28.rész.

Elnézést kérek Dimii, hogy nem hoztam tegnap a beígért második részt, de iszonyatosan megfájdult a fejem, és nem tudtam megírni...=/ De ma megpróbálom bepótolni. Szóóóval neki is esek az írásnak. :) Jó olvasást. :)

"Egy igaz barát ismeri a gyengeségeidet, de megmutatja neked az erőidet; érzi a félelmeidet, de megerősíti a hitedet; látja az aggodalmaidat, de felszabadítja a lelked; felismeri a korlátaidat, de hangsúlyozza a lehetőségeidet."



28.rész.

Nálam alszol?

Harry szemszöge.

Niallt hol is máshol találhattuk volna meg, mint a konyhában. Épp egy hatalmas almát rágcsált. Na...Haladás. Már nem azokat az egészségtelen vackokat tömi magába. Mosolyogva lopakodtunk oda hozzá, majd egy húúú kíséretében elkezdtük csikizni. Szegény gyerek azt sem hitte, hogy mi van. Ilyedtében még az almát is eldobta. Na ennyit az egészséges életmódról...xd

-Mi? Ne...Ha...haggyátok...a...abb...abba.-Próbált szabadulni a karmaink közül, aztán Timi megsajnálta szegény szöszit, és hátrébb rángatott tőle. Niall csak lihegve próbálta rendbeszedni magát. Az almát természetesen már nem ette meg (bár ez nem rajta múlt...Ő tovább rágcsálta volna, ha Timi nem veszi ki a kezéből és dobja ki...)

-Most ezt miért kellett? - Nézett durcásan Timire.

- Mert az már tiszta kosz volt te okos. - Válaszoltam Timi helyett. - De tessék. Itt egy ugyan olyan csini alma. - Nyomtam a kezébe egy másikat. Ő rántott egyet a vállán és az új almáját kezdte enni.

-Többiek? - Kérdezte Timi, mire Niall csak rántott egyet a vállán.

-Uuu uuu uuu. - Kezdett el ugrándozni almával a szájába. - A legjobbat el is felejtettem. Kééépzeljétek Bailey és Liam együtt vannak.

-Hogy mi van??!! - Adtunk hangot egyszerre a megdöbbenésünknek Timivel.

-Jól hallottátok. Timi és Liam egy pár. - Mondta büszkén kihúzva magát. Na ezután cak még értetlenebbül néztünk rá. - Ja...Az te vagy. - Nézett pirulva a mellettem áldogáló lányra. - Szóval Bailey és Liam egy pár. - Mi csak kikerekedett szemekkel néztünk rá. Az oké, hogy mostanában egész jól megvoltak egymással, de mégis mikor jöttek Ők össze? ÉS ezt Niall honnan is veszi?

- De ezt mégis honnan veszed? - Kérdezte meg Timi, mintha a gondolataimban olvasna.

-Zayn rájuk nyitott amikor épp összebújva feküdtek az ágyban. - Vonta meg ismét a vállát Niall.

-Hogy? - Lepődött meg Timi. Hát mit ne mondjak én is kikerekedett szemekkel néztem Őket.

-Most mi olyan érthetetlen ezen? Liam épp Bailey szobájában feküdt Bailey ágyában, és Bailey is ott volt...- Hadarta le egy szusszra, hogy minél előbb visszatérhessen az almájának az elpusztításához. Megráztam a fejem, majd ismét Niall felé fordultam.

- Valójában azért jöttünk, mert vissza kéne már vinni az asztalt.

-Oksa. Csak ezt még megeszem. -Bökött a félig megrágott almára, majd tovább falatozott.

-Oké. Addíg én átöltözök. - Mondtam, majd a szobám felé kezdtem vonszolni Timit.

- Mégis minek akarsz átöltözni? - Nézett rám felvont szemöldökkel.

- Mert ez a nadrág kényelmetlen, és bök. - Mutattam az említett ruhadarabra.

-Akkor meg minek vetted fel?

-Mert tök jól áll.

-He? - Már mindenki kezdi az értelmes válaszolgatást?

- Na jó hagyjuk. Inkább keresek valami másikat aztán mehetünk is. - Mondtam, majd beálltam a gardróbom elé.

- Hűűű. - Ámult el Timi amint mellém lépett. - Neked több ruhád van, mint nekem, pedig az nagy szó. - Nézett végig a szépen berakodott cuccok között. Én csak megforgattam a szemem és épp ki akartam venni egy nadrágot, amikor Timi lefogta a kezem, és kivett egy fekete farmert. -Ezt vedd fel. - Nyomta a kezembe.

-Miért pont ezt? - Néztem rá érdeklődve.

- Mert ez megy többi ruhádhoz, meg kíváncsi vagyok ,hogy hogy áll. - Mosolygott rám angyalian.

- Na persze. Inkább valld be, hogy azért kell ezt felvennem, mert ebben jól látszik a popóm, és abban akarsz gyönyörködni. - Néztem rá úgy, mint aki tudja, hogy mi is volt az igazi terve. Ő csak hangosan felnevetett és betuszkolt a fürdőbe. Én lecseréltem a nacim, majd fújtam magamra egy kis parfümöt és megigazítottam a hajam. Amint mindevvel megvoltam visszamentem Timihez a szobámba. Ő az ágyon ült, és egy képet nézegetett. Csendesen osontam mögé, majd hátulról átöleltem. Egy apró puszit nyomtam a nyakára, majd szemügyre vettem, hogy mit is néz. Mosolyognom kellett, hisz megtalálta a legbugyutább képet, ami a szobámban fellelhető. Én és Louis voltunk rajta. A kép nem is olyan régen készült, egy fotózáson. A fotos tök komoly képpel ott áltt előttünk, és kattogtatás közben egyszer csak benyögte, hogy "Lássam az érzelmeket" . Több ilyen kép is készült akkor egymás utánn. Az elsőn ledöbbenve meredünk előre, amásikon ugyanúgy egymásra, majd kitört belőlünk a nevetés. A fotós persze mindent megörökített. És Timi épp a döbbentennézünkegymásra képet tartotta a kezében.

-Aranyos. - Fordította felém fejét, majd adott egy puszit az orromra. Én még mindíg derekát öleltem, és kezem is átkulcsoltam a hasán.

-Köszönöm. - Mosolyodtam el.

-Mehetünk? - Nézett ismét szemeimbe, majd kibújt a kezeim közül, és felém nyújtotta a kezét.

-Mehetünk. - Pattantam fel, majd kézen fogva sétáltunk le a konyhába. Niall még mindíg ott ült, ahol hagytuk, de már csak a kezében lévő almacsutkát tanulmányozta.

-Elfogyott. - Nyújtotta felénk az alma maradványait elkeseredve. Olyan volt, mint egy bánatos ovis. Bár nem volt szép tőlem, mégis elnevetem magam.

-Hééé. Ez nem vicces. Én még éhes vagyok. - Durcizott ismét.

-Ne gyere te éhenkórász. Majd megkérjük Endyt, hogy csináljon neked valami finomságot. - Tuszkoltam Niallt a garázs felé. Bepattanrunk a kocsiba /az asztalt már délutánn beraktam/ majd a Red Rose felé vettük az irányt. Az út csendben telt. Niall végig csak a hasát simogatta, Timi az elsuhanó tájat figyelte, én pedig a vezetésre koncentráltam. Leparkoltam az étterem előtt, majd kiszáltunk a kocsiból, és én kiadtam az utasításokat.

-Én kiveszem az asztalt -mutattam magamra. - te keresd meg Lili-t. - mutattam Timire. - Te pedig. - Fordultam meg, mivel Niall eddíg mögöttem állt, de most msehol sem volt. -Niall....Niall- Kezdtem el szólongatni. - Az istenért. Már megint hová tűntél? - Csaptam a combomra morcosan. Ez a gyerek állandóan képes eltűnni. Nagyban kutattam Niall utánn, mikor valaki a vállamra tette a kezét. Ilyedtemben ugrottam egyet, majd ahogy fordultam meg már épp készültem, hogy leosztom szöszkét, hogy nem jó játék, hogy állandóan eltűnik, de aztán megakadtam, mert nem Ő állt mögöttem. Lili félénk mosolyával találtam szembe magam.

-Oh. Szia. - Köszöntem neki kedvesen.

-Szia.Csak egyedül? Most nem hoztad Timit? - Nézett rám kíváncsian.

-Öhm. De. Csak beküldtem, hogy keressen meg téged. Ezek szerint hiába. - Mosolyodtam el.

-Igen. Még csak most jöttem. - Mosolygott Ő is.

-Nos hát. Meghoztuk az asztalt éppen és egészségesen. De ami az aláírást illeti...-Húztam el a szám. Tudom, hogy nem szép dolog volt tőlem, de egy kicsit húzni akartam.

-Nem hoztad. Semmi gond. - Eröltetett mosolyt arcára, de szemei tükrőzték a csalódottságát.

- Ami azt illeti aláírást tényleg nem hoztam, de van valami más...csak most épp nincs meg... - Néztem ismét körbe, hátha meglátom valahol szöszkét.

-Szóval Te előbb találtad meg. -Jött felénk mosolyogva Timi.

-Igen. -Húztam ki magam büszkén. - Pedig én nem is kerestem. Viszont Ni...col eltűnt. - Majdnem lelőttem a meglepetést banyek.

-Hogy ki? - Kerekedtek el Timi szemei. - Jahh persze Nicol. - Esett le neki a dolog. - Biztos csak valami kaját keres. Ne izgulj két perc és visszatér köreinkbe. - Nevetett fel Timi.

-Az biztos.- Csatlakoztam hozzá én is. Lili csak értetlenül kapkodta a fejét köztünk. Egy egyszerű szürke fekete csíkos póló, egy fekete melegítő és egy kék baseball sapka volt rajta, ami nem igazán tette nőiessé külsejét, de mégis egyfajta kislányos bájt kölcsönzött neki. 

                                (Ő lenne lili...Legalábbis az én buksimban.:) )

-Bejöttök. - Kérdezte inkább Lili, mivel mi nem mondtunk semmit.
- Meg kéne várni Nicolt, mert még képes és elkeveredik...Bár ahogy ismerem tuti, hogy rávetné betámadná az éttermet és rávetné magát az étlapra. - Nevetett fel Timi.
- Végig enné az egészet. Nem maradna más a vendégeknek, csak száraz kenyér.-Csatlakoztam én is. Megint hangos hahotázás lett a vége, amit Lili ismét nem értett.
- Mi olyan vicces? - Szólalt meg mögöttünk szöszke. Hátrafordultam, de ár volt, mert majdnem elnevettem magam. Az én drága barátom hatalmas és csillogó szemekkel nézett ránk, miközben valami színes izét szürcsölt egy pohárból.

-Mégis hol az istenben voltál? Leszokhatnál már az állandó eltűnedezésekről. - Korholtam le. Persze nem haragudtam rá, de tényleg kicsit kikészítő, hogy fojton lelép, mi meg kereshetjük.
-Jólvan na, csak megláttam az egyik csaj kezében egy ilyent és nekem is kellett. - Mutatta fel a kezében lévő poharat boldogan. Én csak megforgattam a szemeim, majd Lili felé fordultam.
- Nos hát...Őt hoztam neked az autógramm helyett. - Húztam ki magam büszkén. Aztán olyan dolog történt, ami mit ne mondjak eléggé meglepett.......



Hááát azt kellene, hogy mondjam, hogy itt a vége a mai résznek, de akkor hazudnék...:P Dimii sajnos nem vagyok olyan jó ezekben a dolgokban mint te, úgyhogy én azért még folytatnám...Bár lehet, hogy így nem olyan befejezése lesz a résznek, mint nálad szokott, de ezt még talán túlélem...xd Szóval a rész fojtatása...:


-Lili?- Szólalt meg meglepetten Niall. Én érdeklőde kaptam felé a fejem, mert biztos voltam benne, hogy a nevét még nem említette. Látszólag Timi is ledöbbent, mert Ő is hatalmas szemekkel nézte a jelenetet.
-Szia Niall. - Hajtotta le a fejét pirulva. - Hogy vagy?
- Uristen tényleg Te vagy az? - Mosolyodott el szöszke, majd Lilihez lépett és átölelve a derekát forgatta meg a levegőben. Na jó. Ha esetleg azt mondtam volna az előbb, hogy meglepett inket a dolog, akkor ezt nem tudom hogy is fejezhetném ki. Kb úgy bámultunk rájuk, mintha UFÓk lennének... -Ezer éve nem láttalak. Hogy vagy? Mi van veled? - Halmozta el kérdésekkel szegény lányt.
-Köszi jól vagyok. És hát nemsok... - Válaszolt szűkszavúan Lili. Érezhető volt, hog zavarban van.
- Khm, khm. - Köszörültem meg a torkom. - Valaki végre elmondan, hogy mi ez az egész?
- Egy osztályba jártunk. - Válaszolt halkan Lili
-Mi az hogy.  - Lelkendezett Niall. - Lili a legjobb barátom volt egész általánosban. Csak aztán jött a másik suli és nem beszéltünk annyit, végül pedig már nem is kerestük egymást. Istenem annyira hiányoztál. -Ölelte meg ismét Niall, majd egy hatalmas cuppanóst nyomott az arcára. Lili egyre jobban hasonlított egy pipacsra.  Én akkor most ezt nem értem. Ha barátok voltak, akkor Lili miért van ilyen zavarban?
-Mert tetszik neki te dinka. - Súgta a fülembe Timi. Most mi van? Én akkor most hangosan is kimondtam az előbbit?
-Nem. Csak az arcodra volt írva, hogy nem érted. - Bújt hozzám Timi mosolyogva.
-Akkor most megnyugodtam, hogy nem vagy gondolatolvasó. - Vágtam olyan képet, mint akinek nagy kő esett le a szívéről
-Miért titkolni valód van előttem? - Húzta fel az egyik szemöldökét kacéran. Ohh drága ha te azt tudnád...ha tudnád, hogy néha milyen gondolatok cikáznak a fejemben, ha a közelemben vagy... De ezek csak gondolatok, és csak rajta áll, hogy lesz-e belőlük valami.
-Nincs. - Mosolyogtam rá, majd egy cuppanóst nyomtam az arcára.
-Látom alakulnak a dolgok. - Mosolygott ránk Lili már egy kicsit bátrabban.
-Mondhatni. - Mosolygott rá Timi.
- Ns, de akkor vigyük be az asztalt, és együnk is valamit, még mielőtt Niall éhenhalna. - Veregettem hátba barátom, majd felkaptuk az asztalt, és bevittük abba a helyiségbe, ahonnan tegnap kivarázsoltuk. Aztán bementünk az étterem részbe, és leültünk egy asztalhoz. Persze Lili is velünk tartott. Egyből az összes pincér körénk gyyűlt és lesték minden óhajunk. Valamiért az volt az érzésem, hogy ez most nem annak köszönhető, hogy híresek vagyunk...Sokkal inkább annak, hogy Lili is velünk van....Ez a gondolat ismét mosolygásra késztetett.
-Hé Dominic. - Szólt az egyik pincérnek,(aki a többiekkel mit sem törődve tette tovább a dolgát és nem minket támadott le) aki közelebb ment hozzá, majd valamit a fülébe súgott, aminek következtében az említett pincér Dominic (aki nem mellesleg elég fiatal és jóképű volt) ráparancsolt a többiekre, hogy menjenek útjukra, és haggyanak minket nyugton. Ezen megint csak somolyognom kellett. Dominic mindenki elé lerakott egy étlapot, majd megkérdezte, hogy mit iszunk, és magunkra is hagyott minket.
-Jó munkaerő mi? - Nézett mosolyogva Dominic utánn Timi.
-Az. - Pirult el ismét Lili. A pirulása arra engedett következtetni, hogy nem csak számomra volt világos, hogy nem a munkáját dícsérte...Hát mit ne mondjak ez nem dobott az önbizalamamon és a kedvemen se. Lebiggyesztett ajkakkal vártam, hogy kihozzák a rendelt kólám.
-Hééé. Tudod, hogy nem úgy értettem. - Hjolt közelebb Timi, amint észrevette, hogy el vagyok kenődve. Én továbbra is csak konok képpel néztem a pult felé, mintha nem is hallottam volna. -Hogyan engesztelhetnélek ki? - Kérdezte, majd egy apró puszit nyomott az arcomra, hogy bizonyítsa, hogy tényleg meg akar békíteni. Hírtelen csillantak fel a szemeim, mert eszembe jutott egy dolog, amivel kibékíthetne.
-Aludj ma nálam. - Mondtam, de aztán meg is bántam a megfogalmazást, mert egy pillanatra, mintha a rémület jeleit véltem volna felfedezni a szemeiben. - Csak aludnánk. - Tettem még hozzá gyorsan, mert paráztam ,hogy esetleg elrontottam valamit. Mint mondtam nem akarom elsietni a dolgokat. Vele nem. Túl sokat jelent nekem ahhoz.
-Ezt még át kell gondolnom. - Mondta, majd arcát az étlapba rejtette. Hát remek. Harry Styles büszke lehetsz magadra. Remélem most örülsz. Lehet, hogy mindent amit eddíg elértél elszúrtál egyetlen rosszul megfogalmazott kérdéssel...
-Sikerült döntenetek? - Nézett ránk angyalian elmosolyodva Lili.
-Én egy pizzát kérek. -Csillantak fel Niall szemei.
-Dinnye ez egy étterem, nem pedig egy pizzéria. - Nevetett fel Timi. 
-És ne akard, hogy ezt Bé megtudja, mert kitekeri a nyakad. Tudod, hogy mennyire nem bírja a gyorskaják iránti imádatodat. - Suttogtam, mintha attól félnék, hogy Béé esetleg meghallja.Ennek megint nevetés lett a vége, és bár Lili csak a töredékét érthette, most Ő is velünk nevetettb. Bár le merném fogadni, hogy az Ő kacaja inkább Niall arckifejezésének volt köszönhető.
- Hát igen. Ez egy étterem, de mázlid van. A konyhánkon található egy kemence, amit csak rendezvényeken használunk, de ha annyira szeretnéd, akkor sütök neked egyet. - Mondta Lili a már elengedhetetlen pirulás kíséretében.
-Kirááály. -Újjongott Niall. - Már persze ha nem okozok nagy gondot. - Mosolygott teli szájjal Lilire.
-Nem, dehogy is. Viszont akkor neked kicsit várnod kell majd, míg összedobom. Ti választottatok már? - Nézett ránk ragyogó szemekkel. Bitos vagyok benne, hogy totál bele van zúgva Niallbe. És Niallen is látszik, hogy nem teljesen közömbös neki Lili.
-Én egy rántott sajtot kérek. - Mondtuk egyszerre Timivel.
- Okés. Akkor én most itthagylak titeket, és megcsinálom Niall pizzáját, meg leadom a ti rendeléseteket is. - Mondta, majd épp indulni akart, mikor eszembe jutott valami.
-Várj. - Szóltam a lány utánn, aki érdeklődve fordult vissza. - Kéérlek had mehessen veled Niall. Lekötné, hogy lesse, hogy hogy készül a pizzája, és minket se idegelne ki azzal, hogy percenként nekiállna nyavajogni, hogy Ő már éhen hal. - Néztem rá könyörgően. Nem ez volt a valódi okom, de na...Annyira összeillenének, és kedvelik is egymást. Meg kell adni nekik a kezdő lökést...
-Hát jó. Ha akar. - Pirult el megint. 
-Na náááá. - Lekesedett be Niall, majd Ő is felpattant, és Lilivel együtt eltűnt a nagy KONYHA feliratú ajtó mögött. Én félve Timi felé fordultam ,aki ugyan úgy engem tanulmányozott.
-Sajnálom. Most utálsz ugye? - Kérdeztem félve.
-Nem utállak Harry.  És nekem kéne bocsánatot kérnem. Tudod nekem kell egy kis idő, hogy szokjam ezt az egészet. - Mondta és a változatosság kedvéért, most Ő pirult el.
- Én várok ameddíg kell. És nem akartalak megbántani vagy ilyesmi. Tényleg csak alvásra gondoltam. De felejtsük el. Majd ha már jónak látod. - Mosolyogtam rá bíztatóan. Ő felém fordította arcát, majd adott egy puszit a szám sarkába. - Köszönöm Harry. Köszönöm, hogy vagy nekem...-Suttogta vészesen közel az arcomhoz. De nem. Nem csókolhatom meg. Nem cseszhetem el újra, hisz épp az előbb mondtma, hogy megvárom, míg Ő lép. És meglepetésemre lépett is...Ajkait gyengéden az enyémekre tapasztotta.  Én dereka köré fonva a kezeimet húztam még közelebb magamhoz. Csókunk szenvedéjesen lágy volt. Először csak kóstolgattuk egymást, majd heves csókcsatába kezdtünk. Végül levegőhiány miatt váltunk el egymástól.
-Oké. - Suttogta zilálva fülembe Timi.
-Mi oké? - Néztem rá értetlenül.
-Nálad alszok ma. - Arcát ismét enyhe pir futotta be. Én esküszöm, ha nem épp egy étteremben lettünk volna, akkor örömömben újjongva ugráltam volna. De hát ezt egy ilyen helyen nem tehetem meg ugye? Ezért csak magamhoz húzva szorosan átöleltem Timit.
-Ha nem akarod, akkor nem kell. - Sugtam és is füleibe, majd egy apró puszit nyomtam nyakára és elhajoltam töle. Persze csak anyira, hogy szemeibe tudjak nézni. Azokba a szemekbe, amik már az első pillanattól fogva úgy elvarázsoltak...
-De akarom. -Mondta, majd halványan elmosolyodott. Én örültem mint majom a farkának.
-Sétálni akarok...- Jelentettem ki hírtelen.
-Hogy mi? - Nézett rám értetlenül
-Sétálni akarok veled. - Ismételtem meg önmagam.
-Most? - Pislogott hatalmasakat.
-Igen. Gyere.- Mondtam, majd a kezét megragadva húztam fel az asztaltól.
-És Niallékkel mi lesz?
-Hát most mi tűnünk el. Jó nyugi. Tudod mit? írok Niallnek egy sms-t, hogy elmentünk sétálni, és a kajánkat csomagolja be. - Mondtam, majd a kijárat felé kezdtem lépkedni.Timi beletörődve jött mellettem. Én gyors megírtam az sms-t majd ismét teljse figyelmemet Timinek szenteltem.
-Merre szeretnél menni? - Nézett rám érdeklődve.
-Nem is tudom. -Vágtam gondolkodó képet.
-De hát sétálni akartál vagy nem? - Lepődött meg.
-Igen. Veled. Az viszont nem volt konkrét, hogy merre. - Monolyogtam rá. Látszott rajta, hogy megilletődött a válaszomtól. Annyira édes volt ,amikor elpirulva törte a fejét valami jó válaszon. Órákig stétáltunk(legalábbis nekem úgy tűnt) céltalanul a városban. Beszélgettünk minden féléről, és közben Niall is válaszolt, hogy semmi baj, és a kaját majd hazahozza nekünk.Na persze. Ha nem eszi meg addíg...xd Timi egyre jobban oldódott fel a közelségemben, és már egy egy perverzebb poénomon is velem nevetett. Ő annyira más volt, mint a többi lány. Észre se vettük, hogy mikor, vagy hogyan, de a házunk előtt kötöttünk ki. Csak álltunk a járdán némán, és egymást figyeltük.
-Akkor mit szeretnél? Nálam alszol? - Kérdeztem meg óvatosan.
-Ha nem zavarok. - Pirult el.
-Azt hittem ezt má megbeszéltük kisasszony!- Vettem elő a "legfenyegetőbb" hangom, amin persze csak egy jót nevetett. Ennyit a diktátori terveimről...xd - Te sosem zavarnál. -Nyúltam álla alá, majd fejét felemelve szemeit fürkésztem.
-Akkor igen. - Mosolyodott el halványan. - De még le kell rendeznem a dolgokat anyuékkal, szóval haza kéne mennem.
-Akarod, hogy veled menjek?
-Nem fontos. Inkább menj és egyél valamit, mert a séta miatt nem vacsiztál.
-Azt majd veled akartam. - Mondtam és ha már mindenki akkor én is pirosba borultam...xd - De jólvan, akkor menj és beszéld meg velük. Én addíg kerítek valami vacsit, mert Niall biztos betermelte a rántottsajtunkat.
-Öhmm...Harry...Én mennék, de így nem megy. - Emelte fel összekulcsolt kezeinket. Banyek. Már megint? Ennyire nehéz lenne elengednem a kezét?
-Bocsi. - Mondtam egy zavart tarkóvakargatás kíséretében, majd elengedtem kezét.
-Semmi baj. - Lehellt apró puszit ajkaimra, majd berobogott az udvarukban és eltűnt a bejárati ajtón......



Háhá. Talán még is ragad rám valai Dimii-től...:P Szóva lennyi lenne a rész. :) És Lehet, hogy ma ténylegesen is lesz még egy...:)