15.rész.
Békülés?
Át vágtattunk Timiékhez. A kocsifejárón egy autó állt, ami arra engedett következtetni, hogy Tam és Robi már otthon vannak. Timi egy "hahó" val köszöntötte a házaban lévőket.
- A konyhában vagyunk szivem. - Jött a válasz a konyhából.Jó volt újra hallani Robi érces, tiszteletet parancsoló hangját hallani.
- Már suhanunk is. Van egy meglepim a számotokra. Hoztam nektetk valakit. - kiabált vissza Timi, majd megindultunk a konyha felé.
- Remélem nem psit hoztál, mert akkor készüljön a legrosszabbra. - Bár Robi fenyegető hangsúlyban mondta mindezt, de tdtm, hogy csak viccel. Nála rendesebb emberrel nem igazán találkoztam.
- Háát. nem igazán vannak identitászavaraim, de ki tudja. - Léptem be somolyogva Timi után a konyhába. Robi és Tam csak leesett állal mértek végig tetőtől talpig.
- Bailey szivem te vagy az? - Tette le a fakanalat Tami, majd hatalmas mosollyal jött oda hozzám, és ölelt át szorosan.
- Igen. - Öleltem vissza, majd Rom is megölelgetett. Leültettek az asztalhoz, és komoly vallatásnak lettem kitéve az elmúlt egy-két év eseményevel kapcsolatban. Ők is meséltek magukról, hogy mi történt velük mióta utoljára találkoztunk, majd én elkértem Timit, és visszaszambáztunk a srácokhoz. Ők a kanapén üle valami buta szappanoperára hajazó filmet néztek. Mindenki ott volt, még Liam is.
- Mit szeretnétek vacsorára? - Tettem fel a kérdést, ami most a legfontosabb volt. Biztos voltam benne, hogy ha nem kapják meg a szokott időben a vacsijukat, akkor hisztisek lesznek.
- Spagettit- Csillant fel Niall szeme.
- Rántott csirkét. - Csatlakozott Zayn is.
- mindegy csak répa legyen benne. - Ujjongott Louis.
- Rántott sajtot hasábburival. - Harry
Liam: csönd
Timi: csönd.
Hát ez remek. Ennél egyhangúbb választ még sose kaptam. Liamen már meg sem lepődtem, Timi pedig gondolom nem akart beleszólni ebbe.
- Kicsit összehangoltabb válasz?- Na kellett nekem megszólalni. A srácok szemében furcsa fény gyúlt, majd egymásra nézek, és ismét beszélni kezdtek.
-Spagetti- Zayn
-Rántott csirke. - Harry.
- Rántott sajtot hasábburival. - Loui
- Mindegy csak répa legyen benne.- Niall.
Liam: Csönd.
Timi: Csönd.
Ez egyre jobb lesz.
-Dilisek. - Néztem rájuk szemforgatva. - Tudjátok mit? Timi fog dönteni. Mit szeretnél vacsira? - Fordultam barátném felé.Ő csak zavartan pislogva nézett hol az egyik, hol a másik, ...hol pedig a többi srácra, akik suttogva próbálták rávenni Őt, hogy az általuk megnevezett kaját csináljam meg.
- Őhm...Hát nem is tudom.- Vakargatta zavartan a tarkólyát. - Legyen Pizza. Azt mindenki szereti. - Húzta ki magát büszkén a remek ötlet miatt. A többike bólogatva egyeztek bele, hogy ma pizza legyen a vacsora.
-Hozom a telóm. - Pattant fel Niall, majd a cipősszekrényen (?) heverő telefonjához loholt.
- Mégis mit akarsz Te azzal? - Néztem felháborodottan a kezében lévő készülékre.
- Asszem pizzát rendelni. - Nézett rám zavarodottan.
- Na azt már nem! Míg én itt vagyok, nem fogom tűrni, hogy rendelt kaján éljetek!- Jelentettem ki határozottan. Niall szemei felcsillantak, mellém loholt, adott egy puszit, majd megölelt és megforgatott a levegőben.
- Srácok! Én szerelmes vagyok. Gyere hozzám feleségül konyhatündérke. - Mosolygott rám teli szájjal.
- Bolond. - Boxoltam vállba, majd Timit beültettem a fiúk közé és a konyha felé vettem az irányt. - Szólok, ha kész.- Mosolyogtam rájuk, majd bevonultam elkészíteni a vacsit. Épp a tésztát takartam le, hogy had kelljen, mikor valaki a vállamra tette a kezét. Én ilyedtemben ugrottam egyet, majd megpördültem, hogy megnézzem ki is az én személyes szívróhamom okozólya. Louis állt mögöttem, egy répával a kezében.
- Bailey. Holnap eljönnél velem ajándékot venni?Szükségem lenne a segítségedre, hogy mit válasszak. - Nézett rám angyalian.
- Persze. - Bólogattam mosolyogva, majd a hútőhoz mentem, és nekiálltam kutatni benne. - Nem tudod milyen pizzát szeretnek a srácok. - Dugtam ki a fejem.
- Zayn és Niall kolbászosat szokott enni, Liam a sonkás- gombásra esküszik, én pedig répásat kérek. - Kezdte el lóbálni a kezében lévő zöldséget.
- Rendben. És amúgy milyen alkalomra is keresel ajándékot? - Tettem le a pultra az összeszedett alapanyagokat.
- A barátnő szülinaplyára.
- Okés. Akkor holnap délelőtt megfele?
- Persze. Imádlak és köszi. - Adott egy cuppanóst, majd visszament a nappaliba. Mi van ma mindenkivel? MA van a pusziljuk meg Baileyt minél többször nap? Letöröltem a mosolyt az arcomról, majd tovább folytattam a vacsikészítést. Mikor már minden megvolt, a srácok álltal terített asztalra helyeztem az ételt, és lázasan kezdtük elpusztítani a tányérjaink tartalmát. Mikor mindenki végzett leszedtem az asztalt, és nekiestem a mosogatásnak. Timi készségesen felajánlotta, hogy segít, de én közöltem vele, hogy Ő most vendég, és biztosítottam, hogy nem fog dolgozni. Nagy nehezen belátta, hogy hiába is próbálna győzködni, így csatlakozott a fiúkhoz a nappaliban. A mosogatást gyorsan lerendetem, majd én is kimentem a többiekhez. Tv-ztünk még egy kicsit, majd mindenki elfoglalta saját hálókörzetét, mert fáradtak voltunk. Persze Timivel tartottunk egy nagy pletyipartit, olant, amilyent régen is szoktunk, (csak legnagyobb sajnálatomra Liam volt a fő téma...)majd mi is kidőltünk. Vagyis csak Timi, mert én az istenért sem tudtam elaludni. Feltápászkodtam az ágyból, majd a bőröndömhöz mentem. Elhúztam a cipzárt, majd elökerestem a legaljból a legféltettebb kincsem. Egy ütött kopott plüsmacit. Még az Ő macija volt... Ez volt az egyetlen, ami belőle maradt nekem. Ismét könny szökött a szemembe az emlékek miatt. Sehogy sem tudtam kiverni azt a napot a fejemből. (Dimii!!! :D Méndtam, hogy nagy jelentősége lesz még annak a napnak. Hamarosan az is kiderül, hogy mi történt.xd) Magamhoz szorítottam, a pihe puha játékot. Egyik kezembe fogva tornáztam fel magam a földről, majd az ajtó felé vettem az irányt. Leszlalomoztam a lépcsőn, majd a konyhába mentem. Villanyt nem kapcsoltam, hisz a szemem mér hozzászokott a sötéthez. Kinyitottam a hűtőt, kivettem belöle a tejet, és öntöttem magamnak egy pohárral. Leültem egy székre, a macit magam elé tettem, és egy hatalmasat kortyoltam a hideg kálciumbombámból. Bíztam benne, hogy egy kicsit megnyugtat, de sajnos nem így lett. Szemeimet ismét könnyfátyol lepte el, és néma sírásba kezdtem-ne kérdezzétek, hogy hogy hoztam össze, de sikerült.Lehet egyáltalán némán sírni?-Letettem a poharat, majd az egyik lábamat az asztalra helyezve, kezemmel a szék támláján támaszkodva foglaltam helyet, és az ölembe helyeztem a macit. Vajon ha akkor nem történt volna, ami történt, akkor is itt ülnék most? Futott át az agyamon. De ez nem is számított annyira. Hiszen megtörtént, és ezen már nem tudok változtatni. Percekig csak néztem a macit, és a könnyeimet törölgettem, majd halk léptek zaja ütötte meg a fülem. Valaki a lépcsőn trappolt le éppen, majd átvágva a nappalin a konyhába lépett. Ő sem kapcsolt villanyt, de engem sem vett észre. Mivel az én szemeim mér hozzászoktak a fényviszonyokhoz, ezért megerőltetés nélkül meg tudtam állapítani, hogy a váratlanul betoppanó személy nem más, mint Laim. Kinyitotta a hűtőt, majd kotorászott benne pár percig.
- Hol az istenben vagy.- Morgott fel, amikro nemtalálta az általa keresett dolgot.A hűtő melleti villanykapcsolóhoz nyúlt, és felnyomta a villanyt. A hírtelen jött fény miatt becsuktam a szeme.
- Jesszusom. Te meg mégis mit csinálsz itt? A szívbajt hoztad rám- KApott a szívéhez, amikor észre vett.Majd még valami feltűnt neki, amit én nagyon nem akartam. - Miért sírsz. - Nézett rám aggódva. Nekem itt szakadt el teljesen a cérna. Totálisan a plafonon voltam már az ellentmondásos viselkedésétől. Komolyan az is megfordult a felyemben, hogy elviszem egy psichologushoz, egy esetleges skizofrénia gyanújával.
- Mégis miért érdekel? Eddíg se nagyon foglalkoztatott a pici lelkem ápolgatása. - Mondtam kimérten, majd felpattantam a székből, és kirohantam a konyhából. De a nappaliba érve megtorpantam. Bűntudatom volt, hiszen most semmit nem követett el, mégis rajta vezettem le a feszültséget. Szemeimet törölgetve, és egy hatalmas sóhajjal fordultam vissza, és lassú léptekkel közeledtem a konyha felé. Macimat szorongatva léptem be ismét a konyhába. Liam még mndíg ugyanott áltt, és ures tekintettel meredt maga elé.
- Sajnálom. - Szólaltam meg halkan. Valószínűleg nem számított rám, mivel picit megránult /ijedtségében/ majd felém fordította fejét. - Nem volt okom így beszélni veled. Csak egy kicsit sok volt nekem ez a nap, és mióta itt vagyok egyre többször jut ezsembe. - Hajtottam le a fejem, és éreztem, hogy kicsi hiányzik az újabb sírógörcsömhöz.
- Mi? -Nézett rám meglepetten.
- Mi mi? - Néztem rá én is ugyanúgy.
- Mi jut eszedbe egyre többször?- Ekkor esett le, hogy elszóltam magam. Biztos voltam benne, hogy a srácok nem tudnak a történtekről, hiszen szinte seni nem tudott róla. Olyan régen volt már...
- Az...az a nap...- Nem tudom, hogy miért is vallottam neki színt. Nem hiszem, hogy annyira érdekelné, a mi családi tragédiánk. A könnyeim ismét megállíthatatlanul törtek fel, én pedig görcsösen szorítottam magamhoz a macit.
-Semmi baj.- Sietett oda hozzám Liam, majd megölelt.Ismételten annyira meglepődtem, hogy még sírni is elfelejtettem. - Nem muszály róla beszélned, ha nem akarod. - Simogatta gyengéden a hátam.
- Hát pont ez az. Hogy életemben először vagyok vel úgy, hogy beszélnék róla valkinek, de nem hiszem ,hogy érdekelne. -"Vádló" szavaimmal ellentétesen viselkedve én is köré fontam karjaim. Ismét elöntött az a megnyugtató érzés, hogy amíg a közelemben van, addíg nem történhet semmi rossz.
-Nézd...-Tolt el egy picit magától, majd mélyen a szemeimbe nézet. - szeretnék bocsánatot kérni a maiért...és a tegnapirt is, meg úgy mindenért. Tényleg nem értem, hogy mi van velem. És válaszolva a kérdésedre, semmit. Semmit nem követtél el ellenem ,amiért így viselkedek. Tényleg szeretnék kibékülni veled, és szívesen meg is hallgatlak. Ne? Mit szólsz hozzá? - Öszintén? Totálisan ledöbbentem. Ez most ugye nem csak egy álom?
- Rendben. - mosolyodtam el halványan. Megragadta a karom, és a kanapé felé húzott. Leültünk egymássl szembe, és pár percig csak némán tanulmányoztuk egymást.
-Szóval. mi nyomja a "pici lelked". - Mutatta a nyuszifüleket. Ismét elmosolyodtam, majd belekezdtem az én kis családom tragédiájának mesélésébe........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése