14.rész.

Itt is a kövi rész. Kicsit váratott magára, de azért megérkezett. Jó olvasást. :D


14.rész.

Egy átlagos este.




- Én csak meg akartam beszélni a tegnapi...khm...vitánkat. - Minden egyes berendezési tárgy érdekesebb volt a számára, mint én, mert a konyhában lévő összes holmit kitüntette figyelmével csak engem nem. Ez egy kicsit zavart, mert a saját kis elméletem szerint, ha valaki nem néz a szemembe, amikor velem beszél, akkor vagy nem őszinte, vagy nem tart annyira fontosnak, hogy rám figyeljen. Nem is tudom melyik verzió az a kettő közül, amelyik most jobban esett volna. - Nézd. Én tényleg nem tudom, hogy miért viselkedek úgy, ahogy. Kérlek értsd meg, hogy egy nehéz időszakon esek túl, és nem olyan könnyű most nekem. - Tudtam, hogy a "nehéz időszak" alatt, a pár héttel ezelőtti szakítását érti, hisz mint mondtam, nyomon követtem apu munkáját, és ehhez a srácok is hozzá tartoztak. És én esküszöm meg is értettem, hogy nehéz most neki, de azt nem, hogy ez hogy kapcsolódik hozzám. Hogy miért kapom ezt tőle. -  Szóval azon gondolkoztam, hogy ha belemész, akkor kezdhetnénk előről. - Ez a fordulat meglepett.
- Nézd. Én megértem, és hidd el próbálok is türelmes lenni. De úgy nem könnyű, hogy nem tudom, hogy mit vétettem ...Rám néznél? - Szakítottam félbe mondandóm, de mivel értetlen fejet vágott ezért gyorsan folytattam is. - Tudod szeretem, ha látom az illető szemét, akivel beszélek. Ha valaki nem néz a szemembe beszéd közben, az számomra nem jó jel.- Leesett neki a mondandóm lényege, és lomhán felém fordította fejét. Bárcsak ne mondtam volna semmit. Szeme jelen pillanatban nem tükrözött mást, mint haragot.
- Muszály mindenbe belekötnöd? - Vetette oda flegmán, majd ismét elfordította tőlem fejét.
- Én nem kötöttem bele semmibe. Csak megkértelek, hogy legalább a szemembe nézz, ha velem beszélsz. De tudod mit? Ha ennyire nem érdekel ez az egész, akkor inkább haggyuk. Nem lesz olyan hosszú ez a két és fél hónap. Egyszerűen csak hanyagoljuk egymést és kész. Neked eddíg is elég jól ment, hogy semmibe vegyél. - Emeltem fel én is egy kicsit a hangom. Én tényleg nem akartam megint itt kikötni, de egyszerűen érzelmileg teljesen kikészít a viselkedése. Néha olyan, mintha tényleg békülni akarna, de aztán meg mindenen kiakad, és egyből azt hiszi, hogy én roszat akarok. Én egyiküknek sem akarok ártani. Ha rajtam múlna, akkor itt se lennék. Nem azt mondom, hogy megbántam, hogy mégis itt kötöttem ki, mert, ha nem jöttem volna el, akkor nem találkozok Timivel, és nem ismerem meg Zaynt, Niallt, Louist, és végül, de legutolsó sorban Harryt, csak azt, hogy nem az én ötletem volt ez a kis nyaralás. Nem azért hagytam ki Liamet, mert azt bánom, hogy Őt megismertem, hanem azért, mert ez a dolog nem is olyan örömteli nekem.
- Ha nem érdekelne, akkor nem lennék most itt, de tudod rohadtul nem könnyíted meg a dolgom. És egyáltalán nem néztelek levegőnek, csak nem volt mondanivalóm. - Egyre fejebb ment a hangja, ahogy az enyém is. a végén már majdhogynem kiabáltunk egymással.
- Most akkor jobban kéne éreznem magam? Mert rohadtul nem érzem. Elítélsz, pedig nem is ismersz. És ahogy észrevettem, nem is nagyon akarsz megismerni. - Amint a mondat végére értem, a srácok mind meglepetten özönlöttek be a konyhába. Hatalmas szemekkel nézték, ahogy szinte cikáznak közöttünk a villámok. Egyszerűen annyira feldühített, hogy az már fáj. De valójában ismételten csak magamat hibáztattam. Megint kinyitottam azt a hatalmas szám, és bár nem kötekedésnek szántam , mégis ez lett a vége.
- Mégis mi az istent csináltok? - Kapkodta a fejét köztünk Zayn.
- Liam mi ütött beléd? - Kérdezte meglepetten Louis.
- Az egész ház zeng tőletek. - Niallen volt a sor.
- Olyanok vagytok, mint két ovodás. Tudjátok egyáltalán, hogy min is veszekedtek, - Harry zárta a sort, csakhogy Ő se maradjon ki. És ha nem említettem volna, akkor közlöm, hogy mindezek egyszerre hangzottak el. Timi pedig csak csendben engem méregett. Tudtam, hogy mi jár a fejében. Tudtam, hogy tudja, hogy tudom.És tudtam azt is, hogy tudja, hogy mi a véleményem a jelenlegi gondolatairól.
- Haggyuk. - Morogta Liam, majd még egy utolsó megvető pillantással jutalmazott, és kiviharzott a konyhából.
- Mégis mi volt ez? - Tette fel mostmár csak nekem a  kérdést Loui. Én csak leforrázva álltam az eddigi helyemen, és fogalmam sem volt, hogy mit modhatnék nekik. Úgy éreztem, ha akár csak megszólalok  is, nem bírom tovább tartani a kikívánkozó könnyeimet.
- Mit mondott? - Zayn.
- Vagy csinált? - Niall.
- Semmit...- Nyögtem ki végül nagy nehezen. - Az én hibám volt. - Mondtam, majd kifutottam a konyhából. Nem akartam, hogy sírni lássanak. Utam egyenesen a hátsó kertbe (?) vezetett, amiről eddig nem is tudtam, hogy van /hát igen. Az érkezésem utáni party miatt elmaradt a körbevezetés, és azóta sem lett bepótolva./ Egyszerűen letaglózott a látvány, ami ott fogadott. mindíg is ilyenről álmodtam. A fű olyan volt, mint a filmekben. Gyönyörü zöld, és egyenesre nyírt. Egy kikövezett kis ösvényen lehetett körbejárni az egészet. Középen egy medence is helyet kapott, ami mellett egy hintaágy árválkodott. Nemmessze a hintaágytól pedig egy gyönyörűszép rózsalugas foglalt helyet. A rózsalugas közvetlen közelében egy padocska volt, és egy kikövezett kis ösvényen lehetett körbejárni az egészet., ami földbe épített lámpákkal volt szegélyezve. A hintaágyhoz sétáltam, és leültem rá. Még mindíg a könnyeimmel küzködve húztam fel a lábaim, majd ráhajtottam a fejem. Nem értettem, hogy hogy tud minden egyes alkalommal így megbántani, amikor sose érdekelt igazán, hogy mit gondolnak rólam mások. Egy kezet éreztem meg a vállamra simulni, aminek köetkeztében némán ugrottam egyet. Érdeklődve kaptam fel a fejem, és Harry kedves mosolyáőval talltam szembe magam. Nem szólt semmit, csak egyszerűen leguggolt elém, és átölelt. Ölelése a világ minden kincsénél többet ért most számomra, és minden földi jünál jobban esett. Percekig voltunk ebben a pozícióban, majd még mindíg félig átölelve leült mellém.
- Elmondod mi történt?- Simogatta gyengéden a hátam. Egyszerűen annyira meg tudott nyugtatni már a puszta jelenlétével is, hogy azt nem tudom elmondani, de nem akartam erről beszélni. Még csak rá gondolni sem akartam, mert nem akartam sírni. De már késő volt. Újra sírhatnékom támadt. Egy hajszálon függött, hogy az akaratom legyőzze ezt az érzést, és másodperceken belül ez be is következett. Úgy bújtam Harry karjai közé, mintha egy óriási plüssmaci lenne, aki szavak nélkül is képes megvígasztalni. - Ugye nem bántott? - Jött az újabb kérdés.
- Jézusom Harry dehogyis.Ezt te sem gondolhattad komolyan.-Meglepett a kérdése.Most komolyan kinézné Liamből, hogy megütne?Tudom, hogy egyáltalán nem kedvel, de nem gondolom, hogy bántana akárkit is.Bár, ha úgy vesszül, akkor bántott, de csak szavakkal...- Csak veszekedtünk. És az is az én hibám volt...- Tudom, hogy részben Ő is felelős volt a dolgokért, de nem akartam, hogy esetlegesen miattam vitázzanak.
-De min vesztetek össze?
-Nem beszélhetnénk inkább másról? Egyszerűen csak felejtsük el ezt az egészet. - Néztem Harryre kérlelőn.
- Rendben van. -Adta be a derekát.Ezután percekig csendben üldögéltünk. -Be kéne mennünk. - Jegyezte meg Harry, majd összébb húzta magán a pulcsiját. Én egyáltalán nem fáztem. Élveztem akora esti hűvös nyári levegőt.
- Én még maradnék egy kicsti, de Te menj be nyugodtan. - Mosolyogtam rá halványan.
- Nem hagylak kinn egyedül.
- Ne izgulj. Nem fog elfújni a szél. - Csíptem bele játékosan az oldalába.
- Auu. Ez fájt. - Dörzsölgette meg előbbi támdásom célpontját.
- Harry tényleg! Nyugodtan menj csak be.
- Akkor legalább Timi had jöjjön ki hozzád. Már így is tiszta lelki stresszbe volt, hogy mi van veled.
-Hát jó. - Álltam kötélnek. Harry felpattant, madjd levette a pulcsiját, és rám terítette. - Nem szeretném, hogy megfázz. - Magyarázta, majd elindult a ház felé. ismét egyedül voltam álmaim kertjében. Lassan feltápászkodtam a hintaágyból, majd medencéhez mentem. Leültem a szélére, levettem a cipőm és a zoknim, felhajtottam a nadrágom szárát, és a nap folyamán felmelegedett vízbe lógattam. Nem telt bele pár percbe, és Timi lépett ki a házból.
- Zavarok? - Sétált mellém.
- Tudod, hogy nem. - Fordultam felé.
- Akkor jó. - Mosolygott rám szélesen, majd leült mellém. Ő nem lógatta a vízbe a lábát. Egyszerűn csak maga alá húzta Őket, és úgy figyelte a tükörsima felületet. - Rendben vagy?
- Igen.
-Akkor most az igazat is. - Húzta fel jobb szemöldökét.
- Rendben leszek.
-Bejön neked? - Minden kertelés nélkül tette fel ezt a kérdést.
- Nem vagyok mazochista. - Néztem rá pókerarcal.
- Szóval bejön. - Miért volt ez nekem olyan ismerős? Harry hasonló képpen reagálta le, amikor Timiről kérdeztem. De én nem zúgtam bele Liambe. Még csak nem is jön be. Csak...Csak minden incidensünk ellenére is kedvelem...




Harry szemszöge. /Dimii, csak miattad :D /


Belépve a házba Timi egyből letmadott, hogy mi van Baileyvel. Nem kezdtem el neki ecsetelni a történteket, inkább megkértem, hogy menjen ki Bailey-hez, mert nem akarom sokáig egyedül hagyni. Jól jön neki most a társaság. Amint ezt is letudtam, a srácokhoz léptem.
- Liam? 
- Szerintünk a szobájában. Nem kerestük. Nem akartuk basztatni. Had nyugodjon le. - Magyarázta Zayn.
- Én már pedig nem nézem ezt szótlanul! Mégis mi ütött belé? Liam soha nem viselkedett így. - A srácok mind helyeslően bólogattak. - Megyek és beszélek vele. - Jelentettem ki határozottan.
- Inkább majd én. - Pattant fel Niall. - Te pedig nyugodj meg. - Mondta, majd elsietett a lépcső felé
-Harry tényleg! Nyugodj le.- Tette vállamra a kezét Lou.
- De nem értem, hogy miért? Hiszen Bailey nem tett ellene semmit. Miért csinálja ezt vele? Szegény teljesen kész van.
- És mi van akkor, ha valójában bejön neki? - Kérdezte hirtelen Zayn.
- Te így viselkedsz azzal aki tetszik? - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-  Dinka. Totál kikészült amikor Danielle megcsalta, majd dobta .(leszögezném, hogy ez nem ellene szól, csak a sztori alakulása így kívánja meg...xd) Még mindíg nem heverte ki, és nem szeretné, hogy bármi is kialakulhasson közte és Bailey között. - Zayn hihetetlen átéléssel volt képes leadni az általa kreált történtet. De az az igazság, hogy ez engem is elgondolkoztatott. Mi van, ha igaza van? Ha tényleg ez áll a háttérben?
- Tudod, akár még igazad is lehet. - Bólogatott Louis is.
- Tényleg?! - "incselkedett" vele Zayn.
- Te most kötekedsz? - Fenyegette mutítóujját lóbálva.
- Igen?  - Inkább kérdés, mintsem válasz volt. Bohókás viselkedésük kicsit jobb kedvre derített engem is. Már épp egymásra akartak ugrani, amikor Timi és Bailey lépett be az ajtón. Mosolyogtak, szóval nem lehet olyan nagy a gond. A bejérati ajtó felé vették az irányt.
- Mindjárt jövünk, csak megbeszélem Timi szüleivel, hogy ma itt alszik. - Mosolygott ránk Bailey, majd kinyitotta az ajtót, és maga elé engedte Timit. Ő is kilépett az ajtón, de aztá váratlanul vett egy 180°-os fordulatot, visszasietett hozzán, és jó szorosan megölelt.- Köszönöm. -Súgta a fülembe, adott egy puszit, majd Timi utánn futott. Hát igen...Ilyen nálunk egy átlagos este........