45.rész.

És tádám...Bailey szemszög!!!!! :D


45.rész
~Bonyodalmak a bulin, avagy, egy latin szappanoperába csöppentem?...'


Miután Timi kiment megbeszéltem anyuval, hogy ezt most egy kicsit hagyja még rám, és belátta, hogy tényleg nem lenne jó, ha letámadnánk, de látni akarta. Ennyi még talán belefér. Aztán anya kiment, mert apa hívta. Ketten maradtunk Liammel, aki csak nyugodtan ült mellettem, és a kezemet szorongadta.
- Milyen meglepiről beszélt Timi? - Néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Tudod édes, a meglepetés attól meglepetés, hogy nem tudod előre, hogy mi is az. - Mosolygott rám féloldalasan.
- Ajj, de ez nem ér. Én tudni akarom. - Durciztam be.
- Hamarosan meg is fogod tudni. - Nyomott egy puszit az arcomra. Ajkainak helyén bizseregni kezdett a bőröm, majd ez az érzés végigsöpört az egész testemen. -Na de most gyere. Szedjük össze a cuccaid. -Kulcsolta össze ujjainkat, majd felsegített. Összeszedtük a bentlévő ruháimat, a tisztálkodószereket, amiket behoztak nekem, és persze a temérdek kaját, amit a korház büféjében szereztek be. Mégis mire gondoltak, mikor ezt mind megvették? Hogy egy évig leszek itt? De sebaj. Azért aranyos volt tőlük, hogy gondoltak rám. Mikor már mindent elpakoltunk visszaültünk az ágyra, és vártuk, hogy az orvos végezzen a zárójelentéssel.
- Anyukád kedves nő. - Húzott az ölébe Liam, majd kezeit a derekam köré fonta.
-Tudom. Ő az egyetlen, aki az esetek többségében megért, és támogat. Rá bármikor számíthatok, és mindent megbeszélünk. - Mondtam, majd fejemet a vállára hajtottam.
- Jó napot. - Nyitott be a fiatal orvos.
- Jó napot. - Köszöntünk vissza neki Liammel.
- Ahogy látom már kutya baja. - Kacsintott ránk, amitől én persze totál elpirultam.
- Igen. Már jól vagyok. És már szeretnék hazamenni.- Hajtottam le a fejem.
- Ezt örömmel hallom.És ha megígéri, hogy többet nem felejti el bevenni a gyógyszerét, akkor azonnal távozhat is. - Mosolygott rám, majd a kezembe adta a zárójelentést, és egy receptet. - Konzultáltam az orvosával, és felírtam önnek a megfelelő gyógyszert.
- Köszönöm Doktor úr. - Mosolyogtam rá hálásan, majd elköszöntünk egymástól.
- Mondhatnám, hogy a viszont látásra, de ilyen nem szoktunk kívánni a betegeinknek. - Mondta még az orvos, majd távozott a szobából. Mi is indulhattunk végre. Liam összeszedte a táskáim, majd összekulcsolta ujjainkat, és így lépkedtünk végig a korház folyosóin. Bepattantunk a kocsiba, majd haza hajtottunk. Mikor kiszálltunk Liam ravaszul somolyogva ment oda a csomagtartóhoz, de a cuccaim helyett csak egy selyemsálat vett elő.
- Hmmm. Mr. Payne mégis mire készül? - kérdeztem, majd kacsintottam egyet.
- Még nem tudom pontosan, hogy mi is lesz a végkifejlet. Jelenleg két variáció van a fejemben. Az egyik szerint most szépen bekötöm a szemed, és felmegyünk a szobánkba...-Direkt nem folytatta. Ebben biztos voltam. - A másik pedig nem publikus. - Mire a mondat végére ért, már előttem állt. Olyan közel, hogy éreztem meleg lehelletét, ahogy az arcomat csiklandozza.
- Nem is tudom, hogy melyik tűnik jobbnak így hirtelen. De mivel nem szeretem, ha bekötik a szeme, és a másik lehetőséget nem kötötted az orromra, mi lenne, ha csak simán bemennénk? - Kérdeztem, miközben tekintetem végigkövette ajka ívét.
- Nem, nem. Az nem lehetséges. - Tiltakozott egyből.
- És mégis miért? - Kérdeztem kíváncsian, hiszen kezdtem elveszíteni a fonalat.
- Mert csak. Kérlek. - Mondta, majd szemeit kérlelően az enyémekbe fúrta. Sóhajtottam egyet.
- Jól van. - Fordultam meg megadóan, hogy szemeimet eltakarhassa a selyemsálla. - De figyelmeztetlek, ha valamiben is elesek, akkor futnod kell. - Mosolyodtam el gonoszan.
- Csak bízz bennem. -Suttogta fülembe,de olyan közelről, hogy a hideg is kirázott. Tudtam, hogy ez nem jó, de nem tudtam mit tenni ellene. Biztos voltam benne, hogy Danielle már tervezget, hogy hogy szerezze vissza tőlem. És azt is tudtam, hogy ha ez megtörténik, akkor nem lesz nehéz dolga, hiszen Liam szereti Őt. Nem értem, hogy miért, hiszen az a csaj egy kétszínű, páváskodó dög, de szereti. Ez máris kicsit lehangolt. Minek kellet nekem beleszeretni? Hogy lehetek ennyire ostoba?
- Bizok benned. - Suttogtam szomorún, majd Liam összekulszolta az ujjainakt, és elkezdett a ház felé vezetni. Vagyis szerintem a ház felé, mivel ugye semmit sem láttam.
- Vigyázz itt a lépcső. - Mondta Liam én pedig óvatosan fellépkedtem rajta. A házból enyhe zaj szűrődőtt ki, de amint Liamnek sikerült kinyitnia az ajtót minden elcsendesedett. Tovább veetett az emelet felé, de valaki csatlakozott hozzánk. Hogy ezt honnan tudtam? A jellegzetes magassarkú kopogás árulta el az illetőt. De vajon ki lehet az? Esküszöm, ha most Daniellet hívta át, akkor én idegbajt kapok. Aztán felértünk az emeletre, és a szobámba mentünk. Vagyis Liam szobájába. Azt hiszem...xd Amikor a kendő lekerült a szememről megbizonyosodhattam róla, hogy tényleg Liam szobájában vagyunk, és hogy a harmadik illető nem Danielle. Hanem Timi. Elég szépen ki votl csípve, és fogalmam sem volt, hogy miért is.
- Ejha. Hát te hova készülsz ilyen csinin? - Néztem rá elismerően. Ő csak elmosolyodott, majd az ágy felé mutatott.
- Nem csak én készülök el itthonról...hanem Te is. - Mikor abba az irányba néztem amerre mutatott egy gyönyörű fekete ruhát pillantottam meg.  Fekete alapon virágos volt, és volt mellette még egy fekete öv, és egy fekete magassarkú is. Én csak kábultan figyeltem a ruhát, és próbáltam rájönni, hogy mire is készülnek.
- Mégis mire készülök? - Vettem le tekintetem a ruháról, hogy Timire, hol pedig Liamre nézhessek.
- Az meglepetés. - Kacsintott rám Timi. - Nah de most, Liam kimennél? Baileynek még fel kell öltöznie, és a hajával is kezdenem kell valamit.
- Nem maradhatnék? - Húzódótt kéjes mosolyra Liam szája.
- Nem! - Jelentette ki Timi, majd az ajtó felé tolta Liamet. Már majdnem sikerült kitoloncolnia, mikor Liam átbújt a karjai alatt, és visszasietve hozzám nyomott egy lágy csókot a számra.
- Aztán siessetek ám! - Jegyezte még meg, majd kislisszolt.
- Na jó. Ha már kellőképpen kiromantikáztátok magatokat, akkor belebújhatnál végre a ruhádba. - Fonta össze a karjait Timi.
- Igen is kapitány. - Szalutáltam, majd elkezdtem levenni a pólóm. Nem voltam szégyenlős, és Timi előtt nem is lett volna okom szemérmeskedni. Lekaptam a nacimat is, majd belebújtam a fekete csodába.
- Tetszik? - Tolt a tükör elé Timi, hogy megcsodálhassam magam. Mindíg is inkább fiús lánynak lehetett nevezni, hiszen jobban szerettem a kényelmes és sportos ruhákat, de ez a ruha valami eszméletlen volt.
- Igen. - Mondtam mosolyogva, majd Timi nem hagyott több időt, hogy gyönyörködhessek. Ehelyett inkább a mosdóba kormányzott, és leültetett a kád szélére.
- Most pedig kezelésbe vesszük a rakoncátlan tincseidet. - Mosolyodott el hamiskásan, majd kezébe véve a fésűt és a hajvasalót indult meg felém. Én egész nyugodtan tűrtem a kínzását, de negyed óra után már egy kicsit fészkelődtem, hiszen mindenem zsibbadt a "sok" üléstől. Ennek az lett a következménye, hogy Timi párszor megégette a fülem a hajvasalóval. - MAradj már nyugton. - Korholt le, mikor már vagy ezredjére ért hozzá a flem a hajvasalóhoz, és már inkább kezdett hasonlítani egy pipacsra, mint a fülemre.
- Jólvan na. De mikor leszel már kész? - Kezdtem el nyavajogni. Nem szokásom, de ma valahogy nem voltam teljesen önmagam.
- Már nem kell sokat kibírnod, csak egy kicsit még maradj veszteg. - Mondta, majd elvégezte az utolsó simításokat is a hajamon. Szög egyenesre vasalta és jobb oldalt egy tincset hátra csatolt. Ez után követezett a sminkem. Nem vitte túlzásba, hiszen Ő is azt a nézetet vallütta mint én, hogy a "Kevesebb néha több". Szóval csak egy kis alapozó, szemcera, szempillaspirál és egy kis szemhéjpúder Majd egy laza szájfény, és készen is voltam. Timi megint a tükör elé vezetett és én ámulva néztem a lányt benne, aki egyáltalán nem hasonlított rám.
- Hogy tetszik? - Kérdezte vigyorogva.
-Ez...ez...hihetetlen...Köszönöm. -Ugrottam a nyakába vidáman. - De most mesélj csak egy kicsit. Mi is van veled és Harryvel?
- Mi lenne? - Rándította meg nemtörődöm modjára a vállát. De az arcán megjelenő őszinte mosoly lebuktatta.
-Te valamit titkolsz. - Böktem felé mutatóujjammal.
- Én? Ugyan...pfff.- Kezdett el magyarázni pirulva.
- Na mond már el. - mentem oda hozzá, majd kezemet átvetve vállán húztam le az ágyra.
- Lefeküdtünk. - Nyögte ki hezitálva.
- Hogy mi? - Néztem rá meglepetten. Az igazság az, hogy bár most le kéne csesznem, hogy ez még kicsit korai volt, meg minden, de én örültem nekik. Ez azt jelentette, hogy végre túltette magát azon a férgen.
- Ne akadj ki kérlek. Nem tudtam mit tenni. Egyszerűen annyira...
- Na jó részleteket nem kére.
- Most haragszol rám? - Hajtotta le a fejét.
- Dehogy haragszom Te lüke! Örülök nektek. - Öleltem át jó szorosan.
- Tényleg nem haragszol? - Nézett rám bizonytalanul.
. Nem. De mikor, és hol?
- Mikor nálunk aludt... - Mondta pirulva.
- És milyen volt? - Kezdtem el húzogatni a szemöldököm.
- Az előbb nem azt mondtad, hogy részletekre nem vagy kíváncsi? - Húzta fel a szemöldökét.
- Az az előbb volt. Nos? - Néztem rá mosolyogva.
- Egyszerűen eszméletlen. Harry olyan gyengéd és figyelmes volt. - Kezdett el mesélni csillogó szemekkel.Már biztos voltam benne, hogy Zack a múlté. Timi újra a régi. Percekig csak csendben gondolkoztunk, majd hírtelen az ajtó felé néztem.
- Nem kell hallgatóznod. Nyugodtan bejöhetsz. - Mosolyodtam el. Timi csak értetlenül nézett, de amikor az ajtó résnyire nyílt és Harry feje jelent meg a nyílásban kicsit megrémült.
- Te mióta vagy itt? - Kérdezte pipacs pirosan.
- ÖHm...-Vakargatta meg zavartan a tarkóját. - Nem olyan régen. Percekig csend volt, amit végül Timi tört meg.
- Na jó mostmár indulnunk kéne. - Mondta, majd felpattant.
- De árulátok már el, hogy mégis hová. - Néztem rájuk kérlelőn.
- Majd mindjárt megtudod. - Kacsintott rám Harry, majd elindultunk a nappali felé. Leérve az összes srác kigúvad szemekkel bámult minket. Liam mosolyogva lépett oda hozzám, majd egy hosszú puszi után a fülembe suttogta, hogy : "Gyönyörű vagy" Én csak pirulva kulcsoltam össze ujjainkat, már csak megszokásból is.
- Mehetünk? - Kérdezte Niall izgatottan.
- Na ná. -Hangzott az egybehangzó válasz, majd elindultunk a kocsik felé. MEgint két autóval mentünk. Én, Liam, Harry és Timi Liam kocsijával, és Zayn Niallel és Louval Lou kocsijával. Útközben próbáltam kiszedni a többiekből, hogy hová is megyünk, de nem árulták el. Negyed óra után feladtam az egészet. Aztán újabb öt perc múlva megálltunk valahol. Mielött kiszálltunk volna Liam kezében ismét feltűnt az a bizonyos selyemsál.
-Na ne! Még egyszer nem kötötd be a szeme avval az izével. - Kezdtem el tiltakozni.
- Kérlek. - Próbálta bevetni azt a taktikát, amit a háznál is.
- Nem! Ez csak egyszer jött be. - Mondtam, majd összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt.
-Kérlek. - Mondta újra , majd közelebb hajolt hozzám, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Először lágyan és finoman csókolt, majd egyre szenvedélyesebbé vált.
- Menjetek szobára. - Kacagott fel Harry.
- Te csak kussolj gyapjaska. - Boxoltam vállba, amint elszakadtam Laim ajkaitól.
- Gyapjaska? - Nézet rám kerek szemekkel.
- Ühüm. - Kezdtem el önelégülten mosolyogni.
- Na jól van gyerekek nyugi. Inkább menjünk. - Mosolyodott el Timi. Liam ismét a szemem elé emelte a kendőt, én én mostmár hagytam, hogy bekösse vele. Amint evvel is megvoltunk kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk előre. Liam végig a kezemet fogta, és próbál terelgetni, hogy ne essek hasra semmiben. Nagy nehezen sikerült elérnie, hogy ne csússzak össze, majd bementünk valahová. Fogalmam sincs, hogy hol jártunk. Csak a srácok csicseregtek mellettem aztán Liam hirtelen lefékezet, de én mentem volna tovább, így kicsit hátratántorodtam mikor visszahúzott magához.
- Felkészültél? - Súgta a fülembe. Én csak egy aprót bólintva adtam tudtára, hogy igen. Majd lekerült a sál a szememről ,és én nagyokat pislogva néztem körül. Nem sok mindent láttam, hiszen a helységben félhomály uralkodott, majd hírtelen felkapcsolódott pár villany, és mindenhonnan emberek ugrottak elő, egy "MEGLEPETÉS" felkiáltással. Én úgy meglepődtem, hogy még a szám is tátva maradt.
-Ezt csukd be! - Ugrott a nyakamba Cort, majd Őt Will követte, és így tovább mindenki. Na jó az emberek felét nem ismertem, a másik fele pedig csupa híresség volt, de nem baj. Annyira meghatódtam, hogy a könnyeeim utat törtek maguknak.
- Hééé. Ne sírj. Nem tetszik? - Ölelte át a derekam Liam ,majd a hátamat kezdte símogatni.
-De igen...Nagyon...-Válaszoltam neki szipogva.
- Akkor mi a baj? - Hajolt közelebb hozzám.
- Annyira imádlak titeket. -Ugrottam a szó szoros értelméban a nyakába, és jó szorosan magamhoz öleltem.Azt akartam, hog érezze, hog szeretem. Bátorságom nem volt hozzá, hog bevalljam neki, mert ha lepattint, azt tuti, hogy nem élném túl. Soha senki iránt nem éreztem még így, mint iránta.
- Jólvan, lólvan. Elhiszem, csak ne nomd ki belőlem a szusszt. - Nevetett fel Liam. Az eddíg visszafoltott lélegzettel figelő emberek egszerre kezdtek el húúúúzni és tapsolni, majd megszólalt a zene, és kezdődhetett a buli. Mi a srácokkal a pulthoz mentünk és szemügre vettük az italokat.
-Eg Tequila Sunrise-t. - Mosologtam a pult mögött álló fiatal srácra.
-Nem lesz az eg kicsit erős? - Nézett rám Liam.
- A-a. - Ráztam meg a fejem, majd belekortyoltam a koktélomba.
- Ihatsz te egáltalán? - Csatlakozott hozzánk Zayn.
- Miért ne ihatnék? - Néztem rá meglepetten, aztán leesett, hogy mire gondol. - Áááá. Persze. -Mosolyogtam rá. - Ti mit (Már megint...xd Olvassátok össze az előbbi két szót...xd) isztok? - Néztem rájuk. Ők csak tanácstalanul nézték a színesebbnél színesebb koktélokat, és a töményebb italokat. Kifújtam a levegőt, majd a srácok felé fordultam. - Kérhetek nektek? - Igen...Eléggé jártas voltam a koktélok világában, hiszen tavaj egy strandon mixerkedtem. A többiek csak kételkedve néztek rám, kivéve Cort és Will, hiszen Ők tudak a nári munkámról. Heves bólogatásuk láttán a többiek is belementek, hog én vlasszak nekik.
- Jó. Akkor Cort gondolom Te maradsz az Zöld álom-nál, Will Te pedig az Inside-nál. Lou neked kérünk egy Carrot Wizz-t (tudom, hogy az alkoholmentes, de nálam most az is lesz benne :P ) Zayn Te kapsz eg Jalapenorita-t, Timi Te egy Love Margaritát, Harold Te egy Whit Russiant, Lili (néztem a nemrég csatlakozó lányra) neked kérünk egy Grasshoppert, Niall Te pedig egy Green Daiquirit kapsz. És Te egy Roy Rogerst. - Mutattam végül Liamre.
- Én nem iszok alkohotl. - Mosolodott el Liam.
- Tudom. - Bújtam hozzá közelebb. - Azért választottam alkoholmenteset.-Liam először meglepődött, de aztán derekam köré fonva karjait húzott közelebb magához, majd adott egy puszit.Miután megkaptuk az italokat elindultunk keresni egy szabad boxot, ahová leülhetünk. A fiúkhoz sorra jöttek oda híresebbnél híresebb emberek köszönni, és közölni, hogy eszméletlen a buli, majd sorra gratuláltak Liamnek, hogy milyen szép lányt talált magának. Én eközben csak erőteljesen pirultam. Óráknak tűnő percek múlva végre eljutottunk egy üres boxhoz, ahová szépen le is ültünk.Időközben befutott Eleanor, Daniell söt még Penny is. A srácok mosolyogva kortyoltak bele az italukba, majd szinte az egekig magasztaltak, hogy milyen jól választottam. Könnyed csevejbe kezdtünk. Beszélgettünk minden féléről, a srácok életétől elkezdve a tegnapi időjárásig. A második kör koktél után áttértünk a töményebb italokra, aminek meg is lett a hatása. Az negyedik kör pia után, már elég szépen becsiccsentettünk. Söt...Az nem kifejezés. Én már ott tartottam, hogy gátlástalanul smároltam le Liamet, aki látszólag nem tiltakozott a magánakcióm ellen. A srácok közben elmentek táncolni, mi pedig el nem váltunk volna egymás ajkaitól.
- Hát ez...Hűűű. - Nyögtem ki, amint levegő után kapkodva eltávolodtam egy kicsit Liamtől.
- Tudom. -Mosolyogott el féloldalasan, majd fejét a vállamra hajtottam. Szerintem Ő volt az egyedüli józan ember az egész Club-ban.
- Liam. - Toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
-Hm? -Furta tekinteté az enyémbe kíváncsian.
- Valamit el kell mondanom. - Miket beszélek Én? Semmit nem kell elmondanom neki. Legalábbis azt biztos, hogy nem, amit éppen el akarok. De az elfogyasztott alkoholmennyiség már a fejembe szállt annyira, hogy ne tudjam türtőztetni magam. - Én...-Kezdtem bele, majd elakadtam. Hiába az alkohol, sehogy sem tudtam megfogalmazni a mondanivalóm.
-Teee? - Nyomott egy puszit a kulcs csontomra. Hát köszönm! Evvel aztán igazán nem segítesz abban, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Én...Sze..huk. - Csuklottam egyet.
- Te totálisan részeg vagy. -Nevetett fel vidáman.
-Valószínűleg, de most nem az állapotomról akartam veled beszélni, hanem a hukk. - Újabb csuklás.
- Igeen? -Tekintete egyre kíváncsibb lett.
- Mit is akartam én mondani? - Próbáltam törni az agyam, de teljesen kiment belőle. Hát igen. Az alkohol nincs éppen a legjobb hatással rám. - Nem tudom...Inkább hozok még egy italt. - Pattantam fel.
- Szerintem már épp elég lesz. - Fogta meg a karom.
-Szerintem meg nem. -Mosolyogtam rá, majd kihúzva a karom az kezéből kezdtem el a pult felé sietni, még mielőtt ismét megállíthatna. Tudtam, hogy valószínűleg utánam fog jönni, ezért siettem. Szükségem volt még egy pohárra, hogy eszembe jusson, hogy mit is akartam neki mondani. Odasétáltam a pulthoz és kértem a sráctól egy vodka tonic-ot. Belekortyoltam az italomba, és voila. Pár percen belül eszembe jutott, hogy mit akartam mondani Liamnek. Botladozva, de egy letörölhetetlen mosolyal az arcomon indultam vissza hozzá. Hozzá, akinek el kell mondanom valamit. Már nem érdekel ,hogy pofára eshetek. Azt akarom, hogy tudja!
- Csak óvatosan cica. - Kapta el valaki a karom, mikor épp készültem hasraesni a saját lábamban. Már éppen meg akartam neki köszönni, mikor megláttam, hogy ki is Ő.
- Zack? Te meg mi a faszt keresel itt? - Kérdeztem cseppet sem kedves hangnemben.
- Ennyire ne örülj nekem kislány. - Mosolyodott el "csábosan"
- Rám evvel nem hatsz. - Mutattam az arcára.
- Biztos vagy Te ebben? - Hajolt közelebb hozzám.
- Száz százalékig. - Szűrtem a fogaim között. Mi az istent keres itt ez a fasz?Remélem Timivel nem találkozott még? Ha nem, akkor el kell tűntetnem, mielőtt összefutnának. Igen. Tapsot nekem. Ennyi alkohollal a szervezetemben is képes voltam gondolkozni. De erre nem volt több időm, hiszen az a féreg lesmárolt.


Külső szemszög.

Liam a fejét kapkodva kereste a lányt. Sehol nem látta, pedig már a fél club-ot bejárta. A pultos srác nem igazán szolgáltatott használható infóval, és Liam egyre jobban aggódott a lányért, hiszen elég keményen sikerült berúgnia. Igen! Aggódott érte. Jobban, mint eddíg bárkiért. Pedig nem igazán történhet vele semmi. A Club-ban nem. Hiszen mindenki tudja, hogy ki Ő, és reméhetőleg neki is van annyi esze, hogy nem csinál butaságot. Futott át az agyán, de nem nyugodott meg tőle. Egyre elkeseredettebben pásztázta a tömeget. Már nem titkolhatta maga előtt, hogy sokat jelent neki a lány, és nem is akarta. És remélte, hogy a lány is így érez. Éppen ezért is akarta ma elmondani neki, hogy már nem érdekli Danielle. Már mást szeret, aki nem más mint Ő. Alexis Bailey Anderson, aki néha kicsit flegma, néha elég bohókás, és néha a legkedvesebb ember a világon. Aki szép, és okos, és nem fél kimondani a véleményét. Igen! Teljesen beleszeretett a lányba. De aztán a következő pillanatban olyant látott, amit nem kellett volna. Megtalálta Baileyt. Evvel nem is lett volna gond, ha nem éppen Zack állt volna előtte..jó szorosan...Aztán a következő pillanatban ajkait a lány ajkaira tapasztotta, aki nem tett ellene semmit. Ez éppen elég volt neki ahhoz, hogy mérgesen hátat fordítson, és a pult felé trappoljon. Nem érdekelte, hogy nem tesz neki jót az alkohol, innia kellett! Muszáj volt! Nem értette, hogy mi is történt az előbb. Nem így ismerte meg a lányt. Tényleg képes volt smárolni Timi exével, akit elvileg rühell? Kért a pultos sráctól egy Whiskeyt-persze tisztán- és magába döntötte. Ez neki túl magas volt. Hogy ismerhette ennyire félre a lányt? Azt a lányt, akit szeretett? Kért egy újabb italt, és azt is lehúzta, majd enyhén botladozva megindult vissza a boxuk felé.


Bailey szemszög.

Annyira meglepett a tette, hogy lesokkoltam. Csak álltam ott, és nem tettem semmit. Aztán észbe kaptam, és ellöktem magamtól.
- Most meg mi a baj cicám? Talán nem élvezted? - Húzogatta meg a szemöldökét.
- Ha éppenséggel tudni akarod, akkor ne! És ha még egyszer megpróbálod, akkor azt hiszem, hogy elveszíted a golyóidat! - Förmedtem rá, de Ő csak nem adte fel. Kezeit a derekam köré fonta, majd megpróbál közelebb húzni magához. Én egy jól irányzott rúgással leszereltem. Gondolhatjátok, hogy milyét találtam el...xd
- Minden rendben Béé? - Jött oda hozzánk Niall.
- Persze. Zack éppen távozni készült ugye? - Néztem undorodva a földn fetrengő srácra, aki csak a lába között lengedező "férfiasságát" szorongatva pattant fel.
- Ezt még megbánod. - Szűrte a fogai között, majd a kijárat felé indult.
- Jól vagy? - Nézett rám érdeklődve Szöszke.
- Persz. - Válaszoltam neki.
- Mi történt? - Kérdezte, én pedig elmeséltem neki mindnet. Niall csak hatalmasra tágult szemekkel hallgatta végig mondandóm. Ő nem volt annyira taccson mint én, ez látszott rajta.
- Értem. Hogy ez mekkora egy féreg!- Akadt ki Ő is.
- Tudom. De most ha nem gond, akkor én elmennék a mosdóba. - Mondtam Niallnek, majd kezeit lefejtve magamról indultam meg a mellékhelyiség felé. Ez a vadbarom kirakatbábú teljesen felbaszta az agyam! Hogy lehet valaki ekkora patkány? Magamban puffogva kerülgettem a táncoló embereket. A mosdók egy elkülönített, és csendesebb helyen voltak. Már majdnem odaértem, mikor hangfoszlányok ütötték meg a fülem.


Külső szemszög.

Liam a boxok felé tartva mégis meggondolta magát, és uticélt változtatott. A mosdók felé vette az irányt. Lelkileg teljesen a padlón volt, hiszen a lány, akit szeret- ebben már biztos volt.Teljes szívéből szerette Baileyt.- másvalakivel smárolt. Méghozzá egy olyan illetővel, akit elvileg ki nem állhat. Nem állt össze a fejében a kép. Tudta, hogy a lány be van rúgva, de akkor sem nézte volna ki belőle ezt.

 Eközben Lili és Niall is eléggé összemelegedtek. A lánynak is megártott az alkohol, pedig Ő csak gyengébb italokat fogyasztott. Niall elmesélte Lilinek a Zack es dolgot. Hogy ne mesélte volna el, hiszen mióta újra egymásra találtak ismét a legjobb barátok lettek. Niall többet szeretett volna a lánytól, de félt, hogy ha bevallja az érzéseit, avval csak elüldözi maga mellől. Ha tudta volna, hogy Lili is hasonlóképpen gondolkodik...De nem tudta. Viszont az elfogyasztott alkohol miatt mind a ketten oldottabb hangulatba kerültek. Mióta megérkeztek szinte csak egymásra figyeltek. Most is a táncparkett közepén álltak, és lágyan ringatózva táncoltak a ritmusra. Épp egy lassú szám ment, ami megteremtette a kellően romantikus hangulatot. Végül Lili volt az, aki megunta ezt a színjátékot, és egy picit hátrébb lépett Nialtől, hogy ajkait az övéire tapaszthassa.Niall először meglepődött, majd mikor tudatosult benne, hogy mit is csinálnak a karjait a lány dereka köré fonva húzta közelebb. Milyen meglepő, hogy a félénk és visszahúzódó lány mennyire megváltozik egy kis alkoholtól. De hát az alkohol már csak ilyen...
- Niall én...- Nézett riadtan a srácra a lány, mikor elhajoltak egymástól.
- Cssss. -Tette az ujját a lány szájára. - Ne mondj semmit...Most ne...- Suttogta a srác, majd a változatosság kedvéért most Ő csókolta meg a lányt. Miután ismét elváltak ajkaik, egy szó nélkül bújtak közelebb egymáshoz, és folytatták a táncot.

Louis és Eleanor is végigtáncolták az estét. Mióta ismét béke van közöttük, azóta a kapcsolatuk csak még szorosabb lett. Louis mindent elmond a lánynak, és az sem von le elhamarkodott következtetéseket. Szorosan egymáshoz simulva ringatták a csípőjüket. Nem beszéltek, hiszen nem volt szükségük szavakra ahhoz, hogy tudják, hogy mit érez, mire gondol a másik. Hihetetlen, hogy milyen erős kötelék alakult ki kettejük között. És ezt csak is Baileynek köszönhették. Egy ideje már voltak konfliktusaik, amiket aztán sikerült megbeszélniük  Baileynek köszönhetően. Hiszen Ő beszélte rá Eli-t, hogy beszéljen Louis-al. A zene pörgősebbre váltott és Ők is autómatikusan távolodtak el egymástol, hogy átvegyék az új szám ritmusát.

Cortney és Will is egymás ajkain csüngtek egész este, evvel beigazolva Bailey elméletét, miszerint össz fognak jönni. Ezt még nem tálalták Bailenek, hiszen féltek a reakciójától, de már nem is kellett neki semmit mondaniuk, hiszen a lány az este folyamán sokszor látta, amint egymás ajkait tépik. Persze ezt Ők még nem tudták, ezért próbáltak olyankor "romantikázni" mikor Bailey nem volt a közelben. Hát ez nem jött össze, hiszen lépten nyomon egymást falták. De Bailey csak örült nekik.

Dan pedig...Nos hát Ő épp Penyvel táncolt. Megtalálták a közös hangnemet, és a zenére mozogva élvezték egymás társaságát. Tulajdon képpen nem is különböztek Ők annyira. Peny kiskorában vesztette el a szüleit, és onnatól az apukája testvéréék nevelték. Szóval mind a ketten szülők nálkül maradtak.  A szám végeztével úgy döntöttek, hogy mennek és isznak valamit. Dan Peny derekára helyezve a kezét kormányozta a lányt a pult felé. Peny egy kicsit belepirult a dologba, de nem volt Ő olyan lány, akit könnyen zavarba lehet hozni, szóval arca hamar visszanyerte az eredeti színét. Leültek a pult mellet elhelyezett bárszékek egyikére és italukat várva beszélgettek az élet nagy dolgairól, ami nem nagyon akaródzott sikerülni nekik, tekintve, hogy már Ők is becsiccsentettek egy kicsit. Végül úgy döntöttek, hogy hagyják a komoly témákat, és csak felszabadultan beszélgetnek. Dan nem egy, béna viccet sütött el, amin -bár meglepő- de Pany öszintén nevetett. Igaz ez betudható az alkoholnak is...

Harry és Timi is egymába gabalyodva élvezték az estét. A club egyik eldugottabb helyén csókolóztak. Mikor már mindketten levegő után kapkodtak a folyamatos csókcsatáktól úgy döntöttek, hogy visszamennek táncolni. A zene jó volt, és Ők egyre jobban belemelegedtek a táncba. Fél órával később szinte kifulladva indultak el. Harry a pulthoz valami innivalóért, Timi pedig a boxok felé.

Egyedül Zayn volt az, aki úgymond csaj nélkül maradt. De Ő is hamar feltalálta magát, hiszen valljuk be...Elég jóképű volt ahhoz, hogy találjon magának valakit. És ezt ki is használta. Na nem volt Ő olyan nőfaló típus, mint azt most hiszitek. Csak egyszerűen sose volt szerencséje a lányok terén és mindíg olyanokkal kezdett, akik gátlástalanul kihasnálták. Éppen ezért határozta el, hogy többé nem engedi meg magának azt a luxust, hogy belezúg egyikbe is. Így csak élvezte a társaságukat, aztán elköszönt tőlük.Tudta jól, hogy nem jó ez így, de az évek során már túlságosan is hozzászokott ehhez viselkedéhez. Épp a pultnál iszogatta a sokadik tequilájáz, mikor egy szöke, plasztikbarby ült le mellé. Könnyed csevejbe kezdtek, ami  a végére már elég forró hangulatú lett, végül a táncparketten kötöttek ki. A lány ott riszálta magát Zayn nek, akinek ismét eszébe jutott róla, hogy miért is döntött úgy, ahogy, hogy kerüli a szerelmet. Hiszen ez a csaj sem más mint a többi. Ő is csak a hírnevére pályázik. Unottan táncolt a lánnyal, mikor is meglátta Timit, aki a boxok felé közeledett. Valami vonzotta a lányban, amit nem tudott körülírni. Talán az, hogy Timi a hírnevét leszámítva is kedvelte Harryt. Ezt Ő is nagyon jól tudta. Irigy volt a barátjára, hiszen neki sikerült az, ami neki sosem. Talált egy olyan lányt, aki nem akarja átverni, csak vele akar lenni. És éppen ezért határozta el, hogy kerüli Timit, hiszen esélyes volt, hogy belé belé tudna szeretni. De az alkohol olyan dologr a késztette, amit józanul soha sem tett volna meg. Otthagyva a szőke plázapicsát Timi után indult. Nem törődött a csaj nemtetszésével, csak Timi után ment. Éppen az egyik boxba ült le, mikor utolérte. Nem gondolva a következményekre vágódott le Timi mellé, és lazán átdobta a karjait a vállán. Timi furcsán nézett rá, és lesöpörte a kezeit is, de Ő csak nem hagyta magát. Újra átkarolta a lányt, majd egy " Szóval azt mondod, hogy nem kaphatok meg minden lányt?" kíséretében húzta közelebb magához, hogy ajkait az ajkaira tapasztva vadul megcsókolhassa. Timi már nem volt abban az állapotban, hogy józanul gondolkodhasson, és éppen ezért nem is ellenkezett a csók ellen. Agyában már teljesen összefojtak a dolgok, és tompultak az érzékei is.
- Szeretlek Harry. - Nyögte Zayn ajkaiba, mikor éppen egy kis szünetet tartottak. Zayn úgy hajolt el tőle, mintha rájött volna ,hogy ezt nem kéne. Mert rá is jött. Timi tényleg szereti Harryt, és biztosan tudja, hogy Harry is így érez a lány iránt. Hogy tehette? Hogyan smárolhatta le az egyik legjobb barátja csaját? Ez még az Ő etikai mércéjénél is a legalsó szinten volt. Aztán megtörtént az, amit a legkevésbé akart. Harry szinte liluló fejjel ment oda aboxhoz, majd az asztalra vágva a poharat hagyta ott Őket. A pohátr hangos csapódása kicsit magához térítette Timit. Agyába befurakodtak az előbb történtek, és megvilágosodva pattant fel. Nem foglalkozva Zayn-el indult meg harry után. Zayn csak megsemmisülve ült, és üres tekintettel bámult egy pontot. Hogy tehette ezt? Arca fájdalmas grimaszba futott, majd könyökét a térdére temetve hajtotta fejét a tenyerébe.


Harryt nem hatotta meg Timi könyörgése, hogy álljon meg. Csak ment előre, nem foglalkozva az emberekkel, akik az utjába kerültek. Hogy tehették ezt? Hogy volt képes az egyik legjobb barátja, és a lány akit szeret így hátbatámadni Őt? Könnyei a torkát mardosták, de nem! Nem sírhat. Milyen az már, hogy egy srác sír? Bármennyire is szereti Timit nem engedheti meg magának, hogy könnyeinek utat engedjen. Végül sikerült leráznia magáról Timit. A hátsó kijárat felé vette az utat, és amint kiért a friss levegőre lábai felmondták a szolgálatot, és össze csuklottak. Elkeseredve huppant le a lépcsőre. Ne mtudta, hogy mivel érdemelte ki ezt. Nem értette, hogy miért vele történik mindez. Életében először volt talán igazán szerelmes, és Timi is azt mondta, hogy szereti Őt. Viszont, ha szeretné, akkor nem smárolt volna Zayn-el. Hátát a korlátnak döntve hajtotta hátra fejét, és nem törödve a szzemerkélő esővel várta, hogy valaki felébressze, és közölje vele, hogy ez csak egy rossz álom.

Timi teljesen elkeseredve kereste Harryt. Már kijózanodott annyira, hogy rájöjjön, hogy talán mindent elszúrt. De ezt csak magának köszönheti. Hiszen Ő provokálta ki ezt Zayn-ből. Miért kellet neki hergelnie? Miért foglalkozott vele egyáltalán? Nem érzett semmit Zayn iránt, és nem is akarta megcsókolni, de az alkohol teljesen elködösítette az agyát. Miután fél óra múlva sem találta meg Harryt, zokogva futott a mosdóba.

Liam már a mosdóba készl belépni, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
-Liam? -A hang irányáőba fordult, és Daniellel találta magát szembe.
- Szi...aaa...- Mondta akadozva. Nem volt hozzászokva az alkoholhoz, így az a két pohát Whiskey is elég volt hozzá, hogy megüsse.
- Te részeg vagy? - Kérdezte a lány. Valójában tudta jól, hogy mi történt, de ezt a "poént" nem lövöm le idő előtt...
- Nem! Csak egy kicsit ittam. - Válaszolta a Liam ,miközben próbált bejutni a mosdóba...kevés sikerrel, tekintve, hogy az ajtó melletti falat próbálta meg betolni.
- Te részeg vagy. - Mondta a lány, és alig láthatóan elmosolyodott. Aztán  férfi-női mosdot elválasztó részen kifüggesztett tükörben észrevett valamit, ami pont kapóra jött neki. Ha pontosak akarunk lenni akkor inkbb vlakit, aki nem volt más, mint Bailey. Az apró görbületből gúnyos mosoly lett, majd Liam derekát tákarolva próbálta meg állva tartani. Persze ezt úgy, hogy közben minál jobban hozzá bújt.  Önelégült arcal nézte a tükörben, ahogy Bailey szemeibe könnyek gyűlnek, majd még szorosabban bújt oda Liamhez. Liam hírtelen szembefordult vele, majd ajkait a lányéra tapasztottam. Nem érzett már semmit a lány iránt, de szüksége volt most valamire, ami eltereli a gondolatait. Hát ez nem nagyon jött be neki, mert  a csók közben is végig Bailey járt a fejében. Az első csókjuk...A lány érintése, és édes szuszogása, miközben a melkasán alszik...


Bailey szemszög.

Könnyeimnek utat engedve rohantam el mellettük, majd bevágva magam után a mosdó ajtót rohantam be az egyik wc-be. A látottak és az alkohol miatt az ebédem elég erősen kikívánkozott belőlem, amit történetesen Liammel fogyasztottam el, a korházból hazafelé. Könnyim megállithatastlanul folytak végig az arcomon, miközben a wc fölé hajolva könnyítettem magamon. Szívem hevesebben vert, és a levegőt is kapkodva szedtem. Nem tudom miért buktam ki ennyire, hiszen tudtam, hogy előbb utobb be fog következni ez. Miért kellett nekme beleszeretnem? Miért voltam olyan naív, hogy azt hittem ,hogy talán Ő is érez irántam valamit? Csak mert figyelt rám? Mert elvitt a vidámparkba? Mert mindíg próbált felvidítani? Mert olyan hevesen csókolt? Mert olyan odaadóan ölelt át karjaival, akárhányszor hozzá bújtam elalvás előtt? Hogy lehettem ilyen buta? Az emlékek ismét arra késztettek, hogy a wc-be juttassak még egy adagot, az délben evett csirkéből. Nagyjából negyed óra múlva végre sikerült annyira megnyugodnom, hogy kimenjek lemosni az arcom, és kiöblíteni a szám. Félve néztem bele a tükörbe, és nem is alaptalanul. Az hajam össze vissza ált,  a szemeim vörösek voltak, és a szemfestékem is elkenődött egy kicsit. Vetettem egy megvető pillantást a tükörképemre, majd letöröltem az elfolyt szemfestéket, nagyjából megigazítottam a hajam, és kifelé indultam.


Külső szemszög.

Amint Liam meglátta Baileyt és a könnyes szemeit meg is bánta az elbbi tettét. De némiképp úgy érezte, hogy revansot vett. Nem akarta bántani a lányt, bármennyire is sikerült neki bántania Őt, hiszen igazából nem jártak. De kicsit már sikerült elhinnie, hogy esetleg tényleg lehet valami közte és Bailey között. Viszont ez az álom darabokra hullott, mikor látta Baileyt Zack-el smárolni. A gondolat hatására ismét mérges lett.
- Most menj el kérlek. - Mondta kimérten Danielle-nek.
- De Liam. Hiszen megcsókoltál. Miért foglalkozol avval a libával? Hisz itt vagyok neked én. - Nézett a fiúra a lány ártatlanul.
- Kérlek menj el. Majd később beszélünk. - A lány egy diadal ittas mosoly kíséretében hátat fordított neki, majd otthagyta.


Bailey szemszög.


Megszeppenve álltam a kilincset még mindíg szorongatva. Liam ott állt a falnak dőlve, és üres tekintettel engem vizslatott. Éreztem, hogy szememet ismét elöntik a könnyek, és sietősre fogva a dolgot próbáltam meg távozni, de Liam nem hagyta. Megragadta a kezem, majd szembefordított magával.
- Most mégis minn vagy úgy kiakadva? - Szólalt meg megvetően..
- Semmin. - Suttogta neki vissza. Nem akartam itt lenni. Főleg nem vele. De még mindíg erősen szorította a kezem, így nem tudtam szabadulni.
- Csak nem az a gond, hogy smároltam Daniellel? - Mosolyodott el gúnyosan.
- De! Ha éppen tudni akarod, akkor pontosan az a bajom. - Borultam ki. Sok volt ez nekem, és bár már eléggé józn voltam, de még volt egy kis alkohol a szervezetemben.
-Hmmm. Ezt nem értem?! Ha jól láttam elég jól elszórakoztál Zacky-vel. - Hangja merő gúny volt. Szóval látta. De hiszen akkor azt is látnia kellet, hogy ellökte magától.
- Szóval ott voltál?! - Kérdezte halkan, és az az igazság, hogy ezt inkább csak úgy kijelentette magának, mintsem Liamtől kérdezte.
- Igen ott voltam! Láttam a ti ki csókotokat. - Nevetett fel, de hangjában semmi vidámság nem volt, inkább csak keserúség, és megvetés.
- Igen megcsókolt! - Csattantam fel. - Csak tudod kettőnk között az a külömbség, hogy én ellöktem magamtól azt a férget, míg te szemmel láthatóan élvezted, hogy Danielle szájában turkálhatsz! - A végét már szinte kiabálva mondtam.Idegileg és lelkileg is teljesen a padlón voltam.
- Hiszen ez volt a cél nem?  Mosolyodott el gúnyosan Liam, és evvel a mondatával végképp a földbe döngölt. Ohh, de itt nem állt volna meg. - És éppen ezért köszönettel tartozok neked. Hiszen nélküled nem sikerült volna visszakapnom Őt. - Mosolyával szemben szeme keserűséget tükrözött, és úgy éreztem, hogy nem hiszi el, hogy a csókot Zack-el nem én kezdeményeztem. -Kétszínű vagy Bailey tudod? - Szólalt meg pár másodperces csönd után. - Hangoztatod, hogy mennyire utálod a srácot, aztán meg lesmárolod? Ez undorító! - Megadta a kegyelemdöfést, én pedig darabokra tört szívvel téptem ki kezei közül az enyémeket, és elrohantam. Nem tudtam hová, csak rohantam. Végül a hátsó kijrat előtt kötöttem ki, amin keresztül távoztam is a helyiségből. Sziszont kiérve megtorpantam. Valaki a lépcsőn ült. Aztán azt is meg tudtam állapítani, hogy az a valaki Harry. Könnyeimet törölgetve léptem mellé.
- Te mi csinálsz itt kint?-Kérdeztem, miközben leültem mellé.


Külső szemszög.

Liam elkeseredetten nézett a lány után. Miért érzett búntudatot a szavai miatt? Hiszen megérdemelte a lány. Talán csak azért, mert nem volt benne biztos, hogy hazugság az, amit a lány mond? Hogy valóban Zack csókolta meg Őt, és Ő elküldte a francba?! Már nem tudta, hogy mit higgyen. Már semmit nem tudott, csak azt, hogy aludni akar, hiszen talán az álmaiban rátalál arra a helyre, ahol boldog lehet. Mert itt és most egyáltalán nem volt az.

Harry hallotta, hogy valaki kijött, de szemét továbbra sem nyitotta ki. Nem érdekelte, hogy ki az illető. Aztán valaki mellé sétált, és leült.
- Te mit csinálsz itt kint? - Hallotta meg Bailey hangját, ami most valahogy máshogy csengett, mint szokott.
- Semmit. - Rántotta meg a vállát.
- Mi történt Harry? - Tette fel az újabb kérdést a lány. Harry sóhajtott egy nagyot, majd még mindíg csukott szemmel mesélni kezdett. Elmondott mindent. Hogy Zayn és Timi csókoloztak, és hogy ez neki mennyire szarul esett. Hogy mekkorát csalódott mindkettejükben, és hogy mennyire el van most keseredve. Az utolsó mondatnál emelte csak fel a fejét, és észrevette a Bailey szemében csillogó könnycseppeket.
- Hééé. Bailey mi a baj? -Ölelte meg a lányt. Biztos volt benne, hogy valami nincs rendben hiszen valószínűleg nem az Ő története hatottam meg ennyire. Bailey úgy ölelte Őt, mintha az élete múlna rajta, és csak sírt. -Bailey mond már el, hogy mi történt! - Akadt ki Harry. Nem tudta, hogy mi a baja a lánynak, és ez zavarta. Ahogyan az is, hogy sírni látja. Nem rég óta ismerte, de nagyon megkedvelte. Az elsőszámú lánybarátjává lépett elő, és ez sokat számított neki, hiszen mióta híresek lettek, azóta nem volt ellenkező nemű barátja. - Kérlek. - Váltott át ismét a hangja gyengéddé, majd nyugtatóan a lány hátát kezdte el símogatni. Baiely szipogva törölte le a könnyeit, majd elfogadva Harrytől a felé nyujtott zsebkendőt fújta ki az orrát.
- Azt hiszem lepacsizhatunk bongyi. - Mondta fájdalmas grimasszal az arcán, Harry pedig csak értetlenül meredt rá. A lány sóhajtott egyet, majd elmesélt mindent. Hogy Zack lesmárolta, amit Liam meglátott, és, hogy Liam lesmárolta Daniellet, amit pedig Ő látott meg. Míg Harry Baileyt hallgatta, addíg egy kicsit sikerült elfelejtenie a saját baját, és egy kicsit meg is nyugodott. - Miért ilyen nehéz ez az egész? Komolyan úgy érzem magam mint egy Zayn által imádott szappanoperában. - Fakadt ki ismét Bailey, majd az arcát a tenyerébe rejtette. De amint rájött, hogy mit is mondott félve Harry felé kapta a fejét.. -Ne haragudj kérlek.
- Nem haragszom. - Válaszolta Harry, majd fejét az ellenkező irányba fordította. Bailey tudta jól, hogy most legszívesebben Ő is sírna, de túl büszke ahoz, hogy ezt megtegye. Egy hírtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz ölelte.
- Sírj csak nyugodtan. Engem nem zavar. Tudom, úgy érzed, hogy elárultak téged, de lehet, hogy meg kéne Őket hallgatnod. - Suttogta fülébe. Érezte a meleg folyadékot végigfolyni a vállán. Sírt. De aztán hírtelen elhajolt tőle.
- Ahogy Te is meghallgatod Őket? - Támadta  le hírtelen. Tudta, hogy nem neki szól a dühe, csak most nagyon zaklatott.
- Én már meghallgattam. Legalábbis Liamet. - Suttogta magam elé a lány, majd ismét sírni kezdtem.
- Kérlek ne haragudj. - Ölelte át most Harry Baileyt. - Csak kicsit kész vagyok.
-Tudom Harry...Tudom...És nem haragszom. - Mondta a lány, majd Ő is közelebb bújt Harryhez.
- Elmondod, hogy mit mndott Liam. - Kérte félénken a lányt.. Bailey megbízott benne annyira, hogy elmondja neki, ezért bele is kezdett. Elmesélte neki az egész beszélgetést, ami a wc elptt zajlott le. Mikor a végére ért csend telepedett rájuk, amit végül Bailey tört meg. - Kérlek vigyél haza. - Nézett olyan kérlelőn Harryre, hogy a srác, ha akart volna sem tudott volna nemet mondani neki........



Tádááám. Extragigamega hosszú rész :) De ne szokjatok hozzá :) Kövi valszeg csak jövő héten jön, mert holnap már melózok, és ilyenkor csak késő este érek haz. Viszont lehet, hogy pénteken tudok hozni majd. Majd eldől. Addíg is puszipá mindenki :) <3