"Az a fajta lány vagyok, aki szerelmes lesz olyan srácokba, akiket alig ismer. Akinek szerelmes dalok hallgatása közben az Ő arca jelenik meg. Aki figyeli bármerre is megy. Az a fajta lány, aki nem jut könnyen túl a dolgokon. Aki magát marcangolja amikor valaki nem szereti viszont. Aki álomba sírja magát, mert nem érzi magát elég jónak. De ugyanakkor én az a fajta lány is vagyok, aki erős. Aki kisírja igaz a szemeit, de megtiltja magának, hogy másnap reggel újra hulljanak. Aki rock dalt hallgat és teli torokból énekli, mert ehhez van kedve. Az vagyok, aki soha nem lesz más, csak is önmaga. Én ilyen fajta lány vagyok."
19.rész
Lazulós este.
Bailey szemszöge.
Miután Harry kiment csend telepedett a szobára. Liam halk szuszogásán és szívének ütemes dobogásán kívül semmi nem zavarta meg a csendet. De ez nem volt olyan kínos csend. Inkább megnyugtató csend volt. Csak évleztem, hogy itt van velem, és próbáltam egy picit kiverni a fejemből a mai napot. Tényleg hálás vagyok Istennek, hogy az utamba sodorta ezt az öt Dinkát. bár Zayn-el és Niall-el nem igazán ismerkedtem még össze, mégis éreztem, hogy bízhatod bennük. Ez alatt a pár nap alatt több barátra tettem szert, mind egész eddigi életemben. Banyek. Ha már itt tartunk, még fel kell hívnom Eleanort. Lázasan kezdtem el kutatni a zsebemben a telefonom után, de sehol sem volt.
-Mit csinálsz? - Kérdezte Liam, aki eddíg csak csendben figyelte ügyetlenkedésem.
-A telefonomat keresem, de nincs meg. - Kezdtem megilyedni.
- Nem raktad le a nappaliban?
-Nem. A zsebemben volt. Biztos vagyok benne. - Mondtam aztán beugrott valami. A szalonban kivettem a telefonom a zsebemből, és az egyik polcra raktam, amin a tűk voltak. De vajon el is raktam miután végeztünk?
- Nincs meg?
- Nincs. De azt hiszem tudom hol hagytam el. - Válaszoltam elgondolkodva.
- Hol?
- A szalonban.
- Na látod.Még egy ok, hogy holnap visszamenj.
-Kölcsön adnád a telefonod egy picit? - Néztem fel rá.
- Persze. - Mondta, majd kicsúsztatta kezét a fejem alól, és elnyúlva felettem felkapta az éjjeliszekrényen pihenő készüléket. - Tessék.
- Köszönöm. - Mosolyogtam rá hálásan, majd remélve, hogy meg van neki Eleanor száma, kezdtem el kutakodni a telefonkönyvében.
- Kit keresel? Talán segíthetek. - Hajolt közelebb, hogy szemügyre vehesse ügyködésem. Lehellete csiklandozta a nyakamat, amitől kellemes bizsergés futott végig az egész testemen.
- El...Eleanort. - Hangom elcsulott, de próbáltam erőt venni magamon, és végül csak ki tudtam nyögni.
- Sokat segítene, ha az e betűnél keresnéd. - Kacagott fel vidáman, én pedig pironkodva haladtam tovább a p betűn. Ne kérdezzétek, hogy hogy jukadtam ki a p-nél, mert azt én magam se tudom... - Na megvan? - Bár próbálta visszatartani a nevetést, azért néha csak csak sikerült felszínre törnie egy egy halk kacajnak.
-Jólvan na. Azért nem kell már egyből kinevetni. - Mondtam, majd rányomtam a kis zöld gomra. Két csörgés után fel is vette.
- Igen? - Szólt bele fáradt hangon.
- Szia. - Köszöntem neki vidáman.
- Öhmmm. Te határozottan nem Liam vagy. - Mondta bizonytalanul, és a szemem előtt láttam, ahogy újra és újra ránéz a kijelzőre, hogy biztos jó nevet olvasott-e.
- Hát remélem. - Nevettem fel. -Amúgy Bailey vagyok. - Mondtam, amint egy kicsit alábbhagyott a nevetésem.
- Banyek....Bocsi. Gondolhattam volna. - Mondta, majd egy halk csattanás hallatszott. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy felvilágosodása hevében homlokon csapapta magát.
- Semmi gond.
- Akkor jó. Na de mi is ez az egész? Miért kell eltűntetnem otthonról Louist? - Érdeklődött.
- Az meglepetés. A lényeg, hogy tűntesd el.
- Ennire nem bírod. - Nevetett fel a vonal túlsó felén.
- Dehogy is. Csak nem akarom, hogy tudjon róla. Ennek ellenére ez az Ő ajándéka lesz neked. Vagyis közös ajándék tőlünk, amiről még Ő sem tud. Vagy valami ilyesmi.
- Áhá. Értem. Vagyis nem, de ez most mellékes. Akkor majd beszélek vele. Viszont nekem most mennem kéne, mert anyu már a haját tépi, hogy miért nem megyek vacsizni. Na szia. Akkor majd holnap. -
-Szia. - Köszöntem el én is, majd kinyomta a telefont.
- Na sikerült megbeszélni? - Kérdezte Liam.
- Igen.
- Akkor most már mehetünk?
-Hová?
-A konyhába vacsorázni.
- Én nem vagyok éhes.
- Tudom. Te Bailey vagy.
- Majom. - Boxoltam vállba.
- Az lehet. De akkor is enni fogsz. - Mosolyodott el gonoszan, majd felpattant melőlem.
- És ezt honnan is veszed? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Megvannak az eszközeim. -Rántott fel engem is, majd az ajtó felé tuszkolt. Levonszolt a lépcsőn, át a nappalin, majd végül be a konyhába, ami mellesleg tök üres volt.
- Hol lehetnek a többiek? - Néztem körbe az üres helyiségen.
- Passsz. De van egy olyan selytésem, hogy a medence környékén lehetnek. - Mutatott a vizes lábnyomok felé, amik a könyha padlóját díszítették.
- Fel kéne takarítani, mielőtt valaki elcsúszik rajta. - Néztem elgondolkodva a lábnyomokat.
- A-a. - Kezdett heves tiltakozásba. - Most szépen leülünk ide, - Nyomott le az egyik szébe- és eszünk. - Nyitotta ki a hűtőt. - Mit kérsz?
- Hmmm. Elég csábító a műzli és a tej gondolata... - néztem rá elgondolkodva. Ő csak hangosan nevetett egyet, elém rakta a tejet, majd a műzli és egy tál felkutatására indult. - de én mégis inkább egy szendvicset kérnék. - Fejeztem be a mondatot.
-Te most szórakozol velem? - Nézett ki Liam a szekrényajtó mögül.
- Szerinted? - Mosolyogtam el angyalian.
- Szerintem igen. És tudod mit szoktam csinálni a szemtelen lányokkal? - Szaladt az égbe az egyik szemöldöke.
- Na mit? - Húztam ki magam bátran.
- Ezt. - Mondta, majd felém hajított egy adag műzlit.
- Liam Payn! Te nem vagy normális. - Kacagtam fel. Lesöpörtem magamról a műzlit, majd fenyegetően megindultam felé. Ő továbbra is csak állt a szekrény előtt, mert hát milyen lenne már, ha egy lány elől futna el?! Megálltam tőle pár méterre, és szemeímet összeszűkítve néztem Ővéibe. Percekig csak álltunk és bűvöltük egymást, majd észrevétlenül átnyúltam a keze alatt, belemarkoltam a műzlis dobozba, és a fejébe nyomtam a kezem tartalmát. Prüszkölve ugrott egyet oldalra.
- És akkor még én nem vagyok normális?Chhh. - Szedegette bőszen a hajába ragadt műzliszemeket. - Ugye tudod, hogy ezt nem hagyom annyiban? Lehet, hogy nem ma, vagy holnap, de bosszút fogok álni. Ezt jól jegyezd meg Alexis Bailey Anderson. - Fenyegetett meg mutatóujjával, de szemei csillogtak a vidámságtól., ahogy az enyémek is. Ha csak egy kis időre is, de sikerült neki elfeledtetnie velem minden bajomat.
- Vettem kapitány, de most inkább takarítsunk össze magunk után. - Nyomtam a kezébe a seprűt.
- Hééé. Miért én söprök? - Nézett rám sértődötten.
- Mert Te kezdted. - Öltöttem ki rá a nyelvem, majd beálltam a hűtő elé. Míg Ő össuetakarította a szétszórt műzlit, addíg én csináltam pár szendvicset.Na jó...Jó pár szendvicset. Gondoltam a srácok is megéheznek majd a nagy lubickolásban. Végszóra a másik négy jómadár is betoppant. Csurom vizesen...
- ti meg mégis mit csináltatok? - Kerekedtek el Harry szemei.
- Mi...csak...öhm...Liam volt! - Mutattam a még mindíg a seprúvel szenvedő srác felé.
- Liam?! - Nézett rá atyáskodva(?) Louis.
- Nem is igaz. Mert Bailey volt. - Mutatott Ő is rám durcásan.
- Nem ,mert Te voltál. -Dugtam ki rá a nyelvem.
- De nem is. Te voltál. - Utánozta a mutatványom.
- És ha tényleg Bailey volt, akkor miért te takarítasz?- Ez az Zayn. Látom Te velem vagy.
- Hát csak mert...mert...mert én egy Úriember vagyok.- Húzta ki magát büszkén, a srácokból pedig kitört a nevetés. Én csak csendben somolyogva raktam le a szenyókat az asztalra.
-Na jó csipet csapat. Ezt most inább hanyagoljuk. Inkább gyertek enni. - Mutattam az asztalon tornyosuló remekműim felé. A srácok mind csillogó szemekkel vetették rá magukat, nem törödve azzal, hogy összevizeznek mindent. Evés közben sokat beszélgettünk, és persze nevettünk. Mikor mindenki végzett, én elmosogattam a többiek pedig szét széledtek. Miután az összes tányér a helyére került fáradtan léptem ki a nappaliba, ahol nagy meglepetés fogadott. Niall állt elöttem egy fehér öltönyben. Tisztára úgy nézett ki benne, mint egy pincér.
- Szép estét hölgyem. Kérem fáradjon utánam. - Mondta, majd belém karolt és a lépcső felé vezetett.
- Niall mégis mi ez az egész. - Néztem rá kíváncsian.
-Sajnálom, de nem ál módomban ínformációt kiadni.- Úgy csinált mintha lakatot tenne a szályára, mjad eldobná a nemlétező kulcsát. Elkísért egészen a lépcsőig, ahol Zayn várt ránk.
- Innentől átveszem a kisasszonty. - Mondta, majd Niall elengedett, és Zayn karolt belém.
- Akkor legalább te mondj valamit. - Néztem rá kérlelen.
- Sajnálom, de nem áll módomban információt kiadni. - Mondta, majd ugyanúgy csinált, mint az előbb Niall.
- Ajj már. - Puffogtam, de nem sok időm volt rá, mivel a lépcső tetején már Louis és Harry várt ránk.
- Köszöntjük kisísszony. Remélem kellemesen telt az eddigi útja. - Hajolt meg előttem Lou, majd kétoldalról belém karoltak Harryvel, és a szobám felé vezettek.
- Mondjon már valaki valamit. -Fékeztem le hirtelen.Harry már épp nyitotta volna a száját, de megelőztem. - Ha most valamelyikőtök is azt meri mondani, hogy " Sajnálom, de nem áll módomban információt kiadni.", esküszöm lekaratézom.
- Hogy mit csinálsz? - Kerekedtek el Louis szemei, majd mind a ketten hangos kacagásba törtek ki.
- Lekaratézom. - Rántottam meg a vállam- Miért? Csak nincs vele esetleg valami gond?
- Ni...nincs...- Loui már majdnem fuldokolt a nevetéstől.
-Na jól van Te karatézó karalábé. Most inkább pszt, és gyere velünk. Már nincs sok hátra. - Karolt ismét belém Harry, majd tovább vezettek a szobámig. Amint odaértünk Liam lépett ki rajta ugyan olyan fehér öltönyben, mint a többieké. Nyitotta volna száját, hogy mondjon valamit, de én Őt is meg előztem.
- Tudom, tudom. Sajnálod, de nem áll módodban információt kiadni. - Legyintettem egyet, Harryék meg már majdnem a földön fetrengtek a röhögéstől. Liam csak értetlen fejjel meredt ránk.
- Mi?
- Semmi. Na megtudom végre, hogy mi ez az egész?
- Sajnálom, de nem áll módomban információt kiadni. - Húzódott gonoszkás félmosolyra Liam szája.
- Ohhh nem tudod, hogy mekkora hibát követtél el. - Mondtam, majd elkezdtem bemutatni a nem létező karatetudásom, ami abból állt, hogy a levegőben hadonásztam. Ez volt az a pont, ahol Louis és Harry téylegesen is a földre vetették magukat, és a hasukat fogva nevettek. Liam is megengedett magának egy halk kacajt, majd rajta volt a sor, hogy belém karoljon, és bevezessen a szobámba. Félhomály fogadott minket, mivel a lámpa nem volt felkapcsolva. Azt a kevés kis fényt, ami bevilágította a szoba egy részét is csak a nyitott fürdőajtónak köszönhettük. És Ő egyenesen oda is vezetett. Belépve a fürdőbe tátva maradt a szám. Egyszerűen nem hittem el azt, amit látok.
- Hogy egy kicsit ellazulj. - Búgta a fülembe Liam, majd eltávolodott tőlem, és kiment. Én meglepeten áltam a fürdő közepén és a hívogató vizet bámultam. Több se kellett. Gondolkodás nélkül kezdtem el vetkőzni, majd nyakig merültem a habokban. Leírhatatlan érzés volt, ahogy a forró víz csiklandozta testemet. Ellazított és felfrissített egyszerre. Hírtelen a fejem is kiürült, és csak élveztem ezt az érzést.
Kb. fél órája áztathattam már maga, amikor úgy gondoltam, hogy most már elég. A víz is eléggé kihült, szóval kiszáltam a kádból, majd megtörölköztem. Igen ám...Csak hogy itt jönnek a bajok. Nem hoztam be ruhát. Pánikolva néztem körbe a fürdőben, amikor a mosdó melletti szekrényen észrevettem kikészítve egy pólót és egy pizsinacit. A srácok aztán tényleg mindenre gondoltak. Mosolyogva léptem oda, majd magamra kapkodtam a ruhákat, elvégeztem a többi esti teendőm, majd boldogan hagytam magam mögött a fürdőt. Kiszökdeltem a szobámból, és a folyosón Liambe botlottam.
-Annyira köszönm. - Ugrottam vidáman a nyakába.
- Nincs mit.Látom használt. - Tűrte mosolyogva a támadásom.
- Na ná. Teljesen felfrissített.Többiek? Nekik is meg akarom köszönni.
- De majd csak holnap. Már lefeküdtek, és neked sem ártana.- Terelt vissza a szobámba.- Jó éjszakát és szép álmokat. - Nyomott egy hatalmas cuppanóst az arcomra, majd becsukta mögöttem az ajtót.
- Neked is. - Suttogtam elfúló hangon a sötétségbe. Boldogan sétáltam el az ágyamig, ami sötétben nem is volt olyan könnyű, majd fáradtan dőltem hanyatt rajta. Régóta nem éreztem ilyen jól magam, mint ma este, és ezt csakis és kizárólag a srácoknak köszönhetem....
Ennyi lenne mára. Dimii, kövi rész Harryszemszögös lesz :P :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése