18.rész

Újult erővel itt is lennék. :D



"A valóság nem más, mint a mese elrontott változata"



18.rész.
Terv.




-Hogy? - Nézett rám hatalmas szemekkel.
- Meg...meg...megtaláltam Benit... - Makogtam sírás közben.
- De hol? Hogyan? Mikor?
- A szalonban. Ő tetovát. Ma. - Válaszoltam kérdéseire, amin egy kicsit alábbhagytam a sírással. Ő gyengéden átöletl, és úgy folytattuk a beszélgetést.
- De miért vagy olyan biztos benne, hogy Ő az? Hiszen sok idő telt el azóta, hogy láttad.
- Egyszerűen csak tudom...érzem, hogy Ő az. És ott a maci is. - Húztam fel ismét a pólóm. - Nem emlékeztet téged valamire?
- Pont olyan mint a macid. - Tolta elém a játékot, amit még mindíg az egyik kezében szorongatott.
- Pontosan. És nem én mondtam neki, hogy milyen legyen. Én csak azt mondtam, hogy olyan plüssmacis legyen. Erre tessék.
- És mit akarsz most csinálni?
- Foggalmam sincs...Nem tudom mit csinálhatnék... - Ismét kaptam egy ölelést, és Én is odaadóan bújtam Liam karjai közé. Azért fúrcsa az élet...Nemrég még oltottuk egymást ezerrel, aztán fogjuk rá, hogy kibékültünk, én elmeséltem neki életem legszörnyűbb napját, és most Ő vígasztal.
- Tudod mit? Holnap szépen elméssz hozzá, és "hálaképpen" a tökéletes munkáért, meghívod egy kávéra.
- Nekem ez nem fog menni. Nem tudom hogy viselkedjek vele. Én ezt nem tudom végig csinálni. El fogom bőgni magam.
- Buta. - Simította végig arcom. - Akkor majd én elmegyek veled, és nem hagyom, hogy sírj. - Kaptam egy cuppanóst az arcomra...És....És...És miért is ne pont akkor nyitott volna be valaki...




Harry szemszöge./Ismételten csak Dimii miatt...:D/


Miután Bé otthagyott minket Timivel, még percekig csak bámultuk egymást. Annyira zavarban voltam, hogy az hihetetlen. Tudom, hogy sokan azt hiszik, hogy a "csajozásazéletem", de ez nem így van. Persze én is rámozdulok egy-egy jó csajra, de ha valaki tényleg tetszik, akkor az már más tésza. És Timi tényleg tetszett.
- Öhmmm. - Törte meg végül a csendet. - Tényleg...Izé..Tényleg nem tudsz kávét főzni? - Kérdezte elpirulva. Ez nem sokat segített, mert így még aranyosabb volt.
- Jól áll neked, ha elpirulsz.-Tört fel belőlem. - Basszus. - Tapasztottem kezem a számra. Timi csak hatalmas szemekkel nézett. - Öhm...Akarom mondani Nem. Tényleg nem tudok.- Javítottam ki magam, és bíztam benne, hogy nem fog sikítva elmenekülni előlem.
- Öhmm. A bókot köszönöm, - Bár hangja határozott volt, az egyre pirosabb arca mégis lebuktatta, hogy zavarban van.- És akkor menjünk. Megtanítalak kávét főzni. - Jelentette ki, majd hatalmas léptekkel megindult a konyha felé. Én szorosan a nyomában haladva követtem. Leértünk a konyhába, ahol a srácok épp kávét szürcsölgetve ültek a pulton, és valami  értelmetlen dologról folytattak eszmecserét.
-Reggelt. - Köszöntek egyszerre.
- Nektek is. - Válaszoltunk mi is egyszerre Timivel.
- Mi ez a nagy összehangolódás? - Húzogatta a szemöldökét Loui.
- Ha már itt tartunk akkor ezt mi is kérdezhetnénk. - Követte példáját Timi. Egyre jobban tetszik ez a csaj.
- Van kávé? - Kérdeztem letörten.
- Nincs. - Vágták rá egyszerre.Túlságosan is hamar. Itt valami készül.
- Akkor ti mit isztok?- Mutatott a bögréik felé Timi.
- Volt de Bailey kiönt...khm...kiöntötte magának és megitta. - Mondta Zayn.Miért érzem úgy, hogy itt valami nem klappol?
- Akkor kezdhetjük? - Nézett rám Timi érdeklődve.
- Na ná. - Mosolyodtam el.
- Na jóóó. Légyszi semminek ne álljatok neki, amíg ki nem mentünk. - Könyörgött Liam, majd felpattantak a pultról, és mind sietős léptekkel indultak meg a nappali felé.
- Majmok. - Forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Okés. Akkor először is ebbe vizet öntünk....- Kezdte el magyarázni Timi a kávéfőzők rejtélyes világáról. Igazából nem nagyon tudtam koncentrálni, mert arca tanulmányozása jobban lekötött. Még édesebb volt amikor magyarázott, mint amikor elpirul. -És ennyi lenne. - Fejezte be percek múlva. - Már csak meg kell várni, míg lefő. -
- Mi? -Ébredtem fel gondolataimból. - Ja. Oké. Te is iszol? - Nyitottam ki a bögrés szekrényt.
- Figyeltél te egyáltalán rám?
- Persze. Elöször beleöntjük a vizet. - Próbátam kimagyarázni magam.
- Akkor kérek. - Mondta, én pedig levettem két bögrét. Töltöttem bele kávét, majd raktunk bele cukrot is, és leültünk az asztalhoz.
- Nem vagy éhes?- Pattantam fel, majd a hűtőhöz ugráltam.
- De. Farkas éhes vagyok. - Mosolyogva nézte, ahogy kipakoltam a hűtő tartalmát az asztalra, majd levettem két tányérat, és visszaültem a helyemre. Reggeli közben sokat beszélgettünk. Kicsit oldottab lett a hangulat, és már egészen természetesen elvoltunk. Timi ragaszkodott hozzá, hogy ma Ő csinálja az ebédet, de sajnos haza kellett mennie, így ez is elmaradt. Szomorúan vettem búcsút tőle, majd lehuppantam a nappaliba a srácokhoz. Valami vígjátékot néztek éppen, amit persze végigröhögtünk. Kellemes hangulatban telt a délelőtt további része, de aztán megéheztünk. Mivel Bé nem volt még itthon, ezért rendeltünk magunknak kaját-persze ezt neki nem fogjuk elmondani, Még a végén kitekerné a nyakunkat és eltemetne a hátsó kertben xd- majd visszatértünk a kanapéra. Most egy akciófilm mellett döntöttünk, de nem sokáig figyeltünk rá, mert Zayn elkezdte popcornnal dobálni Niallt, amiből hatalmas kajacsata lett. A film végére úgy nézett ki a nappali, mint egy csatatér.
-Srácok. Ezt fel kéne takarítanunk. - Mondta higgadtan Liam.
- Úr isten. Úristen. Mit fog szólni ehhez Bailey ha meglátja?! - KEzdett el pánikolni Loui.
- Semmir. Mert nem fogja meglátni. - Pattant fel Zayn, majd elment egy seprűért. Mi is nekiálltunk összeszedni a maradékokat, majd letöröltük az asztalt, kiporszívoztuk a kanapét és csillogott villogott is minden. Én felhívtam Louist, hogy mikor érnek haza, Ő pedig biztosított róla , hogy max negyed óra, és itthon lesznek. Míg várakoztunk bementünk a konyhába, ahol mindenki elfoglalta magát. Én próbáltam felidézni, hogy mit is tanított nekem Timi a kávéfőzővel kapcsolatban, de állandóan csak az arca ugrott be. Aztán Liam megunta a szerencsétlenkedésem, és segített lefözni a kávét. Magunkba döntöttünk egy egy csészével, majd ismét mindenki visszatért a dolgához. Liam már nem tudott magával mit kezdeni, ezért kiment a nappaliba. Nemsokra rá hangok szűrödtek be.
-Hali. Többiek? - Hallottuk meg Louis hangját.
- A konyhában. - Válaszolt neki Liam, majd pár pillanat múlva fel is tűnt Loui feje az ajtóban.
-Sziasztok. - Köszönt nekünk vidáman. - Mizu?
- Semmi kül. Mégis hol voltatok eddig? - Támada le Niall.
- A plázában. Ti mi jót csináltatok.
- Semmi különöset. Hagytuk Harryt és Timit összemelegedni, - Zayn hamiskás mosolya most az egyszer nem késztetett engem is mosolyra.
- Hogy mi? - Kérdeztük egyszerre Louival.
- JAjj ne csináld már Harry. Tudod te hogy miről beszélünk. Kávéfőzés mi? Mégis Liamnek kellett megfőznie a kávét az előbb. - Nevetett fel Niall.
- Jólvan na. Nem kell egyből baszogatni. - Húztam fel az orrom. Nem tetszett ez a felállás.
- Így igaz. Ne bántsátok az én Harry cicám.- Karolt át Lou, majd a nappali felé kormányzott. - Ne szomorkodj Baby. Bár már Baileyvel és Timivel is megcsaltál, én mégis melletted vagyok. - Eresztett meg felém egy 1000w-os mosolyt, majd a kanapéra nyomott. -De most mesélj csak. Mi is volt azon a bizonyos kávéfőzésen? - Mivel Louiban feltétel nélkül megíztam- persze a többiekben is, de mgis csak Lou volt a legjobb barátom.- ezért mindent elmondtam neki.
- Szóval akkor haladsz. - Nevetett fel, majd hátba veregetett.
- Azt hiszem. De hol van Bé?
-Nem tudom. - Vonta meg a vállát.
-Én megkeresem. Szeretnék vele beszélni. - Pattantam fel a kanapéról, majd Bailey felkutatására indultam. Végig jártam az egész házat, de sehol nem találtam. Már csak egy hely volt, amit nem néztem meg, az pedig Liam szobája volt. De mégis mit keresne Bé Liam szobájában? Na mindegy. Egy próbát megér. Rántottam egyet a vállamon, majd benyitottam.
- Liam nem tudod véletlenül, hogy hol van Bail...- Eddíg jutottam, mert észrevettem valamit. méghozzá Baileyt...Liam ágyában...Miközben Liam átkarolja...És épp az arcától hajol el... - Bocsika. Nem akartam zavarni. - Már épp kislisszoltam volna, amikor az agyamba furakodott még valami. Méghozzá az, hogy Bailey sírt. - Liam! Mit műveltél vele? - Néztem mérgesen rá.
- Semmit. - Tette fel védekezően a kezét.
- Akkor miért sír? - Kezdett egyre jobban felmenni bennem a pumpa. Mégis mi történt?
- Harry nyugi.  - Törölte le a könnyeit Bé, majd halványan rám mosolygott. - Csak rossz kedvem van. Liam csak vígasztalni próbál. - Már tényleg nem értek semmit. Most akkor nem úgy volt, hogy Ők nincsenek jóban?
-Lemaradtam valamiről? - Néztem rájuk meglepetten.
- Tegnap kibékültünk, és most asszem mondhatjuk, hogy barátok vagyunk. - Magyarázta Liam, majd ellentétben a "barátok vagyunk"- os kijelentésével ÚGY nézett Bailey-re. Úgy, mint ahogy akkor szokott, ha bejön neki valaki. Te Úr Ísten! Ezek szerint mégis csak Zayn-nek volt igaza?  De hát...hetekig sírt Danilelle után, most meg pikk pakk továbblép rajta? Ne nem azért, én örülnék neki, ha esetlegesen lenne köztük valami, de én ezt nem értem. Megráztam a fejem. Hát jó. Rajtam ne múljon. Ha törik ha szakad, Ők egy pár lesznek. Ezt garantálom.
- Okés. Én nem is zavarok.
- Várj. -Szólt utánnam Bé. - Szeretnék megbeszélni valamit veletek.
-Mond csak. - Néztem rá érdeklődve.
- Arról lenne szó, hogy tudomásomra jutott, hogy holnap utánn lesz Eleanor szülinapja, és kiterveltem egy jó kis meglepetést. Igazából Louinak is meglepi lenne. Arra gondoltam, hogy holnap rendezünk nekik egy romantikus estét. Én csinálok valami fin vacsit, ti pedig gondoskodtok a zenéről, és pincérkedtek. Aztán berakunk nekik valami jó kis filmet, csinálunk egy rakat popcornt, és magukra hagyjuk Őket. - Ez a csaj tényleg eszméletlen. Mégis honnan jönnek az ötletei? Tátott szájjal halgattam végig mondókáját, majd hatalmas vigyor kíséretében kezdtem el bólogatni. Liam is hasonló képpen reagált.
- Akkor én meg is beszélem Louval, hogy holnap le kéne lécelnie.
- Nincs rá szükség. Már írtam Eleanornak, hogy holnap rabolja el. - Mosolyodott el végre Bailey.
- Hogy? De hát mikor? És hol? - Lepődtem meg. Bailey elmesélte, hogy a plázában találkoztak, meg minden mást. Lefixáltuk, hogy akkor mi hogy lesz, majd én azt a megbízást kaptam, hogy közöljem a többiekkel is a haditervet, szóval magukra is hagytam Őket.  Lecammogtam az emeletről és megbeszéltem a srácokkal is. Louinak addíg adtam egy répát, amit el is majszolt a konyhában, így nyugodtan tudtunk beszélgetni. Már kíváncsian vártam, hogy mit tartogat a holnap. De nemsokára az is kiderül. :D






Kicsit uncsi, kicsit lapos, de majd a kövi...;)