"Az első csók az, amellyel először veszi birtokába az egész embert a szerelem. Különös ismertetőjele, lemérhető hőfoka, megállapított időtartama, külalakja nincs, de erre nincs is szüksége. Az első csóknak megvan a maga egyéni jelentkező szava, amellyel félreérthetetlenül tudtul adja magát. Tévedés kizárva. Ha valaki nem érti meg a szót, ez annak a bizonysága, hogy nem is szóltak hozzá. Nem kell hozzá szótár, összehasonlító mérték, előismeret, mint ahogy nem kell zenei fül a mennydörgéshez."
25.rész
Első csók(ok)/2
Mikor újra felébredtem, már nem a moziban voltunk. Valaki épp egy lépcsőn vitt felfelé.
-Hol vagyok? - Kérdeztem csukott szemmel, nyűgösen.
-Itthon. - Válaszolta egy ismerős hang, de mivel még nem voltam teljesen ébren, ezért nem tudtam beazonosítani... Viszont amikor illata orromba kúszott, már tudtam, hogy Liam karjai között vagyok. Hírtelen nyitottam ki a szemem, aminek következtében egy kicsit megrándultam és majdnem elestünk. De végül Liamnek sikerült megtartania az egyensúlyát. - Díjaznám, ha nem mocorognál. - Súgta a fülembe. A hangján éreztem, hogy mosolyog. Próbáltam engedelmeskedni utasításának, de sajnálatos módon az órája kezdett beépülni a bordáim közé. - Hééé. Ne fészkelődj már. Nem szeretnélek leejteni. -Mondta . Már csak pár lépcsőfok volt, és azt se tudom miért volt egyáltalán még szükség arra, hogy vigyen, hisz már ébren voltam, de az istenért se akaródzott hogy ezt vele is közöljem. Egyszerűen csak élveztema közelségét. Felértünk a lépcsőn, majd a szobám felé folytattuk utunk.
- A többiek hol vannak? - Kérdeztem már éberebben.
- Harry hazakísérte Timit, Niall a hűtőt bújja, Zayn a haját igazítja, Lou pedig durmol.- Sorolta Liam, majd ügyesen manőverezve kinyitotta az ajtóm, és bevitt a szobámba.
- És hogy sikerült Louis-ék estéje? - Kérdeztem.
- Azt mondták, hogy eszméletlenül jól érezték magukat, és nagyon hálásak neked.
-Nem csak az én érdemem. - Mondtam halkan.
-De te voltál az ötletgazda, és a vacsit is te csináltad...
- Igen, de ha ti nem takarítato, Harryék nem szereznek asztalt és utána nem varászoljátok át a nappalit, akkor nem lett volna belőle semmi.- Mire a mondatot befejeztem, már az ágyra rakott le.
- Ugyan már. Mindketten tudjuk, hogy megoldottad volna. - Ajándékozott meg Liam egy 1000w-os mosollyal.
- Én nem vagyok benne olyan biztos. - Nyújtóztam egy hatalmasat.
- Én igen. Na de hagylak pihenni. - Indult meg az ajtó felé.
-Várj. - Szóltam utánna. Érdeklődve fordult vissza, én pedig szemlesütve szólaltam meg újra. - Nem maradnál még egy kicsit? Nem akarok egyedül maradni. - Hangom már szinte könyörgő volt. Ő csak bólintott egyet, majd az ágyhoz lépett, arrébb taszigált, és befeküdt mellém.
- De akkor most már pihenj. - Nyomott egy puszit az arcomra, majd átkarolta a derekam és lecsukta a szemét.
-Oké. - Mondtam halkan, mejd én is becsuktam a szemeim, és próbáltam elaludni....
Harry szemszöge.
Már Timiék ajtaja előtt álltunk percek óta. Semmi mást nem csináltunk, csak egymás arcát fürkésztük. Nem beszéltünk, sőt én még lélegezni is majdnem elfelejtettem.
-Azt hiszem be kéne mennem. - Szólalt meg végül Timi.
- Lehet... - Mosolyodtam el.- De az is lehet, hogy még maradhatnál egy kicsit.
- És miért is kéne? - Húzta fel jobb szemöldökét, de azért mosolyogva térképezte fel arcom.
- Háát. Nekem lenne egy nyomós okom minimum...- Mondtam, majd közeledni kezdtem felé. Végigsimítottam arcán, majd kezemet levezettem kezéhez, és összekulcsoltam enymmel. Arcunkat már csak miliméterek választották el egymástól. Homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük tovább egymást. Lehellete lágyan csiklandozta arcomat és úgy éreztem nem bírom tovább. Muszáj volt megcsókolnom. Ajkaimat lágyan övéire tapasztottam. Nem húzódott el, szóval ezt jó jelnek vettem. Apró puszikkal hintettem be alsó ajkát, Ő pedig néha néha gyengéden felső ajkaimba harapott. Percekig játszottuk ezt a játékot, majd ajkai enyhén elnyíltak, én pedig előrenyomulhattam felkutatni a nyelvét(lehet hogy nem épp a legromantikusabb megfogalmazás, de ma csak ennyire telik tőlem:$) Amint rátaláltam vad táncba kezdtek nyelveink. Csókunk szenvedélyesen lágy volt, de ugyanakkor ott volt benne az a bizonyos tűz is... Percekig téptük egymás ajkát, majd zilálva váltunk el egymástól. Csillogó szemei elárulták, hogy épp annyira élvezte, mint én.
-Most már mehetsz. - Mondtam elfúló hangon.
- És elárulnád, hogy hogyan, ha nem engeded el a kezem? - Kuncogott fel édesen, majd kezünkre nézett.
-Upsz. - Csúsztattam ki kezem övéből.
- Most már mehetek. - Mosolyodott el szélesen. -Szia Harry. Jó pihenést. -Ölelt meg még egyszer, majd kinyitotta az az ajtót és belépett rajta. Én levakarhatatlan mosollyal az arcomon lépkedtem át a mi házunkig, majd belépve a kapun felszögdécseltem az ajtóig. Bementem és levetettem magam a kanapéra. Nem csináltam semmit, csak ültem ott, a plafont bámultam és mosolyogtam. Ő annyira más, mint a többi lány. Bár biztosra nem tudhatom, de érzem, hogy nem a hírnevem miatt kedvel, és nem is azért, mert ebből neki valami jó származhat. Tényleg kezdem úgy érezni, hogy totál belezúgtam. De nem teszek elhamarkodott kijelentéseket. Majd úgy is kiderül, hogy mi sül ki ebből a dologból. "Reméljük a legjobbakat" Szokta mondani anyukám. Hát én most teljes mértékig reméltem, hogy lehet valami köztünk. Elnyújtóztam a kanapén, és próbáltam pihenni, de nem igazán jött össze, tekintve, hogy valaki hangosan lecsoszogott a lépcsőn, és ráhuppant a lábaimra... (van egyáltalán olyan szó, hogy ráhuppant, vagy ismét létrehoztam egy új szót?! xd )
Bailey szemszöge.
Nem tudom mikor sikerült elaludnom, vagy hogy mennyit aludtam, sőt még azt sem, hogy egyáltalán mennyi az idő. Azt viszont igen, hogy Liam még mindíg itt volt mellettem, és édesen szuszogva aludt. Keze derekamon pihent, fejét pedig vállamba fúrta. Nem volt szívem felébreszteni, pedig már eléggé elgémberedtek a végtagjaim. Aztán valami lázasan rezegni kezdett a hátam alatt, és halkan felcsendült egy ismeretlen dallam is. Érdeklődve, és persze óvatosan nyúltam a alám, hogy előkeressem a zaj forrását. Liam telefonja volt a ludas. Meg sem gondolva a dolgot nyomtam rá a kis zőld gombra, majd a fülemhez emeltem. Még mielőtt rosszra gondolnátok, nem, nem kutatni akarok utánna vagy valami ilyesmi, csak nem szerettem volna, ha felébred.
-Igen? - Szóltam bele bátortalanul.
-Öhmm. Liam telefonja? - Hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot.
-Igen. - Mondtam már bátrabban.
- De te nem Liam vagy...Jah biztos te vagy az a...a...Liam jelenlegi barátnője...- Édes...Nem sikerült megjegyeznie a nevem erre még flegmul is?!
-Talált süllyedt. ÉS te ki is vagy? - Ha Te így ,akkor én sem adom olyan könnyen. Huncut mosolyra húzódott a szám, majd érdeklődve vártam a válaszát.
- Danielle. A volt barátnője. - Nyávogta bele a telefonba. Ez volt az a hangnem, amitől totál rosszul voltam. Sose bírtam, a nyivákolást, de türtőztetnem kellett maga. Így hát visszaszorítottam a feltörni készülő hányásomat, majd nyugalmat erőltettem magamra (legalábbis a hangomra).
- Öhmm. Biztos. - Hát kis szivem. Velem nincs szerencséd. Flegmaságban verhetetlen vagyok.-Liam alszik. Esetleg tudok valamiben segíteni? - Vettem elő a legelbűvölőbb hangom.
-Nem kösz. Csak meg akartam kérdezni, hogy akkor jó-e neki ma a kávézóba. - Hangján éreztem, hogy mosolyog. Hogy azt hiszi, hogy most aztán betalált és hisztérikus féltékenységi jelenetet fogok rendezni. Kiscsillag ebben is tévedtél.
- Öhm. Biztos. Ma nincs semmi programjuk. -Mondtam nyugodtan.
-Jó. Akkor mond meg neki légyszi, hogy 3-kor ott tali. - Éreztem, hogy célba találtam. Hogy sikerült kihoznom a sodrából. Diadalmas mosollyal köszöntem el tőle, majd leraktam a telefont.
- Nem is tudtam, hogy ilyen nyugodtan és jól hazudsz. - Hallottam meg Liam fáradt hangját.
- Én nem hazudtam...Csak egy icike picikét manipuláltam a gondolatait, az akaratát, és az érzéseit. - Rántottam meg a vállam.
- Akkor nam is tudtam, hogy ilyen jól tudod manipulálni az embereket. - Mosolyodott el.
- Pedig de.Mindíg is jó voltam az ilyen dolgokban. Rá tudnálak venni még arra is, hogy fogadj be 10 árva kutyust, még ha allergiás is vagy a kutyaszőrre. - Vontam vállat újra.
-Hmm. Hát akkor inkább nem is kötekedek veled. Még a végén 10 kutyával állítanék be. - Nevetett fel vidáman.
-Hát jobb is, ha nem szemtelenkedsz. - Fenyegettem meg ujjammal. Ő csak ijedtséget szimulálva ugrott egyet.
- Na és kivel beszélté ilyen szépen? - Nyújtózott egyet.
- Danielle-el. - Válaszoltam egyszerűen.
-Hogy mi? -Kerekedtek el a szemei.
- Jól hallottad. Danielle-el. Érdekelte, hogy akkor áll-e a mai kávézás. - Arcomon apró fintor jelent meg, de gyorsan el is tüntettem, mielőtt még Liam észrevehette volna.
-Jah tényéleg. Tegnap írt, hogy összefuthatnánk ma a kávézóban. - Vágott elgondolkodó fejet.
- Akkor talán igyekezhetnél, ha nem akarsz elkésni. Már 2 óra. Vagyis...Ha jobban belegondolok nem is baj, ha késel egy kicsit. Had érezze azt, hogy már nem az az első, hogy rohansz, ha hív. Betenne az egójának, és még jobban vissza akarna kapni.
-Ez...Ez nem fog menni. -Szólalt meg bizonytalanul.-Mi lesz, ha véletlenül elszólom magamat? Totál leégetném magam előtte. Én nem tudok jól hazudni. -Kétségbeesve tűrt bele hajába.
-Liam nyugi. -Tettem kezeimet, az Ővéire, majd lefejtettem fejéről Őket, és a szemébe néztem.- Nem lesz semmi gubanc. Figya. Menj és készülj össze, és hogy ne idegeld magad, ezért engem is bevihetsz majd a városba. - Mosolyogtam rá. - Úgyis lesz egy két dolgom.
- Mégis milyen dolgok? - Nézett rám érdeklődve. Ezazteee. Megint sikerült elérnem a célom. Míg próbálja
kiszedni belőlem ezt az infót, addíg se emészti magát, hogy mi lesz, ha nem jön be a tervem.
-Az titok. - Kacsintottam rá, majd mielőtt bármit is mondhatott volna kituszkoltam az ajtón. Nyújtózkodtam egyet, majd kerestem egy tiszta fehérneműszettet, és bevándoroltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy kád forró vizet, és nyakig elmerültem benne....
-Az titok. - Kacsintottam rá, majd mielőtt bármit is mondhatott volna kituszkoltam az ajtón. Nyújtózkodtam egyet, majd kerestem egy tiszta fehérneműszettet, és bevándoroltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy kád forró vizet, és nyakig elmerültem benne....
Harry szemszöge.
Miután Lou-val kiveséztük a szerelmi életem, /mert hát igen, Ő volt az az illető, aki helyet foglalt mellettem a kanapén/ én Niall felkutatására indultam. Még meg kellett beszélnem vele, hogy akkor jöjjön el velem Red Rose-ba...Persze azt nem közlöm vele előtte, hogy mi is az igazi ok, ami miatt velem kell tartania. Persze hol is találtam volna meg szöszkét, mint a konyhában. Épp a hűtő teljes tartalmát pakolta be két kenyér közé.
-Niall. - Szólítottam meg.
- Hm? - Pilantott fel barátom a tányérjáról, majd figyelmét ismét a szendvicsnek szentelte.
- Akkor ma eljössz velem visszavinni az asztalt? - Néztem rá ártatlanul, mintha nem készülnék semmire.
-Persze. Mikor akarsz menni? - Kezdte el betermelni a megaszendvicset. Komolyan nem tudtam elképzelni, hogy hogy képes ennyit enni. Azt meg még úgy sem, hogy nem látszik meg rajta...
-Akár indulhatunk is, amint betoltad a "diétás" kajád. - Nevettem fel, mert épp egy majonázcsepp landolt a pólóján.
-Ahogy gondolod. - Törölte le egy szalvétával, majd bekapta az utolsó falatot.Hogy az istenbe volt képes ilyen hamar bepuszilni? Kész csoda ez a gyerek.
- Okés. Akkor én addíg átöltözök. Aztán mehetünk is. - Mondtam, majd magára hagytam Niallt, aki egy újabb csodaszendvics gyártásába kezdett. Én felvonszoltam magam a lépcsőn ,majd lázas készülődésbe kezdtem.
Bailey szemszöge.
Mikor már teljesen kiáztam rászántam magam, hogy hátrahagyva a kellemes vizet kiszálljak a kádból. Szárazra töröltem magam, majd belebújtam a kikészített fehérneműbe. Visszamentem a szobámba, majd beálltam a szekrényem elé, és mély gondolkodásba kezdtem, hogy mit is vegyek fel. Nem akartam a szokott laza szerkóim mellett dönteni, hiszen, ha netalántán Danielle már ott lenne, mire odaérünk, akkor mégse lehetek szakadt farmerban, meg polóban, mert az milyen lenne már?! Végül egy lege fehér ruha mellett döntöttem.
(a ruha a lényeg...)
Magamra kaptam, majd visszamásztam a fürdőbe. Feltettem egy laza sminket, a hajamat pedig csak hagytam a vállamra omolni. Amint ezzel is megvoltam kerestem még egy fekete magassarkú /nem igazán bírtam őket, de a ruha megkövetelte.../ majd késznek nyilvánítottam magam. Összeszedtem még pár fontosann cuccot, beledobáltam egy táskába, majd elindultam kifelé. Vidáman trappoltam le a lépcsőn. Liam már a nappaliban várt, és amint leértem elkerekedett szemekkel mért végig.
- Hűű. - Csak ennyit bírt kinyögni.
- Liam nem lá...Hű. - Lépett kis Zayn a konyhából, majd Ő is látványosan végigmért.
-Na jó, ha befejeztétek a szájtátást, akkor mi indulhatnánk is. - Forgattam meg a szemem, majd karon ragadtam Liamet és kivonszoltam a kocsiig. Behuppantunk, majd Liam gázt adott és már indulhattunk is.
-Tényleg nem árulod el, hogy miért is jössz velem? - Szólalt meg pár perc múlva Liam.
-Nem áll szándékomban. - Mosolyogtam rá.
- De hát miért? - Lepődött meg mégjobban.
- Mert mint mondtam titok. - Kacsintottam rá, majd előhalásztam a telefonom a zsebemből. MEgnéztem az időt, majd örömmel nyugtáztam, hogy 2 perc múlva három. Ez is sikerült. Liam késni fog. Kb 10 perc múlva el is értünk egy eldugott kis kávéházig. Kiszáltunk a kocsiból, madj körbenéztem, hogy Danielle láthatáron belül van-e. Szerencsére ott volt , és az egyik asztalnál ülve figyelt minket.
-Csak nyugi. - Léptem oda Liam mellé, majd kezemet az övébe csusztatva néztem fel rá.
- Én nyugodt vagyok. Miért úgy tűnik, mintha nem lennék?- Hangja olyan szinten ekvékonyodott, mintha héliumot szívott volna.
- Liam. Nyugi. - Szorítottam meg a kezét. - Nem lesz itt semmi baj. Be mész, előadod neki a szerelmest, hogy milyen jól megvagyunk, és máris mindent el fog majd követni, hogy visszaszerezzen. De te nem fogod olyan könnyen adni magad. Had szenvedjen meg érted. - Beszéltem hozzá nyugodtan. - Most pedig...- Néztem mélyen a szemébe. - Tegyük fel az i-re a pontot. - Hajoltam hozzá közelebb, majd ajkaimat az övéire tapasztottam. Ő először meglepődött, de aztán szépen lassan elengedte magát, és Ő is visszacsókolt. Lágyan kényeztette felső ajkam. Eszméletlen érzés volt. Úgy éreztem, mintha az egekbe repítene a csókjával. És amikor ajkaimat enyhén elnyitottm ez az érzés csak még jobban fokozódott. Nyelve előrenyomakodott a számba, majd táncba kezdett az enyémmel. A világ megszűnt körülöttem, és már csak Ő meg én léteztünk. Már az sem érdekelt, hogy valójában azért jöttünk ide ma, hogy Liam visszaszerezze Daniellet. Az sem, hogy Liam híres, és akár le is kaphatnak vele, és holnap már a címlapokon virítanánk. CSak az számított, hogy itt van velem, és ajkaimat kényezteti. Azt kívántam ,hogy bárcsak sose lenne vége ennek a pillanatnak, de mint minden jó folognak ennek is vége kellett, hogy szakadjon. Liam lihegve hajolt el tőlem, majd zavarodottan nézett bele szemeimbe gyönyörű barna szemeivel. Jézus Mária...Milyne nyálas lettem mostanában.
-Na nyomás befelé. - Erőltettem mosolyt az arcomra, majd elengedtem kezét, és elindultam a zebra felé.
-Várj. Velem jössz haza? - Kiáltott utánnam.
- Ühün. - Bólogattam hevesen, majd átmentem az uttesten, és lekanyarodtam az egyik mellékutcában. Valójánan fogalmam sem volt, hogy mit is kezdjek magammal. Csak szerettem volna, ha Liam nem rágja magát míg ideér, mert totál ideg lett volna. Telefonom pityegése ébresztett fel gondolataimból. Megnyitottam az üzit ami érkezett, majd olvasni kezdtem.
"Az addíg okés, hogy velem jössz, de mire érsz vissza?
Liam :)"
Állt az üzenetben. Már a neve olvasása is mosolyt varázsolt az arcomra. Nem értettem én ezt. Mégis miért van ilyen hatással rám?
" Egy óra múlva megyek."
Bailey"
Írtam vissza neki. Visszacsúsztattam a telóm a táskámba, majd tovább folytattam a céltalan bolyongást. Utam egy kis park szerűséghez vezetett. Már elsőre megtetszett a hely. Olyan...hogy is fejezzem ki magam...nyugis volt. És jelen pillanatban arra volt a legnagyobb szükségem Egy kis nyugalomra. Belépkedtem hát a bokrokkal körülvett kis szabadságszigetembe, majd leültem az egyik padra. A hatalmas fa, ami a pad mellet volt tökéletes árnyékot nyújtott. Nyúzottan terültem el a padon, majd fejemet hárta döntve szippantottam egyet a friss levegőből. Próbáltam kiüríteni a fejem és csak az enyhe szélben lágyan lengedező lombkoronák zajára figyeltem. Már kb 15 perce ütöttem el evvel az időt, amikor telefonom ismét jelzett. "Timi" állt a kijelzőn.
-Szia. - Köszöntem neki vidáman, de amint meghallottam remegő hangját, máris lefagyott a mosoly az arcomról.
-Bailey...Itt van...
Tádááám. Ennyi lenne mára. Lehet lesz mam ég egy rövidebb (harryszemszögös) rész, de nem bizti...;) Na puszipá :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése