Az ölelés megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad, hogy van valaki, akire számíthatsz, segít legyőzni a félelmet, erőt ad…
33.rész.
A pláza egyik eldugottabb kis sarkába vitt, ahol nem sokan voltak. Én nem értettem semmit, és ez egy kicsit frusztrál. A frászt hozta rám na...:$ Valamit elrontottam talán? Vagy megbántottam valamivel? Olyan hirtelen fékezett le előttem, hogy majdnem nekimentem. Végül mégis sikerült megállnom, és érdeklőve vártam miért kellett idejönnünk. Ő csak szembefordult velem, és kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám. Már tényleg kezdtem parázni, Ő pedig továbbra sem szólalt meg.
-Liam minden rendben? - Kérdeztem.
-Igen. Jajj ne haragudj nem akartam a frászt hozni rád. -Nézát rám bűnbánóan.
-Semmi gond, csak kérlek mond már el, hogy miért kellett idejönnünk. - Néztem rá kérlelőn, hiszen elképzelésem sem volt, hogy mit szeretne.
-Én csak... - Kezdett bele, de aztán nem fejezte be a mondatot, hanem a kezében szorongatott kis szatyorból elővett egy kis csomagot. - Ezt neked vettem. - Nyomta a kezembe mosolyogva. Szépen becsomagolt kis valami volt. Én csak értetlen fejjel meredtem először a csomagocskára, majd Liamre. - Bontsd ki. Megráztam a ki csomagot, majd a fülemhez emeltem, hogy nem ketyeg-e. Hát szerencsére nem ketyegett....xd Liam csak felnevetett reakciómon, majd várakozással teli tekintettel nézte végig, ahogy leszabom a csomagolópapírt a dobozról. Mikor megláttam, hogy mit is kaptam tőle....Hát nem tudom hogy írhatnám le, hogy mit éreztem. Erősen öszpontosítottam a kis dobozra, és próbáltam nem elbőgni magam. Mert hát egyrészt annyira aranyos volt tőle, másrészt viszont ismét felidéződtek bennem az emlékek. Végül nem tudtam tartani magam, és az első könnycsepp végigfojt az arcomon.
-Liam én...én...annyira köszönöm. - Öleltem szorosan magamhoz. Ő először csak meglepődött a hírtelen támadásomtól, majd karjait derekam köré fonva húzott közelebb magához. Én olyan szorosan öleltem át, hogy már lassan attól féltem, hogy kipaszítom belőle a belső szerveit. Fejemet mellkasába rejtettem, és próbáltam rávenni a könnycsatornáimat, hogy ne engedjenek ki több sós folyadékot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hatott meg evvel az apró ajándékkal. Ez az. Talán legjobban úgy fejezhetném ki a dolgot, hogy egyszerre voltam boldog, és szomorú.
-Hééé. Csssss. Ha tudtam volna, hogy így reagálsz, akkor nem veszem meg. - Kezdte el gyengéden simogatni a hátam. Közelsége hihetetlen nyugalommal töltött el, és még a könnyeimnek is megálljt tudtam parancsolni.
-Nem...Én tényleg nagyon köszönöm...És boldog vagyok. - Hajoltam el tőle, de csak annyira, hogy szemeibe nézhessek. Azokba a megnyugtató, békés szemekbe. Ő letörölte az utolsó könnycseppet, ami még arcomon volt, majd mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ki sem próbálod? - Kérdezte.
-De. - Kezdem el bólogatni, majd kibújtam karjai közül, és nekiláttam, hogy kivarázsoljam a dobozból a buborékfújót (Ne Timi? Nem gondoltad volna mi? ;D ) Mosolyogva forgattam meg a kezeimben a játékot, viszont amikor nekiláttam, hogy leteerjem a tetejét a kezem megállt. Ismét végigszáguldottak agyamon az emlékképek. Ledermedve álltam Liam előtt a buborékfújót szorongatva.
-Ennyire azért nem nehéz a használata. Gyere. Megmutatom hogyan is kell használni. - Mosolygott rám bátorítóan, majd mögém lépve kara kezeit az enyémekre. Fejét vállamra helyezte, és gyengéden rászorítva kezeimre csavartatta (ne...megint egy értelmes szó xd )le velem a buborékfújó tetejét, majd számhoz emelte kezeinket. - Most pedig gyengéden fújj bele. - Súgta fülembe lágyan. Hangjától kirázott a hideg, és szinte önkívületi állapotban fújtam bele a kis karikákba. sok apró, és pár nagyobb buborék kezdett randalírozni körülöttünk a levegőben. Megbabonázva figyeltem, ahogy kergetőzve szálltak, majd sorba kipukkantak, de egy buborék, talán a legapróbb, a földre érve sem adta be a derekát, és letről "figyelt" tovább minket. - Tudod a buborékok nem maradnak meg örökké. Nem is az a dolguk. Boldog percekkel ajándékoznak meg minket, de aztán szerte foszlanak. És ezt nem szabad az érzésekhez és az emékekhez kapcsolnod. Hiszen nézd. Ennyi év utánn megtaláltad a bátyád. És ez nem fog kipukkanni. Az évek során végig szeretted, és az érzés nem múlt el most sem. - Elengedte a kezem, és a övéit összekulcsolva a hasamon puszilt bele a nyakamba. Annyira örültem ,hogy Ő itt van nekem....Hogy mellette biztonságban érzem magam. Hogy számíthatok rá, és erőt ad a fojtatáshoz. Én megfordultm karjai között, és mint egy szeretetre éhes kóbor cica, úgy bújtam hozzá.
-Köszönöm, hogy vagy nekem. - Suttogtam mellkasába.
Percekig álltunk még egymást ölelve némán, mikor egy cseppet sem kedvelt ismerős hang furakodott be a fülembe.
-Liam? - Kérdezte Danielle, miközben agy léptekkel közeledett felénk két lánnyal, akik odaadó pincsiként követték Őt.
-Szia Danielle. -Köszönt neki Liam, de keze még mindíg derekamon pihent.
-Sziasztok. - Köszöntem oda nekik.
-Sziasztok. - Kösznt visza Danielle is, majd megvetően végignézett rajtam. Én hatalmasa sóhajtva szántam rá magam egy olyan dologra, ami cseppet sem ragadtatott el.
-Nézd. - Fordultam a lány felé. - Szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriért. Egy kicsit ki voltam akadva, és rajtad vezettem le a feszültséget. Biztos vagyok benne, hogy nem leszünk legjobb barátnők, de nem akarok rosszba lenni veled. - Persze ez egy cseppet sem volt igaz. Nekem tökéletesen megfelelt ez a jelenlegi állapot. De hát elvégre is most Liam odaadó barátnője vagyok ,aki nem kezd féltékenységi rohamba, ha a "pasija" exe képbe kerül. Mert hát...A féltékenység nem éppen egy stabil párkapcsolat képét mutatja, és nekünk most pont az a célunk, hogy elhitessük Daniellel, hogy Liam boldog nélküle is.
-Felejtsük el. - Mosolygott rám bájosan, de ha szemmel ölni lehetne én már alulról szagolnám az ibolyát. - Cony hoznál nekem egy zsírszegény tejeskávét? - Fordult a mellette áldogáló pltinaikszőke plázapicsa kinézetű plasztikcicához. A lány csak hevesen bólogatni kezdett, majd távozott köreinkből. - És? Mi jót csináltok itt a plázában? - Fordult vissza fellénk egy műmosollyal.
-Csak nézelődünk. - Válaszolta neki Liam. Aztán valami olyan dolog történt, amire jelen pillanatban egyáltalán nem számítottam.....
Hááát most csak ilyen rövid részt kaptok sorry. :$ De ígérem a kövi jó hosszú lesz :)
Puszipá mindenki <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése