40

Úrrrrrrist'n. 40-ik réész :) El sem hiszem. Bár komikkal nem árasztottatok el eddíg, de azért ez még is nagy dolog, h eljutottam idáig. :) Nálam ez kész csoda tekintve, hogy az első bukkanónál általában feladom a dolgokat :$ De most nem teszem :) És ebben nagy szerepe van Timi-nek is :D Ő az, aki tartja bennem a lelket, mert neki legalább tetszik. A nézettségből látom, hogy olvasgatják a sztorim, de nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy azért nem komiznak mert szar :$ De sebaj. Azért én gőzerővel írogatok. xd :D Na de nem untatom a népet. Jó olvasást :)

Ui: És csak hogy tisztázzam. Azért kapta a rész az interjú címet, mert kicsit el lettek húzva a dolgok, és ebben már ténylegesen is arról lesz szó. :)


40.rész
-Interjú-

Mosolyt eröltettem az arcomra, és a kamerába integetve léptem be a látókörbe. Vontatottan lépkedtem oda Adamhez, majd az előzetesen megbeszélt "puszi-puszi" utánn leültem Liam mellé. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jó volt a kedvem, de muszáj volt megeröltetnem magam, szóval próbáltam fentartani a mosolyt. Elég nehezen, ment, de az, hogy Liam itt van mellettem egy kicsit segített.
- Nos hát akkor. Te lennél Alexis ugye? - Nézett rám mosolyogva Adam.
- Igen. Bár jobban szeretem, ha Baileynek hívnak. - Válaszoltam neki egy kicsit bátortalanul.
- Okés. Akkor Bailey. Mióta is vagy együtt a mi Liam-ünkel? - Kedves fazon, de a krédései batalálnak...
- Pár napja. - Válaszoltam, bár majdnem rávágtam, hogy nem vagyunk együtt. Végül sikerült legyőznőm az agyam, és visszatartottam a kitörni készülő mondatot. A szívem vadul dobogott, és úgy éreztem, máris rájöttek, hogy kamu az egész.
- És mióta ismeritek egymást? - Jött a következő kérdés.
- Pár napja. - Úgy látszik ma csak ezt az egy mondatocskát fogom ismételgetni. A gondolat kicsikart belőlem egy őszinte kis mosolyt.
- ÉS igaz, hogy a managerük lánya vagy? - Egyre jobban frusztrált a mosolya, és az is, hogy hazudnom kell. Bár eddíg a "Mióta vagytok együtt?" kérdésen kívül nem hazudtam.
- Igen. Tom Anderson az apám. - Válaszoltam, miközben próbáltam lenyugodni. Menni fog ez Bailey. Nem kell túlskerázni a dolgot. Sima ügy. Válaszolsz pár kérdésre, és mehetsz is haza.
- És mit szólt a  kapcsolatotokhoz?
- Majd az interjú után kiderül.- Nem volt jó ötlet ez a téma, hiszen eszembe jutottak a tegnapi szavai. A mosoly kezdett eltűnni az arcomról, és egyre rosszabbul éreztem magam.
-Ez azt jelenti, hogy még nem tudja? - Kérdezte döbbenten Adam. Istenem mekkora szerencse, hogy jól néz ki...Gondoltam magamban, hiszen valószínűleg tudja, hogyha lebeszélték ezt az egész interjút...
-De igen, tudja. Csak jelenleg nem tartózkodik London területén, és nem igazán tudtuk megbeszélni még ezt a dolgot. - Próbáltam mosolyogni, de egyre kevésbé ment.
- Értem. ÉS ti srácok? Mit szóltatok a dologhoz? - Nézett a fiúkra. Most örültem, hogy egy kicsit nem rám figyelnek, hiszen az állapotom nem akart javulni. Sőt...Csak rosszabbodott. A szyívem még mindíg kalimpált, és egy két kósza könycsepp is ki akart bújni a helyéről. Igen! Kifejezetten rosszul éreztem magam. Nem elég, hogy Liamet is ekkora bajba sodortam, még a végén le is butatom magunkat...
- Nincs semmi baj. - Hajolt közlebb hozzám Liam, majd miután a fülembe suttogta e pár szót, az arcomra nyomott egy puszit. Szivverésem mégjobban felgyorsult, de már nem az interjú váltotta ki ezt, hanem Liam közelsége. A kedvem is jobb lett egy kicsit, de még mindíg féltem, hogy elszólom magam.
- Ennyire nagy a Lamur? - Jutott el hozzám ismét Adam hangja. Ekkor vettem észre, hogy a puszi óta, csak egymást fürkésszük. Nem tehetek róla, de Liam szemei egyszerűen ilyen hatással vannak rám. Magukba szippantanak, és nem engednek el.
- Igen. - Válaszolt helyettünk Zayn. - De ha látnád, hogy otthon miket csinálnak....-Nevetett fel.
- Zayn Malik!-Csaptam vállba, hiszen Ő ült a másik oldalamon.- Nem is tudom ki tervezgeti máris az esküvőnket?! - Nevettem rá. Kezdtem feloldódni, és a kamerákat is ki tudtam már zárni. Úgy fogtam fel az egészet, mintha egy sima beszélgetés lenne. Bár a rajongók reakciójától azért még tartottam...
- Szóval már az esküvő is felmerült? - Lepődött meg Adam.
- Csak Zayn és Loui fejében. - Mosolyogtam Adamre. Ez a mosoly már majdhogynem őszinte volt.
- Értem. És nem féltek a rajongók reakciójától? - Tette fel a következő kérdést, amire Liam válaszolt.
- Nem igazán. Hiszem, hogy akik tényleg szeretnek minket, azok örülni fognak annak, hogy boldog vagyok.
- Szóval boldog vagy? - Jött a kövi kérdés.
- Igen. Teljes mértékig. - Mondta Liam, majd egy aprót szorítva kezemen fúrta tekintetét az enyémbe. Ha nem tudtam volna, hogy még mindíg szerei Daniellet, akkor azt mondtam volna, hogy komolyan is gondolja, hiszen olyan őszintének tűnt...De ugyebár tudtam...Tudtam, hogy ez az egész csak Danielle miatt van... Hogy Liam csak barátként tekint rém...ÉS azt is, hogy köztünk nem is lesz több ennél.
- És Baileyt sem flted tőlük?
-Nem.-Jelentette ki határozottan. - Bailey nem az a fajta lány, aki nyavajog, ha letörik a műkörme. Elég talpraesett lány, és biztos vagyok benne, hogy meg tudja védeni magát. - Mosolygott rám.
- Neked mi a véleményed erről? - Fordult felém Adam.
- Teljes mértékig egyetértek Liammel. MEg tudom védeni magam, bár nem szeretném, ha miattam lenne surlódás a banda és a rajongók között.
- Értem. ÉS mond. Mégis mivel érte el a mi kis dalospacsirtánk, hogy belé szeress. Bár ez nem igazán lehetett nehéz, hiszen az említettről lányok milliói álmodoznak.
-Az az igazság, hogy az elején nem voltunk jóban... -Kezdtem bele.
- Az nem kifejezés. - Mondták szinte egyszerre a srácok.
- Ezt hogy értitek? - Nézett rám meglepetten. Ennyire hihetetlen, hogy valaki nem kedveli a srácokat? Vagyis kedvelte?
- Tudod egyáltalán nem kedveltük egymást. Néhányszor elég durván össze is balhéztunk... - Válaszoltam.
- És akkor minek köszönhető ez a nagy változás? Hogy most épp arról tárgyalunk, hogy együtt vagytok? - Kérdezte hatalmas szemekkel. Na remek. A legújabb pletykát mi szolgáltatjuk, amin hetekig csámcsoghatnak az újságok...-.-'
- Történt valami ami miatt elégé a padlón voltam, és Liam ott volt velem.  Rájöttem, hogy nem is olyan, amilyennek hittem. Ott volt velem, és meghallgatott. Nem próbált megvígasztalni, vagy elterelni a gondolataim, csak egyszerűen nyugodtan végigülte míg én elmondom, hogy mi bánt. És pont erre volt szükségem akkor. Hogy kiadjam magamból. Azután egész jóban lettünk, és végül rájöttem, hogy többet érzek iránta, mint barátság. Ő olyan más, mint a többi srác...Az egész lényéből árad a kedvesség, és teljes mértékig megbízhatok benne, mert tudom, hogy nem tenne olyant, amivel megbánthatna. A többi meg magától jött - Mikor a mondandóm végére értem, már megint csak Liam szemeit fürkésztem. Csillogó szemei mosolygásra késztettek, és teljes mértékig megnyugtattak. És nemmellesleg az előbb elhangzottak nagy része igaz is.
- És te Liam? Mivel nyerte el a szíved ez a kishölgy? - Mutatott rám mosolyogva.
- Az egész lényével. Tudod tényleg igaz, hogy nem jöttünk ki egymással, és ez részemről azért volt, mert már az első pillanatban ebűvölt. -Kezdett bele Liam, én pedig ittam minden szavát, bár tudtam, hogy nem igaz. De olyen jó volt hallani... - És tudom, hogy nem azért van velem, mert az vagyok aki. Vagyis, hogy pontosan azért. Nem pedig azért, mert híres vagyok. - Fejezte be a mondatot, majd ismét kaptam egy puszit.
- Szóval tényleg nagy a szerelem. Sajnálom lányok, de úgy tűnik, hogy Liam Payn szíve foglalt. - Vágott fancsali képet Adam. Igen...Igaz, hogy Liam szíve foglalt...Csak, hogy nem én foglaltam el...Gondoltam amgamban szomorúan... Adam még kérdezgetett egy két dolgot, tőlem és a srácoktól, majd elkszönt a nézőktől, és végeztünk is.
- köszönöm, hogy eljöttetek srácok. - Mosolygott ránk Adam.
- Mi köszönjük, hogy itt lehettünk. - Válaszolta Liam. Adam még súgott valamit a fülébe, majd mi elköszöntünk, és kifelé vettük az utat. Liam végig fogta a kezem, és úgy lépkedtünk végig a hosszú folyosón.
- Elmondod, hogy mit súgott neked Adam? - Néztem rá kíváncsian.
- A-a. Az titok. - Mosolygott rám vidáman.
- Tényleg nem mondod el? - Görbült lefelé a szám.
- Na jó elmondom. - Forgatta meg a szemeit. - De csak akkor, ha végre mosolyogsz. - Mondta, majd kezemre rászorítva egy kicsit késztetett megállásra. Mivel a többiek nem vették észre, hogy lefékeztünk, Ők mentek tovább, így Liammel kettesben maradtunk a folyosón. -Csak azt mondta, hogy jól választottam. - Hajolt közelebb hozzám, majd homlokát az enyémnek döntötte. A szívverésem ismét felgyorsult, és még levegőt is elfelejtettem venni. Illata és közelsége egyszerűen megbabonázott, és moccanni sem tudtam. Egyszerűen csak álltam ott, és vártam, hogy mi lesz a következő lépése. De Ő sem tett semmi mást. Csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel. Lehellete csiklandozta ajkaimat, és úgy éreztem, hogy ha most nem csókol meg, akkor én vetem rá magam. De szerencsére megtette. Ajkait lágyan enyémekre tapasztotta. Percekig csak apró puszikat hintett ajkaimra, majd mikor kicsit elnyilt a szám, nyelve előre furakodott, és vad táncba kezdett az enyémmel. Kezeit derekam köré fonva húzott közelebb magához, én pedig nyaka köré vezettem enyémeket. Egy pillanatra elhittem azt, hogy talán van némi esély rá, hogy tényleg legyen köztünk valami... De aztán eszembe jutott, hogy miért is kezdtünk bele ebbe az egészbe...Hogy mi is az oka annak, hogy ezt csináljuk. Ez egy kicsit elszomorított, de jelenleg nem tudtam másra gondolni, mint az ajkaimat kényeztető ajkaira.
- Mit csináltok má....ár - Fordult be a sarkon Louis. - Öhm...Bocsi...Nem akartam megzavarni semmit. - Mosolyodott el, majd egy hátra arcor vágve elsietett.
-Ez...ez...érdekes volt... - Szólaltam meg elhajolva Liamtől, majd mind a ketten elnevettük magunkat.
- Na gyere. Menjünk. - fogta meg ismét a kezem, majd újra nekiindultunk. Már madnem a bejárat előtt áldogáló többieknél jártunk, mikor közelebb húzott magához. - Maradj végig mellettem, és nehogy elengedd a kezem. - Mosolygott rám bátorítóan.
-Miért? - Néztem rá értetlenül, hiszen nem tudtam miért kell ezt tennem.
- Majd meglátod. - Mondta. Csatlakoztunk a srácokhoz, majd együt léptünk ki a bejárati ajtón. Kiérve meg is láttam, hogy mire gondolt.......



Sajnálom csak ennyi tellett mára tőlem :$ Nekem nem tetszik, de lesz ez még jobb is. Lassan de biztosan beindulnak kicsit a dolgok :) ;)