34.rész

Tádám. Itt is vagyok. Bár még mindíg totál fáradtan és kialvatlanul, de sebaj. Azért kaptok egy részt :) És mint ígértem ezt megpróbálom hosszúra írni :)  Ésésésés mostmár tényleg annyira várom a 26-át!!! Júúúj, remélem összejön a dolog, és még jóidőnk is lesz :) Pont beletalált a napba, ugyanis akkor lesz a szülinapom is *.* :) Na de nem untatlak titeket. Jó olvasást :)

"Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert szereti őt."

34.rész.

~Akadj le a barátaimról!~

Vakuvillanás és halk kattanások... Lefénykpeztek minket...És ez nem hiszem, hogy a legjobb dolog volt... Félve néztem fel Liamre, aki meglepődve meredt a tőlünk nem olyan messze álló fotósra. Daniell, csak egyszerűen pózolt neki. Hát ez a csaj tényleg fenomenális. Képes megragadni az összes alkalmat, hogy szerepelhessen. Én bátortalanul Liam mögé bújtam. Mibe keveredtünk már megint? Épp elég volt még az is, hogy a srácoknak el kellett játszanunk, hogy együtt vagyunk. Erre most meg? LEfényképeznek minket!!!! Biztos vagyok benne, hogy a képek pár óra múlva már bejárják az internetet, és holnap kapunk egy kis helyet pár magazinban is... Most már az egész világ abban a hitben lesz, hogy Én és Liam együtt vagyunk. És ez az egész az én hibám! Miért támadnak mindíg ilyen eszement ötleteim? Mi lett volna, ha egyszerűen csak hagyom, hogy Liam intézze a dolgot és nem ütöm bele az orrom. Persze, Én csak jót akartam, de megtanulhattam volna már az évek során, hogy ha én valakinek is jót akarok, az sose sül el jól...Ez az egész is nekem köszönhető. A fotós csinált még pár képet, majd még mielőtt bármit is tehettünk volna eliszkolt.

-Valaki nem szereti a rivaldafényt? - Mosolygott rám gúnyosan Danielle.

-Nem, csak valaki nem szeret pucsítani minden fotósnak. - Mosolyogtam vissza rá ugyanúgy. Már épp mondani készült valamit -És az arckifejezéséből sejtettem, hogy nem valami szép dolgot- mikor Liam megragadta a kezem, és a lépcső felé kezdett húzni.
-Ne haragudj Danielle, de nekünk most mennünk kell. - Szólt hátra a lánynak. Én csak csendben próbáltam vele tartani a tempót, de néha néha megbotlottam, majd hírtelen lefékeztem. Ennek az lett a következménye, hogy Liam -aki még mindíg a kezemet fogta- mejdnem hátraesett.
-Ne haragudj. - Néztem rá bűnbánóan.
- Semmi gond. De miért álltál meg? - Nézett vissza rám értetlenül.
-Nem azért kértem bocsánatot, mert lefékeztem. Hanem azért, hogy belekevertelek ebbe az egészbe. Az én ötletem volt, hogy tegyük féltékennyé Daniellet, és most nézd meg, hogy mibe keveredtünk. - Éreztem, hogy egy forró könnycsepp végiggurul az arcomon. Nem akartam, hogy ez legyen az egészből, de akkor olyan egyszerűnek, és jó ötletnek tűnt.
- Hééé. Nyugodj meg. Nincs semmi gond. Te csak segíteni akartál. - Mosolygott rám bíztatóan, mjad adott egy puszit.
-De miért van az, hogy én akárhányszor segíteni próbálok, a dolgok csak rosszabbra fordulnak?
-Nem lesz semmi baj. Együtt keveredtünk bele, és együtt is fogjuk megoldani. - Mondta, majd ismét megragadta a kezem, majd egy apró puszit nyomott a szám sarkába, és tovább indultunk. Csendesen ballagtunk vissza a szökőkúthoz. Végigpásztáztuk a terepet, de a srácokat sehol sem találtuk.


Harry szemszöge.


Timi nagyon örült a nyakláncnak, én pedig örültem, hogy boldoggá tudtam tenni. Miután a nyakába akaszotttam a láncolt, megkerestük a többieket, akik tényleg a szökőkútnál voltak. Viszont minuszban voltunk két fővel, úgyanis Bailey és Liam sehol sem volt.
- Látod mekkora sebet ejtettél rajta? Most biztos elrángatta az első boltig, hogy láncot vegyen, és magához lakatolhassa. - Néztem nevetve Timire. Ő is nevetésben tört ki, a többiek pedig értetlenül kapkodták a fejüket köztünk.
-Ti miről (há ez kész...most olvassátok össze ezt a két szót...xd) is beszélgettek? - Nézett ránk érdeklődve Zayn.
-Áh semmi. - Legyintettem egyet.
-Hát jó. Akkor ne mondjátok el. - Dugta ki ránk Loui a nyevét, majd visszafordult a kirakat felé, amit eddíg bámult. Egy nyári ruha volt kiállítva, amit történetesen répák díszítettek. Biztos voltam benne, hogy most kész lelki stresszbe van, hogy miért nem született csajnak. Bár nem tudom ki az az eszelős, aki felvesz egy répákkal díszített ruhát. xd A következő pillanatban Timi és Lili telefonja szinte egyszerre csörrent meg. Pár lépést arrébb álva vették fel telefonjukat, és kezdtek beszélgetésbe a vonal másik felén lévő emberekkel.
- Haza kell mennem. - Tették le egyszerre a telefont, majd szólaltak meg ismét egyszerre felénk fordulva. Na jó ez egy kicsit kísérteties volt. Persze mondom ezt én, mikor a srácokkal szinte állandóan szinkronban beszélünk.xd
-Haza viszlek. - Na tessék. Ez az aprócska kis mondat egyszerre hagyta el Niall szájával az enyémet. De persze Ő Lilinek, míg én Timinek szántam.
-Nem akarok a terhedre lenni. - Nézett pirulva Niallre.
-Nem vagy a terhemre. -Mosolygott rá Niall.
-Akkor rendben. - Mosolyodott el végre Lili is. Totál bele van zúva Niallbe ez egyértelmű.
- Lou kölcsön adod a kocsid? - Fordult Louis felé Niall.
- A szerelem érdekében mindent. - Mosolygott rájuk hamiskásan, majd felé nyújtotta a kulcsot. Niall és Lili a piros minden árnyalatával díszítve indultak el a kijárat felé.
-Akkor én pedig téged viszlek haza. - Adtam egy cuppanóst Timi arcára.
- Én inkább sétálni szeretnék. - Mosolygott rám kihívóan.
-Akkor nem viszlek, hanem kísérlek. - Mondtam. - Már persze, ha nem zavarok.
-Hááát. Nem is tudom. -Kezdte el húzni az agyam.
-Hééé. Most meg kéne sértődnöm?!- Kérdeztem "felháborodottan"
-Nem, nem kéne. És persze, hogy hazakísérhet uram. Meg is haragudtam volna, ha nem teszi meg. - Kacsintott rám, majd a srácok felé fordult, és adott mindenkinek egy búcsúpuszit. Én odaléptem Louihoz, és a kezébe nyomtam a kocsikulcsom.
- Ti pedig hagyjátok a másik két galambocskát turbékolni. - Mosolyogtam rá. Louis egy szalutlással jelezte, hogy érti a célzást, mi pedig kifelé vettük az irányt.
Kézen fogva sétáltunk egymás mellett csendesen. De ez e csend nem volt kínos...Inkáb...hogy is mondjam...megnyugtató volt. Tudom furán hangzik, de az volt. Boldogan lépkedtem előre, hiszen Timi itt volt mellettem, és másra most nem is volt szükségem.  Már kábé félúton jártunk, mikor Timi megborzongott a feltámadó széltől. Mitagadás, már lassan esteledik, és a szél is egyre jobban fúj. Én lekaptam magamról a pulcsim, és a vállára terítettem. Ő széles mosollyala az arcán dugta bele a kezeit a pulcsi ujjába, majd a nyakáig felhúzta a cipzárt.
- Hmmm. Jól áll. - Néztem végig rajta mosolyogva.
-Gondolom. - Forgatta meg a szemeit, majd ismét megfota a kezem, és tovább indultunk.
Már majdnem a házuk előtt voltunk, amikor Timi megszólalt.
-Nincs kedved átjönni? - Kérdezte mosolyogva.
-Ha nem zavarok. - mondtam, és éreztem, hogy arcom egyre pirosabb.
- Te sosem zavarsz. - Hajtotta le Ő is pirulva a fejét.
-Akkor jó. - Mosolyodtam el, majd átkaroltam a derekát, és úgy sétáltunk tovább.


Bailey szemszöge.


Liam felhívta Niallt, akitől megtudtuk, hogy Ő épp Lilit viszi hazafelé, Harry pedig Timivel van, de azt nem tudta, hogy Louis és Zayn merre tekeregnek, szóval tárcsázni kezdtem Lou számát.
-Igen?- Vette fel pár csörgés utánn.
-Merre jártok báránykám? - Kérdeztem mosolyogva.
- Már hazafelé...- Hallottam hangján, hogy Ő is mosolyog.
-Hát szépen itthagytatok minket mit ne mondjak.
- Ne mond, hogy nem élvezitek, hogy kettesben lehettek. - Biztos voltam benne, hogy most a szemöldökét húzogatja...xd.
-Igen Loui, mert egy tömött plázában aztán annyila rehet romantikázni. - Forgattam meg a szemem.
- Hát nem kell ott maradnotok életetek végéig. Légy kreatív Bailey. Használd a fantáziád kislány. - Kacagott fel vidáman.
-Na jó leteszlek, mert már butaságokat beszélsz. - Nevettem fel én is. - Majd otthon találkozunk. És nem szétdönteni a házat avval a másik dinnyével vili?
-Igen is kapitány.
-Szia te dilis.-Köszöntem el tőle.
-Szia. De aztán csak okosan ám. Nem akarunk nagybácsik lenni. -Na jó. Ez kész. Hangos nevetésbe törtem ki. Ne izgulj Louis. Ettől nem kell tartanod.
-Majom. - Mondtam, majd válaszra se várva nyomtam ki a telefont.
-Na? Hol vannak? - Nézett rám Liam érdeklődve.
-Már otthon. - Válaszoltam neki mosolyogva. Ismét nevethetnékem támadt, ahogy Loui utolsó mondatára gondoltam.
-Mi olyan vicces? - Lépett hozzám közelebb Liam.
-Semmi, semmi. Csak Louis agyament elméletei. -Legyintettem egyet.
-Már hozzászokhattál volna. - Mosolyodott el Ő is féloldalasan.
-Ehhez hozzá lehet szokni? - Tettettem meglepettséget.
-Nehezen, de igen. - Kezdett el bólogatni. Aztán ismét befurakodtak gondolataimba a képek...
-Liam - Arckifejezésem komorrá vált, és már nem igazán volt nevethetnékem sem.
-Mond. - Ölelte át derekam. Közelségétől egy percre elfelejtettem, hogy mit is akartam, és csak nyakamat símogató lehelletére figyeltem, de aztán minden beugrtt.
-Mi lesz a képekkel? - Néztem rá kíváncsian. Hiszen biztos vagyok benne, hogy a mai nap folyamán, még találkozni fogok magammal az interneten.
-Valszínűleg már fenn is van néhány egy-egy honlapon, és holnap néhány címlapra is bekerülünk.- Mondta nyugottan. Nálam legalább is nyugodtabb volt az biztos.
-Sajnálom ,hogy ekkora zűrbe kevertelek.-Néztem rá bűnbánóan.
-Nincs semmi baj Bailey. Nem lesz gond. - Próbált felvidítani.
-És mi van, ha a rajongóid, megharagszanak rád miattam? - Kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni, hisz erre még nem is gondoltam. Mi van, ha elveszíti a rajongóit, mert barátnője van. Ismerem a nöi gondolkodást, és néha egész ésszerűtlen döntéseket hoznak, szóval simán kinézem belőlük, hogy ha már foglalt, akkor nem is kedvelem szinten gondolkozzanak.
-Nyugi Bailey. Nem olyan elvetemültek mint azt hiszed. - Kacsintott rám. - Persze lesznek, akik nem örülnek majd neki, és valószínűleg gátlástalanul fognak majd rólad beszélni , amit persze sajnálok, de a többség örülni fog. - Na remek. Mostmár magam miatt is aggódnom kell majd. Én azért kinézem belőlük, hogy órákig is várnak rám egy sötét utcán, hogy eltehessenek láb alól...xd Mosolyt eröltettem arcomra, és még sszorosabban markoltam meg még mindíg kezemben szorongatott buborékfújómat. ÉN nem fogok mgijedni sankitől sem. Nem olyan fából faragtak.
-Bízzunk benne. - Válaszoltam szűkszavúan. Már lassan tényleg olyan votl, mintha normális párkapcsoatban élnénk...Pedig ez csak egy színjáték. Egy átkozott csapda, amibe én kevertem bele magam. Hogy miért nevezem csapdának? Mert az már most világos számomra, hogy csakis vesztesként keveredhetek ki ebből az egészből. Sajnos egyre jobban megkedvelem Liam-et, de tudom, hogy ez nem kölcsönös. Hiszen azért vágtunk bele ebbe az egészbe, hogy visszaszerezhesse Daniellt, akit még mindíg szeret. Úgy érzem, ha tovább folytatjuk ezt az egészet, akkor komoly esély lessz rá, hogy beleszeretek, viszont, ha most hírtelen "szakítanánk" az felvetne bizonyos kérdéseket...  Gondolataimból Liam ébresztett fel, aki leengedte kezeit derekamról, majd összekulcsolta jobb kezemet az Ő ball kezével.
-Mehetünk? Kezdek megéhezni. - Nézett rám kíváncsian.
- Még be szerettem volna nézni Dan-hez, de akkor enjünk. Nem szeretném, hogy éhen halj. - Mosolyogtam rá hlványan.
-A-a. Akkor először bemegyünk Dan-hez, utánna pedig keresünk egy kajáldát.
-Hogy mit? - Néztem ré meglepetten.
-Egy kajáldát. - Ismételte meg, belőlem pedig egy önfeledt és őszinte kacaj bukott ki.
-Most mi olyan vicces? - Nézett rám értetlenül.
-Sose beszéltél még így. LEgallább is én még nem hallottam , hogy így beszélsz. - Válaszoltam kérdésére, amint alábbhagyott a nevetés utáni vágyam.
-Hogy? - Kérdezte érdeklődve.
- Ilyen...hmm...hogy is mondja...szlengesen...Mindíg kimondtad az egész szót, és mindíg annak neveztél mindent, ami valójában volt. - Ismét feltörni készülő nevetésemet egy hatalmas mosolyba folytottam.
- Hát pedig ilyent is szoktam. - Mosolyodott el Ő is, amint sikerült megértenie a kusza beszédemből, hogy mit is akartam mondani.- Na de akkor menjünk.- Indult el (velem együtt, tekintve, hogy fogta a kezem xd) a lépcső felé. Én pár lépés utánn megtorpantam.
-Mi a baj? - Nézett rám kíváncsian.
-Inkább menjünk enni. már én is éhes vagyok. - KEzdtem el simogatni a pocim. Az igazi ok nem ez volt, de nem is hazudtam, hiszen tényleg éhes voltam. Már lassan esteledik, én pedig reggel óta nem ettem semmit.
-Szóval megfutamodsz kislány? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Nem, nem futamodok meg, csak holnapra halasztom a dolgot. - Próbáltam minél meggyőzőbb lenni, hiszen tényleg ez volta a valódi ok! Hogy megfutamodtam. Hiszen miért is állítok én be hozzá? Semmi ésszerű ötlet nem jutott az eszembe, és érdekes lenne, ha csak beállítanék hozzá a nagy semmiért.
-Hát jó. - Puszilt meg Liam, majd a másik irányba indultunk a kijárat felé, da imét megtorpantam.-Meggondoltad magad? - Fordult felém Liam, majd egy huncut mosoly kíséretében csípőjére tette szabad kezést és fejét oldalra döntve nézett rám.
-Nem. Csak el kell mennem a mosdóba. - Biccentettem fejemmel az említett hely felé.
-Értem. De siess, mert már tényleg kijukad a gyomrom. - Engedte le kezem hezitálva.
-Igérem sietek, hogy megtömhesd azt a morgolódó hasad. -Kacsintottam rá, majd a mellékhelyiség felé vettem az utat. Beléptem a makulátlanul tiszta, és fehér helyiségbe, mjad kerestem egy üres fülkét. Dolgom végeztével lehúztam a vécét, majd épp kilépni készültem, amikor valaki bejött a mosdóba. Ez nem is lett volna érdekes, ha nem hallom meg a nevem...
-Ez a csaj...mi is a neve? - Kérdezte Danielle. Igen. Egyből felismertem azt a rosszindulatú hangot.
-Bailey. - Válaszolta valaki. Biztos voltam benne, hogy vagy az a csaj, amelyik jó kiskutya módjára elrohant a gazdinak egy tejeskávéért, vagy a másik, aki ot maradt velünk, amikor beszélgettünk. Hogy lehet valaki ennyire...Na jó. Nem részletezném inkább, hogy milyen jelzők futottak át az agyamon, mert nem éppen nyomdafestéket tűrők voltak.
-Áhh igen. Nos hát nem értem, hogy Liam hogy adhatta le ilyen nagyon a szintet. - Mondta, majd rosszindulatúan felnevetett. - Láttátok, hogy milyen képet vágott, mikor megjelent a fotós? - Nem érkezett válasz a kérdésére. - Cleo kölcsönadnád a szájfényedet? - Kérdezte unottan. Vajon miért gondoltam egyből azt, hogy sminkfrissítésre tértek be a mosdóba egyből? És lám nem is alaptalanul...-.-' Sosem értettem, hogy miért sminkelik egyesek agyon magukat. Ha valaki szép, akkor az ne a magára kent 10 kiló vakolat miatt legyen szép. Persze, Én is használok sminket, de nem egy tonnát. -És az a másik két csaj, akivel jött... Oyan közönségesek. Szánalmas a próbálkozásuk, hogy a srácok által kapjanak egy kis hírnevet. -Ismét felnevetett. Bennem pedig itt ment fel a pumpa. Azt még viccesnek is találtam, ahogy engem próbált oltani...De azt már nem tűröm, hogy a barátaimat mondja el mindennek!! Dühösen fújtatva léptem ki a vécékabinból, és egyenesen a megdöbbent Danielle mellé álltam.
-Na idefigyelj kiscsillag. Hogy ki a szánalmas arról szerintem beszélhetnénk! - Kezdtem el a hangulatomhoz képest normál hangnemben. - Szerintem nem mindíg magadból kellene kiindulnod. Tudod az rohadtul nem érdekel, hogy rólam mit pofázol, de Timiről és Liliről le lehet kattani! Csak szeretnéd, hogy annyi emberség, és kedvesség szoruljon beléd, mint akármelyikükbe is. Tudod nem mindenkinek olyan fontos a hírnév, mint neked. Én tényleg nem akartam veled rosszba lenni, de azt hiszem nem hagysz más lehetőséget, mint, hogy utáljalak. És hidd el, keresztbe tudok én is tenni neked, ha nem hanyagolod a barátaimat! - Mondtam, majd válaszra sem várva hagytam ott a három ledöbbent lányt. Dühösen és magamban puffogva robogtam vissza Liamhez.
-Hol voltál eddíg? Megtámadtam a vécémanók? - Kérdezte mosolyogva Liam, de amint meglátta, hogy én nem mosolygok vele, az Ő arcáról is lehervadt a görbe "vonalacska". - Mi a baj Bailey? - Kérdezte aggódva.
-Hogy az istenbe tudtál Te belezúgni egy ilyen rosszindulatú lányba? - Bukott ki belőlem a kérdés.
-Hm? - Kérdezett vissza Liam meglepetten.
-Daniell egy kiálhatatlan liba. Gonosz, sekélyes, és buta...-Kezdtem el sorolni a legjobb tulajdonságait. És ez most nem gúny volt..Tényleg ezek voltak még a legjobb dolgok, amikkel jellemezni tudtam volna.
-Mégis mi törtét a vécében? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Ne akard tudni. - Forgattam meg a szemeim. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg azt akartam-e, hogy Ő nem akarja tudni, vagy attól féltem, hogy esetleg megharagszik, mert leosztottam...Szerelmét. Az utolsó szónál, bár csak magamban mondtam ki, mégis elfogott a hányinger.
-De én szeretném. - Nézett rám jámboran. (vááá micsoda kifejezés...xd Nézett rám jámboran xd De nem fikázni :P Banyek hajnali fél 3 és én még mindíg a részzel szenvedek :P )
-Hát jó. - Sóhajtottam egy nagyot. - Most vagy mindent elcsesztem, vagy csak felpiszkáltam Daniellet, hogy még jobban vissza akarjon kapni.
-Ezt még is, hogy érted?  Szakított félbe Liam.
-Mondanám, ha nem beszélnél bele. - Mosolyodtam el egy pillanatra, majd ismét komor arckifejezésre váltottam. - Már éppen jöttem volna kifelé a vécéből, amikor bejött Danielle a két pincsijável. Nem is igazán foglalkoztam volna velük, csak mentem volna a dolgomra, ha nem hallom meg a nevem. Nem akartam egy esetleges súrlódást, ezért úgy gondoltam, hogy a kabinban megvárom, míg elmennek. Nem igazán érdekeltek a rosszindulatú megjegyzései rólam, hiszen magasról teszek a véleményére. Viszont amikor Timit és Lilit kezdte szapulni, akkor kicsit elszakadt nálam a cérna, és leosztottam. - Nem igazán tudtam, hogy a ks beszámolóm utánn milyen reakciót várhatok Liamtől, és épp ezért esett le az állam, mikor hangosan felnevetett. - Most mi olyan vicces ezen? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Te leosztottad Daniellet, és Ő ezt türte? - Nevetett még mindíg.
-Nem volt más választása. - Vontam meg a vállam.
-Tudod ez meglepő. Elég akaratos és önelégült ahoz, hogy ne tűrjön el ilyen dolgokat.-Komorodott el az Ő arca is.
-Tudod ha nem tűnt volna fel neked, Én is elég akaratos tudok lenni, és nem hagyom, hogy a szavamba vágjanak, ha el akarok mondani valamit. -mondtam, és éreztem, hoy ezdek lenyugoni. Valahogy ilyen hatással van rám...Megnyugtat és ellazít. - De ha olyan önelégül és öhm...Hogy is mondtad. Jah. Akaratos, akkor miért akarod visszakapni? - Tettem fel a kérdést, hisz ez számomra érthetetlen volt.
-Mert szeretem?!- Bár kijelentésnek szánta, hanglejtése miatt mégis inkább hatott kérdésnek a mondata.
-Értem. -Mondtam. -Mehetnénk? Kezd frusztálni a hely.  Néztem körbe a hatalmas plázán. Az emberek még mindíg ellepték a helyet, pedig már lassan fél nyolc volt.
-Persze. - Bólogatott hevesen. Én szorosan mellé lépdeltem, és már megszokásból automatikusan kulcsoltam kezem az övébe. Ő csak mosolyogva lenézett kezeinkre, majd elindultunk a kocsim felé.
-Vezethetek? - Nézett rám kiskutya szemekkel Liam ,amint elértünk az én kis csodámhoz.
- Ezzel te sem érsz el nálam semmit. - Mosolyodtam el gonoszkásan.
-Naaaa. Kééérlek. - Húzt el a szavakat. Én megadóan süllyesztettem kezébe a kulcsot, majd bepattantam az anyósülésre. Ő is beült mellém a volán mögé, majd beindította a kocsit, és már úton is voltam. Pár perc múlva viszont feltűnt valami...Határozottan biztos voltam benne, hogy nem hazafelé tartottunk........