37.rész
-Interjú/1-
-Hééé álomszuszék. Ébresztő. - Hatolt át álmaim falán Liam hangja.
- Csak még egy picit had aludjak. - Nyöszörögtem fáradtan, de a szememet nem nyitottam ki.
-Aludhatsz amennyit akarsz csipkerózsika, de nem gondolod, hogy az ágyban kényelmeseb lenne? - Kacagott fel édesen. Én lassan kinyitottam a szemem és egy percre el kellett gondolkodnom, hogy mit keresek a kocsiban. Aztán minden beugrott. A pláza, a vidámpark meg minden.
- Ébren vagyok. - Mosolyogtam rá halványan.
- Na gyere. - Kapott a kezébe, majd a bejárat felé indult velem. Én nyaka köré fontam karjaim, és próbáltam nem visszaaludni. Felegyensújozott velem a lépcsőn, mjad egy trükkös mozdulattal kinyitotta a bejárati ajtót, amit vissza is csukott miután beléptünk a házba.
-Hát ti hol jártatok galambocskáim? - Dugta ki fejét Zayn a konyhából.
-Vidámparkban voltunk. -Válaszoltam neki, egy gyenge kis mosoly kíséretáben.
-Na persze. És attól fáradtál ki így mi? - Mosolyodott el hamiskásan.
- Perverz. - Motyogtam vissza neki.
-Többiek? - Szólalt meg Liam is.
- Louis répaurat és kevint fürdeti, Niall valahol fenn, Harry pedig nem tudom. - Sorolta el Zayn a többiek tartózkodási helyét.
- Értem. -Mondta Liam, majd megindult velem a lépcső felé.
- Ti is itt hagytok? - Szólt utánunk Zayn lefelé görbülő ajkakkal.
- Fel kell vinnem Őkelmét, mielőtt megint bealszik. - Válaszolt neki Liam, és már cipelt is felfelé a lépcsőn.
-Hát jó. De remélem, hogy azt tudjátok, hogy ez belül most nagyon fáj. - Hallottuk még Zayn hangját lentről, de aztán Liam bevitt a szobába, és ott már teljes csend volt.
- Már csak egy kicsit bírd ki törpilla. Engedek neked egy kád forró vizet, gyorsan lubickolsz egyet és már mehetsz is aludni. - Rakott le az ágyra, majd egy puszit nyomott a homlokamra, és a fürdő felé indult.
-Liam. - Szóltam utána.
-Hm? -Nézett hátra kíváncsian.
-Ma te mész először.
-Hová megyek én?
-Fürdeni te dinnye. - Nevettem fel álmosan.
- Én bírom még, neked meg már ragadnak le a szemeid. Úgyhogy Te mész. - Makacsolta meg magát.
-Ragaszkodom hozzá. Amúgy is át kell mennem a szobámba pár cuccért. - Dugtam ki rá a nyelvem, majd fáradtan feltornásztam magam az ágyból, és betuszkoltam a fürdőbe. Miután evvel megvoltam elindultam, hogy átslattyogjak a szobámba. Félig csukott szemekkel nyitottam be, és majdnem szívrohamot kaptam, mikor egy alakot vettem ki az ablaknál.
-Niall. - Léptem beljebb.
-Öhm...Szia. Bocsi...Én nem akartam, csak az én ablakomba nem lehet kiülni. - Kezdett el magyarázkodni.
-Semmi. Te tudsz gitározni? -Mutattam az ölében pihenő hangszerre.
-Minden rendben? - Mentem oda hozzá, majd leültem vele szemben. Szegénykém olyan elkeseredettnek és szomorúnak tűnt.
-Persze. - Válaszolta lehajtott fejjel.
-Rosszul hazudsz. - Tettem a vállára a kezem.
-Semmiség...Tényleg. - Próbálta bizonygatni.
-Haladás, de még mindíg nem az igazi. Talán ha nem lesütött szemekkel mondanád még hihető is lenne. - Mosolyogtam rá szelíden. Kezdtem visszanyerni éberségem. - És nemmellesleg megrándul egy kicsit a szád, ha hazudsz.
-Szóval inkább ne tegyem ugye? - Mosolyodott el Ő is.
- Hát inkább ne.
-De tényleg semmiség...csak...tudod...- Látszott, hogy nem találja a szavakat, de nem is kellett semmit mondania.
-Liliről van szó igaz? - Néztem mélyen a szemeibe.
-Ennyire átlátszó lennék? - Keseredett neki mégjobban.
- Mondjuk inkább azt, hogy jó emberismerő vagyok. De öntsd ki a pici szíved. Mi a baj? Azt hittem jól megvagytok.
-Meg is vagyunk. Csak...- Megint megakadt.
-Totál bejön neked. - Fejeztem be a mondatát.
-Te most a fejemben turkálsz, vagy mi van? - Nézett rám meglepődve.
- Mondtam már. Jó emberismerő vagyok. - Rántottam meg a vállam. - De nem értem, hogy mi evvel a gond. Miért baj az, hogy tetszik neked? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel, hiszen ez nekem nem volt tiszta.
- Mert Ő a barátom Biley. -Fakadt ki keserűen, majd pár percig csendben volt, és utána higgadtabban folytatta. - Mióta ismerem azóta tetszik. A legjobb barátja lettem, csak, hogy a közelében lehessek. Aztán elváltunk egymástól, és én nem akartam a nyakán lógni, és Ő sem keresett. Most pedig újra itt van, és én ugyanúgy érzek iránta, mint akkor. - Hangja egyre halkabb lett. A végére, már majdhogynem suttogott, és nekem nagyon kellett figyelnem, ha hallani akartam. Kezemet térdére rakva csusszantam közelebb hozzá, és úgy mint Ő én is halkabbra vettem a figurát. Bár azt ne kérdezze senki, hogy miért.
-De még mindíg nem értem, hogy ez miért baj.
-MErt mint mondtam Ő a barátom. És én nem akarom ezt elrontani. Inkább vagyok csak a barátja, minthogy semmije se legyek. - Hajtotta le ismét a fejét.
- De honnan tudod, hogy Ő mit érez? Történetesen biztos forrásból tudom, hogy totál beléd van esve. Az istenért Niall ne legyél nyámnyila! Mond el neki, hogy mit érzel. -Hangom már szinte parancsoló volt, szegény szöszke pedig elképedve nézett rám.
- Hogy...hogy mit mondtál?
- Hogy ne legyél nyámnyila. - Ismételtem meg már rendes hangnemben.
-Nem. Az előtt.
- Hogy honnan tudod, hogy Ő mit érez.
-Az után.
- Öhmm. -Kezdtem el gondolkodni, hogy mi volt a kettő között. - Áhh. Azt, hogy biztos forrásból tudom, hogy beléd van esve.
- És mégis mi az a biztos forrás? - Nézett rám kétkedve.
- Niall. Csak a vak nem látja. Láttad Te már, hogy hogy néz rád? Szerintem rajtatk kívül már mindenki tisztában van az érzéseitekkel... És mint már mondtam...Jó emberismerő is vagyok... - Mosolyogtam rá.
- Szóval azt mondod, hogy talán van rá némi esély, hogy....
-Igen azt. - Bólogattam hevesen. Niall arcán egy aprócska mosoly jelent meg, majd lerakta a gitárt a földre, és szorosan átölelt.
- Bailey mit csinálsz má....- Nyitott be Liam. - Bocsi nem akartam zavarni. - Hangja nyers lett, szeme pedig szkrákat szórt. Nem értettem reakcióját, de aztán villámcsapásként csapott belém a felismerés. Niall miatt van. Vagyis amiatt amit épp csinál...csinálunk...
-Nem zavarsz. - Mosolyodtam el szélesen. Tudom nem igazán a legjobb húzás tekintve, hogy csak még morcosabb lett, de nekem nagyon is melengette a lelkem, hogy...féltékeny. - Már úgy is indultunk. - Mosolyom még szélesebb lett, mert mostmár Niall is hatalmas szemekkel pislogott rám.
-Hová is megyünk? - Kérdezte kíváncsian, de néha néha szeme sarkából Liamre pillantott. Biztos voltam benne, hogy Ő is észrevette, hogy...valami baja van.
- A konyhába. - Válaszoltam nyugodtan.
- És mégis miért akarsz Te a konyhába menni? - Tette fel az újabb kérdést.
- Nem csak én fogok, hanem Te is! És ha tudni akarod, akkor egy jó nagy bögre forrócsokiért. Az minden problémára jó gyógyír. - Ragadtam meg a kezét, majd az ajtóban álló Liam felé kezdtem vonszolni. Már majdnem Liam mellett voltunk, mikor valami feltűnt. A sötétben eddíg nem láttam, hogy félmeztelenül (melegítőnaci) összefont karokkal támaszkodik az ajtófélfának. Lépteim lassultak, és szememim kínzó lassusággal mérték végig felsőteste minden egyes porcikáját. Aztán egy hatalmasat nyelve emeltem tekintetem az arcára. Jobb szemöldöke a magasba szaladt, és úgy nézett rám. -Te...khm khm - Köszörültem meg a torkom, hiszen hangom eszméletlenül rekedtes volt. - Ta is jösz? - Eröltettem arcomra egy mosolyt.
- Nem akarok zavarni. - Lökte el magát az ajtófélfától.
- Már miért zavarnál? - Kerekedtek el szöszke szemei.
- Mindegy. - Rántotta meg a vállát, majd a szobája felé indult.
- Na nem ! - Ragadtam meg hirtelen a kezét. Ő csak hatalmasakat pislogva fordult smét felénk. - Te most szépen jössz velünk. - Indultam meg a lépcső felé magam után rángatva a két jómadarat. Csendben trappoltunk le a lépcsőn, majd a konyhába érve lenyomtam Őket egy-egy székre, én pedig nekiláttam a forrócsokik elkészítésének. A srácok csak csendben figyelték az ügyködésem. - Niall Te sem tudod Hary merre mászkál? - Törtem meg végül a csendet, mert már a plafonon voltam tőle.
-Nem tom. De van egy olyan sejtésem, hogy Timinél van. - Vonta meg a vállát a srác.
-Értem. - Mondtam elgondolkodva. Egész szépen alakulnak a dolgok ketejük között. És én annyira boldog voltam. Hisz Timi végre kezdett olyan lenni mint régen. Felszabadult és önfeledt. Sose törődött semmivel, csak egyszerűen boldog volt. Gondolataimból telefonom csörgése ébresztett fel.
-Igen? - Szóltam bele, miután felvettem.
-Szia Béé ,Itt Harry. - Hallottam meg emlegetett bongyorkám hangját.
- Szia. Merre lófrálsz?
- Timinél vagyok. Ma itt alszok. - Mikor ezt meghallottam...hát majdnem dobtam egy hátast. A kezemben lévő fakanál pedig a földön landolt. - Héé Bééé itt vagy? - Szólt bele bizonytalanul Harry.
- Jah bocs. Csak épp forrócsokit csinálok. - Szólaltam meg végül
- És én erről maradok le? - Kiáltott fel.
- Nem mondhatni, hogy olyan messze vagytok tőlünk észlény. Fogjátok magatok és szépen másszatok át. - Forgattam meg a szemeim.
- Hát jó. Bár így belegondolva valami ruháért is át kell mennem, szóval tök fölös volt, hogy felhhívtalak. - Biztos voltam benne, hogy teli szájjal vigyorog. Szinte láttam magam előtt.
- Hát ja. - adtam neki igazat.
- Okés. Akkor egy perc és ott vagyunk. Szia. - Mondta, majd válaszra sem várva kinyomta a telefont.
- Ki volt az? - Kezdett kíváncsiskodni szöszke.
-Harry. - Mosolyodtam el.
- És mit akart? - Folytatta a faggatást szöszke.
- Csak közölni, hogy ma Timinél alszik. Bár sok értelme nem volt, hogy felhívott, hiszen mindjárt ittlesznek. - Mosolyogtam tovább, majd felvetem a földről a fakanalat és a mosogatóba raktam. Elővettem egy másikat, majd folytattam tovább a forrócsokikészítést. Milyen jó, hogy extragigamegaszupernagy adagot készítettem, hiszen biztos voltam benne, hogy a többiek is kérnek majd.
-Megjöttünk. - Hallottam meg Harry hangját a nappai felől. - Sziasztok. - Köszönt nekünk vidáman, mikor beléptek a konyhába.
-Sziasztok. - Hangzott el mindenkitől a válasz.
- Én összeszedek egy két ruhát. Addíg itt maradsz a többiekkel? - Fordult Timi felé Bongyorka. Timi csak bólintott egyet, és leült Liam mellé az asztalhoz, Harry pedig az emelet felé indult. Furcsa volt nekem Liam halgatagsága. Bár alapjáraton szem szószátyár, de most még a szokotthoz képest is csendesebb volt.
-Harry. Szólnál Zayn-nek és Louis-nak, hogy jöjjenek Ők is, ha kérnek? - Kiáltottam utána.
-Persze. - Kiabált vissza, majd feltrappolt a lépcsőn. Én gyorsan bögrékbe töltöttem a forrócsokit, majd a konyhában lévők elé tettem egyet egyet.
-Ugye tudod, hogy nem úszod meg a pletyipartit. Minden egyes apró és mocskos részletre kíváncsi vagyok. - Mondtam, majd leraktam Timi elé az első börét, hisz mégis csak Ő a lány.
- Te pedig vegyél nagy levegőt, és fújd ki, és nyugi, és mondj már valamit. - Böktem vállba Liamet, majd elé is raktam egy bögrét. Ő továbbra is csak a hűtőt kémlelte. Én rándítottam egyet a vállamon, majd tovább haladtam szöszke felé.
-Holnap szépen felhívod, és megbeszélsz vele egy találkozót vili? - Fenyegettem meg mutatóujjammal, majd Ő is kapott egy bögre gőzölgő finomságot. Aztán a többi jómadár is csatlakozott hozzánk. Mindenki kapott egy bögrét, és a tartalmát kortyolgatva ültük körbe a hatalmas étkezőasztalt. Míg megittuk beszélgettünk mindenféléről, bár inkább csak semleges dolgkról, mint az időjárás, a srácok koncertjei, meg ilyenek. Meséltek egy két vicces sztorit is, amik koncertek előtt, alatt, vagy után történtek velük, és ezeken jókat mulattunk. Még Liam is el-elmosolyodott, és kezdett visszatérni az eredeti énje. Miután megittuk a forrócsokiinkat és el is mosogattam a bögréket a többiek még beszélgettek egy kicsit, én pedig fáradtságra hivatkozva készültem elhagyi a konyhát.
-Jösz Te is? - Néztem jelentőségteljesen Liamre, mikor elhaladtam mellette. Beszélni akartam vele, hiszen nem értettem, hogy most mi baja van.
- Aha. - Bólogatott, majd Ő is elköszönt a többiektől. A látszat kedvéért azért kézen fogva trappoltunk fel a szobánkba. amint Liam becsukta magunk után az ajtót én egyből bele is vágtam.
-Mi a baj? - Néztem rá szelíden.
- Semmi. - Vonta meg a vállát, majd leült az ágyra.
- Nálatok ez ilyen alap adottság, hogy nem tudtok jól hazudni, ha megkérdezik tőletek, hogy mi a baj? Vagy direkt így hoztátok össze a bandát? - Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Mi? Mi van a bandával? És ki hazudik rosszul? - Nézett rám értetlenül
- Te és Niall. - Válaszoltam neki.
- Mi baja van Niallnek? - Tette fel a következő kérdést.
-Szerelmi bánat. - Vontam meg a vállam.
-Hogy mi? - Szemei ismét szikrákat szórtak.
- Ne mond, hogy nem vetted észre. - Néztem rá hatalmasakat pislogva.
- Mit nem vettem észre? - Kérdezett vissza.
- Hogy Niall totál rá van cuppanva Lilire, és ugyanez fordítva. - Kezdtem el magyarázni. - Liam drága kicsi szivem te hol voltál mostanság? - Böktem játékosan oldalba.
- Kötekedni akarsz? - Kérdezte, majd egy hamiskás mosoly jelent meg a szája sarkába. Ezaz. Na ez az a Liam akibe belesze...Khm. Szóval a régi Liam...
- Én? - Néztem rá ártatlanul.
- Te. - Bökött felém mutatóujjával.
- Eszembe se jutna. - Kezdtem el hevesen rázni a fejem. Ő pedig hírtelen megragadva a kezem húzott az ölébe.
-Hát remélem is. - Suttogta mézédes hangján a fülembe. - Na de menj fürdeni, aztán pedig irány az ágy, mert már késő van. - Mosolyodott el ismét, mjad derekamnál fogva a fürdő felé irányított. - Várj. - Torpant meg hírtelen, én pedig érdeklődve vártm, hogy miért kellett megálnunk. - Előbb gyors elmegyek wc-re. - Nyomott egy puszit az arcomra, majd válaszla sem várva átfurakodott mellettem a fürdőbe. Én csak szemforgatva másztam vissza az ágyhoz, majd karjaimat széttárva dőltem bele. Feljebb csúsztam, és kényelmesen elhelyezkedve vártam, hogy Liam végezzen. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nem volt jó ötlet ez az ágyban megvárom míg végez dolog, mert szemeim lassan de biztosan elkezdtek lecsukódni.
-Már mehetsz is. - Furakodott agyamba a fürdőből kilépő Liam hangja, de lereagálni nem tudtam, hiszen elvoltam foglalva azzal, hogy bedörömbőljek álomország kapuján. Azt még éreztem ahogy Liam befeküdt mellém, majd rám terítette a takarót, és egy puszit nyomva a homlokamra lekapcsolta a villanyt, de aztán átléptem a kaput, és mély álomtalan álomba merültem.
Reggel telefonom csörgésére ébredtem fel. Kómásan, csukott szemmel kezdtem el tapogatózni a készülék utánn. Az éjjeliszekrényen meg is találtam és meg sem nézve ki az nyomtam le a kis zöld gombot.
-Halo. - Szóltam bele fáradtan.
-Szivem Te vagy az? - Hallottam meg apám rekedtes hangját.
- Nem apa. Én a mikulsá vagyok, csak Bailey nem ért rá, és én hejettesítem. - Válaszoltam neki unottan, de még mindíg nem nyitottam ki a szemeim.
-Szóval te vagy az. - Mondta morcosan. Na már megint mit csináltam? Hiszen sose beszél velem így, csak ha valamit elkövettem. ÉS most tudtommal semmi törvénybeütközött vagy rosszat nem tettem.
-Mi a vétkem? - Sóhajtottam bele a telefonba.
- Szerinted ez így rendjén van, hogy az újságokból kell megtudnim, hogy Liammel jársz? - Kérdezte felháborodás és düh különös elegyével a hangjában.
- Tudod, ha távozásod után eszedbe jutott volna, hogy felhívj, vagy érdeklődj felőlem, akkor tudnád. - Válaszoltam médgesem Kezdtem érezni, hogy felmegy bennem a pumpa.
-És ezt muszály volt kiteregetnetek a sajtónak. Most megállás nélkül bombáznak az interjúfelkérésekkel.
- Áljunk meg egy kicsit. Mi nem teregettünk ki semmit senkinek! - Jelentettem ki határozottan.
- És szerinted én most mihez kezdjek a sok újságíróval és riporterrel? - Hangja kezdett kétségbe esni. Tudtam jól, hogy félt, de akkor is. Sikerült felhúznia, és még ébren sem voltam teljesen, és így eshetett meg, hogy a következőt válaszoltam:
- Ha interjút akarnak hát megkapják. Most mi olyan nagy cucc ebben?
- Hogy mi olyan nagy cucc? - Akadt ki apám. - Talán csak az, hogy ha kiderül, hogy ki is vagy, akkor onnantól kezde lőttek a magánéletednek.
- Volt nekem valaha is olyanom? - Váltottam át cinikusba.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Százezerésegyszézalékig! - Hadartam le unottan.
- Oké. Akkor szólj a srácoknak, hogy lassan keljenek, mert elfogadom Adam Stone felkérését, szóval 4 óra múlva interjúra mentek. -Hangja rideg lett hírtelen, és ez rosszul esett. -Szia szivem. - Köszönt el gyorsan, majd lerakta a telefont. Bennem csak ekkor tudatosult, hogy mit is tettem. Hogy összehoztam egy interjút, ahol bejelentjük, hogy Liam és Én egy pár vagyunk.
- Minden rendben? - Hallottam meg mellőlem Liam fáradt hangját.
- Na ezek után mondja azt valaki is, hogy nem fullad káoszba minden egyes próbálkozásom, ha segíteni akarok valakinek. - Kezdtek el könnyke gyűlni a szemembe. De most nem is inkább a tettem miat, hanem apa viselkedése volt a fő ok.
- Héé mi a baj? - Fonta át karjait derekam körül. Én nem mertem visszaölelni, hiszen biztos voltm benne, hogy haragudni fog, ha megtudja, hogy mit is tettem.
- Azthiszem az előbb hoztam össze egy interjút, ahol bejelentheted az új barátnődet...Azaz engem. - Mondtam, majd könnyeim még jobban potyogni kezdtek. Viszont ami a mai nap a legjobban meglepett az Liam reakciója volt. Még közelebb húzott magához, majd gyengéden simogatni kezdte a hátam.
- Cssss. Nyugi. Nem lesz semmi baj. Valószínűleg már így is sokan tudják, hogy ki vagy. Ez csak olyan formaitási dolog lesz. - Puszilt bele nyakamba, majd lefejtette kezeit derekamról, és felállt. - Én felkeltem a srácokat, te pedig adddíg nyugodj meg. - Küldött felém egy nyugtató mosolyt, majd elhagyta a szobát..........
Hááát ennyi lenne mára. Kövi nem tudom mikor érkezik, mert holnap megyek el itthonról és valszeg csak hétfőn jövök haza, szerda csütörtök meg vizygák =/ De azért igyekszem :D ÉS idézetet sem kaptok, mert nem találtam semmi ideillőt...:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése