12.rész.

Itt is a kövi rész. Szeretettl ajánlom Dimmi-nek. Köszönm, hogy bíztasz, és, hogy végighallgattad(vagyis olvastad) a siránkozásom. :D

12.rész.
Egy rég nem látott jóbarát/2




Szó nélkül indultam meg az ajtó felé.
- Hé Bailey minden rendben?Mostmeg hová mész? - Kiabált utánnam Harry.
- A szomszédba. - Kiabáltam vissza a választ.
- Mégis minek mész te a szomszédba? -Lepődött meg.
- Valaminek utánna kell járnom. - Kiabáltam még utoljára, majd lesiettem a lépcsőn. tudnom kellett, hogy tényleg Ő-e az, vagy csak rosszul láttam. Reménykedtem benne, hogy az előző jön be, szóval gyorsan szedtem a lábaim, hogy minél előbb kiderüljön.
- Mi volt ez a kiabálás? - Kaptak el a srácok a nappaliban. Még mindíg a kanapén ültek, és a tévét bámulták.
- Semmi. -válaszoltam miközben a cipőmet rángattam magamra.
- és hova sietsz ennyire. - Állt meg mellettem Louis.
- Csak a szomszédba. - Válaszoltam gyorsan s már ki is slisszoltam az ajtón. A srácok csak hatalmas szemekkel néztek utánnam, amjd hallottam, ahogy felszaladnak a lépcsőn. Biztos voltam benne, hogy Harryhez futnak.Szinta úgy téptem fel a kertkaput annyira siettem. Majd átszlalomoztam az úton, perszecsak miután körülnéztem, és meggyőződtem róla, hogy nem jön semmi.Berobogtam a kapujukon, majd megálva a bejérati ajtó előtt szinte ráfeküdtem a csengőre.
- Jólvan na. Megyek már. - Hallottam meg egy ismerős hangot az ajtón belülről, majd pár perc múlva fetűnt az ismerős pofi az nyitott ajtón.
- Viiiiiii. - Ugrottam visítva a nyakába. Már biztos voltam benne, hogy a szomszéd csaj csakis Timi lehet, hiszem az a majom bátya pont előttem állt.Még akkor ismertem meg Őket, amikor egy évig Magyarországon éltünk. Timi az osztálytársam lett, és nagyon jó barátok lettünk. Iszonyatosan fáj a szívem amikor visszaköltöztünk. Utánna még egy darabig rendszeresen tartottuk a kapcsolatot neten és telefonon, de aztán ezek a beszélgetések elmaradoztak. Neki is volt jobb dolga és nekem is. De most itt van, alig pár méterre tőlem.
- Bailey!- Ölelt át Dani is szorosan. - Hát te meg hogy kerülsz ide? - Lepődött meg.
- Nyáron itt leszek apunál. A szomszéédban. - Ujjongtam.
- Ez remek. Már úgy is hiányoltam azt a nagyszályú kiscsajt, aki egy évig boldogított minket. - Mosolygott rám szélesen.  -Na de nem is tartalak fel. Úgyis tudom, hogy nem az én búrámra vagy kíváncsi. Timi szobálya az emeleten balra a második ajtó. - Állt arrébb, hogy be tudjak menni. Én boldogan szaladtam fel a lépcsőn, és eszeveszett kopogásba kezdtem az említett ajtón.
- Dani az istenér fejezd már abba. Nem kell betörnöd az ajtót nyit...- Nem jutott tovább, mert amint kinyitotta az ajtót rájött, hogy nem Dani áll az ajtóban, hanem ÉN! -Mi? Bailey? - Nézett rám gyanakvóan.- Tényleg te vagy az? -sSimultak ki vonásai, majd egy hatalmas sikítás kíséretében a nyakamba ugrott. - De mégis hogy? És mikor? És miért? Vááá tök midegy. Olyan jó újra látni. - Azt hittem, hogy még a szuszt is kipaszítja belőlem. De nem törődve a ropog csontjaimmal őleltem vissza. Az ajtaja pont szemben volt az ablakkal, és tökéletes rálátást kaptam a srácokra, akik Harry ablakára tapadva lestek felénk. Mind kitágult pupilákkal figyelte az érzelemkitörésünket. De most nem foglakoztam velük. Csak egyszerűen élveztem, hogy végre megint élvezhetem Timi közelségét. Cortney és Will mellett Ő volt az egyetlen ember, akivel mindent megbeszlhettem. - Na jó. Most tényleg. Hogy kerlsz Te ide?
- Háát tudod nyáron apunál leszek,aki jelen pillanatba pont a szomszéd házban él. - Bontakoztam ki Timi karjaibol, és boldogan néztem meglepett arcát.
- De hát hogy?
- Tudod apa a válás utánn nemsokkal Londonba költözött. És én nyárra hozzá lettem száműzve. És mivel apu valószínűleg előre tudta, hogy valami közbe fog jönni ezért kivette ezt a házat, hogy a jelenlegi csillagaival közösen itt lakjunk, hogyén se maradjak egyedül - Vázoltam a szitut.
- Istenem annyira örülök neked. - Ölelt át újra.
- Tamara és Robi? - Kérdeztem szülei holléte felől.
 -Dolgoznak. Majd csak későneste érnek haza. -Válaszolta. Fél óráig bírtuk a komoly beszélgetés, hogy mi történt velünk az évek során, majd a beszélgetés hülyülésbe ment át.
- Kopp, kopp. - Nyitott be Dani. - Remélem nem zavarok. - Nézett rajtunk végig vigyorogva. Hát mit ne mondjak ha valami ismeretlen lett volna, akkor tuti, hogy totál idiótának néz minket. Timi épp az íróasztalán táncolt, én pedig egy parfümöt használva mikrofonként üvöltöttem a régi közös kedvenc számunkat. - Cak azért jöttem, hogy szóljak, hogy pattanok itthonról.Nem tudom mikor érek haza. - Intett felénk, majd megindult kifelé.
- Akkor én is szólok, hogy Timi ma nálam alszik. - Jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Hogy mi? - Kérdeztek vissza totál egyszerre.
- Igen. Te ma nálunk alszol. - Mutattam barátném felé. - Anyudék úgysem tudtak ellenálni a kiskutyaszemeinek. És ezek - Vágtam be az említett "pózt" - Még mindíg megvannak.
- Hát jó. De én tényleg megyek.Sziasztok. És jó szórakozást. - Köszönt el tőlünk, majd még utoljára jó szórósan magához ölelt és kiment a szobából.
- Szóval ottalszok nálatok? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Igen!
- És ebbe nekem nincs is beleszólásom?
- Na ná, hogy nincs! - Mondtam halál komoly fejjel, de a végét elnevette.-Évek óta nem láttalak. Ma muszály nálunk aludnod.
- Hát jó. Bár nem tudom hogy élem majd túl távol az otthonomtól, de belemegyek. - Ironizált.
- Ok. Akkor szedd össze a cuccaid, és máris áttrappolhatunk hozzánk.- Mondtam, majd lopva a szomszéd ablak felé pillantottam. A srácok még mindíg ott ácsingózak az ablakban, és kigúvadt szemekkel meredtek ránk Még Liam is köztük volt, amin nagyon meglepődtem. Nem néztem volna ki belőle, hogy az a kukkolós típus.XD A többiekről természetesen el tudtam képzelni, hogy megteszik, de Ő?! Timi elkezdett kutakodni a szekrényéban, majd előszedett pár ruhát, és egy táskába dobálta Őket. - Öhhm. Timi. - Szólítottam meg bátortalanul. Itt volt az idő, hogy megemlítsem neki a srácokat. Féltem, hogy mit fog reagálni, hogy esetleg Ő is az Őrült fanok közé tartozik, vagy éppen utálja Őket.
- Mond. - Mosolygott rám bíztatóan.
- Szóval azt még el kell mondanom, hogy apa jelenlegi sztárjai a híres és irhedt One Direction tagjai. - Hadatram el lehajtott fejjel.
- Oké. - Válszolta egyhangúan, majd pakolt tovább.
- Hogy mi? Ennyi? Semmi sikitozás? És még egy Fúúújolás sem? - Néztem rá hatalmas szemekkel.
- Nem. Semmi sikoly és semmi oltás. Bírom a számaikat, de ennyi. Nem ismerem Őket, így hát nem alkotok róluk véleményt. -Mondta nyugodtan.
- Hát most majd megismered Őket. És rájössz, hogy mellettük nem leht unatkozni. Annyira dilisek, hogy az már fáj. - Nevettem fel a hülyeségeik emlékén. - Várj. - Eszméletlen ötlet jutott eszembe. - Ezt figyeld.- Vettem elő a telefonom, majd lázasan pötyögni kezdtem.
  Srácok. Készüljetek, mert perceken belül érkezünk.
                             Pusza: Bailey.
Amint végeztem az üzivel, kikerestem Harry számát, és elküldtem neki az üzenetet.
- Figyelj. - Mutattam Harry ablaka felé. Harry előhalászta a telefonját, majd elolvasta az üzenetet és eszeős módjára kezdett futkozni a szobában körbe körbe....





Első rész mára. :D Nemsokára érkezik a második. Dimii remélem meg vagy vele elégedve. :D