9.rész.

És megint itt.


9.rész.

Kettesben.


Ledöbbenve pislogtam az újonan érkezőre. Egy pillanatra még a viharról is elfeledkeztem annyira meglepődtem. De tényleg csak egy pillanatra. Amint ismét hatalmasat dördült az ég, újra tudatosult bennem, hogy hol is vagyok. És főként, hogy milyen körülmények között. Nem szólt semmit, ahogy én sem. Fejemet visszahajtottam a térdemre, és ismét utat engedtem a könnyeimnek. Pár pillanat múlva elengedte a vállam és lépései, amiket a vihar zaja elnyomott elárulták, hogy távolodik. Hiába Ő volt a legultolsó ember ezen a világon, akit most láni akartam, azért mégis csak azt kívántam, hogy bárcsak ne ment volna el. Mert legaláb addíg is volt velem valaki.Aztán ismét léptek, és végül valami száraz, és meleg terült el a hátamon. Meglepetten emeltem fel a fejem, és húztam összébb magamon a rám terített pulcsin. Letöröltem a könnyeim, majd arcát kezdtem el fürkészni. Bátorítóan pislogott rám, ami tetézte a döbbentségem. Nem tudtam, hogy hogyan is reagáljak a kedvességére, hisz szokatlan volt. Egy újabb dörgés hagzott el, én pedig riadtan urottam fel. Nem szégyenlem bevallani, hogy félek a viharoktól. Sőt, mi az, hogy félek? Rettegek!! És bármennyire is unalmas már ezt hallani, de ez is ahhoz az estéhez köthető. Finoman megfogta a kezem, majd a közelben parkoló kocsi felé húzott. Tényleg nagyon pánikolhattam, mert esküszöm nem hallottam, hogy kocsi érkezett volna. Bár mondjuk mivel is jöhetett volna? Gyengéden betuszkolt az anyósülésre,bekapcsolta az övem, majd becsukta az ajtót, és Ő is helyet foglalt a volánnál. Én óvatosan belebújtam a pár számmal nagyobb pulcsiba, majd összehúztam magamon. Nem tudtam eldönteni, hogy a félelem vagy a hideg miatt remegek-e, de az biztos, hogy kicsit csillapodott a remegésem. Felém fordult, majd hátratűrte egy előre lógó vizes hajticsemet. kezdett kiakasztani ez a csend, de nem akartam megszólalni. Féltem, hogy ez csak egy álom, és ha akár mit is mondok szertefoszlik az egész. Visszafordult a volánhoz, majd elfordította a kulcsot, gázt adott, és már robogtunk is el erről a kihalt helyről. Görcsösen fogta a kormányt, és elgondolkodva figyelte az előttünk elterülő utat. Én teljesen felhúztam a pulcsi cipzárját, majd a fejembe húztam a csuklyáját is. Bármilyen meglepő is, de megnyugtatott a közelsége. Még mindíg meg meg remegtem egy egy dörgésnél és villámnál, de már nem annyira öszpontosítottam a viharra. Fejemet picit oldalra fordítva észrevétlenül szippantottam bele pulcsijába. Jellegzetesen Ő illata volt. Olyan illata, amit csak akkor éreztem, ha Liam a közelemben van. ( hát igeeen. Dimii, Ő volt az a bizonyos illető. :D )
- Hogy találtál meg? - Törtem meg végül a csendet.
- Egyszer én is elkóboroltam, és itt kötöttem ki.- Mondta, majd felém fordítva fejét elmosolyodott. Azt hittem nem tudok ma már jobban meglepődni erre tessék...Mosolyog....Méghozzá rám... Meglepettségem láttán gondolom azt hitte, hogy nem értem miért következtetett arra, hogy itt lehetek, mert rántott egyet a vállán. - Egy próbát megért. - Pár percig megint néma csend honolt a kocsiban, amit most Ő tört meg. - A többiek már halálra aggódták magukat miattad. Még z interjúra sem akartak elmenni, de rávettem őket, én edg megígértem, hogy megkereslek.
- Interjúra mentek? - Néztem rá meglepetten.
- Igen. És valószínűleg, majd csak holnap délután jönnek haza, mert Harryéknél alszanak.
- És te hogy hogy nem mentél?
- Én már túlvagyok rajta. Úgyvolt, hogy ma dolgom lesz, szóval már múlt héten letudtam ezt a dolgot. - Válaszolta. Nekem pedig ekkor esett le, hogy mit is jelent az, hogy csak holnap érnek haza. Azt, hogy ma este csak ketten leszünk otthon Liammel. Ennek kétfajta vége lehet...Az egyik ,hogy kibékülünk, és elmondja, hogy miért is haragszik rám. A másik...Nos hát arra gondolni sem szeretnék, de az biztos, hogy kő kövön nem maradna. Mire gondolatom végére értem, már a házunk előtt parkoltunk. Liam kipattant a kocsiból, átsietett az én oldalamra, majd kikapcsolta a biztonsági övet, és nemes egyszerűséggel az ölébe véve vitt be a házba...

Háát ez a második rész csak ilyen kis rövidke lett, mert iszonyat megfájdult a fejem. Sajnálom Dimii, hogy csak ennyi lett, de kárpótlásul megpróbálok holnap is összedobni egyet. :D