39.rész.

Tudom tudom, kicsit el vok maradva, de mostanában el voltam havazva. Vizsgák, szülinapi buli minden, a vérnyomásom meg már az egekben...Éssss Úriiiiisssstttteeeennnn!!!! Nem hiszem el. Átléptük az ezres nézettséget :) ÉS bár nem igazán hiperaktívoskodtok komi téren, nekem ez mégis nagy dolog. LEgalább azt látom, hogy olvassátok. :)ÉSssss képzeljétek! LEVIZSGÁZTAM!!! Már papírom is van róla, hogy éttermi fogyatékos vagyok...xd (bár tisztában vagyok vele, hogy ezt a kifejezést inkább a pincérek szokták kiérdemelni én pedig szakács vagyok [nemsértésnekszéntam] És vááá. Olyan furcsa, hogy vége. Még fel sem fogtam. De nem untatlak titeket. Jó olvasást!!!

ui: A Timiszemszöget szokásosan Timi írta. :) A harryset pedig már ééén :)


39.rész.
-Forró éjszaka-


*Timi szemszög*


Miután megittuk a forrócsokinkat lassan mindenki el-eltünedezett/létezik ilyen egyáltalán??/ a saját szobájában. Harry is felment a cuccaiért,majd távoztunk. A házunkba belépve Mátét és a barátnőjét találtuk a kanapén csókolózva.
- És még te mutatsz példát? - Néztem rá Mátéra fejcsóválva. A reakcióját viszont már nem vártam meg. Gyorsan felvágtattam a szobámba Harryvel a nyomomban és bezártam az ajtót. Akartam őt, mindennél jobban (mármint Harryt). Ajkaim lecsaptak az övéire és újra izzani kezdett a levegő köztünk.  Karjaimat végigjártattam a felsőtestén, mire ő megborzongott. Egy jól irányzott mozdulattal letéptem róla a felsőjét (ma már kitudja hanyadjára) és elhajítottam a szobám sarkába. Erre már ő is beindult, és mint egy őrült,próbálta leszedni rólam a felsőmet. Miután a segítségemmel ugyan, de megszabadított tőle elborított az ágyon és a nyakamat kezdte csókolgatni.  Egyre jobban tudatosult bennem az az érzés, hogy ő kell nekem.  Kezei vándorolni kezdtek a testemen, amit én egy jóleső sóhajjal nyugtáztam. Körmeimet végighúztam a hátán, amitől ő eléggé tűzbe jöhetett,mert még az előbbinél is hevesebben vetette rám magát. Utolsó ruhadarabjaink már csak zavaró tényezőkként feszítettek rajtunk. Váltottam a helyzetünkön és én kerültem felülre, így könnyebben meg tudtam szabadítani Harryt a nadrágjától. Csillogó szemekkel szuggerált engem, miközben én az övét próbáltam (kevés sikerrel) kikapcsolni. Miután leoperáltam /xddd/ róla a nadrágját úgy látszik én következtem a soron, mert hirtelen maga alá gyűrt és lehúzta rólam a melegítő nacimat. Utána félénken ugyan, de végig simított a combomon. Szinte már kínzott, hogy így elhúzza a dolgot.. Most direkt kínoz ezzel? De ha ő így játszik, akkor én is. Fordítottam a helyzetünkön és ráültem a csípőjére. Csupán ettől a mozdulatomtól is szaporábban kezdte venni a levegőt. Magamban gonoszan elvigyorodtam. Nem ismersz te még engem Harold Styles! Közelebb hajoltam ajkaihoz és vadul megcsókoltam miközben kezeimmel végig simítottam a hasán. Azt hiszem ez volt az a pont ahol ő teljesen elvesztette a fejét (Mondjuk nem csak ő hanem én is) és kétségbeesetten próbálta leszedni rólam a melltartómat. Egy percre elszakadtam tőle és jómagam kapcsoltam ki. Utána már megint alulra kerültem. (Ma már kitudja hanyadjára. xd ) Nyakamat apró csókokkal hintette be,miközben próbálta az utolsó ruhadarabomat is eltávolítani rólam. Egy pillanatra elgondolkodtam...Biztos,hogy helyes döntés ez?De amikor tekintetem összekapcsolódott Harryével minden kétségem elszállt. Pillanatokon belül ő is megszabadult az alsójától és újra ajkaimra tapasztotta övéit. Öntudatlanul is belenyögtem csókunkba és beletúrtam a göndör fürtjeibe…


Harry szemszöge.

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemem, de amint megpillantottam a karjaimban szuszogó lányt, máris felélénkültem. Eszembe jutott a tegnap éjszaka. Nem bántam meg, és minden egyes percét élveztem. Kicsit tartottam tőle, hogy Timi már más véleményen lesz, hogy gyorsnak tartja majd egy kicsit ezt az egészet. De ez sem tudta elvenni a kedvem, hiszen találtam végre egy lányt, aki nem azért van velem, mert én vagyok a One Direction egyötöde, nem azért mert híres vagyok, hanem egyszerűen magamért. Amilyen valójában vagyok. Csak néztem ahogy békésen alszik és reméltem, hogy végre sikerült elfelejtenie azt a férget. Hogy talán sikerül elérnem, hogy fel tudjon oldódni. Nyomtam egy apró puszit az orrára, majd visszahelyezkedtem (nemtomvaneilyenszó...xd) és néztem ahogy édesen elfintorodik. Életem végéig el bírtam volna viselni, ha így ébredhetek. Aztán Timi is mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Fáradtan pislogott párat, majd megszólalt édes hangján.
- Ne nézz. - Mosolyodott el aranyosan.
- Miért ne? - Mosolyogtam vissza rá.
-Mert zavarba hozol. - pirult el.
- Megbántad? - Kérdeztem tőle egy kicsit lehangolódva.
-Nem. De akkor is zavarbaejtő. - Bújt hozzám szorosabban, fejét pedig a melkasomba fúrta. Percekig csendben feküdtünk, majd nyugalmunkat megzavarta telefonom csörgése.
-Igen? - Szóltam bele, amint sikerült megtalálnom.
- Na hali. - Hallottam meg Liam barátom hangját.
- Szia. Valami gond van? - Kérdeztem meg, hiszen, ha nem lenne, akkor nem hívott volna hajnalok hajnalán. Na jó már 10 óra volt, de nálam az még korai...xd
- Igazából nincs. Csak azért hívlak, mert haza kéne jönnöd. Délután interjó lesz. - Mondta monoton hangon.
- De nem úgy volt, hogy most "szabin" vagyunk? - Lepödtem meg.
- De. De tegnap lekaptak minket Bailey-vel a plázában, és most meg kell magyarázni a dolgot, hogy ki is Ő.- Mondta.
-Értem. De nekünk miért is kell ottlennünk? - Kérdeztem meg, hiszen ez nem volt teljesen érthető. Liam barátnője volt, és ez az Ő magánéletük.
- Nem tudom. Csak ott kell lennetek. - Válaszolta.
- Okés. 10 perc és ott leszek. Szia.
-Szia. - Köszöntünk el egymástól, majd leraktam a telefont.
- Ki volt az: - Nézett rám érdeklődve Timi.
- Liam. Haza kell mennem, mert interjúnk lesz.- Húztam el a szám. Semmi kedvem nem volt hozzá.
- Értem. - Mondta.
- De este elmehetnénk valahová ketten. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - Válaszolta mosolyogva. Nagy nehezen kitápászkodtunk az ágyból és felöltöztünk. Timi egészen a kapuig kísért, én pedig hátraintve neki léptem ki az utcára. Átfutottam az úton, majd beléptem a mi udvarunkba. Felvonszoltam magam a lépcsőn és bementem a házba. Bent mindenki reggelizett, így én is szedtem magamnak egy kis rántottát, és leültem közéjük. Mindenkinek jó kedve volt, bár Bééé egy kicsit másfelé járt. Elgondolkodva néztt kifelé az ablakon. Megértettem, hogy miért ilyen, hiszen mi is tartottunk az első interjúnktól, és az igazat bevallva be voltunk tojva. Megettük a reggelinket, majd kiültönk a nappaliba tv-zni. Valami vetélkedő ment, amire mindenki rá volt cuppanva kivéve én. A telefonom lázas pötsögésével voltam elfoglalva.
"Szia szépségem. Hogy vagy?"
Pötyögtem be az üzenetet, majd elküldtem Timinek. Pár perc múlva meg is kaptam a választ.
"Harry még csak fél órája váltunk el egymástól.xD Azért örülök, hogy hiányzok. :D És nagyon jól vagyok...xd Élvezetes reggelizés közben a bátyámat nézni, amint az aktuális nőjével enyeleg...-.-' "
Elmosolyodtam válaszán és ismét pötyögni kezdtem.
"Részvtem édes. De gyorsan lerendezzük az interjút és kimentelek tőlük.Addíg is kitartás."
Írtam vissza, majd leraktam az asztalra a telefonom. Ismét a tegnap este jutott az eszembe. Ahogy lágyan hozzám símulva kényeztette ajkaimat....Levakarhatatlan mosoly kúszott az arcomra, és úgy éreztem, hogy ma semmi nem ronthatja el a kedvem. Akkor még nem is sejtettem, hogy miket tartogat még számunkra ez a nap...

Bailey szemszöge.

Már a kocsiban ültünk. Mivel 6-an voltunk ezért ketté váltunk, és így haladtunk a stúdió felé. Én Liammel és Harryvel, Louis, Zayn, és Niall pedig külön. Elégé vontatott volt a hangulat, hiszen a rossz kedvem átragadt a többiekre is. Mindenki a gondolataiba volt merülve. Én csak az ablakon bámultam kifelé, és az előttünk álló interjún gondolkodtam.  Úgy éreztem, hogy elég lesz megszólalnom, és rájönnek, hogy hazudunk.Hogy ez az egész nem valós, és Liam és köztem nincs semmi. Egy aprót rázva a fejemen próbáltam meg kiverni ezeket a gondolatokat belőle.
-Minden rendben lesz. - Csúsztatta kezét az enyémra Liam, majd nyugtatóan símogatni kezdte. Én felé fordítottam a fejem, és halvány mosolyt eröltettem az arcomra.
- Ne izgulj már tökmag. - Hajolt előre a két ülés között Harry. Ő élvezte ezt az egészet. Mint egy őtéves kisfiú, úgy fészkelődött a hátsó ülésen.
- Mi az, hogy tökmag? - Háborodtam fel.
- Jólvan jólvan kisméretű óriás. - Mosolyodott el még szélesebben.
- Minden interjú előtt ilyen? - Néztem felhúzott szemöldökkel Liamre.
- Nem. Ennél sokkal dilisebb szokott lenni. Imád szerepelni. - Mosolyodott el Ő is. A kis bongyi pedig tovább pörgött. és minden utunkba kerülő járókelőnek integetett. Én is jóbb kedvre derültem egy kicsit, de amint Liam leparkolt a hatalmas épület előtt, a gyomrom ismét golflabda méretűre zsugorodott. Remegő lábakkal és liftező gyomorral pattantam ki a kocsiból. Liam odasétált mellém, és bátorítoan megszorította a kezem. Harry is kipattant, majd megérkeztek a többiek is, és besétáltunk az épületbe. Nem igazán vártak ránk sikítozó lányok, így gondolom a nagyközönség még nem tud az interjúról. Ennek örültem, hiszen így egy kicsit még nyugtom lesz, és nem kell még azon is aggódnom, hogy minden sarkon egy őrült rajongóba botlok, aki majd szépen leoszt, hogy hogy vehettem el tőel a kedvencét. Ez most kicsit olyanra sikeredett, mintha Liam a háziállatkám lenne,de a stressz, meg minde...Szóval na... Beérve a portás srác útbaigazított minket, és mi meg is indultunk a megadott irányba. Útközben egy csomó emberrel találkoztunk, akik mosolyogva intettek, vagy köszöntek nekünk. Amolyan tipikuls tv-s nyüzsi volt. Legalábbis én így képzeltem el egy ilyen helyet. Út közben hozzánkcsapódott egy Matt nevű pasi is, aki elvezetett minket a helyszínére és vázolta az intejú menetét is. Aztán odaértünk a szépen berendezet kis helyiségbe, ahol az egész zajlani fog, és megismerkedtünk a "házigazsánkkal" is. Még volt egy kis időnk, majd indult is a felvétel. Először csak a srácoknak kellett leülniük hozzá, én addíg egy kényelmes fotelben helyezkedhettem el a kamerék látószögén kívül. Adam beszélgetett velük a banda terveiről a nyárra, hogy most egy kicsit pihennek, aztán folytatódnak a koncertek meg minde. Kérdezgette Őket sablonos dolgokról, majd elérkezett a "várva várt" pillanat.
- És most hölgyeim és urain eljött az a pillanat, amit már mindannyian annyira vártak. A tegnapi nap folyamán napvilágra erült egy kép sokak kedvencéről, a felkapott fiúbanda a One Direction egyik tagjáról, Liam Paynről, amint a volt barátnőjével, és egy ismeretlen lánnyal a plázában...nos hát...Mit is csináltatok? - Néztt érdeklődve Liamre.
- Egy Úriember ilyenekről nem beszél. - Mosolyodott el hamiskásan. Mindenki nevetésben tört ki, még én is, majd Liam folytatta. - Na de komolya fordítva a szót, épp beszereztünk egy két dolgot.
- Értem. És esetleg megtudhatunk valamit a titokzatos lányról is? - Tette fel az ujabb kérdést.
- Persze. - Mosolyodott el Liam, majd rám nézve folytatta a választ. - Alexis Bailey Anderson a neve...
-Anderson? Mint a managerete? - Vágott a szavába meglepetten Adam.
- Igen. Ő a managerünk lánya.
- Oh. De elhoztuk ma Őt is nektek, hogy be tudjon mutatkozzni, szóval köszöntsük nagy szeretettel Liam Payn barátnőjét. -Mondta, én pedig nehézkesen, de felpattantam a fotelemből, és lassú léptekkel a többiek felé indultam.....



Ennyi tellett tőlem már, és evvel is megszenvedtem :$ De azért remélem tetszik majd, bár szerintem szar lett, és a kövit próbálom kicsit mozgalmasabbra írni :)