20.rész.

20.rész *.* Ezt is megértük. Még sose jutottam eddíg egy történetemnél sem...:D Vááá annyira jó kedvem(ti hogy vagytok?) van, pedig semmi okom rá. Hulla fáradt vagyok, ma még gyomláltam is (meg kell jegyeznem, hogy munkahelyen, ahol szakács tanuló szerepet töltök be....xd) De sebaj. Ha jó a kedved üsd a tenyered. :) Na jó befejeztem. Itt is a rész.

Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.

20.rész.

Váratlan vendég, avagy velünk reggelizel?

Harry szemszöge.

Miután Béé-t sikeresen eljuttattuk a fürdőig  mi is elvonultunk a saját szobánkba. Fáradtan roskadtam le az ágyamra, és nyújtóztam el rajta. A fáradtság kellemesen bizsergette egész testemet. De vajon mitől is vagyok én ilyen fáradt? Hiszen egész nap szinte nem is csináltam semmit. A sötét szobába hírtelen hasított a fény, amit a szomszédban felkapcsolt villany eredményezett. Hunyorogva tornáztam magam ismét ülő helyzetbe, majd megszokva a fényt kezdtem el bámulni ki az ablakon. Át a szomszédos szoba lakójához. Timi épp lázasan kutatott valami után a szobájában. Felforgatott minden szekrényt, majd a fiókoknak esett neki. Végül rátalát arra amit keresett. Vidáman ugrált el az ágyáig, majd lerakta rá azt a valamit, amit én egy plüssfiguraként azonosítottam, és leült Ő is.  Percekig csak meredt a plüssfigurára, majd hírtelen kapta fel a fejét, és egyenesen farkasszemet nézett velem. Vajon lát? Futott át az agyamon, hiszen nálam sötét volt. Intettem neki, de semmi reakció. Szóval nem lát...De akkor miért néz úgy errefelé, mintha látna valakit? Elnyúltam az ágyon, majd felkapcsoltam az éjjeliszekrényen helyet foglaló lámpát. Így már volt elég fény, hogy Ő is láthasson. Ismét felültem, majd fejelm az ablak felé fordítottam, és rá néztem. Arcomon ismét megjelent a mosoly, ahogy pirulva elkapta a fejét, majd pár pillanat múlva ismét felém fordult. Mosolyogva intettem neki, amit Ő is viszonzott. Valamit tátogott, de mivel sose tudtam jól  szájról olvasni, ezért nem értettem. Aztán támadt egy ötletem. Az éjjeli szekrény fiókjából előkotortam egy füzetet és egy tollat, majd írni kezdtem.

"Szia!" Írtam az egyik lapra, majd vártam. Pár pillanat múlva Ő is kerített egy lapot, és írni kezdett.

"Szia neked is! Mi jót csináltatok ma?" -Írt vissza. Mosolyogva szántottam a tollal a lapon.

" Nem sok mindent...Először kupit, aztán takarítottunk, majd ettünk, és csináltunk Bailey-nek egy forró fürdőt. Kicsit ki volt akadva." - Amit lekörmöltem a mondatokat felmutattam a lapot, hogy lássa. Rákoncentrélva olvasta végig, majd lázasan írni kezdett.

"Min akadt ki? de ugye már jól van?"

"Szerintem használt a fürdő.Az mindenre jó gyógyír."

"Ebben igazad van. Nekem is jól jönne most egy.xd" -Amint ezt leírta egy széles mosoly telepedett arcára.

"Ezt vegyem célzásnak? Egy újabb forró fürdő rendel?" - Írtam vissza. Amint végigolvasta ismét elpirult.

"Nem annak szántam. De ha már így felajánlottad...Na jó nem. Majd Mátéval(tudom, hogy eddíg Dani volt, de mivel Bailey tesója a Daniel nevet kapta ezért nem akartam még egy Danit is, szóval ezért cseréltem le. Nemsokára mindenhol átírom, de addíg is. Szóval Máté=Dani) csináltatok egyet." -Elkerekedett szemekkel néztem a lapjára. Ki az a Máté? És egyáltalán milyen név ez?

"Hát jó. Én felajánlottam." - Írtam vissza egy műmosoly kíséretében.

"De most minek rángatnálak át, ha van egy ilyen jó és kedves bátyám, min Máté?" -Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyugtatott meg, hogy ez a Máté, csak a testvére. Kifújtam a bentartott levegőt, mjad újra írni kezdtem.

"Nekem nem lenne nagy feladat, de hát jó...Nah...Sipirc fürdeni!"

"Ennyire ne akard, hogy maradjak!:)"

"Én örülnék a legjobban, ha egész este ezt játszanánk, de fürdened kell.:) Szóval nyomás, mert tényleg átmegyek, és én raklak bele a kádba." -Ismét elpirult, majd lehajtotta a fejét, és írni kezdett.

"Hát jó. Akkor tényleg indulok. Nem akarom, hogy miattam fáradj!;)" -Írta le, majd felpattant, összeszedett pár ruhát, és kiment a szobából. Én leraktam a füzetet, majd mosolyogva nyújtóztam egyet. Hírtelen nekem is megjött a kedvem egy jó nagy pancsolásra. Felpattantam hát a helyemről és a fürdő felé vettem az utat. Engedtem egy kád forró vizet, majd nyakig merültem benne. Elnyújtóztam a kádban, és élveztem ahogy izmaim elernyednek.

Nem tudom mennyi ideig feküdtem a vízben, de már kezdett kihülni. Így hát kiszálltam belőle, megtörölköztem, felvettem a kikészített "pizsi" boxerem, majd visszamentem a szobámba. Timinél már nem égett a villany, viszont volt egy lap az ablakra ragasztva.

"Jó éjszakát Harry.És szép álmokat. :)" -Állt a papíron.

-Máris jobb lett. - Suttogtam magam elé, majd befeküdtem az ágyamba, és próbáltam elaludni.

Bailey szemszöge.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Nyújtóztam egy hatalmasat, majd kinyitottam a szemeim, és boldogan figyeltem a függönyön keresztül beáramló napfényt. Percekig csak feküdtem még, majd felkeltem elhúztam a függönyt és magamba szívtam a D vitamint. Vidáman fordultam vissza a szoba felé, majd kerestem valami kényelmes cuccot. 

                                                 (valami ilyesmire gondoltam)

Magamra kapkodtam őket, majd bevonultam a fürdőbe fogat és arcot mosni. Miután ezekkel is megvoltam levonultam a konyhába. Kinyitva a hűtőt rá kellett jönnöm, hogy mjdnem üres. Ránéztem a konyhában lévő kis órára. Hát majdnem felsikítottam. Még csak 7 óra volt. Éve óta nem keltem fel magamtól ilyen korán. De sebaj. Így legalább lesz időm bevásárolni, mielőtt ez az öt haspók felébred. Először is viszont végig kell gondolnom, hogy mi legyen a meglepetés vacsora menüje. Lefőztem egy kávét, majd azt szürcsölgetve ültem le a pultra. Pár perces gondolkodás után kialakult bennem az ételsor. Kezdésként egy laza zöldségleves ,Louis kedvéért sok sok répával... Aztán jöhet a csirkemell bazsalikommal és camembert-el töltve.

Desszertnek pedig tejszínes epertorta.

 Kigondoltam még valami kis egyszerű ebédet is magunknak, majd összeszedtem a fontosabb dolgaimat egy táskába, felkutattam a kocsiklcsom, és irány a bolt. Leparkoltam a parkolóban, majd bevásárlókocsit szereztem és betoltam a boltba. Megvettem mindent amire szükség lehet, és beáltam a kasszához. Mivel még elég korán volt, ezért nem volt nagy a sor. Hamar fizettem is, majd beakoltam mindent a csomagtartóba és haza vezettem. Belépve a nappaliba Niall-be botlottam.
-Szia. Hát te? - Néztem rá meglepetten. Nem volt rájuk jellemző, hogy kilenc előtt kitolják a képüket a szobájukból.
-Szia. Hát én...nem tudtam aludni. - Mosolygott rám.
- Éhes vagy mi? -Néztem rá mindent tudóan.
- Jólvan na lebuktam. - Nevetett fel. Hahotázását hallva nekem is nevethetnékem támadt.
- Na jó te kis éhenkórász. Mit szeretnél reggelire? - Néztem rá vidáman.
- Hmm. Nem is tudom. - Kezdte el vakargatni a fejét. - Gofriiiit. - Csillantak fel a szemei.
- Na gyere tökfej. Megcsináljuk a reggelidet. -Ragadtam meg a kezét, majd a konyha felé kezdtem vonszolni.
- Hééé. Nem vagyok tökfej. - Háborodott fel.
-Jó jó. Akkor nem. De most akkor kell az a gofri vagy nem?
- Még szép, hogy kell. - Mosolygott rám kisfiúsan, majd leült az egyik székre.
- Na neeem. Te most szépen segíteni fogsz nekem. - Mosolyogtam rá angyalian.
- Muszáj? - Pislogott hatalmasakat.
- Igen. - Mondtam. Beletörődve pattant fel a székből, majd beállt mellém. Elővettem minden alapanyagot és már neki is eshettünk a reggelikészítésnek. Megkértem Niallt, hogy törje fel a tojásokat, addíg én kimértem a többi alapanyagot. Összekevertem mindent egy tálba, majd bedugtam a gofrisütőt melegedni.Alap tésztát csináltunk, mert így mindenki igényeit kielégíthettük. Majd utólag adom hozzá a különféle anyagokat ,amiket épp megkívántak...
- Milyen gofrit szeretnél? - Fordultam Niall felé.
- Öhmm.Karamellásat. - Kezdett el tapsikolni mint egy kisgyerek. De meg kell hagyni, hogy nagyon édes volt. Mint egy ölelgetni való plüssmaci.(XD)
- Még szerencse, hogy vetten egy zacskó tejkaramellát. - Nevetve léptem oda az egyik szatyorhot, majd diadalmasan vettem ki a kis zacskót. Feldaraboltam az édességet, majd raktam egy kis tálba a masszából és belekevertem a karamelt. Kanalaztam egy adagot a sütőbe, majd rácsuktam a tetejét, és hagytam sülni. - Inni kérsz valamit mellé? - Kérdeztem kedvesen Niallt, aki csillogó szemekkel nézte minden egyes mozdulatom.
-Narancslevet. - Mondta, Én pedig töltöttem neki egy pohárral. Kivettem a kész finomságot a sütőből, majd tányérra raktam, nyomtam rá egy kis tejszínhabot és Niall elé raktam.
-Köszönöm. Te nem eszel? - Nézett rám érdeklődve.
-De igen. Csak tudod egyszerre nem tudok két adagot sütni. - Mosolyogtam rá, majd nekiestem a saját epres gofrim elkészítésének.
-Megvárlak. - Tette le Niall a villáját.
- Ugyan már. Nem szükséges. Ess csak neki nyugodtan. Majd közben csatlakozom hozzád.-Mosolyogtam rá.-A gofri amúgy is frissen jó. - Több se kellett neki azonnal elkezdte magába lapátolni. Nemsokra rá az én reggelim is kész lett. Leültem mellé az asztalhoz és én is falatozni kezdtem.
- Szóval akkor most minden rendben veled és Liammel? - Fordult felém hírtelen.
-Azt hiszem. - Bólogattam bőszen.
- Akkor jó. Tudod több közös van bennetek mint gondolnátok. -Mondta, majd befejezettnek tekintve a témát evett tovább.
- Kérsz még? - Néztem rá, amint az utolsó falatot is magába tuszkolta.
-Ha lehet. - Mosolygott mint a tejbetök.
- Perzse, hogy lehet. Még egy karamellás?
- Előbb edd meg a tiéd. -Mutatott a tányéromra, main még ott volt a gofrim fele.
- Egy perc, míg berakom a sütöbe. Nem romlik meg azalatt. - Pattantam fel máris. - Szóval? Karamellás?
- Igeeen.Köszönöm. - Én ismét összedobtam egy karamellásat, majd míg megsült visszaültem a helyemre. Alig pár perc múlva el is készült a Niall következő adagja, szóval azt is a tányérjára raktam és ettünk tovább. Épp befejeztük, amikor Louis és Harry toppant be a konyhába.
- Gofri? - Csillant fel Harry szeme.
- Igeen. Mi csináltuk. - Húzta ki magát büszkén Niall.
- Te? Föztél? - Kerekedtek el Loui szemei.
- Valójában a gofrit sütik, de igen. Niall segített nekem. - Mondtam, majd beleraktam a koszos tányérokat a mosogatóba.
- És még egyben van a konyha? - Jólvan Luis ennyire nem kell meglepődni. Niall egész ügyi volt.
- Kapunk mi is? - Kérdezte Harry ezzel megelőzve a kirobbanni készülő csipkelődést.
- Persze. Te gondolom répásat kérsz, viszont Te nem tudom, hogy milyent. - Mutattam először Loui-ra, majd herry-re.
- Ciculi csokisat kér. - Ölelte át Louis Harry vállát, majd egy hatalmas cuppanóst nyomott az arcára.
- Reggel korán a ti turbékolásotokat kell nézni? Hát inkább maradtam volna az ágyban . -Lépett be Zayn a konyhába álmosan de mosolygósan.
- Ha nem tetszik ,akkor menj vissza.- Húzta fel az orrát Loui, majd duzzogva lehuppant az egyik székre.
- Jólvan na. Csak semmi civakodás, mert bünti lesz. - Fenyegettem meg Őket. -Szóval Harry. Akkor milyent is kérsz?
- Ahogy Loui mondta csokisat. - Ajándékozott meg egy 1000w-os mosollyal, majd lehuppant Lou és Niall közé.
- Te Zayn? Kérsz gofrit? - Fordultam az említett felé.
- Na ná. - Vágta rá egyből.
- Milyent szeretnél?
- Lekvárosat.
- Milyen lekvárosat?
- Barack.
-Okés. - Mondtam, majd nekiestem elkészíteni a megrendelt reggeliket. Elsőnek Harryét és Zaynét csináltam meg, mivel az övükét csak simán megsütöttem, és úgy raktam rá a kívánt ízt. Harry olvasztott csokit kapott rá, Zayn pedig a kért lekvárt. Loui-nak meghámoztam egy répát, majd apróra reszeltem és a masszához adtam, majd azt is beleöntöttem a sütőbe. Mikor mindegyik megvolt eléjük raktam, Ők pedig vidáman beszélgetve estek neki elpusztítani a reggeliket.Én is leültem hozzájuk, és mindenféléről beszélgetni kezdtünk.
- Liam hol van? - Kérdezte Zayn.
- Valószínűleg még durmol. -Rántotta meg a vállát Niall.
- Lemarad a finom reggeliről. - Ismét Zayn.
-Fel kébe kelteni. -Harry.
-De ki fogja felkelteni? - Louis
-Nekem van egy ötletem.- Niall. Hírtelen mind a négyen rám kapták a tekintetüket.
- Jól van vettem a célzást. Már megyek is. - Pattantam fel nevetve, majd a szobák felé vettem az irányt. - De azért ne szokjatok hozzá... - Szóltam még hátra, majd feltrappoltam a lépcsőn. Bekopogtam Liam szobájába, de semmi reakció. Halkan kinyitottam az ajtót. Sötét volt odabenn, csak a függönyön bejutó napsugarak világították meg gyengén a szobát. Odasétáltam az ágyához, majd leültem mellé.
-Liam - Szólongattam halkan. Semmi reakció. - Liam. - Már kicsit hagosabb voltam, aminek következtében mocorogni kezdett. - Liam. - Ismételtem meg újra a nevét.
-Mi az? - Nyitotta ki lassan a szemeit, majd fáradtan rám pislogott.
- Mi mi?
- Amiért felkeltettél.
- miért felkeltettelek? Azt hittem ébren vagy.
- Igaz, igaz. Csak csukott szemmel pihentem. - Mosolyodott el édesen, majd feltornázta magát ülö helyzetbe. - Szóval miért is kerested fel szerény hajlékom?
- Elmehetek ha zavarok. - Húztam tovább az agyát.
- Dilis. Tudod, hogy nem úgy értettem. - Húzott maga mellé, majd átkarolta a vállam és adott egy puszit.
- Jajj már megint ezt kezdjük? - Kezdtem el nyavajogni, de nem bírtam és elnevettem magam. Mindíg is nevethetnékem támadt a nyafogó libáktól. Ezen most az sem változtatott, hogy jelenleg én voltam az.
- Szóval? - Húzta fel a szemöldökét.
- Szóval mi? - Utánoztam le.
- Ajj ne mááár. - Forgatta meg a szemeit somolyogva.
- Jólvan na. Csak azért jöttem, hogy gyere reggelizni.
- Mi a reggeli?
-Gofri.
-Akkor megyek. - Pattant fel egyből. Na remek. És akkor még, hogy egy pasihoz szívéhez nem a gyomrán át vezet az út?! Öhmm. Már nem mintha én el akarnék jutni Liam szívéhez vagy iyesmi...Ez csak úgy eszembe jutott...:$ Felhúzott engem is az ágyról, mjdmegindultunk lefelé. Már a lépcső közepénél jártunk, amikor csengettek.
-Nyitom. - Ugrállt ki Lou a konyhábó, majd rávetette magát az ajtóra. - Áhh Dan. Hát te? - Hallottam a hangját, majd megláttam az érkező személyt is. Hát a vér is megfagyott bennem na. Ugyanis Ben...vagyis Daniel állt az ajtóban.
- Szia Louis. Csak ezt hoztam vissza. - Mutatta fel a telefonom.
- Ha már úgy is itt vagy nem reggelizel velünk? Bééé gofrit sütött.- Mosolyogtt Lou az én testvéremre.
- Áhh nem akarok zavarni.
- Ugyan már. Nem zavarsz. - Lépett hozzájuk Liam, amint leértünk a lépcsön. - Szia. Liam Payn. - Nyújtotta a kezét Daniel felé.
- Daniel Burrows. - Ráztak kezet.
-Szia. - Köszöntem neki én is.
- Szia. Na? Még mindíg tetszik a tetkó? - Kérdezte, majd rám mosolygott. A szívem szorult össze a gondolattól is, hogy ennyi ideig kellet nélkülöznöm a mosolyát.
- Na ná. - Mosolyodtam el én is. Olyan természetes volt ,hogy a közelemben van, mintha mindíg is így lett volna. Nem is volt olyan nehéz beszélgetni vel, mint gondoltam.
-Akkor maradsz? - Kérdezte meg Loui , majd meg sem várva a válaszát rángatta be a nappaliba. Levette a dzsekiét, majd mind megindultunk a konyhába.
-Szóval Ő az? - Sugta nekem Liam.
- Igen. Ő a testvérem.
- Már én is biztos vagyok benne. Ugyan olyan a szemetek. - Súgta vissza, majd beléptünk a konyhába.....




Dimii a képeket csak a te kedvedért tettem be...:) Remélem megéhezel tőlük (muhahahhahahaha) na jó nem leszek gonosz. Szóval remélem tetszik a rész. :) Nemsokára jön a kövi.