt elrontani. Inkább vagyok csak a barátja, minthogy semmije se legyek. - Hajtotta le ismét a fejét.
- De honnan tudod, hogy Ő mit érez? Történetesen biztos forrásból tudom, hogy totál beléd van esve. Az istenért Niall ne legyél nyámnyila! Mond el neki, hogy mit érzel. -Hangom már szinte parancsoló volt, szegény szöszke pedig elképedve nézett rám.
- Hogy...hogy mit mondtál?
- Hogy ne legyél nyámnyila. - Ismételtem meg már rendes hangnemben.
-Nem. Az előtt.
- Hogy honnan tudod, hogy Ő mit érez.
-Az után.
- Öhmm. -Kezdtem el gondolkodni, hogy mi volt a kettő között. - Áhh. Azt, hogy biztos forrásból tudom, hogy beléd van esve.
- És mégis mi az a biztos forrás? - Nézett rám kétkedve.
- Niall. Csak a vak nem látja. Láttad Te már, hogy hogy néz rád? Szerintem rajtatk kívül már mindenki tisztában van az érzéseitekkel... És mint már mondtam...Jó emberismerő is vagyok... - Mosolyogtam rá.
- Szóval azt mondod, hogy talán van rá némi esély, hogy....
-Igen azt. - Bólogattam hevesen. Niall arcán egy aprócska mosoly jelent meg, majd lerakta a gitárt a földre, és szorosan átölelt.
- Bailey mit csinálsz má....- Nyitott be Liam. - Bocsi nem akartam zavarni. - Hangja nyers lett, szeme pedig szkrákat szórt. Nem értettem reakcióját, de aztán villámcsapásként csapott belém a felismerés. Niall miatt van. Vagyis amiatt amit épp csinál...csinálunk...
-Nem zavarsz. - Mosolyodtam el szélesen. Tudom nem igazán a legjobb húzás tekintve, hogy csak még morcosabb lett, de nekem nagyon is melengette a lelkem, hogy...féltékeny. - Már úgy is indultunk. - Mosolyom még szélesebb lett, mert mostmár Niall is hatalmas szemekkel pislogott rám.
-Hová is megyünk? - Kérdezte kíváncsian, de néha néha szeme sarkából Liamre pillantott. Biztos voltam benne, hogy Ő is észrevette, hogy...valami baja van.
- A konyhába. - Válaszoltam nyugodtan.
- És mégis miért akarsz Te a konyhába menni? - Tette fel az újabb kérdést.
- Nem csak én fogok, hanem Te is! És ha tudni akarod, akkor egy jó nagy bögre forrócsokiért. Az minden problémára jó gyógyír. - Ragadtam meg a kezét, majd az ajtóban álló Liam felé kezdtem vonszolni. Már majdnem Liam mellett voltunk, mikor valami feltűnt. A sötétben eddíg nem láttam, hogy félmeztelenül (melegítőnaci) összefont karokkal támaszkodik az ajtófélfának. Lépteim lassultak, és szememim kínzó lassusággal mérték végig felsőteste minden egyes porcikáját. Aztán egy hatalmasat nyelve emeltem tekintetem az arcára. Jobb szemöldöke a magasba szaladt, és úgy nézett rám. -Te...khm khm - Köszörültem meg a torkom, hiszen hangom eszméletlenül rekedtes volt. - Ta is jösz? - Eröltettem arcomra egy mosolyt.
- Nem akarok zavarni. - Lökte el magát az ajtófélfától.
- Már miért zavarnál? - Kerekedtek el szöszke szemei.
- Mindegy. - Rántotta meg a vállát, majd a szobája felé indult.
- Na nem ! - Ragadtam meg hirtelen a kezét. Ő csak hatalmasakat pislogva fordult smét felénk. - Te most szépen jössz velünk. - Indultam meg a lépcső felé magam után rángatva a két jómadarat. Csendben trappoltunk le a lépcsőn, majd a konyhába érve lenyomtam Őket egy-egy székre, én pedig nekiláttam a forrócsokik elkészítésének. A srácok csak csendben figyelték az ügyködésem. - Niall Te sem tudod Hary merre mászkál? - Törtem meg végül a csendet, mert már a plafonon voltam tőle.
-Nem tom. De van egy olyan sejtésem, hogy Timinél van. - Vonta meg a vállát a srác.
-Értem. - Mondtam elgondolkodva. Egész szépen alakulnak a dolgok ketejük között. És én annyira boldog voltam. Hisz Timi végre kezdett olyan lenni mint régen. Felszabadult és önfeledt. Sose törődött semmivel, csak egyszerűen boldog volt. Gondolataimból telefonom csörgése ébresztett fel.
-Igen? - Szóltam bele, miután felvettem.
-Szia Béé ,Itt Harry. - Hallottam meg emlegetett bongyorkám hangját.
- Szia. Merre lófrálsz?
- Timinél vagyok. Ma itt alszok. - Mikor ezt meghallottam...hát majdnem dobtam egy hátast. A kezemben lévő fakanál pedig a földön landolt. - Héé Bééé itt vagy? - Szólt bele bizonytalanul Harry.
- Jah bocs. Csak épp forrócsokit csinálok. - Szólaltam meg végül
- És én erről maradok le? - Kiáltott fel.
- Nem mondhatni, hogy olyan messze vagytok tőlünk észlény. Fogjátok magatok és szépen másszatok át. - Forgattam meg a szemeim.
- Hát jó. Bár így belegondolva valami ruháért is át kell mennem, szóval tök fölös volt, hogy felhhívtalak. - Biztos voltam benne, hogy teli szájjal vigyorog. Szinte láttam magam előtt.
- Hát ja. - adtam neki igazat.
- Okés. Akkor egy perc és ott vagyunk. Szia. - Mondta, majd válaszra sem várva kinyomta a telefont.
- Ki volt az? - Kezdett kíváncsiskodni szöszke.
-Harry. - Mosolyodtam el.
- És mit akart? - Folytatta a faggatást szöszke.
- Csak közölni, hogy ma Timinél alszik. Bár sok értelme nem volt, hogy felhívott, hiszen mindjárt ittlesznek. - Mosolyogtam tovább, majd felvetem a földről a fakanalat és a mosogatóba raktam. Elővettem egy másikat, majd folytattam tovább a forrócsokikészítést. Milyen jó, hogy extragigamegaszupernagy adagot készítettem, hiszen biztos voltam benne, hogy a többiek is kérnek majd.
-Megjöttünk. - Hallottam meg Harry hangját a nappai felől. - Sziasztok. - Köszönt nekünk vidáman, mikor beléptek a konyhába.
-Sziasztok. - Hangzott el mindenkitől a válasz.
- Én összeszedek egy két ruhát. Addíg itt maradsz a többiekkel? - Fordult Timi felé Bongyorka. Timi csak bólintott egyet, és leült Liam mellé az asztalhoz, Harry pedig az emelet felé indult. Furcsa volt nekem Liam halgatagsága. Bár alapjáraton szem szószátyár, de most még a szokotthoz képest is csendesebb volt.
-Harry. Szólnál Zayn-nek és Louis-nak, hogy jöjjenek Ők is, ha kérnek? - Kiáltottam utána.
-Persze. - Kiabált vissza, majd feltrappolt a lépcsőn. Én gyorsan bögrékbe töltöttem a forrócsokit, majd a konyhában lévők elé tettem egyet egyet.
-Ugye tudod, hogy nem úszod meg a pletyipartit. Minden egyes apró és mocskos részletre kíváncsi vagyok. - Mondtam, majd leraktam Timi elé az első börét, hisz mégis csak Ő a lány.
- Te pedig vegyél nagy levegőt, és fújd ki, és nyugi, és mondj már valamit. - Böktem vállba Liamet, majd elé is raktam egy bögrét. Ő továbbra is csak a hűtőt kémlelte. Én rándítottam egyet a vállamon, majd tovább haladtam szöszke felé.
-Holnap szépen felhívod, és megbeszélsz vele egy találkozót vili? - Fenyegettem meg mutatóujjammal, majd Ő is kapott egy bögre gőzölgő finomságot. Aztán a többi jómadár is csatlakozott hozzánk. Mindenki kapott egy bögrét, és a tartalmát kortyolgatva ültük körbe a hatalmas étkezőasztalt. Míg megittuk beszélgettünk mindenféléről, bár inkább csak semleges dolgkról, mint az időjárás, a srácok koncertjei, meg ilyenek. Meséltek egy két vicces sztorit is, amik koncertek előtt, alatt, vagy után történtek velük, és ezeken jókat mulattunk. Még Liam is el-elmosolyodott, és kezdett visszatérni az eredeti énje. Miután megittuk a forrócsokiinkat és el is mosogattam a bögréket a többiek még beszélgettek egy kicsit, én pedig fáradtságra hivatkozva készültem elhagyi a konyhát.
-Jösz Te is? - Néztem jelentőségteljesen Liamre, mikor elhaladtam mellette. Beszélni akartam vele, hiszen nem értettem, hogy most mi baja van.
- Aha. - Bólogatott, majd Ő is elköszönt a többiektől. A látszat kedvéért azért kézen fogva trappoltunk fel a szobánkba. amint Liam becsukta magunk után az ajtót én egyből bele is vágtam.
-Mi a baj? - Néztem rá szelíden.
- Semmi. - Vonta meg a vállát, majd leült az ágyra.
- Nálatok ez ilyen alap adottság, hogy nem tudtok jól hazudni, ha megkérdezik tőletek, hogy mi a baj? Vagy direkt így hoztátok össze a bandát? - Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Mi? Mi van a bandával? És ki hazudik rosszul? - Nézett rám értetlenül
- Te és Niall. - Válaszoltam neki.
- Mi baja van Niallnek? - Tette fel a következő kérdést.
-Szerelmi bánat. - Vontam meg a vállam.
-Hogy mi? - Szemei ismét szikrákat szórtak.
- Ne mond, hogy nem vetted észre. - Néztem rá hatalmasakat pislogva.
- Mit nem vettem észre? - Kérdezett vissza.
- Hogy Niall totál rá van cuppanva Lilire, és ugyanez fordítva. - Kezdtem el magyarázni. - Liam drága kicsi szivem te hol voltál mostanság? - Böktem játékosan oldalba.
- Kötekedni akarsz? - Kérdezte, majd egy hamiskás mosoly jelent meg a szája sarkába. Ezaz. Na ez az a Liam akibe belesze...Khm. Szóval a régi Liam...
- Én? - Néztem rá ártatlanul.
- Te. - Bökött felém mutatóujjával.
- Eszembe se jutna. - Kezdtem el hevesen rázni a fejem. Ő pedig hírtelen megragadva a kezem húzott az ölébe.
-Hát remélem is. - Suttogta mézédes hangján a fülembe. - Na de menj fürdeni, aztán pedig irány az ágy, mert már késő van. - Mosolyodott el ismét, mjad derekamnál fogva a fürdő felé irányított. - Várj. - Torpant meg hírtelen, én pedig érdeklődve vártm, hogy miért kellett megálnunk. - Előbb gyors elmegyek wc-re. - Nyomott egy puszit az arcomra, majd válaszla sem várva átfurakodott mellettem a fürdőbe. Én csak szemforgatva másztam vissza az ágyhoz, majd karjaimat széttárva dőltem bele. Feljebb csúsztam, és kényelmesen elhelyezkedve vártam, hogy Liam végezzen. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nem volt jó ötlet ez az ágyban megvárom míg végez dolog, mert szemeim lassan de biztosan elkezdtek lecsukódni.
-Már mehetsz is. - Furakodott agyamba a fürdőből kilépő Liam hangja, de lereagálni nem tudtam, hiszen elvoltam foglalva azzal, hogy bedörömbőljek álomország kapuján. Azt még éreztem ahogy Liam befeküdt mellém, majd rám terítette a takarót, és egy puszit nyomva a homlokamra lekapcsolta a villanyt, de aztán átléptem a kaput, és mély álomtalan álomba merültem.




Reggel telefonom csörgésére ébredtem fel. Kómásan, csukott szemmel kezdtem el tapogatózni a készülék utánn. Az éjjeliszekrényen meg is találtam és meg sem nézve ki az nyomtam le a kis zöld gombot.
-Halo. - Szóltam bele fáradtan.
-Szivem Te vagy az? - Hallottam meg apám rekedtes hangját.
- Nem apa. Én a mikulsá vagyok, csak Bailey nem ért rá, és én hejettesítem. - Válaszoltam neki unottan, de még mindíg nem nyitottam ki a szemeim.
-Szóval te vagy az. - Mondta morcosan. Na már megint mit csináltam? Hiszen sose beszél velem így, csak ha valamit elkövettem. ÉS most tudtommal semmi törvénybeütközött vagy rosszat nem tettem.
-Mi a vétkem? - Sóhajtottam bele a telefonba.
- Szerinted ez így rendjén van, hogy az újságokból kell megtudnim, hogy Liammel jársz? - Kérdezte felháborodás és düh különös elegyével a hangjában.
- Tudod, ha távozásod után eszedbe jutott volna, hogy felhívj, vagy érdeklődj felőlem, akkor tudnád. - Válaszoltam médgesem Kezdtem érezni, hogy felmegy bennem a pumpa.
-És ezt muszály volt kiteregetnetek a sajtónak. Most megállás nélkül bombáznak az interjúfelkérésekkel.
- Áljunk meg egy kicsit. Mi nem teregettünk ki semmit senkinek! - Jelentettem ki határozottan.
- És szerinted én most mihez kezdjek a sok újságíróval és riporterrel? - Hangja kezdett kétségbe esni. Tudtam jól, hogy félt, de akkor is. Sikerült felhúznia, és még ébren sem voltam teljesen, és így eshetett meg, hogy a következőt válaszoltam:
- Ha interjút akarnak hát megkapják. Most mi olyan nagy cucc ebben?
- Hogy mi olyan nagy cucc? - Akadt ki apám. - Talán csak az, hogy ha kiderül, hogy ki is vagy, akkor onnantól kezde lőttek a magánéletednek.
- Volt nekem valaha is olyanom? - Váltottam át cinikusba.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Százezerésegyszézalékig! - Hadartam le unottan.
- Oké. Akkor szólj a srácoknak, hogy lassan keljenek, mert elfogadom Adam Stone felkérését, szóval 4 óra múlva interjúra mentek. -Hangja rideg lett hírtelen, és ez rosszul esett. -Szia szivem. - Köszönt el gyorsan, majd lerakta a telefont. Bennem csak ekkor tudatosult, hogy mit is tettem. Hogy összehoztam egy interjút, ahol bejelentjük, hogy Liam és Én egy pár vagyunk.
- Minden rendben? - Hallottam meg mellőlem Liam fáradt hangját.
- Na ezek után mondja azt valaki is, hogy nem fullad káoszba minden egyes próbálkozásom, ha segíteni akarok valakinek. - Kezdtek el könnyke gyűlni a szemembe. De most nem is inkább a tettem miat, hanem apa viselkedése volt a fő ok.
- Héé mi a baj? - Fonta át karjait derekam körül. Én nem mertem visszaölelni, hiszen biztos voltm benne, hogy haragudni fog, ha megtudja, hogy mit is tettem.
- Azthiszem az előbb hoztam össze egy interjút, ahol bejelentheted az új barátnődet...Azaz engem. - Mondtam, majd könnyeim még jobban potyogni kezdtek. Viszont ami a mai nap a legjobban meglepett az Liam reakciója volt. Még közelebb húzott magához, majd gyengéden simogatni kezdte a hátam.
- Cssss. Nyugi. Nem lesz semmi baj. Valószínűleg már így is sokan tudják, hogy ki vagy. Ez csak olyan formaitási dolog lesz. - Puszilt bele nyakamba, majd lefejtette kezeit derekamról, és felállt. - Én felkeltem a srácokat, te pedig adddíg nyugodj meg.  - Küldött felém egy nyugtató mosolyt, majd elhagyta a szobát..........




Hááát ennyi lenne mára. Kövi nem tudom mikor érkezik, mert holnap megyek el itthonról és valszeg csak hétfőn jövök haza, szerda csütörtök meg vizygák =/ De azért igyekszem :D ÉS idézetet sem kaptok, mert nem találtam semmi ideillőt...:D

36.rész.

Tudom tudom. Úgy volt, hogy tegnap hozom, de nem igazán vot hozzá lélekjelenlétem...:$ De ma itt vagyok és meg is kapjátok a részt. :D Na nem is fűzök hozzá mást (meg hát nem is tudok...xd) csak annyit, hogy Jó olvasást. :D Hehe...Ez rímelt ;)

"Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk."

36. rész.

-Vidámpark-

-Öhm Liam. - Néztem rá értetlenl, hisz fogalmam sem volt, hogy hová is megyünk.

-Igen? - Fordította picit felém a fejét.

- Mi a másik irányba lakunk.

-Tudom. - Húzta ki magát büszkén, mintha a rák ellenszerét találta volna fel.

-Szép és jó, ha tudod, de akkor miért nem arra meyünk? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Mert éhes vagyok. - Végszóra a hasa hatalmasat kordult jelezve, hogy már tényleg szüksége van valami ételre.

-Ezt most csak én nem értem? - Zavarodottságom már nem is lehetett volna nagyobb.

-Majd megfogod. - Kacsintott rám, majd tekintetét ismét az útra szegezte.

- Szóval nem áll szándékodban elmondani. - Mondtam. De ez inkább kijelentés volt, mintsem kérdés.

- Meglepetés. - Mosolyodott el kisfiúsan, majd tovább pásztázta az utat.

- Azokból ma már kaptam eleget köszönöm, úgyhogy elmondhatnád. - Néztem rá kérlelően.

-A-a. - Rázta a fejét hevesen. - Nem lövöm le a meglepetést. - Mosolyodott el hamiskásan, majd lefékezett, mert pirosat kaptunk.- De ne izgulj, hamarosan ott leszünk. - Fordította felém a fejét.

- De... - Kezdtem volna ,de félbeszakytott.

- Semmi de. Ennyit már csak kibírsz. - Mondta, majd újra elindult a kocsival, mikor a lámpa zöldre váltott. Az út tovbbi részét csendben tettük meg. Nem is próbáltam meg rájönni, hogy hová visz, hiszen a városnak ezen a felén még talán sose jártam. Aztán pár perc múlva leparkolt, én pedig kíváncsian pislogtam kifelé, hogy hol is vagyunk. Hát a látvány teljesen letaglózott.

-Öhmm...Liam. - Fordítottam felé a fejem.

- Mond. - Nézett rám Ő is.

-Nem vagyunk egy kicst már túlkorosak ehhez? -Kérdeztem felvont szemöldökkel, de legbelül azért boldog voltam.

-A vidámparkhoz nem lehet túlkoros az ember. - Mosolyodott el gyermekien, majd kipattant a kocsiból, hogy megkerülve azt engem is kisegítsen.

-Már csak egy valamit nem értek. - Szólaltam meg ismét, mikor már a kocsi mellett áltunk.

- Mi lenne az? - Mosolygott rám.

-Hogy mi köze a vidámparknak ahhoz, hogy éhes vagy. - Vontam fel ismét a szemöldökömet, hiszen semmi összefüggést nem találtam a két dolog között.

- Ha tudni karod, akkor elmondom, hogy itt kapni a világ legjobb hotdogját. - Kacsintott rám, majd kézenfogva elindultunk a bejárat felé. Liam kifizette a belépőket, majd átlépve a hatalmas fém kapun áhitattal vezettem körbe a szemem az egész parkon. Hatalmas volt, és egyszerűen észveszejtő. Minden féle dolog helyet kapott is, amit csak el lehet képzelni. Volt hullámvasút, ahová egy vizes rész is be lett építve, céllövölde, kísártetház, körhinták, kissebb árúsok, óriáskerék, jósda és még egy csomó klasz dolog.

-Hová megyünk először? - Fordultam Liam felé érdeklődve. Ő csak elmosolyodott, és csillogó szemekkel megindult egy hotdog árus felé. Végigszlalomoztunk az emberek között, majd lefékeztünk az árus előtt.

- Áh Liam. - Mosolygott Liamre az eladó. - Rég láttalak errefelé. - Egy kb 30-as éveit taposó férfi volt. Kedvesen mosolygott, és nekem egyből szimpi lett. Olyan megnyugtató volt a kisugárzása... Boldogan mérte végig Liamet, majd tekintete az összekulcsolt kezeinkre téved, majd végül rám. Rajtam is végignézett, majd mikor arcomhoz ért, megeresztett felém egy kedves mosolyt. - És kit ez a kishölgy veled? - Fordult vissza a mellettem álló srác felé.

-Ő a...barátnőm.. - Nézett előbb rám, majd a pasira mosolyogva. Engem melegség töltött el a szavai hallatán. Még sose nevezett így...és bár tudtam, hogy ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy nem igazából járunk, de akkor is jó volt hallani. Bailey. Bailey Ő itt John. Egy régi jó barát. - Mutatott be minket egymásnak. Én kedvesen Johnra mosolyogtam, majd kezet ráztunk.

-És mit adhatok nektek? - Nézett ránk érdeklődve.

- Két hotdogot kérnénk. - Válaszolt neki Liam. - Ugye neked is jó lesz az? - Nézett rám.

-Persze. - Bólogattam, majd John nekiállt, hogy összeállítsa a kajánkat. Mosolyogva néztem mozdulatait, majd miután megkaptuk a hotdogunkat elköszöntünk John-tól, és tovább mentünk. Kerestünk egy üres padot, majd leültünk rá, hogy nyugodtan megehessük az ételüket. Bár nem voltam gyorskaja párti, azért néha néha én is megettem, és ez tényleg eszméletlenül finom volt.

-Na milyen? - Nézett rám kíváncsian.

-Nagyon finom. - Mosolyogtam rá, majd egy nagyot haraptam a kiflibe bújtatott virslimbe.

- Azt veszem észre. - Nevetett fel, majd szalvétájával letörölte a szám. Én csak pirulva hajtottam le a fejem. Mikor megettük a hotdogunkat kidobtuk a szalvétákat, majd ismét felfedezőútra indultunk.

-Hogy ismerted meg Johnt? - Kérdeztem hirtelen, ogy megtörjem a csendet.

- Régebben sokat jártam ide. Megnyugtatott a tömeg, és a sok vidám ember. - Magyarázta teljes átéléssel.

-Értem. -Bólintottam egyet szavaim nyomatékosítása kedvéért, majd ismét hallgatásba burkolóztunk.

- Mit szeretnél először kipróbálni? - Szólalt meg Liam.

- Nem is tudom. Valami ajánlat? - Néztem rá vidáman. Boldog voltam, hogy elhozott ide. Nem is emlékszem mikor voltam utoljára vidámparkban, és már azt is elfelejtettem, hogy milyen varázslatos hangulata van ezeknek a helyeknek. Bár már lassan sötét volt, de mégis sokan mászkáltak körülöttünk. Minden olyan vidám volt. Teljesen elvarázsolt az egész hely.

- Mondjuk...- Kezdett el gondolkodni, majd kezeit enyémekbe kulcsolta és egy "Tükrök terme" feliratú kis "házikó" felé húzott. Belépve a terembe rájöttem, hogy miért is kapta ezt e nevet. Az egész helyiség tele volt különböző méretű és formályú tükrökkel. volt amelyikben tömzsik lettünk, volt amelyikben pedig szinte csak egy csíknak néztünk ki. Igen mulaságos volt végigsétálni köztük, és hatalmasakat mosolyogni a "torz" külsőnkön. Én a fejemet kapkodva próbáltam minden egyes tükőrben megnézni magam. Már percek óta sétáltunk ezek között a különös tükrük között, mikor Liam egyszer csak eltűnt mellőlem. Én riadtan néztem körbe, de sehol sem láttam. A vicces kis terem hirtelen hátborzongatóvá vált. Az egész teremben csend honolt, és akárhová néztem csak magamat láttam.

- Liam ez nem vicces. - Szólaltam meg halkan, de nem jött válasz. Mi van, ha észrevett minket egy Őrült rajongó, és leütötte, majd elrabolta? Na jó. Asszem le kéne álnom a krimikkel. Nevettem fel magamban, hiszen egész szürreális volt ez az ötlet. -ne csináld már. - Vállt könyörgővé a hangom. Fogalmam sem volt, hogy hová tűnhetett és ez rám hozta a frászt. - Liam kérlek. - Már szinte elsírtam magam. Sose voltam parázós csaj, de most kezdtem egyre jobban félni. Riaddt tekintettel forogtam körbe körbe, de magamon kívül semmit nem láttam. Sírástól folytogatva csuktam be a szemem. - Kérlek. - Hangom halk volt, már szinte én se hallottam. Hírtelen két kar fonódott a derekam köré. Ilyedtemben ugrottam egyet, majd szemeim kipattantak, és sírva bújtam Liam karjai közé. Olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam.

-Ne haragudj. - Szorított magához Ő is. - Csak egy kicsit meg akartalak viccelni. -Hhangja bűnbánó volt, és én nem is haragudtam rá. Csak megilyesztett. Szótlanul simultam hozzá, és nem is engedtem el, míg könnyeim alább nem hagytak, és szívverésem is lelassult. - Héé. Ne sírj. Nincs semmi baj. - Simogatta hátam nyugtatóan. - Tényleg nem akartalam - Tolt el magától, hogy szemembe nézhessen.

-Megilyesztettél. - Mondtam halkan, lehajtott fejjel.

- Ne haragudj. - Simított végig arcomon. - Viszont azt nem gondoltam, hogy ilyen ilyedős vagy. - Kuncogott fel.

-Nem is azért ilyedtem meg. - Néztem rá durcásan. tényleg nem avval volt a gond...Csak féltem, hogy...hogy elvesztem. Hirtelen eltűnt mellőlem. Szerintem bárki beparázott volna.

-Hát akkor miért? - Nézett rám kíváncsan.

- Hagyjuk. - Bújtam ki karjai közül, majd a kijárat felé indultam. Vagyis reméltem, hogy arrafelé tartok...xd

- Héé. Most haragszol rám? - Futott utánam Liam.

-Nem . -Válaszoltam egyszerűen, majd mentem tovább.

-Ne csináld már Bailey. - Fogta meg karom, majd megállított, és maga felé fordított. - Tényleg nem akartam. - Hajtotta le a fejét bűnbánóan, mint egy ovis, aki tudja, hogy rosszat csinált.

-Nem haragszok. - Sóhajtottam egy nagyot.

-Akkor jó.-Mosolyodott el féloldalasan, majd nyomott egy puszit az arcomra, és kezeit enyémekbe kulcsolva indult meg velem. - Menjünk. Még sok dolgot ki akarok veled próbáltatni. - Mondta csillogó szemekkel.

Harry szemszög.

Miután Máté kiment lerúgtam magamról a nadrágot és betakartam magunkat.

- Ne haragudj. Nem akartam semmit sem elsietni. Csak... - Nem tudtam bfejezni a mondatot, hiszen nem tudtam kifejezni azt amit éreztem.

-Semmi baj.Amennyire te benne voltál,annyira énis.-Mosolyodott el halványan, majd karjaim közé bújt. Percekig csendben voltunk, amit végül én törtem meg.

- Ki fog herélni ugye? - Néztem rá "riadtan"

- Lehetséges. - Mosolyodott el gonoszan, és én tényleg kezdtem kicsit parázni. - Hé nyugi már. - Csípett bele az oldalamba. -Nem fog semmit csinálni. Max kapunk egy alapos fejmosást. Nagylány vagyok már, és ezt Ő is tudja. - Mosolyodott el, majd még közelebb bújt hozzám. Olyan megnyugtató volt itt feküdni vele. Mintha már ősidők óta ismerném. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, de mint ahogy semmi más sem, ez sem tartott örökké. Halk kopogás ütötte meg fülünket, majd Máté hangja.

-Remélem, hogy már nem az előző tevékenységeteket folytatjátok, és azt is, hogy nem vagytok pucérak, mert bejövök. - Mondta, majd hezitálva ,de benyitott. Én mintha gombostűbe feküdtem volna úgy ültem föl. Timi is ülő helyzetve tornázta magát, de kicsit talán nyugodtabban mint én. - Szóval csak az előbbiekről akartam veletek öhm...beszélgetni. - Ült le az íróasztal előtti székre, majd tarkóját zavartan vakargatva nézett ránk.

-Máté nyugi. Nem történt semmi. - Szólalt meg Timi.

- Mondja ezt a hugom, aki szinte meztelenül fekszik egy sráccal az ágyban, és elég érdekes testhelyzetben volt vele az előbb, mikor rájuk nyitottam. - Kezdett egyre indulatosabb lenni. És meg is értette. Csak a hugát akarja védeni.

- Csak egy kicsit....elragadott minket a hév...- Mondta Timi is morcosan. Farkasszemet néztek egymással, én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam.

-Aha. Csak egy kicsit elragadott titeket a hév mi? - Ismételte meg Máté.

- Most nem értem mit skerázol ezen. Már nem vagyok kislány, és el tudom dönteni hogy mit szeretnék csinálni. - Timi hangja egyre hangosabb lett, és a végén már szinte kiabált.

-Lehet, hogy már nem vagy kislány, de attól még a hugom vagy!- Emelte fel Máté is a hangját.

- Hát ez az. Hogy a bátyám vagy! Nem pedig az apám!- Vágott vissza neki Timi.

- Talán jobban szeretted volna, ha Ő nyit rátok? - Húzta fel a szemöldökét Máté.Timi már épp meg akart szólalni, de nem hagytam neki.

-Hé srácok nyugi. Nincs ezen mit veszekedni, hisz nem történt semmi. Nyugodjatok meg, és béküljetek ki szépen. - Próbáltam meg Őket békítgetni. Komolyan olyan érzés volt, mintha ovonéni lennék, és két kisgyereket próbálnék meg kibékíteni, akik összevesztek egy nyalókán.

- Te most mégis kinek a pártján állsz? - Mordult rám Timi.

- Én nem állok senkinek a pártján! Csak nem akarom, hogy egy olyan dolgon veszekedjetek, ami meg sem történt. - Világítottam rá a tényekre.

- jó bocsi. - Bújt hozzám Timi. - Csak kicsit felhúztam magam. - Mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Én most inkább megyek. - Szólalt meg máté, majd  az ajtó felé indult. - De később még beszélünk erről. - Szólt vissza az ajtóból, majd végleg távozott a szobából.

- Hát ez....Ciki volt...- Dőlt vissza Timi az ágyra.

- Csak aggódik érted. - Feküdtem mellé, majd derekát átkarolva húztam közelebb magamhoz.

- De nincs oka rá. Tudok dönteni a saját életemmel kapcsolatban. - Morogta az orra alatt, majd a párnába fúrta a fejét.

-Én ezt értem, és Ő is, de te meg azt értsd meg, hogy a huga vagy és vigyázni akar rád. - Mosolyodtam el, mivel arca már nem is látszott ki a párnából.

-Értem én Harry, de néha kicsit már túlságosan is törödík velem. Egyszer elhívott egy srác randizni, és Ő képes volt és eljött velem. Most szerinted milyen volt már, hogy ott üllt végig mellettünk, és minden mozdulatunkat nézte? - Emelte fel fejét, majd felháborodottan nézett rám. Én nem bíram tovább és elnevettem magam. - Hát vicces az nem volt. - Húzta fel az orrát, majd visszatemette fejét a párnába.

-Azért valld be, hogy mulatságos egy sztori. - Nyomtam egy puszit a hajára.

-Ez így nem fair. - Háborodott fel ismét.

-Mi? - Néztem rá kérdőn.

-Hogy a közelséged és az illatod miatt még veszekedni sem tudok veled. - Mondta durcásan. Én ismét csak felnevettem. - Ez nem vicces. Tudod milyen szar már, hogy ha a közelemben vagy szinte levegőt is elfelejtek venni és a szívem is ezerrel ver? - Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Tudom. - Bújtam oda hozzá, majd egy apró csókot leheltem ajkaira. -Azt hiszed, hogy te nem vagy ugyan ilyen hatással rám? Mert ha igen akkor elárulom, hogy tévedsz. -Suttogtam fülébe, amitől libabőrözni kezdett. Megmosolyogtam rekacióját, majd ismét kényelebe helyeztük magunkat.

-Szeretlek. - Motyogta halkan, én pedig megdöbbenve néztem rá. - Sajnálom. Én nem akartam csak...-Fordította el fejét, mikor észrevette, hogy meghallottam.

-Csss. Nincs semmi baj. - Fordítottam vissza fejét felém. - Csak egy kicsit megleptél. Azt hittem, hogy még egy kicsit várnom kell, mire ezt kimondod. - mondtam, és eszméletlenül boldog voltam. Számat övére tapasztottam. Mohón vetettem rá magam ajkaira, és hevesen megcsókoltam. Ő nem tiltakozott. Percekig csak "játszadoztunk" egymás szájával, majd mikor ajkai enyhén elnyiltak utat engedve nyelvemnek, vad csókban fortunk egybe. - Én is szeretlek. - Mondtam mosolyova, mikor elváltunk egymástol.

-Tényleg? - Kérdezte bátortalanul. Tudtam, hogy még mindíg nem gyógyultak be a volt pasija által okozott sebek, bármennyire is döntötte el, hogy új életet kezd.

-Tényleg. - Bólogattam hevesen.

- És ugye te nem fogsz megbántani és elhagyni? - Nézett mélyne szemeimbe. Kék szemei szinte világítottak a félhomályban és engem teljesen elvarászoltak.

-Sose bántanálak, és veled leszek, amíg te azt akarod. - Mosolyogtam rá bátorítóan. Egy aprocska mosoly jelent meg szája sarkában, majd nyomott egy puszit az arcomra és befészkelte magát karjaim közé. Már vagy 10 perce csak csendben feküdtünk, mikor telefonja hangos csörgéssel jelezte, hogy vlaki keresi.

-Igen. - Szólt bele, amint megnyomta a kis zöld gombot.

-....

-Szia anyu.

-....

-Nem minden rendben.

-.......

-Értem. És szólok neki is.

-.....

-Szia. - Köszönt el, majd kinyomta a telefont és visszabújt mellém. - Anyu volt. - Nézett rám mosolyogva. De mosolya nem a megszokott volt. Mintha tervezne valamit. - Nem jönnek ma haza. Itt alszol? - Nézett rám angyalian.

-Nem hiszem ,hogy Máté díjazná az ötletet. - Kezdtem el simogatni az oldalát.

-Nem érdekel Máté! -Jelentette ki határozottan. - Semmi köze hozzá, hogy ki alszik nálam, és ki nem.

- Hát jó. De azért én is beszélnék majd vele. - Mosolyogtam rá. Ő visszamosolygott rám, majd kipattant mellőle, és egy pólót meg egy melegítőt magára kapva indult meg az ajtó felé. - Mindjárt jövök, csak szólok neki, hogy anyuék nem jönnek haza. - Mondta, majd kiviharzott a szobából.

Bailey szemszöge.

Már egy csomó dolgot kipróbáltunk, és Liamnek is sikerült teljesen megbékíteni a Tkrök termében történt dolgok miatt. Voltunk dodgem-ezni, kipróbáltuk a célbalövést is, ahol Liam lött nekem egy hatalmas plüssmacit, és a lovacskás körhintára is felültünk. Áhh cseppet sem néztek minket hülyének, hogy a gyerekeknek készített körhintán ülnk.  Hihetetlenül boldog voltam. Nem is tudom mikor éreztem utoljára így magam. Felszabadult voltam, és úgy éreztem, hogy nem lesz semmi gond. Pedig nem fogok jól kikeveredni ebből az egész "Liam barátnője vagyok" dologból az biztos. Na tessék már megint ezen rágódok. Miért nem tudom 5 percre kiverni a fejemből és csak élvezni, hogy itt van velem?

-Minden rendben? - Ébresztett fel gondolataimból dallamos hangja.

-Persze. - Eröltettem mosolyt az arcomra. - Csak elgondolkodtam.

- Értem. - Mondta.

-Hová szeretnél következőnek menni? - Kérdeztem tőle, hogy ne az előző témáról legyen szó.

- Oriáskerék? - Nézett rám csillogó szemekkel.

- Oké. - Mosolyogtam rá szelíden, majd elindultunk a hatalmas kerék felé. Sose szerettem az óriáskerekeket, de most valahogy olyan megnyugtató volt, ahogy szépen lassan a "fellegekbe" vitt minket, majd mikor már teljesen fenn voltunk egy kicsit megállt. Én félénken átkaroltam Liam vállát, majd szorosan hozzá bújtam. Látszólag nem bánta, hiszen Ő is derekam köré vezette karját. Csak csendben figyeltük az egyre több csillagot, ami megjelent a fejünk fölött. Olyan csodás érzés volt ,hogy egyszerűen nem lehet szavakba önteni.

-Valamit szeretnék mondani. - Szólalt meg hirtelen Liam.

-Mond csak. - Mosolyogtam rá bátorítóan. Már éppen nyitotta a száját, mikor újra megindultunk. Végül úgy döntött, hogy még sem szólal meg. - Mond nyugodtan. Nem eszlek meg. - Néztem rá kíváncsian.

-Semmi. Hagyjuk. - Mondta, majd kiszállt a leérkező "kabinból" és engem is kisegített. Nem tudtam hová tenni az előbbit, de nem is akartam rajta gondolkodni, hiszen nem akartam elrontani ezt a napot. - Kérsz vattacukrot? - Mosolygott rám halványan és a vattacukorárús felé mutatott.

-Igen. - Mosolyogtam vissza rá, majd elindultunk az árus felé. Vett nekem egy málnásat, magának meg egy feketeszedreset, majd tovább sétálva kezdtük el enni a ragadós édességet.

-Megkóstolod? - Tolta elém a páljikáján lévő lilás feketés vattacukrot.

- Kihagynám. - Húztam el a szám. - Nem szeretem a feketeszedret.Te megkóstolod a málnásat? - Nyújtottam felé én is enyémet.

- Én viszont élnék  lehetőséggel. - Mondta, majd lecsipett egy darabot az én rózsaszínes "felhőmből"

-Finom. - Mosolyodott el. - De nem finomabb az én feketeszedresemnél. Biztos, hogy nem kóstolod meg? Lehet, hoy nem is olyan rémes, mint azt hiszed. - Nyújtotta felém ismét.

-Biztos. - Toltam vissza elé a kezét. Mikor magunkba tömtük a saját vattacukrunkat a mosdók felé vettük az irányt hiszen tiszta ragadós trutyis volt mindenünk.

-Viccesen nézel ki. - Nevettem el magam, hiszen Liam szája tiszta lila volt körbe.

-Te sem panaszkodhatsz. - Mutatott arcomra.

-De én nem vagyok olyan koszos, mint te. - Dugtam ki rá a nyelvem.

-Ezen könnyen segíthetünk. - Mosolyodott el gonoszan, majd arcom mindkét oldalára nyomott egy hatalmas cuppanost. Mikor evvel megvolt nem hajolt el, hanem homlokát enyémnek döntve mosolygott.

-Ez nem volt szép tőled. most én is tiszta trutyi lettem. - Mondtam felháborodottan, de arcomon ott volt a levakarhattlan mosoly.

-Kérsz még? - Suttogta ajkaimba. Én már épp tiltakozni akartam, mikor megéreztem ajkait az enyémeken. Apró puszikkal hintette be a szám, majd csókja egyre követelőzbbé vállt. Én nem bántam, hiszen teljes extázisba kerültem tőle, és úgy éreztem, hogy a menyországban vagyok.

-Igazd volt. Ez a feketeszedres tényleg nem rossz. - Mondtam mosolyogva amint ajkaink elváltak.

-Ugye mondtam. - Mosolyodott el Ő is, majd tovább indultunk, hogy lemossuk magunkról a vattacukor maradványait. A mosdókhoz érve én bementem a nőibe, Liam pedig a férfit vette birtokba. Percekig tartott mire lemostam magamról az összes ragacsos cuccot. Mikor belenéztem a tükörbe majdnem elnevettem magam. Iszonyatosan néztem ki. Az arcom két oldala piros volt, a szám szélét pedig rózsaszín és lila foltok díszítették. Amint sikeresen levakartam magamról távoztam is a mosdóbol. Liam még nem volt kinn, ezért türelmesen a falnak dőltem és vártam. Pár perc múlva Ő is kilépett a férfimosdóbol, immáron lila vattacukormaradványok nélkül.

-Nem vagy fáradt? - Kérdezte, mikor odaért hozzám, majd derekam köré fonva karjait közelebb húzott magához.

-Egy kicsit.- Valójában már nagyon az voltam. Órák óta itt voltunk már és az idő is elég későre járt.

-Hazamenjünk? - Nyomott egy puszit az orromra.

-Nem akark. Itt olyan szép minsen, és még egy csomó mindent nem próbáltunk ki. - Motyogtam fáradtan.Hát igen. Most is éppen Timi elméletét bizonyítom, miszerint fáradtan butaságokat beszélek.

-Ígérem, hogy még visszajövünk majd. - Mosolyodott el, majd hátrébb lépve karolt belém, és a kijárat felé indultunk.

-Megígéred? - Szólaltam meg pár lépés utánn.

-Mit? - Nézett rám kíváncsian.

-Hogy visszajövünk még.

-Megígérem. - Tette szívére szabad kezét. Csendben sétáltunk ki a vidámparkból. Liam kinyitotta nekem az ajtót, én pedig egy utolsót hátra nézve a gyönyörűen kivilágított parkra szálttam be. Ő is bepattant a volná mögé, és már úton is voltunk hazafelé.-Fázol? - Kérdezte Liam. Ekkor tudatosult bennem, hogy a hűs levegőtől már szinte remegek. Hát mitagadás eléggé lehült így késő estére a levegő.

-Kicsit. -Válaszoltam, és mellem alatt összefonva a karjaimat próbáltam melengetni magam. Liam leállt az út szélére, majd levette a pulcsiját, és felém nyújtotta. - Vedd fel. - Mosolygott, majd mikor elvettem tőle a ruhadarabot újra elindult a kocsival.

-Így te fogsz fázni.

- Nem vagyok fázós. - Mosolyodott el édesen. - Meg bekapcsolom a fűtést is. - Mondta, majd fel is tekerte a fűtést. Én belebújtam liam pulcsijába, és még a kezeimet is behúztam, majd fejemet az ülésnek döntöttem. Tényleg elég fáradt voltam. Nemsokára kellemes meleg lett a kocsiban, és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy szemhéjaim egyre nehezebbek lettek. Nem kellett sok idő, és már álomországban is találtam magam...............

Hát ennyi lenne mára. Remélem tetszeni fog. :D És légyszi ha olvastad akkor dobj egy komit is. Érdekel, hogy mit gondoltok a sztorimról :) Köszönöm :D <3

35.rész.

Ismét egy Timis szemszög, amit ismét Timi írt. Én személy szerint imádom a részt...:D Remélem nektek is tetszeni fog, és ezúton is köszönöm Timinek, hogy összehozta. :D Egyszerűen akkora erőt ad, hogy tudom Ő végig velem van, és jónak tartja a szerencsétlenkedő próbálkozásom az "írók" világában. Az idézőjel azért van, mert nem igazán tartom magam írónak. De ez most mellékes is. Viszont azt még el kell mondanom, hogy lehet, hogy lesz ma még egy Baileys szemszög is, de nem biztos. Kicsit ramaty állapotban vagyok, és ma csupa rossz dolog történt velem, pedig még csak ki sem tettem a lában a házból...-.-' Hát ez az én szerencsém... Na de nem rizsázok! Olvassátok Timi részét, és ne feledjétak, hogy komizni ér! :)

"A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át."

35.rész.

"Elragadott a hév"

*Timi szemszög*

A házunkba belépve Mátéba botlottam. Tágra nyílt szemekkel kezdett vizsgálgatni engem. Már kezdtem parázni, hogy esetleg leüvölti a fejem az új hajszínem miatt ugyanis mióta csak az eszemet tudom én voltam az ő 'pici' húga. Tényleg..nem mintha zavarna vagy valami, de remélem nem fog kiakadni emiatt.

- Valami változott rajtad, de nem jövök rá,hogy mi. - Kezdett vizsgálgatni a szemével.

- Komolyan nem veszed észre? - Meredt rá Harry hitetlenkedve.

- Mit kéne észrevennem? - Nézett végig rajtam még egyszer.

- Áhh mindegy… - Legyintettem vigyorogva. Most komoly hogy nem veszi észre milyen színű a hajam?:D

- Ti lefeküdtetek? - Szorult ökölbe a bátyám keze.

- Hogymivaan? - Tört ki belőlem a meglepődöttség. - Ezt honnan veszed?- Kezdtem el pirulni Máté feltevésén. Harry sem volt másképp. Őt is eléggé zavarba hozta a téma.

- Akkor mit kell észrevennem? - Nézett rám elkerekedett szemekkel az én jó édes bátyám.

-A hajamat,te állat! - Kezdtem begurulni. De valószínűleg pont ez volt a célja mert a következő pillanatban röhögésen tört ki.

- Ja, hogy az!- Nézett rám két röhögőgörcs között.

- Mi felmegyünk,te pedig röhögd ki magad! - Vetettem a képébe majd a lépcsőről visszakiáltva közöltem még vele azt is, hogy szóljon, ha anyuék megjöttek.

Harry még mindig zavarban volt az előbbi miatt, úgyhogy próbáltam valahogy oldani a feszültséget.

- Kérsz valamit inni?- néztem rá angyalian mosolyogva.

- Nem kérek, köszi. - mosolyodott el, majd lehúzott maga mellé az ágyra.

- Mit akarsz csinálni?- kezdtem el tanulmányozni angyali arcát.

- Lenne pár ötletem. - mosolyodott el pimaszul.

Arcomból kitűrte egyik hajtincsemet és szenvedélyesen megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztam, miközben eldöntött az ágyon. Egy idő után váltottam helyzetünkön és felülre kerekedtem.(xd)

Közben ajkaink egy pillanatra sem váltak el. Harold kezei vándorolni kezdtek a testemen, én pedig jólesően sóhajtottam bele csókunkba.

Nem érdekelt, hogy túl messzire megyek. Egyszerűen csak elkapott a pillanat heve és lerántottam róla a felsőjét. Vagyis ez lett volna a terv, de végül ő segédkezett benne,hogy eltávolítsam róla.

Miután Harry sikeresen megszabadult a felsőjétől én újra alulra kerültem. Nyakamat apró csókokkal látta el, amitől kellemes borzongás futott át rajtam. Kezeimmel hátát kezdtem el simogatni, mire ő halkan a fülembe sóhajtott és egyre követelőzőbbre vette a formát. Szoknyám alját egy kissé felhajtotta és a combomat kezdte el simogatni. Csak most döbbentem rá,hogy mennyire "megbátorodtam".Már jó régóta nem engedtem ilyen közel magamhoz egy fiút sem..Főleg nem olyat,akit csak rövid ideje ismerek. Hadd ne kelljen sokadjára is elmondanom,hogy Harry teljesen más.

Egy ideig filóztam. Biztos helyes ez,amit csinálunk?Szívem szerint teljesen rendben van amit művelünk,viszont az eszem szerint ezt nem kéne.

Mikor észbe kaptam már csak a fehérneműim voltak rajtam. Harryn még mindig ott volt az a fránya ülepes nadrág, ezért lábaimmal megpróbáltam lecsúsztatni róla miközben ajkaink el nem szakadtak egymástól.

És hát persze hogy ebben a pillanatban rontott be a szobába Máté. De amilyen gyorsan benyitott, olyan gyorsan távozott is. Megütközve bámultam a vágytól csillogó szemű Harryre,aki fogta az adást és mellém feküdt miközben mégis lerúgta magáról a nadrágját és betakart minket.

- Ne haragudj. Nem akartam semmit sem elsietni. Csak... - Nem fejezte be a mondatot. Tudtam,hogy ugyanaz történt vele,mint velem. Ahogy mondani szokták "Elragadott a hév."
-Semmi baj.Amennyire te benne voltál,annyira énis.-mosolyodtam el halványan és bújtam oda szorosan a mellkasához....



34.rész

Tádám. Itt is vagyok. Bár még mindíg totál fáradtan és kialvatlanul, de sebaj. Azért kaptok egy részt :) És mint ígértem ezt megpróbálom hosszúra írni :)  Ésésésés mostmár tényleg annyira várom a 26-át!!! Júúúj, remélem összejön a dolog, és még jóidőnk is lesz :) Pont beletalált a napba, ugyanis akkor lesz a szülinapom is *.* :) Na de nem untatlak titeket. Jó olvasást :)

"Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert szereti őt."

34.rész.

~Akadj le a barátaimról!~

Vakuvillanás és halk kattanások... Lefénykpeztek minket...És ez nem hiszem, hogy a legjobb dolog volt... Félve néztem fel Liamre, aki meglepődve meredt a tőlünk nem olyan messze álló fotósra. Daniell, csak egyszerűen pózolt neki. Hát ez a csaj tényleg fenomenális. Képes megragadni az összes alkalmat, hogy szerepelhessen. Én bátortalanul Liam mögé bújtam. Mibe keveredtünk már megint? Épp elég volt még az is, hogy a srácoknak el kellett játszanunk, hogy együtt vagyunk. Erre most meg? LEfényképeznek minket!!!! Biztos vagyok benne, hogy a képek pár óra múlva már bejárják az internetet, és holnap kapunk egy kis helyet pár magazinban is... Most már az egész világ abban a hitben lesz, hogy Én és Liam együtt vagyunk. És ez az egész az én hibám! Miért támadnak mindíg ilyen eszement ötleteim? Mi lett volna, ha egyszerűen csak hagyom, hogy Liam intézze a dolgot és nem ütöm bele az orrom. Persze, Én csak jót akartam, de megtanulhattam volna már az évek során, hogy ha én valakinek is jót akarok, az sose sül el jól...Ez az egész is nekem köszönhető. A fotós csinált még pár képet, majd még mielőtt bármit is tehettünk volna eliszkolt.

-Valaki nem szereti a rivaldafényt? - Mosolygott rám gúnyosan Danielle.

-Nem, csak valaki nem szeret pucsítani minden fotósnak. - Mosolyogtam vissza rá ugyanúgy. Már épp mondani készült valamit -És az arckifejezéséből sejtettem, hogy nem valami szép dolgot- mikor Liam megragadta a kezem, és a lépcső felé kezdett húzni.
-Ne haragudj Danielle, de nekünk most mennünk kell. - Szólt hátra a lánynak. Én csak csendben próbáltam vele tartani a tempót, de néha néha megbotlottam, majd hírtelen lefékeztem. Ennek az lett a következménye, hogy Liam -aki még mindíg a kezemet fogta- mejdnem hátraesett.
-Ne haragudj. - Néztem rá bűnbánóan.
- Semmi gond. De miért álltál meg? - Nézett vissza rám értetlenül.
-Nem azért kértem bocsánatot, mert lefékeztem. Hanem azért, hogy belekevertelek ebbe az egészbe. Az én ötletem volt, hogy tegyük féltékennyé Daniellet, és most nézd meg, hogy mibe keveredtünk. - Éreztem, hogy egy forró könnycsepp végiggurul az arcomon. Nem akartam, hogy ez legyen az egészből, de akkor olyan egyszerűnek, és jó ötletnek tűnt.
- Hééé. Nyugodj meg. Nincs semmi gond. Te csak segíteni akartál. - Mosolygott rám bíztatóan, mjad adott egy puszit.
-De miért van az, hogy én akárhányszor segíteni próbálok, a dolgok csak rosszabbra fordulnak?
-Nem lesz semmi baj. Együtt keveredtünk bele, és együtt is fogjuk megoldani. - Mondta, majd ismét megragadta a kezem, majd egy apró puszit nyomott a szám sarkába, és tovább indultunk. Csendesen ballagtunk vissza a szökőkúthoz. Végigpásztáztuk a terepet, de a srácokat sehol sem találtuk.


Harry szemszöge.


Timi nagyon örült a nyakláncnak, én pedig örültem, hogy boldoggá tudtam tenni. Miután a nyakába akaszotttam a láncolt, megkerestük a többieket, akik tényleg a szökőkútnál voltak. Viszont minuszban voltunk két fővel, úgyanis Bailey és Liam sehol sem volt.
- Látod mekkora sebet ejtettél rajta? Most biztos elrángatta az első boltig, hogy láncot vegyen, és magához lakatolhassa. - Néztem nevetve Timire. Ő is nevetésben tört ki, a többiek pedig értetlenül kapkodták a fejüket köztünk.
-Ti miről (há ez kész...most olvassátok össze ezt a két szót...xd) is beszélgettek? - Nézett ránk érdeklődve Zayn.
-Áh semmi. - Legyintettem egyet.
-Hát jó. Akkor ne mondjátok el. - Dugta ki ránk Loui a nyevét, majd visszafordult a kirakat felé, amit eddíg bámult. Egy nyári ruha volt kiállítva, amit történetesen répák díszítettek. Biztos voltam benne, hogy most kész lelki stresszbe van, hogy miért nem született csajnak. Bár nem tudom ki az az eszelős, aki felvesz egy répákkal díszített ruhát. xd A következő pillanatban Timi és Lili telefonja szinte egyszerre csörrent meg. Pár lépést arrébb álva vették fel telefonjukat, és kezdtek beszélgetésbe a vonal másik felén lévő emberekkel.
- Haza kell mennem. - Tették le egyszerre a telefont, majd szólaltak meg ismét egyszerre felénk fordulva. Na jó ez egy kicsit kísérteties volt. Persze mondom ezt én, mikor a srácokkal szinte állandóan szinkronban beszélünk.xd
-Haza viszlek. - Na tessék. Ez az aprócska kis mondat egyszerre hagyta el Niall szájával az enyémet. De persze Ő Lilinek, míg én Timinek szántam.
-Nem akarok a terhedre lenni. - Nézett pirulva Niallre.
-Nem vagy a terhemre. -Mosolygott rá Niall.
-Akkor rendben. - Mosolyodott el végre Lili is. Totál bele van zúva Niallbe ez egyértelmű.
- Lou kölcsön adod a kocsid? - Fordult Louis felé Niall.
- A szerelem érdekében mindent. - Mosolygott rájuk hamiskásan, majd felé nyújtotta a kulcsot. Niall és Lili a piros minden árnyalatával díszítve indultak el a kijárat felé.
-Akkor én pedig téged viszlek haza. - Adtam egy cuppanóst Timi arcára.
- Én inkább sétálni szeretnék. - Mosolygott rám kihívóan.
-Akkor nem viszlek, hanem kísérlek. - Mondtam. - Már persze, ha nem zavarok.
-Hááát. Nem is tudom. -Kezdte el húzni az agyam.
-Hééé. Most meg kéne sértődnöm?!- Kérdeztem "felháborodottan"
-Nem, nem kéne. És persze, hogy hazakísérhet uram. Meg is haragudtam volna, ha nem teszi meg. - Kacsintott rám, majd a srácok felé fordult, és adott mindenkinek egy búcsúpuszit. Én odaléptem Louihoz, és a kezébe nyomtam a kocsikulcsom.
- Ti pedig hagyjátok a másik két galambocskát turbékolni. - Mosolyogtam rá. Louis egy szalutlással jelezte, hogy érti a célzást, mi pedig kifelé vettük az irányt.
Kézen fogva sétáltunk egymás mellett csendesen. De ez e csend nem volt kínos...Inkáb...hogy is mondjam...megnyugtató volt. Tudom furán hangzik, de az volt. Boldogan lépkedtem előre, hiszen Timi itt volt mellettem, és másra most nem is volt szükségem.  Már kábé félúton jártunk, mikor Timi megborzongott a feltámadó széltől. Mitagadás, már lassan esteledik, és a szél is egyre jobban fúj. Én lekaptam magamról a pulcsim, és a vállára terítettem. Ő széles mosollyala az arcán dugta bele a kezeit a pulcsi ujjába, majd a nyakáig felhúzta a cipzárt.
- Hmmm. Jól áll. - Néztem végig rajta mosolyogva.
-Gondolom. - Forgatta meg a szemeit, majd ismét megfota a kezem, és tovább indultunk.
Már majdnem a házuk előtt voltunk, amikor Timi megszólalt.
-Nincs kedved átjönni? - Kérdezte mosolyogva.
-Ha nem zavarok. - mondtam, és éreztem, hogy arcom egyre pirosabb.
- Te sosem zavarsz. - Hajtotta le Ő is pirulva a fejét.
-Akkor jó. - Mosolyodtam el, majd átkaroltam a derekát, és úgy sétáltunk tovább.


Bailey szemszöge.


Liam felhívta Niallt, akitől megtudtuk, hogy Ő épp Lilit viszi hazafelé, Harry pedig Timivel van, de azt nem tudta, hogy Louis és Zayn merre tekeregnek, szóval tárcsázni kezdtem Lou számát.
-Igen?- Vette fel pár csörgés utánn.
-Merre jártok báránykám? - Kérdeztem mosolyogva.
- Már hazafelé...- Hallottam hangján, hogy Ő is mosolyog.
-Hát szépen itthagytatok minket mit ne mondjak.
- Ne mond, hogy nem élvezitek, hogy kettesben lehettek. - Biztos voltam benne, hogy most a szemöldökét húzogatja...xd.
-Igen Loui, mert egy tömött plázában aztán annyila rehet romantikázni. - Forgattam meg a szemem.
- Hát nem kell ott maradnotok életetek végéig. Légy kreatív Bailey. Használd a fantáziád kislány. - Kacagott fel vidáman.
-Na jó leteszlek, mert már butaságokat beszélsz. - Nevettem fel én is. - Majd otthon találkozunk. És nem szétdönteni a házat avval a másik dinnyével vili?
-Igen is kapitány.
-Szia te dilis.-Köszöntem el tőle.
-Szia. De aztán csak okosan ám. Nem akarunk nagybácsik lenni. -Na jó. Ez kész. Hangos nevetésbe törtem ki. Ne izgulj Louis. Ettől nem kell tartanod.
-Majom. - Mondtam, majd válaszra se várva nyomtam ki a telefont.
-Na? Hol vannak? - Nézett rám Liam érdeklődve.
-Már otthon. - Válaszoltam neki mosolyogva. Ismét nevethetnékem támadt, ahogy Loui utolsó mondatára gondoltam.
-Mi olyan vicces? - Lépett hozzám közelebb Liam.
-Semmi, semmi. Csak Louis agyament elméletei. -Legyintettem egyet.
-Már hozzászokhattál volna. - Mosolyodott el Ő is féloldalasan.
-Ehhez hozzá lehet szokni? - Tettettem meglepettséget.
-Nehezen, de igen. - Kezdett el bólogatni. Aztán ismét befurakodtak gondolataimba a képek...
-Liam - Arckifejezésem komorrá vált, és már nem igazán volt nevethetnékem sem.
-Mond. - Ölelte át derekam. Közelségétől egy percre elfelejtettem, hogy mit is akartam, és csak nyakamat símogató lehelletére figyeltem, de aztán minden beugrtt.
-Mi lesz a képekkel? - Néztem rá kíváncsian. Hiszen biztos vagyok benne, hogy a mai nap folyamán, még találkozni fogok magammal az interneten.
-Valszínűleg már fenn is van néhány egy-egy honlapon, és holnap néhány címlapra is bekerülünk.- Mondta nyugottan. Nálam legalább is nyugodtabb volt az biztos.
-Sajnálom ,hogy ekkora zűrbe kevertelek.-Néztem rá bűnbánóan.
-Nincs semmi baj Bailey. Nem lesz gond. - Próbált felvidítani.
-És mi van, ha a rajongóid, megharagszanak rád miattam? - Kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni, hisz erre még nem is gondoltam. Mi van, ha elveszíti a rajongóit, mert barátnője van. Ismerem a nöi gondolkodást, és néha egész ésszerűtlen döntéseket hoznak, szóval simán kinézem belőlük, hogy ha már foglalt, akkor nem is kedvelem szinten gondolkozzanak.
-Nyugi Bailey. Nem olyan elvetemültek mint azt hiszed. - Kacsintott rám. - Persze lesznek, akik nem örülnek majd neki, és valószínűleg gátlástalanul fognak majd rólad beszélni , amit persze sajnálok, de a többség örülni fog. - Na remek. Mostmár magam miatt is aggódnom kell majd. Én azért kinézem belőlük, hogy órákig is várnak rám egy sötét utcán, hogy eltehessenek láb alól...xd Mosolyt eröltettem arcomra, és még sszorosabban markoltam meg még mindíg kezemben szorongatott buborékfújómat. ÉN nem fogok mgijedni sankitől sem. Nem olyan fából faragtak.
-Bízzunk benne. - Válaszoltam szűkszavúan. Már lassan tényleg olyan votl, mintha normális párkapcsoatban élnénk...Pedig ez csak egy színjáték. Egy átkozott csapda, amibe én kevertem bele magam. Hogy miért nevezem csapdának? Mert az már most világos számomra, hogy csakis vesztesként keveredhetek ki ebből az egészből. Sajnos egyre jobban megkedvelem Liam-et, de tudom, hogy ez nem kölcsönös. Hiszen azért vágtunk bele ebbe az egészbe, hogy visszaszerezhesse Daniellt, akit még mindíg szeret. Úgy érzem, ha tovább folytatjuk ezt az egészet, akkor komoly esély lessz rá, hogy beleszeretek, viszont, ha most hírtelen "szakítanánk" az felvetne bizonyos kérdéseket...  Gondolataimból Liam ébresztett fel, aki leengedte kezeit derekamról, majd összekulcsolta jobb kezemet az Ő ball kezével.
-Mehetünk? Kezdek megéhezni. - Nézett rám kíváncsian.
- Még be szerettem volna nézni Dan-hez, de akkor enjünk. Nem szeretném, hogy éhen halj. - Mosolyogtam rá hlványan.
-A-a. Akkor először bemegyünk Dan-hez, utánna pedig keresünk egy kajáldát.
-Hogy mit? - Néztem ré meglepetten.
-Egy kajáldát. - Ismételte meg, belőlem pedig egy önfeledt és őszinte kacaj bukott ki.
-Most mi olyan vicces? - Nézett rám értetlenül.
-Sose beszéltél még így. LEgallább is én még nem hallottam , hogy így beszélsz. - Válaszoltam kérdésére, amint alábbhagyott a nevetés utáni vágyam.
-Hogy? - Kérdezte érdeklődve.
- Ilyen...hmm...hogy is mondja...szlengesen...Mindíg kimondtad az egész szót, és mindíg annak neveztél mindent, ami valójában volt. - Ismét feltörni készülő nevetésemet egy hatalmas mosolyba folytottam.
- Hát pedig ilyent is szoktam. - Mosolyodott el Ő is, amint sikerült megértenie a kusza beszédemből, hogy mit is akartam mondani.- Na de akkor menjünk.- Indult el (velem együtt, tekintve, hogy fogta a kezem xd) a lépcső felé. Én pár lépés utánn megtorpantam.
-Mi a baj? - Nézett rám kíváncsian.
-Inkább menjünk enni. már én is éhes vagyok. - KEzdtem el simogatni a pocim. Az igazi ok nem ez volt, de nem is hazudtam, hiszen tényleg éhes voltam. Már lassan esteledik, én pedig reggel óta nem ettem semmit.
-Szóval megfutamodsz kislány? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Nem, nem futamodok meg, csak holnapra halasztom a dolgot. - Próbáltam minél meggyőzőbb lenni, hiszen tényleg ez volta a valódi ok! Hogy megfutamodtam. Hiszen miért is állítok én be hozzá? Semmi ésszerű ötlet nem jutott az eszembe, és érdekes lenne, ha csak beállítanék hozzá a nagy semmiért.
-Hát jó. - Puszilt meg Liam, majd a másik irányba indultunk a kijárat felé, da imét megtorpantam.-Meggondoltad magad? - Fordult felém Liam, majd egy huncut mosoly kíséretében csípőjére tette szabad kezést és fejét oldalra döntve nézett rám.
-Nem. Csak el kell mennem a mosdóba. - Biccentettem fejemmel az említett hely felé.
-Értem. De siess, mert már tényleg kijukad a gyomrom. - Engedte le kezem hezitálva.
-Igérem sietek, hogy megtömhesd azt a morgolódó hasad. -Kacsintottam rá, majd a mellékhelyiség felé vettem az utat. Beléptem a makulátlanul tiszta, és fehér helyiségbe, mjad kerestem egy üres fülkét. Dolgom végeztével lehúztam a vécét, majd épp kilépni készültem, amikor valaki bejött a mosdóba. Ez nem is lett volna érdekes, ha nem hallom meg a nevem...
-Ez a csaj...mi is a neve? - Kérdezte Danielle. Igen. Egyből felismertem azt a rosszindulatú hangot.
-Bailey. - Válaszolta valaki. Biztos voltam benne, hogy vagy az a csaj, amelyik jó kiskutya módjára elrohant a gazdinak egy tejeskávéért, vagy a másik, aki ot maradt velünk, amikor beszélgettünk. Hogy lehet valaki ennyire...Na jó. Nem részletezném inkább, hogy milyen jelzők futottak át az agyamon, mert nem éppen nyomdafestéket tűrők voltak.
-Áhh igen. Nos hát nem értem, hogy Liam hogy adhatta le ilyen nagyon a szintet. - Mondta, majd rosszindulatúan felnevetett. - Láttátok, hogy milyen képet vágott, mikor megjelent a fotós? - Nem érkezett válasz a kérdésére. - Cleo kölcsönadnád a szájfényedet? - Kérdezte unottan. Vajon miért gondoltam egyből azt, hogy sminkfrissítésre tértek be a mosdóba egyből? És lám nem is alaptalanul...-.-' Sosem értettem, hogy miért sminkelik egyesek agyon magukat. Ha valaki szép, akkor az ne a magára kent 10 kiló vakolat miatt legyen szép. Persze, Én is használok sminket, de nem egy tonnát. -És az a másik két csaj, akivel jött... Oyan közönségesek. Szánalmas a próbálkozásuk, hogy a srácok által kapjanak egy kis hírnevet. -Ismét felnevetett. Bennem pedig itt ment fel a pumpa. Azt még viccesnek is találtam, ahogy engem próbált oltani...De azt már nem tűröm, hogy a barátaimat mondja el mindennek!! Dühösen fújtatva léptem ki a vécékabinból, és egyenesen a megdöbbent Danielle mellé álltam.
-Na idefigyelj kiscsillag. Hogy ki a szánalmas arról szerintem beszélhetnénk! - Kezdtem el a hangulatomhoz képest normál hangnemben. - Szerintem nem mindíg magadból kellene kiindulnod. Tudod az rohadtul nem érdekel, hogy rólam mit pofázol, de Timiről és Liliről le lehet kattani! Csak szeretnéd, hogy annyi emberség, és kedvesség szoruljon beléd, mint akármelyikükbe is. Tudod nem mindenkinek olyan fontos a hírnév, mint neked. Én tényleg nem akartam veled rosszba lenni, de azt hiszem nem hagysz más lehetőséget, mint, hogy utáljalak. És hidd el, keresztbe tudok én is tenni neked, ha nem hanyagolod a barátaimat! - Mondtam, majd válaszra sem várva hagytam ott a három ledöbbent lányt. Dühösen és magamban puffogva robogtam vissza Liamhez.
-Hol voltál eddíg? Megtámadtam a vécémanók? - Kérdezte mosolyogva Liam, de amint meglátta, hogy én nem mosolygok vele, az Ő arcáról is lehervadt a görbe "vonalacska". - Mi a baj Bailey? - Kérdezte aggódva.
-Hogy az istenbe tudtál Te belezúgni egy ilyen rosszindulatú lányba? - Bukott ki belőlem a kérdés.
-Hm? - Kérdezett vissza Liam meglepetten.
-Daniell egy kiálhatatlan liba. Gonosz, sekélyes, és buta...-Kezdtem el sorolni a legjobb tulajdonságait. És ez most nem gúny volt..Tényleg ezek voltak még a legjobb dolgok, amikkel jellemezni tudtam volna.
-Mégis mi törtét a vécében? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Ne akard tudni. - Forgattam meg a szemeim. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg azt akartam-e, hogy Ő nem akarja tudni, vagy attól féltem, hogy esetleg megharagszik, mert leosztottam...Szerelmét. Az utolsó szónál, bár csak magamban mondtam ki, mégis elfogott a hányinger.
-De én szeretném. - Nézett rám jámboran. (vááá micsoda kifejezés...xd Nézett rám jámboran xd De nem fikázni :P Banyek hajnali fél 3 és én még mindíg a részzel szenvedek :P )
-Hát jó. - Sóhajtottam egy nagyot. - Most vagy mindent elcsesztem, vagy csak felpiszkáltam Daniellet, hogy még jobban vissza akarjon kapni.
-Ezt még is, hogy érted?  Szakított félbe Liam.
-Mondanám, ha nem beszélnél bele. - Mosolyodtam el egy pillanatra, majd ismét komor arckifejezésre váltottam. - Már éppen jöttem volna kifelé a vécéből, amikor bejött Danielle a két pincsijável. Nem is igazán foglalkoztam volna velük, csak mentem volna a dolgomra, ha nem hallom meg a nevem. Nem akartam egy esetleges súrlódást, ezért úgy gondoltam, hogy a kabinban megvárom, míg elmennek. Nem igazán érdekeltek a rosszindulatú megjegyzései rólam, hiszen magasról teszek a véleményére. Viszont amikor Timit és Lilit kezdte szapulni, akkor kicsit elszakadt nálam a cérna, és leosztottam. - Nem igazán tudtam, hogy a ks beszámolóm utánn milyen reakciót várhatok Liamtől, és épp ezért esett le az állam, mikor hangosan felnevetett. - Most mi olyan vicces ezen? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Te leosztottad Daniellet, és Ő ezt türte? - Nevetett még mindíg.
-Nem volt más választása. - Vontam meg a vállam.
-Tudod ez meglepő. Elég akaratos és önelégült ahoz, hogy ne tűrjön el ilyen dolgokat.-Komorodott el az Ő arca is.
-Tudod ha nem tűnt volna fel neked, Én is elég akaratos tudok lenni, és nem hagyom, hogy a szavamba vágjanak, ha el akarok mondani valamit. -mondtam, és éreztem, hoy ezdek lenyugoni. Valahogy ilyen hatással van rám...Megnyugtat és ellazít. - De ha olyan önelégül és öhm...Hogy is mondtad. Jah. Akaratos, akkor miért akarod visszakapni? - Tettem fel a kérdést, hisz ez számomra érthetetlen volt.
-Mert szeretem?!- Bár kijelentésnek szánta, hanglejtése miatt mégis inkább hatott kérdésnek a mondata.
-Értem. -Mondtam. -Mehetnénk? Kezd frusztálni a hely.  Néztem körbe a hatalmas plázán. Az emberek még mindíg ellepték a helyet, pedig már lassan fél nyolc volt.
-Persze. - Bólogatott hevesen. Én szorosan mellé lépdeltem, és már megszokásból automatikusan kulcsoltam kezem az övébe. Ő csak mosolyogva lenézett kezeinkre, majd elindultunk a kocsim felé.
-Vezethetek? - Nézett rám kiskutya szemekkel Liam ,amint elértünk az én kis csodámhoz.
- Ezzel te sem érsz el nálam semmit. - Mosolyodtam el gonoszkásan.
-Naaaa. Kééérlek. - Húzt el a szavakat. Én megadóan süllyesztettem kezébe a kulcsot, majd bepattantam az anyósülésre. Ő is beült mellém a volán mögé, majd beindította a kocsit, és már úton is voltam. Pár perc múlva viszont feltűnt valami...Határozottan biztos voltam benne, hogy nem hazafelé tartottunk........