27.rész.

Ésss megjöttem .:) Viszont nem tudom, hogy hogy lesznek részek mostanság, mert 16-án kezdődnek a vizsgáim...=/ De azért igyekszem :) Ésésésésés. Váááá. Új sztoriba kezdek!!! Ha haladás lesz értesítelek titeket...:D Bár nem tom, hogy ezt miért írtam ki, hiszen szerintem Dimiin  kívűl úgysem olvassa senki a szerencsétlenkedésem de nem baaaj...:D Azért jó volt közölni :) Nah de kezdemi s a részt...:D Jó olvasást. :)

"Ha elbukunk, hát vállalom. Írjuk majd fel az én számlámra, hogy volt egy éjjel, mikor mertelek csókolni. Aztán majd eltitkoljuk, hogy volt egy hajnal, mikor meg sem mertem melletted mozdulni. És arról is majd csak nagyon soká mesélünk, hogy öleltél."

27.rész.

Buborékfújó...

Ajka eleinte lehelletfinoman, tétován érintette enyémet, majd minden habozás nélkül vette birtokba a számat, és csókja egyre szenvedélyesebbé vált. Hátradőlt az ágyon, ezáltal én is fekvő helyzetbe kerültem. Egy percre se szakadtunk volna el egymás ajkaitól. Aztán villámcsapáskén hasított belém a felismerés, miszerint ezt nekünk nem szabad. Fájó szívvel szakadtam el ajkaítól.

-Liam.Ezt nem szabad. - Suttogtam arcától pár centire.

-Igazad van. - Suttogta vissza, de az istenért sem húzódott volna el tőlem, ahogy én sem tőle. Továbbra is csak néztük egymás arcát, amikor valaki benyitott.

-Bailey nem tudod hová tűnt Harr...- Eddíg jutott, mert észrevette, hogy nem vagyok egyedül...És mégis ki más zavarhatta volna meg ezt az elég intim pillanatot, mint drága lakótársunk Zayn... - Én tudtam. Annyira tudtam. -Kezdett el lelkesen ugrándozni.

-Hé hé hé Zayn nyugi. Mégis mit tudzál Te? - Nézett rá meglepetten Liam.

-Hogy Te, meg Bailey ...váááá. Én annyira éreztem. - Lelkesedése már a tapsikolásig fajult. Komolyan néha úgy érzem, mintha ovisokkal lennék összezárva.

Külső szemszög.../Néha ilyen is kell/

A fiú csak zavartan feküdt az ágyon karjaiban a lánnyal. Erre most mit mondhatott volna? Nem akarta, hogy a többiek tudjanak az Ő kis tervükről, meg hát az se magyarázta volna a jelenlegi bizalmas együttlétüket, tekintve, hogy most senkinek nem kellett játszaniuk... A lány is hasonló hejzetben volt. Ő is csak csendben feküdt tovább és agya ezerrel kattogott valami megoldáson, ami kihúzta volna Őket a csávából. Aztán hírtelen beléhasított a felismerés. Céljukat úgy érhetik el a legkönnyebben, ha a fiúk is azt hiszik, hogy Ő és a mellette fekvő srác egy párt alkotnak.

- Jó neked Zayn. De kérlek ezt ne mond el még senkinek. A megfelelő pillanatra várunk, hogy bejelenthessük. - Mosolyodott el a lány. Tudta, hogy amint barátja kilép az ajtón egyből elujságolja a "naaagy" hírt a többieknek. Oldalra nézni nem mert, hisz félt Liam reakciójától, mert mi van akkor, ha Ő nem szerette volna, ha a srácok azt hiszik, hogy Ők együtt vannak... Ooo pedig ha tudta volna... Bár,amikor Bailey elhajolt tőle, és azt mondta, hogy ezt nem szabadna, akkor Ő helyeselt, és csak annyit mondott, hogy igaza van, de ebben cseppet sem volt biztos. Ahogy az érzéseiben sem. Egyre jobban kötődött a lányhoz. És ez kikészítette lelkileg, hiszen Bailey csak azért "van vele" hogy Daniellet féltékennyé tegyék. Ezen kívül meg volt róla győződve, hogy a lány csak barátként tekint rá. Danielle már egyáltalán nem keltett benne olyan érzéseket, amiket egy szerelmes embernek éreznie kellett volna...Már ha valaha is keltett benne ilyen érzéseket egyáltalán...Már ebben sem volt biztos. Kezdte úgy érezni, hogy  inkább csak az érzés, hogy valaki van mellette hiányzott neki, mintsem az, hogy Danielle mellette legyen. MAgas volt neki ez az egész dolog, és lassan már semmit sem értett. Aprót rázott a fején, majd ismét a külvilágra öszpontosított inkább. Zayn csak egy hatalmasat bólintott, majd épp kilépni készült az ajtón, amikor a lány utánna szólt.

-Zayn.

-Igen. - Dugta vissza buksiát az említett.

-Mit is kerestél? - Tette fel az oly nyilvánvaló kérdést, hisz azt még mindíg nem tudta meg.

- Inkább kit. - Mosolyodott el a fekete hajú. - Harry pajtit kutatom már vagy egy órája, de sehol sem találom. 

- Timinél van. - Adta meg a választ a lány.

-Ohh milyen szép dolog is a szerelem. De nektek ezt nem kell magyaráznom ugye? - Mosolyodott el hamiskőásan, majd a másik két szobában tartózkodóra kacsintott és elhagyta a helyiséget. Kiérve azonnal a többiek kutatására indult. Végigszánkázott a szobák között, de senkit sem talált az emeleten. A nappali is kihalt volt, így a konyhát célozta meg Ott végre lálelt az első keresett személyre Niallre, aki épp a hűtőt fosztotta ki.

-Loui? - Szaladt ujabb mosolyra szája, mivel vicces látvány volt, ahogy a kis szőke  egyensúlyozott a kiválasztott ételekkel.

- Kert. - Mutatott a kertbe vezető ajtó felé, de ez hiba volt, mivel minden a földre potyogott a kezéből. Mérgesen dobbantott egyet, majd lázasan kezdte el felkapkodni az elejtett dolgokat. Zayn csak kacagott egy jót, majd a kert felé vette az irányt. Már éppen lépett volna ki, amikor eszébe jutott valami és még hátrafordult a szöszkéhez.

-Jut eszembe. Ne menj sehová! Mindjárt hozom a Louist. Nagy hírem van. - Mondta, majd válaszra se várva lépett ki a nepsütéses hátsó kertbe ÚŰjabb mosoly jelent meg az arcán, amit észrevette másik barátja mit tevékenykedik éppen. Egy gyerekeknek készült műanyag kapával(?) próbálta meg fellazítani a földet.

-Te meg még is mi a jó francot csinálsz? - Szólította meg a srácot, aki ijedtében majdnem eldobta a kezében lévő szerszámot (?)

-Jesszusom ezt többet ne jó? -Kapott a szívéhez a kis répamániás. - És ha tudni akarod, akkor ezeket a répákat akarom elásni, mert szegények a halálukon vannak. - Mutatott a mellette sorakozó répákra.

- Ahogy érzed, viszont most mássz be a konyhába, mert hatalmas hírem van. - Mondta, majd otthagyta a kis földművest és visszaaraszolt a konyhába. Pár perc múlva Loui is csatlakozott hozzá és Niallhez, majd érdeklődve várták azt a bizonyos óriásian nagy hírt. Zayn mindent töviről hegyre elmesélt nekik, aminek következtében Niall eldobta a félig megrágott szendvicsét, Louis pedig félrenyelte a répár, amit éppen falatozott.

-Vááá annyira tudtam, hogy ez lesz a vége. Amikor összevesztek és én felmetem, hogy beszéljek vele totál ki volt akadva, mert nem tudta, hogy mit kezdjen Baileyvle, mert totál odavolt érte. -Ez a felettéb értelmes mondat kitől is származhatott volna, ha nem Nialtől. Louis pedig csak össze vissza kapkodta a fejét Zayn és Niall között. Nem egészen volt neki tiszta a dolog, hisz Ő mg csak ott tartott, hogy Béé és Liam rosszba vannak. Kb 10 perces komoly magyarázkodás utánn végre Ő is képbe került és mosolyogva, a répáját lóbálva kezdett el körbe körbe futkozni a konyhában.

- Béé és Liam egy pár!!! Béé és Liam egy pár. - Kiabálta hangosan.

Bailey szemszöge.

Amint Zayn kilépett az ajtón félve Liam felé fordultam. Ő csak üres tekintettel meredt az ajtóra.

-Haragszol? - Kérdeztem halkan.

-Hogy? Nem. Én csak... Elgondolkodtam. - Vakargatta meg a tarkóját. - De mi is volt az a buborékos dolog? - Áááá egyáltalán nem volt érezhető, hogy terelni akar...Egy cseppet sem...xd Viszont nekem sem volt ellenemre más téma felhozatala. Na de, hogy pont ez jutott az eszébe?

- Az csak egy butaság. És hidd el nem vagy rá kíváncsi. - Éreztem, hogy megint pirulok. Mégis mi a jó isten van velem mostanában?

-És ha mégis? - Nézett rám gyönyörű csokibarna szemeivel.

- Ha mégis, akkor nagy duzzogva bár, de elmondom. - Nevettem fel kínosan. Tuti, hogy komplett idiótanák fog érte nézni...

-Akkor neki is eshetsz. - Mosolyodott el Ő is.

-Hát jó. - Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem. - Tudod 5 éves voltam ,amikor anyutól kaptam egy buborékfújót. Egyből ki is rohantam, hogy kipróbáljam. Fújtam egy szép nagy buborékot, és csodáltam, ahogy a szél elrepíti. Azt hittem, hogy a buborékom majd örökké a levegőben fog szálni, és talán a testvéremhez is eljut. Aztán egy fa kidurrantotta és én mélységesen csalódtam. Olyan nagy kudarc volt ez nekem, hogy soha többé nem játszottam a buborékfújóval, ahogy azóta se vettem soha egyet sem a kezembe. Ezért mondtam azt ma, amit mondtam. Akkor feladtam, és megpróbáltam átsiklani a dolgokon. De most nem fogom! Nem hagyon, hogy az az idióta Timi közelébe menjen. -A végét már ismét lehajtott fejjel és pirulva mondtam. Biztos voltam benne, hogy most a legközelebbi elmegyógyintézet számán gonolkodik. De aztán olyan dolog történt, ami ismét arra késztette aszyvem, hogy ki akarjon ugrani a helyéről. Liam az állam alá nyúl, felemelte a fejem, hogy szemébe nézhessek, majd egy apró puszit nyomott a szám sarkába.

-Nem kell duzzognod...Ez egy aranyis történet volt. - Suttogta , majd felkelt melőlem és húzott magával engem is....

Harry szemszöge.

Már nem tudom mióta ültün ott a kanapén egymást ölelve, amikor valaki berobogott. Felismertem a srácot, aki szintén itt él. Asszem akkor Ő lesz Máté. Ertetlen fejet vágva nézett ránk, majd észrevette Timi könnyeinek maradékát az arcán, és ábrázata mérgesbe váltott.

-Mégis mit műveltél a hugommal? - Mordult rám.

- Máté nyugi. - Kezdte el csitítgatni Timi.- Harry semmit nem csinált, azon kívül, hogy próbált megnyugtatni.

-És mégis miért kellet téged megnyugtatni? - Méregetet még mindíg gyanakvóan.

-Mert...mert...Timi nem tudta befejezni a mondatát, mert ismét könny szökött a szemébe.

-Találkozott azzal a gyökérrel. -Válaszolta mhelyette. Máté értetlen arcát látva egondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy érthetőbben kellett volna fogalmaznom...- A volt pasijával. - Mondtam, majd az ismét karjaimba bújó Timi hátát kedtem simogatni.

-Hogy? - LEpődött meg Máté - Hogy kerül ide az a mocskos szemétláda?

-Ide költöztek, miután eljöttek magyarországól. - Válaszolt szipogva Timi. Én csak még jobban magamhoz húztam. Nem akartam, hogy megint sírjon. Máté gyanakvó pillantásai kísérték minden egyes mozdulatomat, de most ez sem tudott érdekelni. Csak az számított, hogy Timi ne legyen ennyire elkenődve. Timi lassan megnyugodott, és már csak sszomorú arca árulta el, hogy nincs a legjobb hangulatban.

-Egy pillanat és jövök.- Csusszant ki karjaim közül Timi, majd felszaladt az emeletere magamra hagyva Mátéval... Ő percegik csak méregetett, majd fejét oldalra biccentette és úgy szólalt meg.

- Mik is a terveid az én hugicámmal? - Úgy nézett rám, mintha a vesémbe látna. Még szerencse, hogy nem volt egy csepp rossz szándék sem bennem. Nem tudtam volna Timinek ártani, ha akartam volna sem. Viszont most erre mit válaszolhattam volna? Csak meredtem magam elé, és törtem az agyam, hogy mi is a megfelelő válasz erre a kérdésre. Máté csak elszánt fejjel figyelt, én pedig kezdtem kétségbe esni. Aztán egy hamiskás mosoly kíséretében felém nyújtotta a kezét.

-Nyugi már haver. Béke van. Tudod te vagy az egyetlen, aki képes volt megnyugtatni Timit, amikor az a rohadék akár csak szóba is került. - Megnyugodva sóhajtottam egyet, majd majd megráztam a felém nyújtott kezet. - De azért remélem azt tudod, hogy ha megbántod, én kiheréllek. - Kacsintott egyet, majd leült az egyik fotelba.

-Tudom. - Mosolyodtam el halványan. -De neked is tudnod kell, hogy sose ártanék Timinek. Éppen megszólalt volna, mikor Timi visszatért. Már nem volt olyan eleseredett, és mosolyogott is.

-Na miről van szó srácok? - Huppant le mellém.

-Áhh semmiről. Csak ismerkedtünk. - Mondta Máté, majd felpattant. - Én éhes vagyok. - Jelentette ki, majd megindult a konyha felé.

-Ugye nem hozta rád a frászt? - Nézett rám érdeklődve Timi

-Ugyan már. Egész jó fej. - Mosolyogtam rá.

-Akkor jó. - Mondta, majd Ő is elmosolyodott.

-Nekem lassan mennem kéne. Még vissza kell vinnem az asztalt...És biztos Lili is várja már Niallt. -Kacsintottam rá. - Ne mjössz velünk? - Csillantak fel a szemeim.

- Nem akarok zavarni. - Pirult el.

-Ezt most ugye te sem gondoltad komolyan? Te sose zavarnál. - Mondtam hevesen. Timi felkuncogott reakciómon, majd bólintott egyet, hogy velünk jön. Bement szólni Máténak, majd el is indultunk, hogy összeszedjük Niallt.

Bailey szemszöge.

Miutánn sikeresen lerángatott a konyhába, leültetett az asztalhoz, majd beállt a hűtő elé.

-Mit kérsz vacsira? - Pillantott ki a hűtőajtó mögül.

- Hmm. Mi a választék? - Húzogattam a szemöldököm.

-Háát. Van szalámi, meg tej műzlivel, meg lekvár, meg tej műzlivel és még egy kis virsli is akad. És hát itt van még akkor a tej meg a műzli is. - Ez már tényleg ránk ragadt? Hát sajnálattal közlöm Liam Payn, hogy akkor sem a műzli mellett döntök.

-A virsli elég csábító. - Mosolyogtam rá  gonoszan...

-Ajj már. Sose felel meg neked a tej és a műzli? - Válaszolta tettetett felháborodással.

-Hát sajnálom, hogy nem nyerte el a tetszésem. - Dugtam ki rá a nyelvem.

-Jó. - Sóhajtott egyet. - Akkor virsli. Esetleg egy kis tojást mellé?

-Nyamiiii. Az jó lesz. - Na és akkor még én beszélek a gyerekes viselkedésről... Már épp megszólalt volna, amikor Zayn és Louis lépett be a konyhába, és valamin hevesen vitatkoztak.

- Akkor is halványrózsaszín lesz. - Monta Zayn.

- De most miért nem jó a narancssárga? Hisz a répa is olyan színű, és megfelel neki. - Harciaskodott Loui is.

- Hé srácok. Ti mégis min ölitek egymást? - Fordult feléjük érdeklődve Liam, miközben feltette a tojást és a virslit főni. Persze extra mennyiségű tojást és virslit, mert hát a többike is biztos éhesek, és amennyi kaját Ők képesek betermelni...

- Csak azon veszekedtünk, hogy milyen színű legyen Bé ruhája az esküvőtökön. Louis hisztizik a narancssárga miatt szerintem viszont a halvány rózsaszín lenne a megfelelő.- Mondta halál komolyan Zayn. Ez aranyos. Tervezgetik az esküvőmet Liammel....HOGY MI VAN???!!!! Esett le, hogy mi is a téma...

Első...*.* Timi ma késő este érkezik a mai második rész...*.* Píííííísz és szép estét mindenkinek :)

26.rész.

Háát most nem kaptok képet, mert kezdek fáradni, de mivel már beígértem Dimiinek a részt, ezért nem hagyom el...xd Szóval csak megírom, és lehet, hogy útólag rakok be majd egy képet. Nah de kezdem is. :D

26.rész
Újabb bonyodalmak. Az élet nem könnyű...


-Timi mi a baj? És ki van itt?- Kérdeztem aggódva. Mégis mi az, ami így ki tudta borítani, hisz, ha Niall igazat mondott, akkor tegnap kicsit...khm..elmélyült a kapcsolata Harryvel...
- Zack...It van Londonban...- Mondta, majd elsírta magát. Én csak megkövültan hallgattam halk zokogását. Nem lehet igaz. Nem hiszem el, hogy az a féreg megint felbukkatn. Úgy éreztem magam, mint 5 évesen, mikor megkaptam az első buborékfújómat… Óvatosan fújtam bele, hogy szép nagy buborék legyen. Aztán reménykedve, hogy nem durran ki néztem,ahogy a lágy szellő magával viszi. De az élet nem fair. A buborékom útjába egy fa került.. Kidurrant és nem maradt utána más, mint szappanos vízfoltok a földön. Így tudnám a legjobban leírni. Hisz rávezettem Harryt a helyes útra, óvatosan terelgettem, hogy ne rontson el semmit Timivel, és tegnap végre kialakult az a buborék. Erre jön az a gyökér és lerombolja az egészet? És nem marad más, csak könnyek, Könnyek, amiknek nem kellene hullaniuk...könnyek, amiket nem érdemel meg.
-Ezt mégis, hogy érted? -Kérdeztem idegesen. Kezdett felmenni bennem a pumpa, hogy miért ilyen szívás ez az egész. Miért van az, hogy, ha végre valami jó történik az emberrel, akkor jön egy újabb buktató? - Timi az istenért! Kifejtenéd ezt kérlek? - Emeltem fel a hangom, mikor már vagy 2 perce vártam, hogy megszólaljon.
-Mikor...-Szipogva kezdett bele. - Mikor hazaértem anyuék elküldtek a boltba, mert elfelejtettek tejet hozni. Épp a sorok között sétáltam, amikor egyszer csak ott termett előttem. Tudod miután volt az a balhé, Ők elköltöztek...Nos hát...Londonba jöttek, mert az apukája itt kapott munkát. Mondta, hogy jó lenne valamikor összefutni...
- De ugye nem bolintottál rá?- Kérdeztem elhülve. Hogy lehet valaki ilyen rohadt kegyetlen? Nem volt elég neki, hogy egyszr a padlóra küldte? Nem szenvedett már eleget miatta?
-Én...Én nem mondtam semmit. Egyszerűen nem voltam rá képes...-Kezdett el újra sírni.
-Kérem a címét. - Mondtam határozottan.
-Hogy? - LEpődött meg Timi.
-Kérem a címét...-Ismételtem meg. - vagy a számát nekem mindegy. Valamelyiket csak megadta, ha találkozni akar veled.
- Mit...Mit akarsz tenni? - Szipogott tovább.
- Az had maradjon az én titkom. Legyen elég annyi, hogy nem öszöni meg az biztos.
- Bailey erre semmi szükség...
-De igen is van! Nem fogom hagyni, hogy az a nyomorult próbababa kirakatfiú elrontson mindent...- Kezdtem el dühöngeni. Lehet, hogy öt évesen lelombozott a kudarc, hogy a hőn szeretett buborékom kidurrant, és annyira elkeserített, hogy nem is használtam többé buborékfújót, de ezt most nem fogom annyiban hagyni! Nem fogom feladni, mondván, hogy az élet kegyetlen! Azt már nem! Hisz az istenért..Timi a barátom, és nem nézem végig még egyszer, hogy mennyire kikészül. Köszönöm szépen ebből nem kérek. Egyszer elég volt. Gondolom Timi belátta, hogy nincs értelme vitatkozni velem, mert lediktálta a címet. Én kikotortam a táskából egy ütött kopott papírdarabot és egy tolalt, majd felfirkáltam rá.
-Máté otthon van? - Kérdeztem amint sikeresen leírtam a koordinátákat.
- Nincs. Senki nincs itthon... - Bár már nem sírt, a hangján még érezhető volt a szomorúság. Hangja el-el csuklott és halk is volt.
- Maradj otthon. Majd én intézkedem . -Mondtam, majd leraktam a telefont. Na ennyit a nyugalomról.... Idegesen pattantam fel a padról, amjd a kávézó felé igyekeztem. Nem fogom engedni annak a nyomorultnak, hogy Timi közelébe menjen. Azt már nem!  Morcosan trappoltam végig az úton, majd szinte tombolva rontottam be a kávézóba. Az egyik pincérnő ilyedten ugrott el előlem, hisz semmivel sem törödve indultam meg Liamék asztala felé. Nem nagyon foglalkoztatott most semmi más, csak, hogy minél előbb eljussak a megadott címre, és kioszthassam az az idiótát, hogy nem játszadozhat kénye kedve szerint az emberekkel. Még az sem igazán kötött le, hogy berobbanásom óta minden szempár rám szegeződik. Céltudatossan végtattam oda ahoz a bizonyos asztalhoz, majd mielőtt megszólaltam volna sóhajtottam egy nagyot. Nem akartam zavarni igazán, de ezt muszály volt.
- Elvihetem a kocsit? - Szólaltam meg kissé nyugodtabban.
-Bailey mi a baj? - Nézett rám Liam aggódva.
-Neked is szia. - Nézett rám lenézően Danielle.
- Most nincs se türelmem se kedvem a nyávogásodat hallgatni, úgyhogy tekintsünk el a jópofizástól légyszi. - Ha tekintettel ölni lehetne, akkor már tuti, hogy alulról szagolnám az ibolyát. Danielle olyan megvetéssel nézett rám, amilyennel az ember ritkán találkozik...Viszont jelen helyzetben ezzel se nagyon hatott meg. Viszont Liam megdöbbent pillantása kicsit ráébresztett, hogy ez még vele szemben sem helyes. Nem vezethetem le a feszültésget ártatlanokon. Vagyi...ebben az ügyben ártatlanokon.
-Bailey mégis mi az isten van? Mi történt? - Nézett rám kétségbeesetten Liam.
-Majd később elmondom, de most kéne a kocsikulcs. - Hadartam le egy szusszra, hisz sietni akartam. Minél előbb le akartam rendezni azt a szemetet.
- Na azt már nem! Nem engedem, hogy ilyen állapotban vezess. - Csóválta a fejét.
- Akkor megyek gyalog. - Morogtam oda nekik, majd hátat fordítva épp drámai kiviharozásra készültem, amikor Liam megfogta a karom.
- Elmondanád végre, hogy mi ez az egész?
-Liam kérlek. Mondtam, hogy elmondom, de most sietek.
-Azt kétlem. Ugyanis ilyen állapotban sehová nem engedlek egyedül. - Már én is a könnyeimmel küszködtem. Miért kell mindennek elromlania? Miért nem lehetett csak egyszerüen boldog Harryvel? Miért kellett újra előkerülnie annak a rohadéknak?
-Liam kérlek. - Néztem rá már mát könyörögve. - Muszály ezt elintéznem. - Nem tudtam már visszatartani. Az első könnycsepp utat tört magának ,és végiggurult az arcomon.
- Bailey az istenért. Mond már el, hogy mi van? -Húzott magához, majd szorosan átölelt.
-Nem...Nem fogom hagyni, hogy kidurrantsa a buborékot...Akkor feladtam, de most nem fogom... - Liam értetlenül nézett rám, amit nem is csodálok, tekintve, hogy értelmetlen zagyvaságokat beszéltem.
-Gyere leviszelk...Bár nem tudom, hogy hova, de így nem engedem ,hgy egyedül lófrálj. Azt meg pláne nem, hogy vezess. - Rakott le némi pénzt az asztalra, majd megfogta a szkeny nyugvó pulcsiját, és a derekamat átölelve kezdett el a kijárat felé kormányozni.
-Most mégis hová méssz? - Szólt utánnunk Danielle.
-Sajnálom. El kell mennem. Majd bepótoljuk. -Szólt vissza a válla fölött Liam, majd kitessékelt az ajtón. Kinyitotta nekem a kocsiajtót, besegített, majd Ő is bepattant. -Akkor elmondod, hogy hová is szeretnél eljutni? - Nézett rám kedvesen Liam. - Jesszus te remegsz. - monta, majd rám terítette a pulcsiját.
- Sajnálom. - Csak ennyit tudtam kinyögni. Féltem, ha többet mondok ismét elsírom magam.
-Hm? Mégis mit? - Nézett rám meglepetten.
- Ezt az egészet. Én nem akartam bekavarni.Csak...csak...-Hangom elakadt. Nem tudtam szavakban leírni, hogy milyen rohadtul dühös voltam. És a dühöm nem csak annak a féregnek szólt, hanem az életnek is. Miért ilyen igazságtalan? Hiszen Timi a légynek sem tudna ártani. Na jó ez így nem teljesen igaz, de sose okozna senkinek szándékosan fájdalmat.
-Bailey mond már el, hogy mi a baj. Mitől készültél ki ennyire. mi dühített fel? - Liam elkeseredettsége egyre csak nött.
- Az...Az a féreg kirakatbábú itt van Londonban...-Ennyit bírtam kipaszítani magamból. - Liam én nem fogom hagyni, hogy megint tönkre tegye...
- Mégis ki az a kirakatbábú és kit tesz tönkre? - nézett rám, mint egy elmebetegre.
- Zack..Timi volt pasija...Kérlek most vigyél el erre a címre. Ígérem, hogy utánna mindent elmondok, csak most vigyél el ide. - Toltam az orra elé a papírt Ő pár másodpercig tanulmányozta zt, majd gázt adott és el is indultunk. Liam eszméletlenül édes volt, mert azon kívül, hogy a kezembe nyomott pár zsepit, nem tett mást. Nem eröltetett egy beszélgetést. Nem próbálta meg kiszedni belőle, hogy mi is ez az egész...Csak egyzserüen megtette amit kértem, és elvitt a megadott címre. Mig úton voltunk én gyorsan küldtem egy üzit Harrynek, hogy menjen át Liamhez és nyugtassa meg.
-Ez lenne az. - Parkolt le egy tipikus Londoni ház előtt.
-Köszönm. -Nyomtam egy puszit az arcára. - És tényleg sajnálom ,hogy elrontottam a délutánod. Egy pillanat és jövök. - Pattantam ki válaszra se várva a kocsiból, amjd idegesen fujtatva indultam meg az ajtó felé.Nagy léptekkel berontottam a kapun, felsasszéztam a lépcsőn majd szinte  ráfeküdtem a csengőre.
- Jolvan, lólvan jövök már, nem kell átnyomni a falon azt a szart. – Hallottam meg Mr. Nyomorék hangját. Ettől csak még idegesebb lettem, szóval mire végre méltóztatta kinyitni az ajtót félő volt, hogy egyszerűen csak laposra verem és otthagyon a fenébe. – Hmm cica hát téged mi szél fújt erre? Nem minden nap lófrálnak erre felé ilyen kislányok. – Próbálta bedobni a hódító mosolyát, amitől nekem speciel csak a gyomrom fordult fel.
- Szóval nem ismers meg? Tudod kirakatbábú,azért ezt nem gondoltam volna. – Néztem végig rajta gúnyosan.  A „kirakatbábú” megnevezésnél a felismerés jeleit véltem felfedezni nála. Míg Timivel járt mindig így hívtam ,mert szerintem csak egy üresfejű „szépfiú” akinek az agyi szintje egyenlő egy zokniéval.
- Nocsak nocsak. A kis Bailey Anderson. Hogy kikupálódtál mióta nem láttalak. – Mért végig tüzetesen.
- Nem csevegni jöttem. – Jegyeztem meg nyersen. – Csak közölni akartam, hogy hagyd békén Timit.
- Mert különben mi is lesz? – Szaladt a magasba szemöldöke.
 - Óóóó hidd el, azt nem szeretnéd megtudni.
 - És ha mégis? – Kacsintott rám. Ez volt az a pillanat, amikor nálam elszakadt a cérna. Nemes egyszerűséggel tökön rúgtam, majd magamban ezer és egy átkot szórva rá kirobogtam a kocsihoz. Bepattantam Liam mellé, aki csak hatalmas szemekkel nézett rám.
-Szólj, hogy ne vesszek össze veled. - Próbált meg poénkodni, de ez most nem igazán derített jobb kedvre. Csak meredtem magam elé, és benne is tudatosult, hogy most jobb, ha hagy. Beindította a kocsit majd újra útra keltünk.


Harry szemszöge.


Épp bepattantunk volna a kocsiba Niallel amikor a telefonom lázas csörgésbe kezdett. Előkotortam a zsebemből, majd megnéztem ki az. Egy üzenet volt Béétől.
"Menj át Timihez és nyugtasd meg." Állt a kijelzőn. Én csak meredtem rá, és próbáltam értelmezni azt a pár szót. Mégis miért kell megnyugtatnom? Keztem el aggódni. Idegesen csaptam be az ajtót, majd a szomszéd ház felé indultam.
-Most mégis hová méssz? - Szólt utánnam Niall.
-Bocs haver. MAjd később visszavisszük, de most el kell intéznem valamit. - Válaszoltam neki, majd átsiettem az úton, és megálltam Timiék ajtajában. Hangos kopogásba kezdtem, majd nemsokra rá Timi könnyes arcával találtam szembe magam.
-Hééé. Mi a baj? - Szorítottam magamhoz.
-Harry. Te meg hogy kerülsz ide? - Kezdte el törölgetni a könnyeit.
-Az most nem számít. De mi történt? Timi ne hozd rám a frászt. Mi a baj? - Nézem rá aggódva. Ő csak arrébb ált, hogy be tudjak meni, majd a kanapéhoz mentünk, és leültünk. -Szóval elmonsos, hogy miért sírsz? - Néztem rá érdeklődve.
-Zack, a volt barátom...-Kezdett bele Timi. Én csak ledöbbenve hallgattam. Az már az elején leesett, hogy erről a gyerekről beszélt Bé. Ő volt az a pondró, aki összetörte Timi szívét. Kezeim akaratlaul is ökölbe szorítottam. Már csak a tudat is feldühített, hogy az a nyomorult Timi közelébe ment.
-Cssss. Nyugi. Nem lesz semmi baj. - Próbáltam megnyugtatni, de nem igazán ment.
-Sajnálom. Nem akarom a te kedvedet is elrontani. - Bújt ki a karjaim közül, amjd a szemét törölgetve nézett rám.
-Timi ezt most hagyd abba. Fontos vagy nekem és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen senki miatt sírj. - Simítottam végig arcán.Ő csak meglepetten nézett szemeimbe. - Mi a baj? - Kérdeztem, mert érdekelt, hogym in lepődött meg ennyire.
-Igaz...igaz amit az előbb mondtál?
-Mi?
-Hogy fontos vagyok neked. - Hajtotta le a fejét elpirulva.
-Hát nem vetted észre? - Néztem rá megilletődve. - Nem tűnt fel, hogy mennyire fontos vagy nekem? hogy, ha szomoró vagy, vagy rossz a kedved, akkor nekem is? Ha tetszik ha nem, Én kedvellek. És ez ellen semmit nem tudsz tenni. - Mosolyogtam rá bíztatóan. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt az érzelimről beszélni, és akkor is, ha azt mondanám ,hogy nem voltam zavarban, de nem akrtam így látni.
-Harry én...Te is fontos vagy nekem...És annyira köszönöm, hogy most itt vagy velem. - Mondta, majd szinte a nyakamba ugorva ölelt meg. Én is dereka köré fontam karjaimat, majd még jobban magamhoz húztam. Hosszú óráknak tűnő percekig öleltük egymást, mire éreztem, hogy kezd megnyugoni.
-Jobban vagy? - Hajoltam el tőle,de csak annyira, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek.
-Igen. - Mosolyodott el halványan.
-Akkor jó. - Mosolyodtam el én is, majd egy apró puszit nyomtam a szája sarkába.




Bailey szemszöge.


Haza érve nem akartam átmenni Timihez, mert biztos voltam benne, hogy Harry ott van, és ,hogy most csak Ő tudja megnyugtatni. Liam úriember módjára kinyitotta nekem a kocsiajtót ,és ki is segített.
-Megnyugodtál már? - Nézett rám érdeklődve.
-Nem mondhatnám, de már jobb. - Válaszoltam neki, majd bementünk a házba. Liam épp le akart ülni a kanapéra, de én megragadva a kezét vonszoltam fel a lépcsőn, majd berángattam a szobába. Nem akartam, hogy más is fültanúja legyen ennek a beszélgetésnek...Lenyomtam a meglepett Liamet az ágyamra, majd leültem mellé.Érdeklődve fűrkészte az arcom, de nekem kellet egy kis idő, mire összeszedtem a gondolataim
-Nézd Liam, Én tényleg nagyon sajnálom, hogy elrontottam a délutánod. Tényleg nem akartam. Én csak...csak...- Már megint a sírás kerülgetett. Féltem, hogy Liam haragszik rám, amiért elrángattam Daniell mellől.
-Hééé. - Ölelte át a vállam. - Semmi baj. Megértem, hisz Timi a barátnőd. De mostmár elmondhatnád, hogy mi is volt ez az egész pontosan. Én odaadóan simultam oltalmazó karjai közé. Jól esett, hogy valaki itt van mellettem, és foglalkozik velem. Én erőt vettem magamon, és elmeséltem neki az egész történetet. Ő csak csendben hallgattam, amjd mikor végeztem vele még szorosabban húzott magához. Szememet ismét ellepték a könnyek.
- Olyan...olyan rossz volt végignézni, ahogy szenved. Nem akarom még egyszer úgy látni. - Szipogtam Liam Vállába. Már teljesen eláztettam a pólóját, de látszólag nem nagyon zavarta.
-És nem is fogod. - Próbált megnyugtatni. És részben sikerült is neki, de nem teljesen. Már csak maga a közelsége is nyugtatólag hatott rám.
-Miért vagy benne olyan biztos? - Bújtam hozzá még jobban. Sose voltam az az ilyenfajta nyugtatgatásra szoruló ember, de most nem tudom mi lett volna velem Liam nélkül.
-Mert Harry totál bele van esve Timibe, és Harry sem közömbös Timi számára. És ezt még az a Zeke (Zík.nek kell ejteni...xd) sem ronthatja el.
-Zacke. - Javítottam ki.
-Tudom. - Mosolyodott el. Az én arcomon is megjelent egy halvány mosoly.
-Köszönöm. - Súgtam Liam fülébe, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Nincs mit köszönnöd. - Simogatta meg arcom. Én csak néztem barna szemeit, és teljesen megsemmisültem. Hogy lehet vlakinek ilyen gyönyörű szeme. Ő is arcomat tanulményozta, majd lassan közelíteni kezdett enyém felé. Szívem ezerrel kalimpálni kezdett, és lélegzetem is elakadt. Az arcomtól pár centire megéllt, és csak nézett a szemembe. Én türelmetlenül vágytam ajkaira, hogy végr újra enyémeken érezhessem.
-Gyönyörű a szemed. - Suttogta elfúló hangon, majd végre megcsókolt.....


Dimii itt a beigért mai második rész. Remélem tetszeni fog :) *.* ÉS mindenki másnak is .:)

25.rész.

Hááát megint itt vagyok. Tegnap voltam tesóm ballagásán és ott tudatosult bennem, hogy lassan vége...Ma pedig lezárul egy korszaka az életemnek és be kell vallanom, hogy azért hiányozni fog. Bármennyire is próbáltam bebizonyítani, hogy utálom Őket (na jó nem mindenkit :) )azért mégis 5 (van akivel csak 3 )évig össze voltunk zárva. Volt egy csomó közös balhénk, néha egész összetartó osztály voltunk és azért furcsa lesz nélkülük :(  Hiányozni fog a "drága" tanárnőm állj fel, ülj le, egyes feleltetési módja...Az ofő percenkénti hangulatváltozásai, na és persze az elengedhetetlen szivatások...xd Na de nem untatlak titeket. Jó olvasást. :)

"Az első csók az, amellyel először veszi birtokába az egész embert a szerelem. Különös ismertetőjele, lemérhető hőfoka, megállapított időtartama, külalakja nincs, de erre nincs is szüksége. Az első csóknak megvan a maga egyéni jelentkező szava, amellyel félreérthetetlenül tudtul adja magát. Tévedés kizárva. Ha valaki nem érti meg a szót, ez annak a bizonysága, hogy nem is szóltak hozzá. Nem kell hozzá szótár, összehasonlító mérték, előismeret, mint ahogy nem kell zenei fül a mennydörgéshez."



25.rész

Első csók(ok)/2

Mikor újra felébredtem, már nem a moziban voltunk. Valaki épp egy lépcsőn vitt felfelé.

-Hol vagyok? - Kérdeztem csukott szemmel, nyűgösen.

-Itthon. - Válaszolta egy ismerős hang, de mivel még nem voltam teljesen ébren, ezért nem tudtam beazonosítani... Viszont amikor illata orromba kúszott, már tudtam, hogy Liam karjai között vagyok. Hírtelen nyitottam ki a szemem, aminek következtében egy kicsit megrándultam és majdnem elestünk. De végül Liamnek sikerült megtartania az egyensúlyát. - Díjaznám, ha nem mocorognál. - Súgta a fülembe. A hangján éreztem, hogy mosolyog. Próbáltam engedelmeskedni utasításának, de sajnálatos módon az órája kezdett beépülni a bordáim közé. - Hééé. Ne fészkelődj már. Nem szeretnélek leejteni. -Mondta . Már csak pár lépcsőfok volt, és azt se tudom miért volt egyáltalán még szükség arra, hogy vigyen, hisz már ébren voltam, de az istenért se akaródzott hogy ezt vele is közöljem. Egyszerűen csak élveztema közelségét. Felértünk a lépcsőn, majd a szobám felé folytattuk utunk.

- A többiek hol vannak? - Kérdeztem már éberebben.

- Harry hazakísérte Timit, Niall a hűtőt bújja, Zayn a haját igazítja, Lou pedig durmol.- Sorolta Liam, majd ügyesen manőverezve kinyitotta az ajtóm, és bevitt a szobámba.

- És hogy sikerült Louis-ék estéje? - Kérdeztem.

- Azt mondták, hogy eszméletlenül jól érezték magukat, és nagyon hálásak neked.

-Nem csak az én érdemem. - Mondtam halkan.

-De te voltál az ötletgazda, és a vacsit is te csináltad...

- Igen, de ha ti nem takarítato, Harryék nem szereznek asztalt és utána nem varászoljátok át a nappalit, akkor nem lett volna belőle semmi.- Mire a mondatot befejeztem, már az ágyra rakott le.

- Ugyan már. Mindketten tudjuk, hogy megoldottad volna. - Ajándékozott meg Liam egy 1000w-os mosollyal.

- Én nem vagyok benne olyan biztos. - Nyújtóztam egy hatalmasat.

- Én igen. Na de hagylak pihenni. - Indult meg az ajtó felé.

-Várj. - Szóltam utánna. Érdeklődve fordult vissza, én pedig szemlesütve szólaltam meg újra. - Nem maradnál még egy kicsit? Nem akarok egyedül maradni. - Hangom már szinte könyörgő volt. Ő csak bólintott egyet, majd az ágyhoz lépett, arrébb taszigált, és befeküdt mellém.

- De akkor most már pihenj. - Nyomott egy puszit az arcomra, majd átkarolta a derekam és lecsukta a szemét.

-Oké. - Mondtam halkan, mejd én is becsuktam a szemeim, és próbáltam elaludni....

Harry szemszöge.

Már Timiék ajtaja előtt álltunk percek óta. Semmi mást nem csináltunk, csak egymás arcát fürkésztük. Nem beszéltünk, sőt én még lélegezni is majdnem elfelejtettem.

-Azt hiszem be kéne mennem. - Szólalt meg végül Timi.

- Lehet... - Mosolyodtam el.- De az is lehet, hogy még maradhatnál egy kicsit.

- És miért is kéne? - Húzta fel jobb szemöldökét, de azért mosolyogva térképezte fel arcom.

- Háát. Nekem lenne egy nyomós okom minimum...- Mondtam, majd közeledni kezdtem felé. Végigsimítottam arcán, majd kezemet levezettem kezéhez, és összekulcsoltam enymmel. Arcunkat már csak miliméterek választották el egymástól. Homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük tovább egymást. Lehellete lágyan csiklandozta  arcomat és úgy éreztem nem bírom tovább. Muszáj volt megcsókolnom. Ajkaimat lágyan övéire tapasztottam. Nem húzódott el, szóval ezt jó jelnek vettem. Apró puszikkal hintettem be alsó ajkát, Ő pedig néha néha gyengéden felső ajkaimba harapott. Percekig játszottuk ezt a játékot, majd ajkai enyhén elnyíltak, én pedig előrenyomulhattam felkutatni a nyelvét(lehet hogy nem épp a legromantikusabb megfogalmazás, de ma csak ennyire telik tőlem:$) Amint rátaláltam vad táncba kezdtek nyelveink. Csókunk szenvedélyesen lágy volt, de ugyanakkor ott volt benne az a bizonyos tűz is... Percekig téptük egymás ajkát, majd zilálva váltunk el egymástól. Csillogó szemei elárulták, hogy épp annyira élvezte, mint én.

-Most már mehetsz. - Mondtam elfúló hangon.

- És elárulnád, hogy hogyan, ha nem engeded el a kezem? - Kuncogott fel édesen, majd kezünkre nézett.

-Upsz. - Csúsztattam ki kezem övéből.

- Most már mehetek. - Mosolyodott el szélesen. -Szia Harry. Jó pihenést. -Ölelt meg még egyszer, majd kinyitotta az az ajtót és belépett rajta. Én levakarhatatlan mosollyal az arcomon lépkedtem át a mi házunkig, majd belépve a kapun felszögdécseltem az ajtóig.  Bementem és levetettem magam a kanapéra. Nem csináltam semmit, csak ültem ott, a plafont bámultam és mosolyogtam. Ő annyira más, mint a többi lány.  Bár biztosra nem tudhatom, de érzem, hogy nem a hírnevem miatt kedvel, és nem is azért, mert ebből neki valami jó származhat. Tényleg kezdem úgy érezni, hogy totál belezúgtam. De nem teszek elhamarkodott kijelentéseket. Majd úgy is kiderül, hogy mi sül ki ebből a dologból. "Reméljük a legjobbakat" Szokta mondani anyukám. Hát én most teljes mértékig reméltem, hogy lehet valami köztünk. Elnyújtóztam a kanapén, és próbáltam pihenni, de nem igazán jött össze, tekintve, hogy valaki hangosan lecsoszogott a lépcsőn, és ráhuppant a lábaimra... (van egyáltalán olyan szó, hogy ráhuppant, vagy ismét létrehoztam egy új szót?! xd )

Bailey szemszöge.

Nem tudom mikor sikerült elaludnom, vagy hogy mennyit aludtam, sőt még azt sem, hogy egyáltalán mennyi az idő. Azt viszont igen, hogy Liam még mindíg itt volt mellettem, és édesen szuszogva aludt.  Keze derekamon pihent, fejét pedig vállamba fúrta. Nem volt szívem felébreszteni, pedig már eléggé elgémberedtek a végtagjaim. Aztán valami lázasan rezegni kezdett a hátam alatt, és halkan felcsendült egy ismeretlen dallam is. Érdeklődve, és persze óvatosan nyúltam a alám, hogy előkeressem a zaj forrását. Liam telefonja volt a ludas. Meg sem gondolva a dolgot nyomtam rá a kis zőld gombra, majd a fülemhez emeltem. Még mielőtt rosszra gondolnátok, nem, nem kutatni akarok utánna vagy valami ilyesmi, csak nem szerettem volna, ha felébred.

-Igen? - Szóltam bele bátortalanul.

-Öhmm. Liam telefonja? - Hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot.

-Igen. - Mondtam már bátrabban.

- De te nem Liam vagy...Jah biztos te vagy az a...a...Liam jelenlegi barátnője...- Édes...Nem sikerült megjegyeznie a nevem erre még flegmul is?!

-Talált süllyedt. ÉS te ki is vagy? - Ha Te így ,akkor én sem adom olyan könnyen. Huncut mosolyra húzódott a szám, majd érdeklődve vártam a válaszát.

- Danielle. A volt barátnője. - Nyávogta bele a telefonba. Ez volt az a hangnem, amitől totál rosszul voltam. Sose bírtam, a nyivákolást, de türtőztetnem kellett maga. Így hát visszaszorítottam a feltörni készülő hányásomat, majd nyugalmat erőltettem magamra (legalábbis a hangomra).

- Öhmm. Biztos. - Hát kis szivem. Velem nincs szerencséd. Flegmaságban verhetetlen vagyok.-Liam alszik. Esetleg tudok valamiben segíteni? - Vettem elő a legelbűvölőbb hangom.

-Nem kösz. Csak meg akartam kérdezni, hogy akkor jó-e neki ma a kávézóba. - Hangján éreztem, hogy mosolyog. Hogy azt hiszi, hogy most aztán betalált és hisztérikus féltékenységi jelenetet fogok rendezni. Kiscsillag ebben is tévedtél.

- Öhm. Biztos. Ma nincs semmi programjuk. -Mondtam nyugodtan.

-Jó. Akkor mond meg neki légyszi, hogy 3-kor ott tali. - Éreztem, hogy célba találtam. Hogy sikerült kihoznom a sodrából. Diadalmas mosollyal köszöntem el tőle, majd leraktam a telefont.

-  Nem is tudtam, hogy ilyen nyugodtan és jól hazudsz. - Hallottam meg Liam fáradt hangját.

- Én nem hazudtam...Csak egy icike picikét manipuláltam a gondolatait, az akaratát, és az érzéseit. - Rántottam meg a vállam.

- Akkor nam is tudtam, hogy ilyen jól tudod manipulálni az embereket. - Mosolyodott el.

- Pedig de.Mindíg is jó voltam az ilyen dolgokban. Rá tudnálak venni még arra is, hogy fogadj be 10 árva kutyust, még ha allergiás is vagy a kutyaszőrre. - Vontam vállat újra.

-Hmm. Hát akkor inkább nem is kötekedek veled. Még a végén 10 kutyával állítanék be. - Nevetett fel vidáman.

-Hát jobb is, ha nem szemtelenkedsz. - Fenyegettem meg ujjammal. Ő csak ijedtséget szimulálva ugrott egyet.

- Na és kivel beszélté ilyen szépen? - Nyújtózott egyet.

- Danielle-el. - Válaszoltam egyszerűen.

-Hogy mi? -Kerekedtek el a szemei. 

- Jól hallottad. Danielle-el. Érdekelte, hogy akkor áll-e a mai kávézás. - Arcomon apró fintor jelent meg, de gyorsan el is tüntettem, mielőtt még Liam észrevehette volna.

-Jah tényéleg. Tegnap írt, hogy összefuthatnánk ma a kávézóban. - Vágott elgondolkodó fejet. 

- Akkor talán igyekezhetnél, ha nem akarsz elkésni. Már 2 óra. Vagyis...Ha jobban belegondolok nem is baj, ha késel egy kicsit. Had érezze azt, hogy már nem az az első, hogy rohansz, ha hív. Betenne az egójának, és még jobban vissza akarna kapni.

-Ez...Ez nem fog menni. -Szólalt meg bizonytalanul.-Mi lesz, ha véletlenül elszólom magamat? Totál leégetném magam előtte. Én nem tudok jól hazudni. -Kétségbeesve tűrt bele hajába.

-Liam nyugi.  -Tettem kezeimet, az Ővéire, majd lefejtettem fejéről Őket, és a szemébe néztem.- Nem lesz semmi gubanc. Figya. Menj és készülj össze, és hogy ne idegeld magad, ezért engem is bevihetsz majd a városba. - Mosolyogtam rá. - Úgyis lesz egy két dolgom.

- Mégis milyen dolgok? - Nézett rám érdeklődve. Ezazteee. Megint sikerült elérnem a célom. Míg próbálja

kiszedni belőlem ezt az infót, addíg se emészti magát, hogy mi lesz, ha nem jön be a tervem.
-Az titok. - Kacsintottam rá, majd mielőtt bármit is mondhatott volna kituszkoltam az ajtón. Nyújtózkodtam egyet, majd kerestem egy tiszta fehérneműszettet, és bevándoroltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy kád forró vizet, és nyakig elmerültem benne....

Harry szemszöge.

Miután Lou-val kiveséztük a szerelmi életem, /mert hát igen, Ő volt az az illető, aki helyet foglalt mellettem a kanapén/ én Niall felkutatására indultam. Még meg kellett beszélnem vele, hogy akkor jöjjön el velem Red Rose-ba...Persze azt nem közlöm vele előtte, hogy mi is az igazi ok, ami miatt velem kell tartania. Persze hol is találtam volna meg szöszkét, mint a konyhában. Épp a hűtő teljes tartalmát pakolta be két kenyér közé.

-Niall. - Szólítottam meg.

- Hm? - Pilantott fel barátom a tányérjáról, majd figyelmét ismét a szendvicsnek szentelte.

- Akkor ma eljössz velem visszavinni az asztalt? - Néztem rá ártatlanul, mintha nem készülnék semmire.

-Persze. Mikor akarsz menni? - Kezdte el betermelni a megaszendvicset. Komolyan nem tudtam elképzelni, hogy hogy képes ennyit enni. Azt meg még úgy sem, hogy nem látszik meg rajta...

-Akár indulhatunk is, amint betoltad a "diétás" kajád. - Nevettem fel, mert épp egy majonázcsepp landolt a pólóján.

-Ahogy gondolod. - Törölte le egy szalvétával, majd bekapta az utolsó falatot.Hogy az istenbe volt képes ilyen hamar bepuszilni? Kész csoda ez a gyerek.

- Okés. Akkor én addíg átöltözök. Aztán mehetünk is. - Mondtam, majd magára hagytam Niallt, aki egy újabb csodaszendvics gyártásába kezdett. Én felvonszoltam magam a lépcsőn ,majd lázas készülődésbe kezdtem.

Bailey szemszöge.

Mikor már teljesen kiáztam rászántam magam, hogy hátrahagyva a kellemes vizet kiszálljak a kádból. Szárazra töröltem magam, majd belebújtam a kikészített fehérneműbe. Visszamentem a szobámba, majd beálltam a szekrényem elé, és mély gondolkodásba kezdtem, hogy mit is vegyek fel. Nem akartam a szokott laza szerkóim mellett dönteni, hiszen, ha netalántán Danielle már ott lenne, mire odaérünk, akkor mégse lehetek szakadt farmerban, meg polóban, mert az milyen lenne már?!  Végül egy lege fehér ruha mellett döntöttem.

(a ruha a lényeg...)

Magamra kaptam, majd visszamásztam a fürdőbe. Feltettem egy laza sminket, a hajamat pedig csak hagytam a vállamra omolni. Amint ezzel is megvoltam kerestem még egy fekete magassarkú /nem igazán bírtam őket, de a ruha megkövetelte.../ majd késznek nyilvánítottam magam. Összeszedtem még pár fontosann cuccot, beledobáltam egy táskába, majd elindultam kifelé. Vidáman trappoltam le a lépcsőn. Liam már a nappaliban várt, és amint leértem elkerekedett szemekkel mért végig.

- Hűű. - Csak ennyit bírt kinyögni. 

- Liam nem lá...Hű. - Lépett kis Zayn a konyhából, majd Ő is látványosan végigmért. 

-Na jó, ha befejeztétek a szájtátást, akkor mi indulhatnánk is. - Forgattam meg a szemem, majd karon ragadtam Liamet és kivonszoltam a kocsiig. Behuppantunk, majd Liam gázt adott és már indulhattunk is.

-Tényleg nem árulod el, hogy miért is jössz velem? - Szólalt meg pár perc múlva Liam.

-Nem áll szándékomban. - Mosolyogtam rá.

- De hát miért? - Lepődött meg mégjobban. 

- Mert mint mondtam titok. - Kacsintottam rá, majd előhalásztam a telefonom a zsebemből. MEgnéztem az időt, majd örömmel nyugtáztam, hogy 2 perc múlva három. Ez is sikerült. Liam késni fog.  Kb 10 perc múlva el is értünk egy eldugott kis kávéházig. Kiszáltunk a kocsiból, madj körbenéztem, hogy Danielle láthatáron belül van-e. Szerencsére ott volt , és az egyik asztalnál ülve figyelt minket.

-Csak nyugi. - Léptem oda Liam mellé, majd kezemet az övébe csusztatva néztem fel rá.

- Én nyugodt vagyok. Miért úgy tűnik, mintha nem lennék?- Hangja olyan szinten ekvékonyodott, mintha héliumot szívott volna.

- Liam. Nyugi. - Szorítottam meg a kezét. - Nem lesz itt semmi baj. Be mész, előadod neki a szerelmest, hogy milyen jól megvagyunk, és máris mindent el fog majd követni, hogy visszaszerezzen. De te nem fogod olyan könnyen adni magad. Had szenvedjen meg érted. - Beszéltem hozzá nyugodtan. - Most pedig...- Néztem mélyen a szemébe. - Tegyük fel az i-re a pontot. - Hajoltam hozzá közelebb, majd ajkaimat az övéire tapasztottam.  Ő először meglepődött, de aztán szépen lassan elengedte magát, és Ő is visszacsókolt. Lágyan kényeztette felső ajkam. Eszméletlen érzés volt. Úgy éreztem, mintha az egekbe repítene a csókjával. És amikor ajkaimat enyhén elnyitottm ez az érzés csak még jobban fokozódott. Nyelve előrenyomakodott a számba, majd táncba kezdett az enyémmel. A világ megszűnt körülöttem, és már csak Ő meg én léteztünk. Már az sem érdekelt, hogy valójában azért jöttünk ide ma, hogy Liam visszaszerezze Daniellet. Az sem, hogy Liam híres, és akár le is kaphatnak vele, és holnap már a címlapokon virítanánk. CSak az számított, hogy itt van velem, és ajkaimat kényezteti. Azt kívántam ,hogy bárcsak sose lenne vége ennek a pillanatnak, de mint minden jó folognak ennek is vége kellett, hogy szakadjon. Liam lihegve hajolt el tőlem, majd zavarodottan nézett bele szemeimbe gyönyörű barna szemeivel. Jézus Mária...Milyne nyálas lettem mostanában.

-Na nyomás befelé. - Erőltettem mosolyt az arcomra, majd elengedtem kezét, és elindultam a zebra felé.

-Várj. Velem jössz haza? - Kiáltott utánnam.

- Ühün. - Bólogattam hevesen, majd átmentem az uttesten, és lekanyarodtam az egyik mellékutcában. Valójánan fogalmam sem volt, hogy mit is kezdjek magammal. Csak szerettem volna, ha Liam nem rágja magát míg ideér, mert totál ideg lett volna. Telefonom pityegése ébresztett fel gondolataimból. Megnyitottam az üzit ami érkezett, majd olvasni kezdtem.

 "Az addíg okés, hogy velem jössz, de mire érsz vissza? 

                                                                Liam :)"

Állt az üzenetben. Már a neve olvasása is mosolyt varázsolt az arcomra. Nem értettem én ezt. Mégis miért van ilyen hatással rám?

" Egy óra múlva megyek."

                        Bailey"

Írtam vissza neki. Visszacsúsztattam a telóm a táskámba, majd tovább folytattam a céltalan bolyongást. Utam egy kis park szerűséghez vezetett. Már elsőre megtetszett a hely. Olyan...hogy is fejezzem ki magam...nyugis volt. És jelen pillanatban arra volt a legnagyobb szükségem Egy kis nyugalomra. Belépkedtem hát  a bokrokkal körülvett kis szabadságszigetembe, majd leültem az egyik padra. A hatalmas fa, ami a pad mellet volt tökéletes árnyékot nyújtott. Nyúzottan terültem el a padon, majd fejemet hárta döntve szippantottam egyet a friss levegőből. Próbáltam kiüríteni a fejem és csak az enyhe szélben lágyan lengedező lombkoronák zajára figyeltem. Már kb 15 perce ütöttem el evvel az időt, amikor telefonom ismét jelzett. "Timi" állt a kijelzőn.

-Szia. - Köszöntem neki vidáman, de amint meghallottam remegő hangját, máris lefagyott a mosoly az arcomról.

-Bailey...Itt van...

Tádááám. Ennyi lenne mára. Lehet lesz mam ég egy rövidebb (harryszemszögös) rész, de nem bizti...;) Na puszipá :) <3

24.rész.

Trátrátrátám... Megjöttem :) Most nem is húzom az időt dumával...
Szóval jó olvasást.

"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"

24.rész.

Első csók(ok)/1

Már a sokadik filmnél tartottunk, amikor eszméletlen pocornháború tört ki. Mindenki szórta a popcornt tekintet nélkül arra, hogy éppen kit talál el. Már a hajam is tele volt, és körülöttünk is minden káoszba borult. A filmre már egyáltalán nem is figyeltünk. Percekig tartott az esztelen dobálózás, majd kezdtünk lecsillapodni. Mindenki elfoglalta újra a helyét, de most kicsit változott az ülésrend. Szérül ült Zayn mellette Niall mellette Dan, Én, Liam, Timi, majd végül Harry. Dan közelsége egy kicsit visszavett a jókedvemből, de Liam bátorítóan megszorította a kezem, ami nem engedte, hogy ismét visszasüllyedjek a letargiába.

Harry szemszöge.

A pattogatott kukorica csata után visszatértünk a filmhez. Valami vígjáték volt, amin szét nevettük az agyunkat. A film közben gyakran oldalra pillantottam, hisz olyan hihetetlen volt számomra, hogy Timi itt ül mellettem. Pedig ott volt. Csak bámultam az arcát, ahogy egy egy jelenetnél fintorogva húzta fel az orrát, kifejezve a nem tetszését. Ahogy felnevet a vicces részeknél, majd újra nyugalmat varázsol az arcára. Egyszerűen teljesen elvarázsolt. Az egyik ilyen oldalra nézésem alkalmával Timi is pont engem nézett, így tekintetünk találkozott. Percekig csak egymást néztük, majd pirulva lehajtotta a fejét. Én óvatosan az álla alá nyúltam, majd ismét felém fordítottam a fejét. Nem csináltam semmi mást, csak az arcát tanulmányoztam...Nem akartam letámadni, hisz a Baileytől hallot dolgok alapján azzal többet ártanék mint használnék. Arcán halvány mosoly jelent meg, majd fejét a vállamra fektette. Ezt jó jelnek vettem, szóval kezemet kezébe csúsztattam, majd összefontam az ujjainkat.

-Elfogoytt a popcorn. -Hallottam meg Niall sírós hangját. Ez a gyerek totál kész. Képes lenne elbőgni magát, mert nincs több pattogatott kukorica. Még szerencse, hogy az éhenkórászságához hatalmas szív párosul.

-Majd én hozok. - Pattantunk fel egyszerre Timivel. Hírtelen mindenki ránk kapta a fejét, majd összenéztek, és hamiskásan egymásra mosolyogtak. Még Dan is mindentudóan nézett ránk, mjad egy mosoly kíséretében elmagyarázta nekünk, hogy hogy működik a popcorngép. Mi Timivel kislisszoltunk az előtérbe, majd bementünk  a büféspult vagy mi mögé, majd próbátunk kiigazodni a popcorngép gombjai között.

-Azt kell megnyomni nem? - Mutattam egy gombra, ami Timi mellett volt.

-Nem...nem tudom. - mondta elfúló hangon. Ekkor tudatosult bennem ,hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz. Szaporán lélegezve szívtam magamba bódító illatát. Arcunk egyre közelebb került egymáshoz, majd...majd...homlokomat az övének döntöttem. Nem vette rossz néven, hogy nem csókoltam meg, sőt, mintha hálás is lett volna érte. Életemben először tényleg nem akartam lesmárolni egy lányt. Vagyis le akartam...Mindennél jobban...De vissza tudtam fogni magam, mert nem akartam elijeszteni. Ha úgy érzi, hogy készen áll rá, akkor úgyis jelezni fogja.

-Köszönöm. - Mondta halkan.

-Mit? - Hajoltam el tőle, hogy szemébe nézhessek.

-Mindent. Hogy Te más vagy, mint a többi srác. - Hangja egyre halkabb lett.

-Ezt most megpróbálom nem sértésnek venni. - Mosolyodtam el.

-Akkor jó. Mert nem is annak szántam. Te kedves vagy, és aranyos. És nem mászol rám. - A mondat végét már majhogynem suttogva mondta, majd pirulva lehajtotta a fejét.

-Köszönöm...Asszem...És tudod...Te sem vagy olyan, mint a többi lány. Téged nem érdekel, hogy ki vagyok...Vagyis pont, hogy az érdekel, hogy én ki vagyok. Nem pedig az, hogy ki az a Harry, aki a címlapokon vírít, meg ilyenek...-Össze vissza hadováltam. Jézusom ez tök égő. Most azt hiszi, hogy totál idióta vagyok. De aztán valami olyan dolog történt, amire nem is számítottam. Timi közelebb hajolt hozzám, és egy apró puszit nyomott a számra. Majd elhajolt és pirulva várta a reakcióm. Én egyszerűen szóhoz sem jutottam. Ezzel az puszival olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint még soha senki.

-Én annyira sajnálom...csak...csak...- Kezdett le magyarázkodni Timi, amint észrevette, hogy totál ledermedtem. De nem hagytam ,hogy befejezze. Ajkaimat lágyan az ővéire nyomtam. Apró puszikkal hintettem be alsó ajkát, de egyenlőre csak ennyit tettem. Meg akartam várni, hogy mit reagál erre. Nem akartam túl messzire elmenni. Engedni akartam, hogy Ő diktálja az iramot a saját tempójában.  És ez a taktika bevállt, mert Ő is ajkaimra tapadt és egy forró csókra váltottunk.Méz édes ajkai símogatták az enyémeket és lassan nyelveink is egymásra találtak. Percekig faltuk egymás ajkait, majd zilálva válltunk el egymástól. Arcát vállamba temette, majd szapora lélegzete visszaállt a rendes ütembe, ahogy az enyém is....

Bailey szemszöge.

-Mégis mi tart ennyi ideig nekik? Én megnézem mit csinálnak. - nyafogott Niall, majd felpattant a helyéről és kifelé indult. Jelenleg valami romanikus vígjátékot néztünk, és Liam még mindíg a kezemet fogta. Pár perc múlva Niall hatalmas mosollyal az arcán tért vissza. 

-Na mi van? Nem készültek el a pattogatott kukoricával? - Kérdezte Zayn.

-Nem. - Adta a szűkszavú választ Niall .

- Niall ne idegelj már minket. - Nézett rá Liam is.

- Harry épp mással volt elfoglalva. - Mondta sejtelmesen.

-Niall az istenért, ha nem mondod el végre, hogy mit csinálnak, akkor esküszöm, hogy letolom a torkodon azt a telefont. - Mutattam a kezében lévő készülék felé morcosan. Kezdett kijönni rajtam a fáradtság, és ilyenkor elég nyűdös szoktam lenni.

- Jólvan na. Ha annyira tudni akarjátok, akkor elmondom, hogy Harryt lefoglalta, hogy Timi szájában turkáljon. - Nyögte ki végül sértődötten.

-Hogy mi? - Lepődött meg mindenki egyszerre. Én csak mosolyogva nyugtáztam, hogy Harry végre valami haladást ért el Timinél. Már igazán megérdemelte, hogy találjon egy normális srácot. És Harry, akérmennyire is próbálta leplezni, totál bele volt zúgva Timibe. Mi szépen rendeztük arcvonásainkat és mintha mi sem történt volna úgy néztük tovább a filmet. Pár perc múlva Harryék is visszatértek, és mosolyogva adták át Niallnek a pattogatott kukoricát, majd leültek. Mosolyogva néztünk össze a srácokkal, majd mi is ismét a kivetítőre tapadtunk. Én már nem igazán bírtam szusszal ezért pár perc múlva éreztem, hogy szemeim csukódni kezdenek. Fejem lassan oldalra kezdett dőlni, majd valaminek gyengén nekiütközött. Már épp átléptem volna álomország partjaira, amikor valami rezegni kezdett az oldalamnál.

-Ajjmár. - Nyögtem fáradtan.

-Mi a baj.- Kérdezte aggódva Liam.

-Semmi. Csak...- Lassan a rezgés forrása utánn kezdtem el kutatni. Pár másodperc mulva meg is találtam. Liam pulcsijának zsebéből előhalásztam a telefonját, majd felé nyújtottam. -a telefonod. - Fejeztem be a megkezdett mondatot.

-Köszönöm. - Nyomott puszit az arcomra, majd megnézte, hogy ki is kereste. Én fáradtan hajtottam vissza a fejem a vállára (mert időközben az is kiderült, hogy annak "ütközött" neki.) majd éreztem, hogy ismét elndulok az álmok világába vezető ösvényen.

Mikor újra felébredtem már.....

23.rész.

Itt lennék megint...:) Nem tudom mit sikerül kihoznom a mai részből, de igyekszem :)

„- Nem hiszed, hogy az élet több?
- Mint mi?
- Mint a kötelesség és a halál. Miért vannak érzéseink, ha nem érezhetünk? Miért vannak vágyaink, ha nem érhetjük el őket?”



23.rész.
Moziest és egyebek...




Mindenki felment a szobájába készülődni. Én is így tettem. Bevágódtam a fürdőmbe, és engedtem egy kád vizet. Jóleső érzés fogott el, ahogy nyakig belemerültem. A kaja már meg volt, már csak az utolsó simítások voltak hátra. A srácok szépen berendezték a nappalit, és a filmek is ki vannak választva. Harryéknek pedig sikerült asztalt keríteniük. Bár nem tudom, hogy honnan, de sikerült nekik. Bekentem magam a tusfürdőmmel, majd lemostam és kiszálltam a kádból. Szárazra töröltem magam, majd magamra kaptam az előzetesen kikészített fehérneműszettet és visszamentem a szobába. Ott viszont váratlan meglepetés fogadott. Harry az ágyamon csücsült és mereven a falat bámulta. Sose tartoztam azok közé a szégyenlős lányok közé, meg hát amúgy is volt rajtam fehérnemű, ami olyan, mint ha bikiniben lennék...szóval nem igazán pánikoltam be.
- Öhm...bocsi... - Mondta Harry, amint meghallotta, hogy jövök, majd pirulva lehajtotta a fejét.
- Semmi gond. -Nevettem fel. - Na mi van? A kis perverzt még zavarba lehet hozni? - Böktem vállba.
- Hééé. Én nem is vagyok perverz!...-Sértődött be. - annyira..- Nevetett fel Ő is, amint teljesen befejezte a mondatot.
- Jólvan jólvan nemperverzke. Szóval. Miben segíthetek? - Kérdeztem, miközben a szekrényemhez mentem és kutakodni kezdtem benne.
- Hát igazából, csak azért jöttem, hogy ruhát válasszak neked. - Állt mellém, majd fürkészni kezdte a ruhatáramat.
- Öhmm. Ez már egyedül is megy. - Néztem rá értetlenül.
- De most én fogok választani. - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- És mégis miért? - Szálltam vele vitába.
- Mert csak. - Hát gratulálok magunknak. Olyanok lehettünk, mint két civakodó ovodás.
- De én is el tudom intézni. Vagy ezzel most azt akarod mondani, hogy szar az ízlésem? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Dehogy is te lány. -Háborodott fel. - Ami azt illeti nagyon is tetszik a stílusod. De ma csajosan fogsz felöltözni. - Húzta ki magát büszkén.
- Hát kösz. Ez most jól esett. Mostmeg azt mondod, hogy nem szoktam csajosan felöltözni...- Fontam össze mellemen a karom.
- Ajj már. Ne forgasd ki a szavaim. Csak vedd fel ezt. - Nyomott egy lila ruhát a kezembe. Még anyutól kaptam a szülinapomra és fogalmam se volt, hogy honnan került az ide.
- Én biztos, hogy fel nem veszem! - Jelentettem ki határozottan. Már nem azért mert nem volt szép, mert az volt, de nem láttam értelmét kiöltözni. Néha én is szeretek csajos lenni, de most miért is akarja az én gyapjaskám, hogy kicsípjem magam?
- De igen felveszed. - Húzódott mosolyra a szálya.
- És ezt mégis miből gondolod? - Néztem rá kíváncsian.
- Mert ha magadtól nem, akkor majd én tuszkollak bele. - Tolta felém a ruhát.
- De ez most miért is kell felvennem?
- Mert én azt mondtam!
- De Harry...
-Semmi de. Vedd már fel az istenért. - Parancsolt rám. Persze kedvesen.
-Jólvan na. Bár még mindíg nem értem miért, de felveszem, ha ez neked olyan fontos.-Adtam be a derekam. Magamra kaptam a ruhát, majd kiengedtem a hajam, ami eddíg össze volt fogva.

-Remélem most örülsz.- Fordultam Harry felé, aki elkerekedett szemekkel meredt vissza rám. - Most mi van?
- Gyönyörű vagy. - Ámuldozott.
- Gondolom. - Húztam el a szám, de azért ezerrel pirultam.
-Nem. Tényleg.Komolyan. - Bólogatott.
- Hát köszi...de áruld már el, hogy mégis miért kell ez az egész?
-Csak mert.
- Hát akkor most előbbre vagyok...
- Na jó ne zsörtölődj. Inkább dobj fel valami szupi sminket és menjünk le. - Kacsintot rám.
-Harry Styles! Mégis mi a fenére készülsz? - Néztem rá gyanakvóan.
- Semmire. - Vonta meg a vállát, de az az igazság, hogy nem volt valami meggyőző.
- Tudod mit. Inkább haggyuk. - Öltöttem rá nyelvet, majd a kis fésülködősztalhoz mentem. Leültem rá, és elgondolkodva figyeltem a tükörképem. Nem tudom miért, de kicsit azért lelkesedtem ezért az egészért. Óvatosan nyúltam a sminkkészletem felé, mert azért féltem is ettől. Mit fognak szólni a srácok? Nem igazán megszokott, hogy én így kiöltözök. Hogy csajos vagyok. Felvittem egy réteg alapozót, majd kihúztam a szemem szemcerával, egy halvány lila szemhélypúder, végül egy kis szempillaspirál és szájfény. A hajamat, csak kifésültem és hagytam, hogy a vállamon lógjon. Félve fordultam hátra, az ágyamon ülő Harryhez.
- Eszméleltlenül nézel ki. - Nézett rám csillogó szemekkel. Már tényleg érdekelt, hogy mégis mit tervez, de tudtam, hogy úgyse tudom kiszedni belőle. - Na gyere. - Ragadott kézen, majd az ajtó felé kezdett vonszlni. - Itt állj meg. A srácok már lenn vannak. Én lemegyek bejelenteni és amint meghallod a neved gyere utánnam. - Lelkesedett be.
- De méis minek ez az egész. -Tettem még egy próbát, hogy valamit megtudjak kiöltözésem okáról.
- Csak mert. - Mosolygott még rám egy utolsót, majd lerobogott a lépcsőn.

Harry szemszöge.

A tervem kezdetét vette. Már mondtam,hogy mindent el fogok követni azért, hogy összehozzam Őket. És elég sanszos, hogy sikerülni is fog, hiszen szinte izzik köztük a levegő. Elégedett mosoly kíséretében lépkedtem le a lépcsőn a többiekhez.
-Khm, khm...-Köszörültem meg a torkom aminek következtében mindenki rém figyelt. - Kérem fogadjá örömmel a mi kis ötletgazdánk, akinek az egész estét köszönhetjük...-hatásszünet.- Szóval üdvözöljük Alexis Bailey Andersoooooont. - Mutattam a lépcső felé, ahol Béé lépkedett lefelé. Az egész olyan volt, mint a filmekben. A srácok mind tátott szájjal bámulták. Liam kikerekedett szemekkel figyelte minden egyes lépését. Elégedetten nyugtáztam, hogy elértem a célom...

Bailey szemszöge.

Amint meghallottam a nevem úgy tettem ahogy Harry mondta. Lassan lépedtem lefelé a lépcsőn, ügyelve, hogy nehogy orra essek. Végig a lábamat figyeltem. Nem mertem felnézni a srácokra.De aztán leértem a lépcsőn és muszály volt...Félve emeltem fel a fejem, hogy szembesülhessek a reakciókkal. Ovatosan vezettem rajtuk körbe a szemem. Mind elképedve néztek vissza rám, és ez egy kicsit megilyesztett.
-Ennyire rémes? - Hajtottam le pirulva a fejem. - Az ő őtlete volt. - Mutattam a nemmessze tőle ácsorgó Harryre. A srácok továbbra se szólaltak meg, csak sokkos állapotban meredtek rám. Elsőnek Zayn tértmagához. Megrázta a fejét, majd mosolyt varázsolt az arcára és megölelt.
- Dehogyis. Észveszejtően nézel ki kislány! - Mondta, majd hátrébb lépett, hogy még egyszer szemügyre vehessen.
-Hűűű. - Ámult tovább Niall.
- Gyö...gyönyörű vagy. - Mért végig tetőtől talpig Liam.
-Köszönöm. - Mosolyodtam el félénken. Mégis mi az isten van velem? Sose voltam ilyen nyámnyila alak erre mostmeg itt parázok, hogy mi van, ha nem tetszem neki...vagyis nekik. :$
- Meg is jöttem. - Rombolt be Timi az ajtón, de amint meglátott neki is tátva maradt a szája. - Eszméleltlenül nézel ki csajszi. - Mondta, majd a nyakamba ugrott.
- Te sem panaszkodhatsz. - Mértem végig.

Egy laza nyári virágmintés ruha volt rajta. Nagyon jól állt neki és ahogy észrevetem Harrynek is bejött. Tátott szájjal meredt barátnőmre, és nem jutott szóhoz. Komolyan azt vártam, hogy mikor ájul el vagy valami. -Megjöttünk. - Lépett be Lou az ajtón, de amint meglátta az átváltoztatott nappalit egyből elnémult. Eleanor előlépett mögüle, de neki se nagyon akart hang kijönni a torkán.
- Meglepetés. - Kiáltottunk fel egyszerre a srácokkal.
- De hát ki, mikor hol miért? - Kedett el hadonászni Lou.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy elfelejtetted azt, amiről tegnep beszéltünk? - Néztem rá szúrósan.
- Mi? Én? Dehogyis. Pfff...Ezt mégis miből gondolod? - Kezdett ele egyből magyarázkodni.
-Szerinted? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Annyira köszönöm. - Kezdtek el potyogni Eleanor könnyei, majd sorba végigölelgetett mindenkit.
- Mi még nem ismerjük egymást. Timi vagyok. - Mutatkozott be neki barátném.
-Szia. Én pedig Eleanor. - Amint ezzel is megvoltunk leültettük a mi kis gerleprunk, majd bekapcsoltuk a hifit, beraktunk egy romantikázós CD-t és bevonultunk a konyhába.
-Teljes siker. - Mosolygott elégedetten Niall.
- Na ná haver. Mégis mit vártál? - Veregette hátba Zayn.
-Jólvan jómadarak. Inkább vigyétek ki a levest. - Toltam eléjük a kitálalt leveseket. -De óvatosan. Nem szeretnék törött tányérakat takaryani. - Fenyegettem meg Őket az ujjammal, majd míg Ők kivitték a levest, addíg én kitálaltam a  húst.

Már csak a desszert volt hátra. Szépen felszeleteltem a tortát, majd tányérra raktam két szeletet és szépen megdíszítettem. A srácok azt is kivitték, majd mikor visszatértek nekik is adtam egy egy szelet tortát, és míg azt magkba tömték én elmosogattam. Timi is segített rendet rakni a konyhában. Már a desszerttel is végeztek, mi pedig rendetraktunk mindenhol. Kivonultunk a nappaliba, majd kiküldtük Őket a hátsó kertbe egy kis friss evegőt szívni, hogy elrendezhessük a nappalit. Az asztalt és minden felesleges dolgot kivittünk a konyhába, majd egy csomó takarót megy párnát raktunk a földre, hogy kényelmesen elhelyezedhessenek. Csináltunk még egy csomó pattogatott kukoricát, meg persze karikáztunk fel egy két répát, majd beraktuk az első filmet és lestoppoltuk. Harry kivonszolt mindenkit a hátsó kertbe, hogy szóljanak Louiéknak, de Liam és én nem mehettünk. Nem értettem, de nem akartam problémázni.
-Tényleg gyönyörű vagy. - Súgta a fülembe Liam. Lehellete csiklandozta a nyakam és kellems borzongs futott végig egész testemen.
- Köszönöm. - Pirultam el.
- Nincs mit. - Adott egy puszit. - Én csak az igazat mondom. - Még mielött mégjobban zavarba jöhettem volna visszatértek a többiek. Leültettük Louisékat, majd elindítottuk a filmet és mi kiosontunk a házból magukra hagyva Őket. Előhalásztam a telefonom a kis táskából amibe beledobáltam a cuccaim, majd kikerestem Be..Dan számát. Még mindíg összeszorult a szívem és kerülgetett a sírás, ha rá gondoltam ,de már tudtam magamon uralkodni. Pár csörgés utánn fel is vette.
-Igen. - Szólt bele vidáman.
-Szia. Én vagyok. - Kicsit remegett a hangom, de nem hiszem, hogy feltűnt  neki.
- Szia. Végeztetek?
-Igen.
-Okés. Akkor két perc és ott vagyok értetek.
-Oké. Szia.
-Szia. -Köszöntünk el egymástól ,majd leraktam a telefont. Enyhe szomorúsággal a szívemben fordultam a srácok felé.
-Mindjárt itt lesz. - Erőltettem magamra egy mosolyt.
- Kirááály. - Újjongott Niall.  Elindultunk a kapu felé, hogy  ott várjuk meg Dant, de Liam megragadta a karom, és gyengéden visszarántott.
-Minden rendben? - Nézett aggódva a szemembe.
- Igen. - Mondtam szemlesütve. Nem akartam, hogy lássa a kibuggyanni készülő könnyeimet. Nem akartam elrontani az estéjüket...
- Nem lesz semmi baj. - Ölelt meg gyengéden, majd a hátamat kezdte el simogatni. Annyira jól esett, hogy itt van, hogy törődik velem. Olyasfajta nyugalom árasztott el, amit nem lehet megmagyarázni. Mintha a kivégzésemre készülnék, de nyugodtan. Nem tudom máshogy elmagyarázni. A pillanatot egy dudálás zavarta meg. Dan leparkolt a ház előtt, majd mosolyogva intett felénk. Mi gyorsan a többiek utánn mentünk, majd begbeszéltük, hogy négyen Danhez ülnek be, ketten pedig másik kocsival követik Őket.
- Mi Dannel megyünk, Ti pedig gyertek Béé kocsijával. - Mutatott rám és Liamre Harry. Agy is lett. Én gyorsan kijártam a kocsimmal, majd megvártam míg Liam bepatan mellém és már el is indultunk. Út közben idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon. Éreztem, hogy a pánik lassan visszakúszik az agyamba, és nem tudok mit tenni ellene. Piros lámpát kaptunk, szóval meg kellett álnunk.
- Bailey nyugi. - Fogta le a kezem Liam. Ezzel nem sokat segített, hisz érintésétől a szívem ezerrel kezdett kalapálni. Ismeretlen volt számomra az érzés épp ezért nem is tudtam hová tenni. Aztán  lámpa ismét zöldre váltott, mi pedig tovább haladtunk. Az út hátralevő részét csendben tettük meg, de engem ez nem zavart. Mire odaértünk a mozihoz kicsit sikerült megnyugodnom. Kiszálltunk a kocsiból és ámulattal vettük szemügyre a helyet.

Egyszerűen elképesztő volt. mintha a régi időkbe csöppentünk volna.
- Nos hát ez lenne a szüleim kis birodalma. - Húta ki magát Dan. Tátott szájjal figyletem a téglaépületet, ami teljesen elvarázsolt. - Gyertek beljebb. - Halászott elő Dan egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót, és betessékelt minket. Hatalmas popcornos papírtasakok fogadtak minket, amiket Dan a kezünkbe nyomott, majd italt is töltött nekünk és bementünk az első terembe. Ámulva lépkedtünk végig a ségeláthatatlan széksorok között, majd középtályt helyet foglaltunk. Szérül ült Dan, mellette Niall, Zayn, Timi,Harry, Liam, és mellette pedig Én. Dan elővett valami kapcsoló szerűséget és elindította az első filmet. Nam tudom, hogy az élet iróniája, vagy Dan tudatalittia volt e a ludas, de az első film az elevenembe talált. A címét nem figyeltem meg, de nem is az volt a lényeg. Egy testvérpárról szolt, akik elvesztették egymást, de sok sok év elteltével újra találkoztak. A lány nem emlékezett a régi életére és a fiú nem tudta, hogy mit tehetne, A film közepe felé már fal fehér voltam és próbáltam visszatartani a kitörni készülő sírógörcsöt.
- Jól vagy? - Simította kezét enyámre Liam.
- Nem igazán. - Szipogtam halkan.
- Kimenjünk a levegőre? - Fordította maga felé a fejem, majd letörölt egy könnycseppet, ami utat tört magának.Nem tudtam válaszolni, ezért csak bólintottam egyet. Liam mondott valamit Harrynek, majd kimásztunk a széksor elejére, és kifelé vettük az irányt. Amint kiértünk a mozi elé én leültem a járda szélére és sírni kezdtem.
-Hé. Nyugi. - Ült le mellém Liam, majd magához húzott és átölelt. -Minden rendben lesz. - Kezdte el simogatni a hátam.
- Ígéred? - Néztem fel rá könnyes szemekkel.
- Ígérem. - bólogatott bőszen. Én pedig hittem neki. ELhittem, hogy nem lesz semmi baj, és hogy jó vége lesz ennek az egésznek... Percekig csak ültünk és nem mondtunk semmit. Én lassan megnyugodtam és már csak szipoga törölgettem a szemeim. -Tessék. - Nyomott a kezembe Liam egy zsepit, majd rám terítette a pulcsiját.
- Köszönöm. - Törölgettem tovább a szemem a zsepivel. Mikor már letöröltem könnyeim maradékát Liam felpattant, hogy kidobja a zsepit. Én összébb húztam magamon a pulcsit, majd mélyet szippantottam az illatából. Sóhajtottam egy nagyot, majd én is felpattantam. Liam felé fordultam. Ő csak állt egy helyben és előre meredt. Szememmel követtem övéi útját, és a távolban pár fiatalt fedeztem fel, akik felénk közeledtek. Nem nagyon értettem Liam viselkedését, de aztán az egyik embert felismertem. Danielle volt az, Liam volt barátnője.
-Szereted még? - Léptem oda Limhez. és most én szoítottam meg a kezét bátorítóan. Ő összerezzent egy kicsit, majd lomhán és szomorúan felém fordította a fejét.
-Nem tudom. - Mondta hakan, már már suttogva.
-Vissza akarod kapni? - Néztem szemeibe kíváncsian.
-Azt hiszem...De miért kérdezed? - Nézett rám érdeklődve.
- Mert én segíthetek benne. - Nem tudom, hogy miért mondtam ezt, vagy hogy miért akartam azt csinálni, amit akartam, de azt tudtam, hogy boldognak akartam látni Liamet...És ha ehez Danielle kell, akkor én igen is segíteni fogok neki abban, hogy visszakapja.
-Mégis hogy? - Kerekedtek el a szemei.Én bátortalanul fontam össze az ujjaink, majd mélyen a szemébe néztem. Kár volt...Barna szemei annyira magukba szippantottak, hogy félő volt, hogy nem tudok megszólalni. Aztán végül csak sikerüt.
- Tudod a lányoknak az kell, amit nem kaphatnak meg. Ha Danielle látja, hogy továbbléptél raja, és már mással vagy, akkor vissza akar majd kapni. - Az utosó szót már halkan mondtam, dert Danielle-ék már majdnem elértek hozzánk.Liam csak meglepetten hallgatta szavaim. Keze összbb fonódott enyémen, és szemeit mélyen enyémbe fúrta. Szívem heves kalimpálásba kezdett, pedig nem volt rá semmi oka. Az Ő melkasa is szaporán mozgott fel és le.
-Liam. - Szólalt meg valaki meglepetten. Na vajon ki volt az? Ha Danielle-re gondoltatok, akkor közlöm, hogy...igazatok van...Liam nem fordult egyből felé. Hosszú óráknak tűnő másodpercekig még szemeimet bűvölte, majd fejét lassan Danielle felé fordította, aki pár lány társaságában érdeklődve fürkészett minket.
-Szia Danielle. - Köszönt neki Liam, de kezemet nem engedte el. Én bátorítóan szorítottam rajta egyet, majd én is a lány felé fordultam.
-Jól nézel ki. - Jegyezte meg Danielle, majd feltűnően végigmérte Liamet.
- Te is. - Mondta elfúló hangon Liam.
- Ő a barátnőd? - Nézett rám lenézően Danielle. Liam csak némár felém fordult és arcomat fürkészte. Én is így tettem pár másodpercig, majd mosolyt varázsoltam arcomra, és Danielle felé fordultam.
-Igen. Szia. Bailey Anderson vagyok. - Nyújtottam fel kezem barátságosan. Már amennyire barátságos tudtam vele lenni.
-Danielle. -Mondta röviden, majd ismét Liam felé fordult. - Tényleg jól nézel ki. Valaikor összefuthatnánk. - Mosolygott rá.
- Aha. - Ennyit tudott kinyögni Liam. Ezt is csak azutánn, hogy egy picit meglöktem.
- Okés. Akkor majd hívlak. - Egy elbűvölő mosoly kíséretében puszit nyomott Liam arcára, majd tovább vonult a barátnőivel. Nem tehetek róla, de a hideg futkosot a hátamon ettől a lánytól. Liam még mindíg csak állt és meredt ki a fejéből
-Liam. -Szólítottam meg halkan. -Liam. - Ismételtem meg kicsit hangosabban.
-Ez...Ez nem fog menni. - Kezdett el pánikolni.
-De igen. Menni fog. - Néztem rá halványan mosolyogva. - Ne de menjünk be, mert a többiek aggódni fognak. - Kezdtem el befelé húzni. Annak ellenére, hogy amikor kijöttünk még én voltam siralmas állapotba, most mégis én próbáltam lelket önteni belé.

Harry szemszöge.

Az első filmnek már vége volt, és a másoikba kezdtünk bele. Dan, most egy horrort indított el. Méghozzá a Rémálom az Elm utcában-t. Félelmetes film, bár én sose paráztam tőle. Timi viszont egy egy ilyesztő résznél meg meg ugrott, amjd közelebb bújt hozzám. A film felénél, amikor Freedy épp az egyik áldozatát nyírta ki Timi ijedten temtte arcát a vállamba. Nem  hibáztattam, hogy megijedt, és nem is tartottam egy félős libának, hiszen ez a film még a legbtrabb embert is félős nyuszivá varázsolta volna. Meg hát...Timi semmiség volt Niallhez és Zaynhez képest. A szemüket eltakarva ültek és egy rémisztő jelenetnél Niall szabájosan Zayn őlébe ugrott. És nem tagadom, hogy jól esett Timi közelsége. A szívem ezerrel dobogott és a levegőt is kapkodtam.
-Sajnálom. -Eszmélt fel hírtelen Timi, majd nagy bánatomra elhúzódótt tőlem.
-Nincs mit sajnálnod. - Mosolyogtam rá, majd kezemet az ővébe csúsztattam és úgy néztem tovább a filmet. Ő pár pillanatig csak dermedten nézte a kezeinket, de nem húzta el. Ehelyett Ő is visszafordut a képernyő felé, és már bátrabban nézte a filmet. Nemsokkal később Liam és Bailey is visszajöttek, és most Béé került mellém.
- Minden rendben? - Néztem rá aggódva. Fehér volt, mint a fal, bár már kezdett visszatérni a színe.
-Persze. Cak egy kis levegőre volt szükségem. - Mosolygott rám, majd a kivetitő felé fordult. Liam arca sem a megszokott volt. Valahogy olyan furán meredt maga elé. Utoljára akkor láttam ilyennek, amikor Danielle szakított vel. Ugye nem...Ugye nem vesztek össze megint?!
-Megint összevesztetek? - Fordultam ismét Béé felé egy hatalmas sohaj kíséretében.
-Dehogy is. - Tágultak ki a pupillái. Kicsit megnyugodtam, hogy akkor nem veszett el a tervem, de még mindíg nem értettem, hogy akkor mi a baja Liamnek. - Miből gondolod?
-Hát csak..-Mert te sem vagy éppen a legjobb színben és Liam is olyan furcsa. - Magyaráztam.
-Nem vesztünk össze. Majd később elmondom, hogy mi a baja Liamnek. -Sugta nekem, majd lezártnak tekintette a témát, és ismét a filmre koncentrált....

Hááát ennyi lenne mára. :) Dimii csak miattad hoztam össze, pedig elég szarul vagyok... És remélem tetszik a vége:) Mármint a Harrys rész. :)