23.rész.

Itt lennék megint...:) Nem tudom mit sikerül kihoznom a mai részből, de igyekszem :)

„- Nem hiszed, hogy az élet több?
- Mint mi?
- Mint a kötelesség és a halál. Miért vannak érzéseink, ha nem érezhetünk? Miért vannak vágyaink, ha nem érhetjük el őket?”



23.rész.
Moziest és egyebek...




Mindenki felment a szobájába készülődni. Én is így tettem. Bevágódtam a fürdőmbe, és engedtem egy kád vizet. Jóleső érzés fogott el, ahogy nyakig belemerültem. A kaja már meg volt, már csak az utolsó simítások voltak hátra. A srácok szépen berendezték a nappalit, és a filmek is ki vannak választva. Harryéknek pedig sikerült asztalt keríteniük. Bár nem tudom, hogy honnan, de sikerült nekik. Bekentem magam a tusfürdőmmel, majd lemostam és kiszálltam a kádból. Szárazra töröltem magam, majd magamra kaptam az előzetesen kikészített fehérneműszettet és visszamentem a szobába. Ott viszont váratlan meglepetés fogadott. Harry az ágyamon csücsült és mereven a falat bámulta. Sose tartoztam azok közé a szégyenlős lányok közé, meg hát amúgy is volt rajtam fehérnemű, ami olyan, mint ha bikiniben lennék...szóval nem igazán pánikoltam be.
- Öhm...bocsi... - Mondta Harry, amint meghallotta, hogy jövök, majd pirulva lehajtotta a fejét.
- Semmi gond. -Nevettem fel. - Na mi van? A kis perverzt még zavarba lehet hozni? - Böktem vállba.
- Hééé. Én nem is vagyok perverz!...-Sértődött be. - annyira..- Nevetett fel Ő is, amint teljesen befejezte a mondatot.
- Jólvan jólvan nemperverzke. Szóval. Miben segíthetek? - Kérdeztem, miközben a szekrényemhez mentem és kutakodni kezdtem benne.
- Hát igazából, csak azért jöttem, hogy ruhát válasszak neked. - Állt mellém, majd fürkészni kezdte a ruhatáramat.
- Öhmm. Ez már egyedül is megy. - Néztem rá értetlenül.
- De most én fogok választani. - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- És mégis miért? - Szálltam vele vitába.
- Mert csak. - Hát gratulálok magunknak. Olyanok lehettünk, mint két civakodó ovodás.
- De én is el tudom intézni. Vagy ezzel most azt akarod mondani, hogy szar az ízlésem? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Dehogy is te lány. -Háborodott fel. - Ami azt illeti nagyon is tetszik a stílusod. De ma csajosan fogsz felöltözni. - Húzta ki magát büszkén.
- Hát kösz. Ez most jól esett. Mostmeg azt mondod, hogy nem szoktam csajosan felöltözni...- Fontam össze mellemen a karom.
- Ajj már. Ne forgasd ki a szavaim. Csak vedd fel ezt. - Nyomott egy lila ruhát a kezembe. Még anyutól kaptam a szülinapomra és fogalmam se volt, hogy honnan került az ide.
- Én biztos, hogy fel nem veszem! - Jelentettem ki határozottan. Már nem azért mert nem volt szép, mert az volt, de nem láttam értelmét kiöltözni. Néha én is szeretek csajos lenni, de most miért is akarja az én gyapjaskám, hogy kicsípjem magam?
- De igen felveszed. - Húzódott mosolyra a szálya.
- És ezt mégis miből gondolod? - Néztem rá kíváncsian.
- Mert ha magadtól nem, akkor majd én tuszkollak bele. - Tolta felém a ruhát.
- De ez most miért is kell felvennem?
- Mert én azt mondtam!
- De Harry...
-Semmi de. Vedd már fel az istenért. - Parancsolt rám. Persze kedvesen.
-Jólvan na. Bár még mindíg nem értem miért, de felveszem, ha ez neked olyan fontos.-Adtam be a derekam. Magamra kaptam a ruhát, majd kiengedtem a hajam, ami eddíg össze volt fogva.

-Remélem most örülsz.- Fordultam Harry felé, aki elkerekedett szemekkel meredt vissza rám. - Most mi van?
- Gyönyörű vagy. - Ámuldozott.
- Gondolom. - Húztam el a szám, de azért ezerrel pirultam.
-Nem. Tényleg.Komolyan. - Bólogatott.
- Hát köszi...de áruld már el, hogy mégis miért kell ez az egész?
-Csak mert.
- Hát akkor most előbbre vagyok...
- Na jó ne zsörtölődj. Inkább dobj fel valami szupi sminket és menjünk le. - Kacsintot rám.
-Harry Styles! Mégis mi a fenére készülsz? - Néztem rá gyanakvóan.
- Semmire. - Vonta meg a vállát, de az az igazság, hogy nem volt valami meggyőző.
- Tudod mit. Inkább haggyuk. - Öltöttem rá nyelvet, majd a kis fésülködősztalhoz mentem. Leültem rá, és elgondolkodva figyeltem a tükörképem. Nem tudom miért, de kicsit azért lelkesedtem ezért az egészért. Óvatosan nyúltam a sminkkészletem felé, mert azért féltem is ettől. Mit fognak szólni a srácok? Nem igazán megszokott, hogy én így kiöltözök. Hogy csajos vagyok. Felvittem egy réteg alapozót, majd kihúztam a szemem szemcerával, egy halvány lila szemhélypúder, végül egy kis szempillaspirál és szájfény. A hajamat, csak kifésültem és hagytam, hogy a vállamon lógjon. Félve fordultam hátra, az ágyamon ülő Harryhez.
- Eszméleltlenül nézel ki. - Nézett rám csillogó szemekkel. Már tényleg érdekelt, hogy mégis mit tervez, de tudtam, hogy úgyse tudom kiszedni belőle. - Na gyere. - Ragadott kézen, majd az ajtó felé kezdett vonszlni. - Itt állj meg. A srácok már lenn vannak. Én lemegyek bejelenteni és amint meghallod a neved gyere utánnam. - Lelkesedett be.
- De méis minek ez az egész. -Tettem még egy próbát, hogy valamit megtudjak kiöltözésem okáról.
- Csak mert. - Mosolygott még rám egy utolsót, majd lerobogott a lépcsőn.

Harry szemszöge.

A tervem kezdetét vette. Már mondtam,hogy mindent el fogok követni azért, hogy összehozzam Őket. És elég sanszos, hogy sikerülni is fog, hiszen szinte izzik köztük a levegő. Elégedett mosoly kíséretében lépkedtem le a lépcsőn a többiekhez.
-Khm, khm...-Köszörültem meg a torkom aminek következtében mindenki rém figyelt. - Kérem fogadjá örömmel a mi kis ötletgazdánk, akinek az egész estét köszönhetjük...-hatásszünet.- Szóval üdvözöljük Alexis Bailey Andersoooooont. - Mutattam a lépcső felé, ahol Béé lépkedett lefelé. Az egész olyan volt, mint a filmekben. A srácok mind tátott szájjal bámulták. Liam kikerekedett szemekkel figyelte minden egyes lépését. Elégedetten nyugtáztam, hogy elértem a célom...

Bailey szemszöge.

Amint meghallottam a nevem úgy tettem ahogy Harry mondta. Lassan lépedtem lefelé a lépcsőn, ügyelve, hogy nehogy orra essek. Végig a lábamat figyeltem. Nem mertem felnézni a srácokra.De aztán leértem a lépcsőn és muszály volt...Félve emeltem fel a fejem, hogy szembesülhessek a reakciókkal. Ovatosan vezettem rajtuk körbe a szemem. Mind elképedve néztek vissza rám, és ez egy kicsit megilyesztett.
-Ennyire rémes? - Hajtottam le pirulva a fejem. - Az ő őtlete volt. - Mutattam a nemmessze tőle ácsorgó Harryre. A srácok továbbra se szólaltak meg, csak sokkos állapotban meredtek rám. Elsőnek Zayn tértmagához. Megrázta a fejét, majd mosolyt varázsolt az arcára és megölelt.
- Dehogyis. Észveszejtően nézel ki kislány! - Mondta, majd hátrébb lépett, hogy még egyszer szemügyre vehessen.
-Hűűű. - Ámult tovább Niall.
- Gyö...gyönyörű vagy. - Mért végig tetőtől talpig Liam.
-Köszönöm. - Mosolyodtam el félénken. Mégis mi az isten van velem? Sose voltam ilyen nyámnyila alak erre mostmeg itt parázok, hogy mi van, ha nem tetszem neki...vagyis nekik. :$
- Meg is jöttem. - Rombolt be Timi az ajtón, de amint meglátott neki is tátva maradt a szája. - Eszméleltlenül nézel ki csajszi. - Mondta, majd a nyakamba ugrott.
- Te sem panaszkodhatsz. - Mértem végig.

Egy laza nyári virágmintés ruha volt rajta. Nagyon jól állt neki és ahogy észrevetem Harrynek is bejött. Tátott szájjal meredt barátnőmre, és nem jutott szóhoz. Komolyan azt vártam, hogy mikor ájul el vagy valami. -Megjöttünk. - Lépett be Lou az ajtón, de amint meglátta az átváltoztatott nappalit egyből elnémult. Eleanor előlépett mögüle, de neki se nagyon akart hang kijönni a torkán.
- Meglepetés. - Kiáltottunk fel egyszerre a srácokkal.
- De hát ki, mikor hol miért? - Kedett el hadonászni Lou.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy elfelejtetted azt, amiről tegnep beszéltünk? - Néztem rá szúrósan.
- Mi? Én? Dehogyis. Pfff...Ezt mégis miből gondolod? - Kezdett ele egyből magyarázkodni.
-Szerinted? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Annyira köszönöm. - Kezdtek el potyogni Eleanor könnyei, majd sorba végigölelgetett mindenkit.
- Mi még nem ismerjük egymást. Timi vagyok. - Mutatkozott be neki barátném.
-Szia. Én pedig Eleanor. - Amint ezzel is megvoltunk leültettük a mi kis gerleprunk, majd bekapcsoltuk a hifit, beraktunk egy romantikázós CD-t és bevonultunk a konyhába.
-Teljes siker. - Mosolygott elégedetten Niall.
- Na ná haver. Mégis mit vártál? - Veregette hátba Zayn.
-Jólvan jómadarak. Inkább vigyétek ki a levest. - Toltam eléjük a kitálalt leveseket. -De óvatosan. Nem szeretnék törött tányérakat takaryani. - Fenyegettem meg Őket az ujjammal, majd míg Ők kivitték a levest, addíg én kitálaltam a  húst.

Már csak a desszert volt hátra. Szépen felszeleteltem a tortát, majd tányérra raktam két szeletet és szépen megdíszítettem. A srácok azt is kivitték, majd mikor visszatértek nekik is adtam egy egy szelet tortát, és míg azt magkba tömték én elmosogattam. Timi is segített rendet rakni a konyhában. Már a desszerttel is végeztek, mi pedig rendetraktunk mindenhol. Kivonultunk a nappaliba, majd kiküldtük Őket a hátsó kertbe egy kis friss evegőt szívni, hogy elrendezhessük a nappalit. Az asztalt és minden felesleges dolgot kivittünk a konyhába, majd egy csomó takarót megy párnát raktunk a földre, hogy kényelmesen elhelyezedhessenek. Csináltunk még egy csomó pattogatott kukoricát, meg persze karikáztunk fel egy két répát, majd beraktuk az első filmet és lestoppoltuk. Harry kivonszolt mindenkit a hátsó kertbe, hogy szóljanak Louiéknak, de Liam és én nem mehettünk. Nem értettem, de nem akartam problémázni.
-Tényleg gyönyörű vagy. - Súgta a fülembe Liam. Lehellete csiklandozta a nyakam és kellems borzongs futott végig egész testemen.
- Köszönöm. - Pirultam el.
- Nincs mit. - Adott egy puszit. - Én csak az igazat mondom. - Még mielött mégjobban zavarba jöhettem volna visszatértek a többiek. Leültettük Louisékat, majd elindítottuk a filmet és mi kiosontunk a házból magukra hagyva Őket. Előhalásztam a telefonom a kis táskából amibe beledobáltam a cuccaim, majd kikerestem Be..Dan számát. Még mindíg összeszorult a szívem és kerülgetett a sírás, ha rá gondoltam ,de már tudtam magamon uralkodni. Pár csörgés utánn fel is vette.
-Igen. - Szólt bele vidáman.
-Szia. Én vagyok. - Kicsit remegett a hangom, de nem hiszem, hogy feltűnt  neki.
- Szia. Végeztetek?
-Igen.
-Okés. Akkor két perc és ott vagyok értetek.
-Oké. Szia.
-Szia. -Köszöntünk el egymástól ,majd leraktam a telefont. Enyhe szomorúsággal a szívemben fordultam a srácok felé.
-Mindjárt itt lesz. - Erőltettem magamra egy mosolyt.
- Kirááály. - Újjongott Niall.  Elindultunk a kapu felé, hogy  ott várjuk meg Dant, de Liam megragadta a karom, és gyengéden visszarántott.
-Minden rendben? - Nézett aggódva a szemembe.
- Igen. - Mondtam szemlesütve. Nem akartam, hogy lássa a kibuggyanni készülő könnyeimet. Nem akartam elrontani az estéjüket...
- Nem lesz semmi baj. - Ölelt meg gyengéden, majd a hátamat kezdte el simogatni. Annyira jól esett, hogy itt van, hogy törődik velem. Olyasfajta nyugalom árasztott el, amit nem lehet megmagyarázni. Mintha a kivégzésemre készülnék, de nyugodtan. Nem tudom máshogy elmagyarázni. A pillanatot egy dudálás zavarta meg. Dan leparkolt a ház előtt, majd mosolyogva intett felénk. Mi gyorsan a többiek utánn mentünk, majd begbeszéltük, hogy négyen Danhez ülnek be, ketten pedig másik kocsival követik Őket.
- Mi Dannel megyünk, Ti pedig gyertek Béé kocsijával. - Mutatott rám és Liamre Harry. Agy is lett. Én gyorsan kijártam a kocsimmal, majd megvártam míg Liam bepatan mellém és már el is indultunk. Út közben idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon. Éreztem, hogy a pánik lassan visszakúszik az agyamba, és nem tudok mit tenni ellene. Piros lámpát kaptunk, szóval meg kellett álnunk.
- Bailey nyugi. - Fogta le a kezem Liam. Ezzel nem sokat segített, hisz érintésétől a szívem ezerrel kezdett kalapálni. Ismeretlen volt számomra az érzés épp ezért nem is tudtam hová tenni. Aztán  lámpa ismét zöldre váltott, mi pedig tovább haladtunk. Az út hátralevő részét csendben tettük meg, de engem ez nem zavart. Mire odaértünk a mozihoz kicsit sikerült megnyugodnom. Kiszálltunk a kocsiból és ámulattal vettük szemügyre a helyet.

Egyszerűen elképesztő volt. mintha a régi időkbe csöppentünk volna.
- Nos hát ez lenne a szüleim kis birodalma. - Húta ki magát Dan. Tátott szájjal figyletem a téglaépületet, ami teljesen elvarázsolt. - Gyertek beljebb. - Halászott elő Dan egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót, és betessékelt minket. Hatalmas popcornos papírtasakok fogadtak minket, amiket Dan a kezünkbe nyomott, majd italt is töltött nekünk és bementünk az első terembe. Ámulva lépkedtünk végig a ségeláthatatlan széksorok között, majd középtályt helyet foglaltunk. Szérül ült Dan, mellette Niall, Zayn, Timi,Harry, Liam, és mellette pedig Én. Dan elővett valami kapcsoló szerűséget és elindította az első filmet. Nam tudom, hogy az élet iróniája, vagy Dan tudatalittia volt e a ludas, de az első film az elevenembe talált. A címét nem figyeltem meg, de nem is az volt a lényeg. Egy testvérpárról szolt, akik elvesztették egymást, de sok sok év elteltével újra találkoztak. A lány nem emlékezett a régi életére és a fiú nem tudta, hogy mit tehetne, A film közepe felé már fal fehér voltam és próbáltam visszatartani a kitörni készülő sírógörcsöt.
- Jól vagy? - Simította kezét enyámre Liam.
- Nem igazán. - Szipogtam halkan.
- Kimenjünk a levegőre? - Fordította maga felé a fejem, majd letörölt egy könnycseppet, ami utat tört magának.Nem tudtam válaszolni, ezért csak bólintottam egyet. Liam mondott valamit Harrynek, majd kimásztunk a széksor elejére, és kifelé vettük az irányt. Amint kiértünk a mozi elé én leültem a járda szélére és sírni kezdtem.
-Hé. Nyugi. - Ült le mellém Liam, majd magához húzott és átölelt. -Minden rendben lesz. - Kezdte el simogatni a hátam.
- Ígéred? - Néztem fel rá könnyes szemekkel.
- Ígérem. - bólogatott bőszen. Én pedig hittem neki. ELhittem, hogy nem lesz semmi baj, és hogy jó vége lesz ennek az egésznek... Percekig csak ültünk és nem mondtunk semmit. Én lassan megnyugodtam és már csak szipoga törölgettem a szemeim. -Tessék. - Nyomott a kezembe Liam egy zsepit, majd rám terítette a pulcsiját.
- Köszönöm. - Törölgettem tovább a szemem a zsepivel. Mikor már letöröltem könnyeim maradékát Liam felpattant, hogy kidobja a zsepit. Én összébb húztam magamon a pulcsit, majd mélyet szippantottam az illatából. Sóhajtottam egy nagyot, majd én is felpattantam. Liam felé fordultam. Ő csak állt egy helyben és előre meredt. Szememmel követtem övéi útját, és a távolban pár fiatalt fedeztem fel, akik felénk közeledtek. Nem nagyon értettem Liam viselkedését, de aztán az egyik embert felismertem. Danielle volt az, Liam volt barátnője.
-Szereted még? - Léptem oda Limhez. és most én szoítottam meg a kezét bátorítóan. Ő összerezzent egy kicsit, majd lomhán és szomorúan felém fordította a fejét.
-Nem tudom. - Mondta hakan, már már suttogva.
-Vissza akarod kapni? - Néztem szemeibe kíváncsian.
-Azt hiszem...De miért kérdezed? - Nézett rám érdeklődve.
- Mert én segíthetek benne. - Nem tudom, hogy miért mondtam ezt, vagy hogy miért akartam azt csinálni, amit akartam, de azt tudtam, hogy boldognak akartam látni Liamet...És ha ehez Danielle kell, akkor én igen is segíteni fogok neki abban, hogy visszakapja.
-Mégis hogy? - Kerekedtek el a szemei.Én bátortalanul fontam össze az ujjaink, majd mélyen a szemébe néztem. Kár volt...Barna szemei annyira magukba szippantottak, hogy félő volt, hogy nem tudok megszólalni. Aztán végül csak sikerüt.
- Tudod a lányoknak az kell, amit nem kaphatnak meg. Ha Danielle látja, hogy továbbléptél raja, és már mással vagy, akkor vissza akar majd kapni. - Az utosó szót már halkan mondtam, dert Danielle-ék már majdnem elértek hozzánk.Liam csak meglepetten hallgatta szavaim. Keze összbb fonódott enyémen, és szemeit mélyen enyémbe fúrta. Szívem heves kalimpálásba kezdett, pedig nem volt rá semmi oka. Az Ő melkasa is szaporán mozgott fel és le.
-Liam. - Szólalt meg valaki meglepetten. Na vajon ki volt az? Ha Danielle-re gondoltatok, akkor közlöm, hogy...igazatok van...Liam nem fordult egyből felé. Hosszú óráknak tűnő másodpercekig még szemeimet bűvölte, majd fejét lassan Danielle felé fordította, aki pár lány társaságában érdeklődve fürkészett minket.
-Szia Danielle. - Köszönt neki Liam, de kezemet nem engedte el. Én bátorítóan szorítottam rajta egyet, majd én is a lány felé fordultam.
-Jól nézel ki. - Jegyezte meg Danielle, majd feltűnően végigmérte Liamet.
- Te is. - Mondta elfúló hangon Liam.
- Ő a barátnőd? - Nézett rám lenézően Danielle. Liam csak némár felém fordult és arcomat fürkészte. Én is így tettem pár másodpercig, majd mosolyt varázsoltam arcomra, és Danielle felé fordultam.
-Igen. Szia. Bailey Anderson vagyok. - Nyújtottam fel kezem barátságosan. Már amennyire barátságos tudtam vele lenni.
-Danielle. -Mondta röviden, majd ismét Liam felé fordult. - Tényleg jól nézel ki. Valaikor összefuthatnánk. - Mosolygott rá.
- Aha. - Ennyit tudott kinyögni Liam. Ezt is csak azutánn, hogy egy picit meglöktem.
- Okés. Akkor majd hívlak. - Egy elbűvölő mosoly kíséretében puszit nyomott Liam arcára, majd tovább vonult a barátnőivel. Nem tehetek róla, de a hideg futkosot a hátamon ettől a lánytól. Liam még mindíg csak állt és meredt ki a fejéből
-Liam. -Szólítottam meg halkan. -Liam. - Ismételtem meg kicsit hangosabban.
-Ez...Ez nem fog menni. - Kezdett el pánikolni.
-De igen. Menni fog. - Néztem rá halványan mosolyogva. - Ne de menjünk be, mert a többiek aggódni fognak. - Kezdtem el befelé húzni. Annak ellenére, hogy amikor kijöttünk még én voltam siralmas állapotba, most mégis én próbáltam lelket önteni belé.

Harry szemszöge.

Az első filmnek már vége volt, és a másoikba kezdtünk bele. Dan, most egy horrort indított el. Méghozzá a Rémálom az Elm utcában-t. Félelmetes film, bár én sose paráztam tőle. Timi viszont egy egy ilyesztő résznél meg meg ugrott, amjd közelebb bújt hozzám. A film felénél, amikor Freedy épp az egyik áldozatát nyírta ki Timi ijedten temtte arcát a vállamba. Nem  hibáztattam, hogy megijedt, és nem is tartottam egy félős libának, hiszen ez a film még a legbtrabb embert is félős nyuszivá varázsolta volna. Meg hát...Timi semmiség volt Niallhez és Zaynhez képest. A szemüket eltakarva ültek és egy rémisztő jelenetnél Niall szabájosan Zayn őlébe ugrott. És nem tagadom, hogy jól esett Timi közelsége. A szívem ezerrel dobogott és a levegőt is kapkodtam.
-Sajnálom. -Eszmélt fel hírtelen Timi, majd nagy bánatomra elhúzódótt tőlem.
-Nincs mit sajnálnod. - Mosolyogtam rá, majd kezemet az ővébe csúsztattam és úgy néztem tovább a filmet. Ő pár pillanatig csak dermedten nézte a kezeinket, de nem húzta el. Ehelyett Ő is visszafordut a képernyő felé, és már bátrabban nézte a filmet. Nemsokkal később Liam és Bailey is visszajöttek, és most Béé került mellém.
- Minden rendben? - Néztem rá aggódva. Fehér volt, mint a fal, bár már kezdett visszatérni a színe.
-Persze. Cak egy kis levegőre volt szükségem. - Mosolygott rám, majd a kivetitő felé fordult. Liam arca sem a megszokott volt. Valahogy olyan furán meredt maga elé. Utoljára akkor láttam ilyennek, amikor Danielle szakított vel. Ugye nem...Ugye nem vesztek össze megint?!
-Megint összevesztetek? - Fordultam ismét Béé felé egy hatalmas sohaj kíséretében.
-Dehogy is. - Tágultak ki a pupillái. Kicsit megnyugodtam, hogy akkor nem veszett el a tervem, de még mindíg nem értettem, hogy akkor mi a baja Liamnek. - Miből gondolod?
-Hát csak..-Mert te sem vagy éppen a legjobb színben és Liam is olyan furcsa. - Magyaráztam.
-Nem vesztünk össze. Majd később elmondom, hogy mi a baja Liamnek. -Sugta nekem, majd lezártnak tekintette a témát, és ismét a filmre koncentrált....

Hááát ennyi lenne mára. :) Dimii csak miattad hoztam össze, pedig elég szarul vagyok... És remélem tetszik a vége:) Mármint a Harrys rész. :)