11.rész

Éssss milyen nagylelkű vagyok, hogy megint két részt kaptok...:D


11.rész.

Egy rég nem látott jóbarát./1




Reggel nyúzottan ébredtem. Talán még fáradtabb voltam, mint lefekvés előtt. Bár igaz, hogy már hajnali kettő körül járt, mikor végre sikerült elaludnom, szóval talán indokolt az állapotom. Nyújtóztam egy hatalmasat, majd előkotortam a telefonomat a párnám alól. Mikor megláttam a kijelzön az órát szörnyülködve vettem tudomásul, hogy már 10 óra volt. Sose voltam az a nagy alvó. Általában nyolcra mindíg fenn volt. A másik dolog ami szemet szúrt, az a 29 nem fogadott hívás volt. Nem volt kedvem végignézni, hogy ki keresett, hiszen szinte biztos voltam, hogy a tegnapi eltűnésemkor hívtak a srácok. Igen ,igen. Tegnap már nem volt erőm megnézni, hogy mi is van az én drágaságommal. Leraktam telefonomat az éjjeliszekrényre, majd kerestem valmi kényelmes rucit. Végül egy szürke melegítőnacira, egy fehér I <3 LA-s hosszított pólóra és a kedvenc fehér converse-emre esett a választás. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat, majd bevonultam a fürdöbe. Hideg vizzel leöblítettem az arcomat, egy laza copfba fogtam a hajam, és már késznek is nyilvánítottam magam. Különösképpen nem volt kedvem sminkelni, és amúgy sem készültem sehova, úgyhogy ez ma imaradt. Lementem a konyhába és csináltam magamnak egy sonkás szenyát. Reggelire pont tökéletes lesz. Liamnek a színét se láttam eddíg. Vagy alszik még, vagy valahova elment.  Most nem is nagyon zavart, hogy nincs itthon, hiszen nem tudtam volna hogy kezelni a helyzetet. Foggalmam sincs, hogy most akkor hogy is állunk. Reggeli közben azon filóztam, hogy mit csinálljak ebédre. Nem tudtam, hogy arácok mit szeretnek, szóval egy kicsit gondban voltam. Aztán támad egy remek ötletem. Felszaladtam a laptopomért, amit aztán visszafelé a nagy rohanásban majdnem le is ejtettem. Nem tudom mit csináltam volna ha a katasztrófa tényleg bekövetkezik, hisz nagyon a szívemhez nőtt  a készülék. Visszaérve a konyhába gyorsan bekapcsoltam, majd felmentem netre, és a srácok után kezdtem kutakodni. Pontosabban, hogy milyen kajákat is szeretnek. Biztos voltam benne, hogy találok majd valamit erről, hiszen híres emberek. És a híres emberekről egy hely van, ahol mindent megtudhatsz. Ez pedig nem más, mint az internet. Hát igen...Ez kapufa volt. Semmit nem találtam ami a fiuk kedvenc kajáival lenne kapcsolatos. Jó azt hozzá kell tennem, hogy 10 perc után eluntam a kutakodást, de akkor is. Mi az már, hogy nincs fenn róluk, hogy miket szeretnek? Végül úgy döntöttem, hogy csinálok egy kis grillezett csirkemellet barbecue szósszal, rizzsel és párolt zöldségekkel, hisz aki azt nem szeretni az nem is ember. (Dimii most kivételesen nem részletezem az elkészítést. Nem venném a szívemre, ha megint miattam lennél éhes. :D ) Micsoda szerencse, hogy szeretem az ilyen kajákat, és tegnap vettem mindent, ami kellhet hozzá. Nekiláttam hát, hogy az alapanyagokból fincsi ebédet varázsoljak. Sajnos tulsgosan is hamar kész lettem vele, úgyhogy ne tudtam mit is kezdjek magammal a továbbiakban. Az étet lefóliázva a sütőbe tettem, majd kivándoroltam a nappaliba. Levetettem magam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Unottan kapcsolgattam egyik adóról a mésikra. Hiába volt ezer és egy csatorna, mégsem találtam egyiken sem egy értelmes műsort. Végül meguntam az kapcsolgatást. A véletlenszerűen kiválaszott csatronán épp egy reklám ment. Nem igazán érdekelt, hogy hogyan tüntethetem el a gazt a kertből, szóval csak fél szemmel figyeltem a képernyőre. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, majd vége lett a reklámnak, és egy igen érdekes Latinamerikai szappanopera vette kezdetét. Miket beszélek én!? Még, hogy érdekes? Dög unalom volt az egész. Sablonos alapsztori, ismeretlen színészek, és nyálas szöveg. Sose jöttek be az ilyen filmek, de erőm nem volt kinyújtani a kezem a távirányítóért. A szemeim lassan kezdtek lecsukódni. pár pillanat múlva pedig a cukorfelhők és a rózsaszín pónik világába repültem.


Ajtócsapódásra ébredtem, de kedvem nem volt kinyitni a szemem. Fogalmam sem volt, hogy mennyit aludhattam, ahogy arról sem, hogy mennyi lehet az idő. Aztán valaki a nyakamba vetette magát, így muszáj volt felnéznem. Harry vidám arcával találtam szembe magam.
- Mégis hol a jó vészkes fenében voltál tegnap? Tudod Te, hogy mennyire aggódtunk érted? - Szorított jó erősen magához.
-Harry nyugi. Csak sétáltam egyet. És mint látod egyben vagyok. Éppen és egészségesen, bár ha továbbra is ilyen erősen szorítasz, ez nem lesz sokáis így. - Szavaimmal ellentétesen cselekedve én is átöleltem Őt. Pár pillanat múlva ismét csapódott az ajtó, és a másik három jómadár is csatlakozott hozzánk. Ők is jól megölelgette, és szemügyre vettek, hogy nincs e valami bajom. Hát nem volt!
- Éhesek vagytok? - Kérdeztem amint sikerült rábeszélnem Őket, hogy most egy kicsit hagyjanak ölelésmentesen.
- Na ná. - Vágta rá Niall.
- Te mikor nem vagy az? - Boxolta vállba Zayn.
- Héé ezt kikérem magamnak. - Háborodott fel Niall.
 - Srácok nyugi. Ne izgulj Zayn jut neked is. - Simogattam meg a pici buksiját, mint egy ovisnak, mjad Niall-re kacsintottam, és a konyhába mentem, hogy megterítsek a srácoknak. Mikor már a husit is megmelegítettem szóltam nekik, hogy jöhetnek, Ők pedig beözönlöttek a konyhába, s helyet foglaltak az asztalnál.
- Amugy Liam hol van? Ugye nem daraboltad fel és ugye most nem Őt fogod feltálalni nekünk? - Kérdezte riadtan Lou.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit túl sok horrort nézel? - Forgattam meg a szemeim. - Amúgy fogalmam sincs. Ma még nem láttam. És esküszöm, egy ujjal sem nyúltam hozzá. - tettem a szívemre az egyik kezem a másikat pedig az ég felé emeltem.
- Megnézem a szobályában. - Pattant fel Niall, majd kiviharzott a konyhából. Pár perc múlva Liammel az oldalán tért vissza. Hát mit ne mondja Ő sem nézett ki jobban, mint én . Nyúzott volt, és fáradt. Liam is leült közénk, és nekiláttunk a késői ebédnek. Tényleg! Még mindíg nem tudom, hogy mennyi az idő. Ránéztem a falon lógó órára, ami fél ötöt mutatott. Hát akkor jó pár órát aludtam. Az ebéd közben ey jót beszélgettünk. Én kérdeztem a srácokat az interjúról, Ők pedig kifaggattak, hogy merre is jártam. Persze Liamet próbáltam kizárni a látókörömből. Nem akartam rá nézni, hiszen mi van akkor, ha megint megvetően és lenézően néz vissza? Nem tudom mit reagálnék akkor. Az evés végeztével leszedtem az asztalt, majd a koszos edényeket a mosogatóba pakoltam.
- Segítsek? - Váratlanul ért a kérdés, szóval ugrottam egyet, majd a szívemre tett kézzel fordultam Loui felé, aki mosolyogva nézett vissza rám.
- A nagy Louis Tomlison önként és dalolva akar segíteni mosogatni nekem? Azt hiszem el fogok ájulni. - Emeltem a homlokomhoz a kezem.
- Hééé. Nem kényszer. Csak gondoltam segítek. - Boxolt gyengéden vállba.
- Hát jó. Örömmel tölt el drága uram, hogy szerény személyem mellé szegődik eme feladatban.
- Enyém a megtiszteltetés hölgyem. - Mondta, majd nekiestünk a mosogatásnak. Én Mosogattam, Ő pedig leöblitette az edényeket. A srácok a ddíg a nappaliban tévéztek. Mikor végeztünk a mosogatással mi is kimentünk a többiekhez. Mind a hárman ott ültek a kanapén, és valami bugyuta vetélkedőt néztek. Esküszöm ha álmomból ébresztenek is fel, akkor is tudom a kérdésekre a megfejtést. Mi? Mind a hárman? Valaki hiányzik. Vegyük csak sorra. Niall, Zayn és Liam megvan. Louis itt áll mellettem, én Loui mellet állok, szóval csak Harry marad.
- Harry?- Kérdeztem  a három sráctól,akik úgy rá voltak cuppanva a képernyőre, mintha minimum pornót néztek volna. (>< bocsikamuszályvolt xd)
- Valószínűleg megint a szomszéd csajt stírőli. Totál oda van érte. - Vonta meg a vállát Zayn.
- Hogy mi? - Tágultak ki a pupilláim.
- Hát tudod Harry cicának már nem vagyok elég én. Szüksége van mellém egy csajra is. És totál bejön neki a szomszéd csaj, akinek nem mellesleg pont vele szemben van az ablaka. De eddíg akárhogy győzködtük nem volt hajlandó átmenni hozzá beszélgetni vagy ilyesmi. - Magyarázta Louis.
- Értem. Én azt hiszem megnézem mi van vele.- Mondtam, majd a lépcső felé vettem az irányt.
- Inkább mond azt, hogy csak látni akarod aí csajt. - Nevetett fel Niall.
- Jólvan na. Miért baj az, ha érdekel, hogy ki lett Loui evetélytársa? - Néztem rájuk ártatlanl, majd tovább folytatam az utam. Felérve kopogtatás nélkül rontottam be Harry szobájába.
- Szóóóval kis Casanova. Ki is az a csaj, akiért úgy epekedsz? - Vigyorogtam a rémült srácra, aki a hírtelen jött támadástól, majdnem összeesett. Mondanom sem kell, hogy épp az ablaknál ácsorogva találtam rá...
- Hogy? Mi? Milyen csaj? - Nézett rám úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek.
- Most komolyan ezt játszuk? Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek. - Sétáltm mellé az ablakhoz.- A szomszéd csa...- Eddíg jutottam a mondandómban, mert megláttam az illetőt, akiért Harry a srácok elmondása alapján totál oda van.....


Dimii remélem rájöttél, hogy ki is lesz az az illető? Ha nem akkor majd holnap rá fogsz. :d De szerintem tudod te. ;) Bár a vége felé, de legalább benne van. :D Holnap már több szerepet kap(sz) a részben, úgyhogy nézz majd be. ;)
Puszipá: Lexa ;)