22.rész.

Hááát...khm...Tudom, hogy azt mondtam, hogy mivel egész nap itthon leszek ezért extra hosszú rész lesz, de sajnos délelött pakoltunk anyumékkal, délután meg sütit sütöttem, meg tanultam, szóval csak most esek majd neki...De azért próbálok majd minél hosszabbat írni nyugi. :) Csak nem annyira, mint eredetileg tervbe volt.

"Az élet olyan, mint a főzés. Minden attól függ, hogy mit, mikor és hogyan keverünk az ételhez. Néha a receptet követjük, néha viszont rögtönzünk."

22.rész.

Készüljünk az estére.

Pár perc múlva visszatért Zayn Eleanorral a nyomában. Louis úgy pattant fel, mint egy öt éves kisfiú, aki épp most kapta meg a karácsonyi ajándékát. Aztán pár lépés után hírtelen lefékezett.

-Nem hívtad fel ugye? - Formáltam a szavakat hangtalanul. Ő csak aprót rázott a fején, hogy nem. Elmosolyodtam, majd bátorítóan taszítottam egyet Louin. Ő bátortalanul lépett oda Eleanorhoz, majd megállt előtte. és kíváncsian fürkészte.

- Már puszit se kapok? - Mosolyodott el Eleanor.

- Már nem haragszol? - nézett rá úgy Louis, mint egy kisfiú, aki épp az anyukájától akar bocsánatot kérni, mert valami rosszat csinált. Szegénykém ez esetben semmit nem követett el, de már mindegy.

- Nem. És sajnálom a tegnapit, csak rossz napom volt és láttalak...- ez volt z a pillanat, amikor szépen kiterelgettem a srácokat a nappaliba, hogy nyugodtan meg tudják beszélni a dolgokat kettesben. Nem nagyon rázta meg a srácokat, hogy nem hallhatják a nagy HAPPY AND részleteit. Na jó talán csak Harryt....xd De Ő is hamar túltette magát a dolgon, és levágódva a kanapéra kezdtett el tévézni. A többiek is csatlakoztak hozzá. Zayn Harry és Dan ültek a kanapén, Niall és Liam pedig a két fotelt vették birtokba.

- Upsz. Gyere Béé ülj csak le. - Pattant fel Harry, amint észrevette, hogy nekem nem maradt hely.

- Maradj csak. - Mosolyogtam rá, majd lehuppantam a szőnyegre.

- Nehogy már a földön ülj. Arréb csúszunk és elférsz itt. - Mondta Zayn, majd kiült teljesen a kanapé szélére.

- Nem szükséges. El nem tudod hinni, hogy milyen kényelmes itt. - Nyújtóztam el, a hátamat pedig nekidöntöttem Harry lábainak.  - Na, de mostmár beszéljünk a lényegről. Eleanor leszereli Louist, mi pedig nekieshetünk a nehezének. És ne reménykedjetek. Ti is segítetek. - Mutattam körbe a srácokon.

- Ezt bebuktuk srácok. - Hajtotta le a fejét Harry "szomorúan"

- De be ám. Viszont van még egy két megoldatlan dolog.

- Mint például? - Kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel.

- Mint például az, hogy hol is töltjük az éjszakát. - Dugtam ki rá a nyelvem.

-Hogy Te és Liam hol is töltitek az éjszakát azt nem tudom, de az biztos, hogy én AKKOR nem leszek a közeletekben. - Mondta Zayn, direkt kihangsújozva az akkort.

- Majom. - Löktem a lábain egyet a vállammal. - Úgy értettem, hogy mindannyian. Nem csak én és Liam.

- Szóval már nem vagyok elég neked? - Folytatta Zayn szókiforgatását Liam.

- Már te is kezded? - Forgattam meg a szemem.

- Mit? - Nézett rám ártatlanul.

- Hát azt, hogy kiforgatod a szavaimat.

- Miért, kiforgatom a szavaidat?

- Igen.

- Bocs. Nem tűnt fel. - Mondta, nekem pedig leesett, hogy mit is csinál....A mi kis megszokott "játékunban" vette át a helyem. De várj csak Liam Payn. Nem adom olyan könnyen magam.

-Mi? - Kérdeztem vissza most én.

-Hogy kiforg...A francba. - Csapott a combjára.

- Ez nem jött be. Még gyakorolnod kell kiscsillag. - Kacsintottam rá, majd nyújtóztam egyet. A másik négy srác csak értetlenül nézett ránk. Sejtelmük sem volt, hogy mi is zajlott le az előbb, és én se akartam beavatni Őket.

- Na jó. Fogalmam sincs, hogy ez mi volt, de nekem van egy ötletem, hogy hol is tölthetitek az estét. - Szólalt meg Dan. Mi csak érdeklődve néztük a mosolygó srácot....A testvéremet.... - A szüleimnek van egy amolyan retró mozija. Régi időket idéző berendezés, régi és új filmek, sok sok popcorn. És a héten nincsenek a városban ezért a hely zárva van. Ha gondoljátok, akkor csaphatunk egy egész éjszakás mozimaratont.

- A szüleid nem lennének mérgesek? - Kérdezte Liam.

- Dehogy is. Gyakran szoktunk moziestet tartani a haverokkal. - Mosolygott ránk.

- Én benne vagyok. - Csillantak fel Harry szemei.

- Én is. - Csatlakozott hozzá Niall is. Biztos vagyok benne, hogy a sok sok popcorn győzte meg.

- Felőlem is mehet. - Zayn.

- Akkor én is benne vagyok. - Liam. Már csak én nem válaszoltam. - Bailey? - Szólított meg Liam.

- Hmmm? Jah, hogy már csak rám vártok? - Nevettem fel kínosan. - Na ná, hogy én is benne vagyok.

- Akkor ezt megbeszéltük. - Mondta Dan. - Ja és a telód. - Kapta ki a zsebéből az említett készüléket, majd felém nyújtotta. Én elvettem töle, majd az asztalra raktam.  - Viszont nekem most mennem kell. - Pattant fel. - Banyek. - Csapott a homlokára. -  Öhm. Beírom a számom a telódba, és majd hívjatok, ha megvagytok és jöhetek értetek.-Én remegő kézzel nyújtottam felé a telóm, ő pedig bepötyögte a számát. - Na jó. Tényleg megyek. Köszönöm a finom reggelit, és akkor majd este találkozunk.- Köszönt el, majd a fiúkkal kezet rázott, én pedig kaptam két puszit. Kikísértük Daniellt az ajtóig, megvártuk míg elhajt, majd visszamentünk a nappaliba. Amint becsuktam a bejárati ajtót, a másik oldalról Eleanor és Louis lépett ki a konyhából, kézenfogva. De ami még fontosabb volt az az, hogy mosolyogva és vidáman...

- Sikerült megbeszélnetek? - Kérdeztem mosolyogva.

- Igen. ÉS ez nagyrészt neked köszönhető. - Lépett mellém Eleanor, majd megölelt. - Köszönöm.- Súgta a fülembe, majd visszament Louis-hoz.

- Viszont mi most lelépnénk, ha nem baj. - Szólalt meg Louis is. Majdnem elnevettem magam. Ez a kis dinnye totál elfelejtette a meglepi második felét...De sebaj. Majd még jobban meglepődik, mint ahogy terveztem.

- Menjetek csak. - Bólogatott Liam.

- Akkor sziasztok.-Köszönt Loui, majd Eleanor is intett egyet, és távoztak a házból. Mi csak erre a pillanatra vártunk. Szinte egyszerre pattantunk fel a helyünkről és indultunk meg a konyha felé.

- Mivel kezdjük főnök? - Mosolygott rám Niall. A reggeli gofrikészítés ota igen lelkes, ha a konyhában tartózkidhat...xd

- Hmmm. Kezdhetnénk azzal, hogy rendet rakunk...- Mondtam elgondolkodva. - Zayn ne menekülj!- Szóltam az épp kislisszolni készülő srác utánn.

- Ajjmár. Nem hiszem el, hogy lebuktam. - Morgolódott, de azért vissza fordult. Az összes srác érdeklődve nézett rám.

- Most mi van? - Tártam szét a karom. - Van valami az arcomon?

- Azt várják, hogy megmond mit csináljanak. - Magyarázta el Liam.

- Ahaa. Szóval akkor...

Kioszottam a feladatokat, majd nekiestünk kitakarítani a házat. Én először is a telefonomhoz mentem, hogy felhívhassam Timit. Amint rányomtam a kis zöld gombra valaki csengetett.

-Ajj már. - Mondtma, majd odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Mosolyogva tettem le a telefont, hisz drága jó barátném állt az ajtóban. -Épp téged hívtalak. - Ugrottam a nyakába vidáman.

- Háát. Látod...Nem is kell pazarolnod a pénzed. - Karolt át Ő is.

- Bai....- Jött le Harry a lépcsőn, de amint észrevette timit elhalgatott. Pirulva hajtotta le a fejét. - Szia. - Köszönt Timinek.

- Szia. - Pirult el Timi is. Itt meg mégis mi van?

- Mit szeretnél? - Néztem rá.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy...öhm...már nem tudom. - Vakargatta zavartam a tarkóját. Én csak jókedvűen felkacagtam.

- Majd csak eszedbe jut. Te meg gyere már beljebb. - Rángattam be az ajtón barátnőmet. Basszus. A barátnő említésétől eszembe jutott, hogy mióta itt vagyok, még fel sem hívtam Cortnyékat. És anyuval sem beszéltem. De Ők sem kerestek, szóval ez megbocsáltható bűn szerintem... Majd ma felhívom Őket.

-Mit csináltok? - Húzta fel Timi az egyik szemöldökét.

- Takarítunk. - Húzta ki magát büszkén Harry. Az arca is visszanyerte rendes színét, de azért majd kifaggatom, hogy mi is volt ez az egész.

- Ti? Takarítatok? Mi történt? - Lepődött meg Timi.

- Este csinálunk egy meglepi romantikázós estét Louinak és a barátnőjének. - Mosolyogtam rá.

- Ahaa. - Bólogatott bőszen. -Már értem.

-Ugye segítesz? - Néztem rá kikutyaszemekkel. Bár engem ezzel nem igazán hatnak meg, mégis remekül tudom felhasználni ilyen helyzetekben. Ez az egyik legnagyobb fegyverem. Még az ellenségeim is csak ritkán tudnak nekem nemet mondani, ha bevetem ezt a tekintetet.

- Ajj. Ne használd már megint azokat a boci szemeidet. - Sóhajtott fel Timi, de én továbbra is csak úgy néztem rá. - Jólvan. De fejezd már be. Úgyis tudod, hogy segítek. - Tört meg.

- Imádlaak! - Eresztettem meg felé egy mosolyt. - Banyek. - Csaptam a homlokomra. - Honnan szerzünk mi kétszemélyes asztalt? Az étkezősztalnál minimum kétszáz ember is elférne. Az tök antiromantikus. Ez teljesen kiment a fejemből. - Kezdtem el pánikolni.

- Nyugi...Bééé nyugi már. - Tette a vállamra a kezét Harry. - Majd én megoldom.-Mosolygott rám bíztatóan.

- De mégis hogy? Már alig van időnk estig. - Kicsit megnyugodtam, de a vérnyomásom még mindíg az egekben volt. Hogy felejthettem el ezt az APRÓ dolgot?

- Bízd csak ide. - Kacsintott rám.

- Hát jó. - Sóhajtottam egy nagyot. - Viszont Timi veled megy. Nem bízom benned. Még a végén kirabolsz egy boltot. - Bozoltam vállba mostmár nyugodtan. Az az igazság, hogy bíztam benne. Tudtam, hogy ha valamit megígér, akkor teljesíti is. Ők csak egymásra néztek, majd pár pillanat múlva pirulva fordultak el egymás felől.  

- Akkor mi mentünk is. És ne stresszelj. Minden rendben lesz. Te csak a kajára koncentrájl, a többit mi elintézzük. - Mosolygott még rám bíztatóan Harry, majd kiléptek az ajtón.

Harry szemszöge.

-Mégis mi az istenért van zárva minden bolt már délután 5-kor? - Idegeskedtem, mikor már vagy az ezredik bolt volt zárva, ahol be tudtuk volna szerezni azt a nyamvadt asztalt.

- Talán mert vasárnap van?! - Válaszolta Timi.

- Jó, de legalább egy nyamvadt bolt nyitva lehetne. - Morogtam tovább.

- Harry nyugi. Csak szerzünk valahonnan egy asztalt. - Mosolygott rám bíztatóan Timi. Máris jobb hangulatban sétáltam tovább...:$

- Te Úr Isten! Az Harry Styles! - Hallottam egy kiáltást, majd társult hozzá még pár. Riadtan fordultam hátra, és egy csapat sikitozó lány közeledett felénk. Már késő volt bármit it tenni. Körém gyűltek, ezzel elszakítva Timitől. Láttam, hogy pár méterre áll tölünk a járdán, de ha akartam se tudtam volna odamenni hozzá. A lányok csak sikítottak és sikítottak, meg autógrammot kértek, vagy közös képet. Az egyikük még a kezemet is megkérte. De komolyan....

- Hééé. Lányok nyugi. Kaptok autógrammot, meg közös kéet is csak nyugi. Azt kezem viszont had maradjon az enyém... - Kacsintottam a lányra, majd lázas autógrammosztogatásba kezdtem. Negyed óra múlva már csak egy két lány volt körülöttem. Újabb pár perc elteltével pedig már csak három.

- Jézusom. Hozzáérhettem Harry Styleshoz. - Kezdett el böködni az egyik csaj. - Én csak mosolyogva írtam alá a lapot, amit elém rakott, majd csináltunk egy közös képet, és jöhetett is a következő. Az utolsó lány kilógott a sorból. Nem kiabál, nem sikítozott, csak csendben kivárta a sorát. Ő volt az utolsó.

-Szia. - Köszöntem neki barátságosan.

-Szia. - Köszönt vissza bátortalanul. Kezeit tördelve tolt elém egy kis füzetet.

-Kinek írhatom?

- Lili nek.

- Okés. Akkor Lilinek sok sok szeretettel Harry Styles. - Mondtam hangosan amit leírtam.

- Köszönöm. - Mondta.

- Szívesen, de ha nem haragszol, akkor én most mennék is. - Mosolyogtam rá még egy utolsót, majd Timihez siettem. - Bocsi...Tudod imádom a rajongókat, de néha a legrosszabkor találnak meg. - Vakargattam mega tarkóm zavartan.

- Semmi gond. - Mosolygott rám.

-Mehetünk tovább? - Néztem rá. Ő csak bólintott egyet, majd folytattuk tovább az utunkat. - Ajj én feladom. Fogalmam sincs, hogy hannan az istenből szedjünk egy kétszemélyes asztalt vasárnap... - Álltam meg. Timi is megállt, de nem mondott semmit. Gondolkodó fejet vágott, ami nagyon jól állt neki (xd) Ahogy rákoncentrál egy pontra és erősen fixírozta...:$

- Öhm...Bocsánat...- Hallottam meg egy halk hangot mögülünk.

-Igen. - Fordultam hátra. És nicsak. Ki állt mögöttünk? A lány, akinek az utolsó autógrammot adtam. Azt hiszem Lili. Most követ minket vagy mi?

-Te követsz minket? - Néztem rá meglepetten.

- Jajj nem...-Nevetett fel halkan. Egész helyes lány volt. - Csak én is épp errefelé tartok. És...Öhmmm. Épp hallottam, hogy miről beszéltek. Azt hiszem én tudnék segíteni. -Mosolyodott el halványan. Tényleg egész helyes lány volt. Söt, ha mosolygott akkor még szépnek is lehetett nevezni.

- Az életünket mentenéd meg. - Néztem rá hálásan.

- Akkor gyertek velem. Tudjátok apunak van egy étterme. Sok asztallal, szóval biztos találunk valamit nektek is. - Kezdett el magyarázni, majd elindult előre.

-Reméljük. - Mosolygott rá Timi.

- Te a barátnője vagy? - Érdeklődött a lány, de nem tolkodóan, inkább kedvesen. Szerettem az ilyen rajongókat.

-Nem.

-Dehogy. -Vágtuk rá egyszerre.

-Mi csak...barátok vagyunk...-Magyarázta pirulva Timi.

- Értem. Pedig aranyosak lennétek együtt. - Ajándékozott meg minket egy újabb mosollyal, amjd előre fordult, és ment tovább. Pár perc múva egy hanulatos kis étterem elé értünk.

-Megjöttünk. Gyertek csak be. - Nyitotta ki az ajtót. Belépve ámultam egy sort. Nem volt nagy, de stílusosan volt berendezve. Csak úgy sugárzott belőle a családias hangulat.

-Apa. - Szólt oda a lány a pult mögött álló középkorú férfinak, aki ezek szerint az apja volt.
-Mond szivem. - Fordult felénk a pasi, miközben tálcára pakolt pár üdítöt.
-Szükségünk lenne egy kétszemélyes asztalra. - Mosolygott angyalian.
- És mikorra? -Rakta fel az utolsó üveget is, majd egy pincér elvitte a tálcát.
- Öhmm. Asszem mostanra. De elviszik...
-Ha elviszik az ételt, akkor minek az asztal? - Lepődött meg a pasi.
- Nem az ételt viszik el, hanem az asztalt. - Vakargatta meg zavartan a fejét.
-Hee? - Nézett rá úgy a pasi, mintha azt mondta volna, hogy ufók szálltak le egy repülő csészealjal és zöld disznókat hoztak (angry birds  hatás sorry...:$)
- Kéne egy kétszemélyes asztal holnapig. Ők itt Harry és...-Mutatott ránk Lili, de Timi bemutatásánál megakadt.
-Timi. Jónapot kívánok. -Nyújtota a kezét.
-Sziasztok. Én Endy vagyok. És tegezetek nyugodtan. Nem vagyok még olyan öreg. - Mosolygott ránk a pasi...Azaz Endy...
-Rendben. - Mosolygott vissza Timi is.
- De minek is nektek egy asztal? - Kérdezte, én pedig hírtelen nem is tudtam, hogy erre mit mondjak. Szerencsére Timi viszont igen...
- Az az igazság, hogy az egyik barátunknak és a barátnőjének terveztünk egy romantikus estét a lány szülinaplya alkalmából, de valahogy az asztal kimaradt a szórásból és illúzió romboló lenne, ha a kb kétszáz személyes asztalt kéne igénybe vennünk, ami náluk található. - Mutatott felém.
-Értem. Nos hát. Van egy két használaton kívüli asztalunk. És az én kis bogaramért bármit. - Adott egy puszit Lili fejére.
-Köszönjük. El sem hiszi mennyire hálásak vagyunk. - Kezdtem el hálálkodni. Ezután egy raktárszerüséghez mentünk, ahol egy csomó minden volt. Találtunk is pár kétszemélyes asztalt, amiből kiválasztottunk egyet, és kivittük az étterem elé.
-Én elszaladok a kocsihoz. - Mondtam, majd futásna eredtem. Nemsokkal később vissza is értem az étterem elé, ami amúgy a Red Rose nevet kapta. - Meg is jöttem. - Pattantam ki a kocsiból, amibe beszerencsétlenkedtük az asztalt. Még szerencse, hogy nem négyszemélyesre volt szükség...xd
-Tényleg nagyon köszönjük. Ígérem holnap délelőtt visszahozzuk. -Mondta Timi Andynek.
- Nem kell sietnetek. Amúgy sincs használatban. Na de n el is köszönk. Kezdenek gyűlni a vendégek. Szép estét fiatalok. - Köszönt el tőlünk, majd besietett az étterembe. Hihetetlen, hogy vannak még ilyen jó emberek. Nem is ismer minket, és mégis kölcsönadott egy asztalt.
- Nem tudom hogy hálálhatnám meg. - Néztem Lilire. A kislányos bája mellé eszméletlenül nagy szív párosult.  Egy kicsit már talán jobban megnyílt felén, és nem volt olyan félénk, de még mindíg visszahúzódóan viselkedett.
- Háát.... Lenne egy dolog, amivel megtehetnéd...- Pirult el.
- Mi lenne az? - Néztem rá kíváncsian. Tényleg érdekelt, hogy mit teketnék érte. De ha most azt mondja, hogy csókoljam meg és vegyem el feleségül, vagy valami ilyesmi romboló dolgot, akkor én esküszüm, hogy nekimegyek a falnak...
- Egy autógramm Nialltől. - Még jobban elpírult ,ami már szinte fizikai lehetetlenség volt. Szóval Niall? Nem is képzelhettem volna mást. Valahogy hasonlítottak egymásra. Niall is ilyen kis visszahúzodó volt ,amikor egymás mellé sodort minket a sors. Ma már nem annyira, de azért még vannak olyan pillanatai. És ezek szerint totál bejön Lilinek. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
-Teljesíthető. De mi most menék, ha nem baj. Béé már biztos tűkön ül, hogy hol vagyunk. Csodálom is, hogy eddíg nem hívott. Na de mindegy. Akkor majd holnap. Szia. - Köszöntem el mosolyogva, majd megkerültem a kocsit, és kinyitottam Timinek az ajtót.
-Szia. - Köszönt el Ő is, majd beült az anyósülésre, én pedig becsuktam az ajtót.
-Sziasztok. -Köszönt vissza nekünk Lila, majd én is beültem és haza hajtottam.
-Aranyos lány. - Mondta Timi elgondolkodva. -És Andy is tök jófej, hogy csak így kölcsönadott nekünk egy asztalt.
-Igen. Nagyon rendesek. És már tudom is, hogy hogy hálálom meg Lilinek. - Húzódott hamiskás félmosolyra a szám.
- Várj kitalálom. Egy autógrammal Nialltől? -Nevetett fel.
- Annál sokkal jobb.
-Hm? - Lepődött meg.
-Elviszem neki magát Niallt. - Az Ő arcán is megjelent az a tipikus Timis mosoly. Egyszerűen annyira el tudott varászolni vele...:$ Az út hátralevő része csendesen telt. Leparkoltam a garázsba, majd kiszedtük az asztalt a kocsiból, és bementünk a házba.
-Szép mondhatom. Mi itthon gürizünk, Ti meg lófráltok. - boxolt vállon Zayn.
-Nem lófráltunk...Asztalt kerestünk. És mint látod tláltunk is. - Mondtam.
- Hát megjöttetek. Már kezdtem aggódni, de mégis honnan szereztetek asztalt? - Lépett ki a konyhából Béé csapzottan és lisztesen.
-Te aztán jól nézel ki. - Nevettem fel, amint megláttam.
-Köszi. - Húzta el száját ,majd visszament a konyhába.
-Naa. Tudod, hogy nem úgy gondoltam. - Mentem utánna.
- Tudom. - Mosolyodott el. - Na de ne téblábolj itt. Inkább terítsétek meg az asztalt. Louiék nemsokára ithon lesznek.
-Okés. - Mondtam, majd kimentem a nappaliba, szóltam a srácoknak, hogy álljanak neki megteríteni, majd visszamentem Béé-hez.
-Már megint itt vagy? - Boxolt vállba, majd folytatta tovább a tevékenységét.
- Igeen... Bailey- Váltottam komolyabb hangnembe. - Beszéletnénk?
- Most is azt tesszük. - Mosolygott rám.
- Tudod hogy értem .
-Jólvan na. Mondjad csak. - Tette le a tejszínhabbal teli izét, ami a kezében volt, és amivel a tortát díszítette éppen.
- Én...csak...Timiről szeretnék beszlni...-Éreztem, hogy elönt a forróság, és szinte égeti az arcom.
- Értem. -Monta, majd pár percig csendben maradt, aztán mikor összeszedte gondoltait folytatta. - Nézd. Timi egy nagyon rendes és szerethető lány, és biztos vagyok benne, hogy Te is tetszel neki. Viszont vele türelmesnek kell lenned. Tudod volt egy elég csúnya szakítása és még nem heverte ki teljesen. Az a féreg rendesen elbánt vele. Megcsata, majd elhitette vele, hogy az Ő hibája, és végül othagyta összetörten. - Mesélte, nekem pedig ökölbe szorult a kezem. Most legszívesebben a kezeim közé fognám azt a srácot, és addíg püfölném, míg van erőm. - Harry. Minden rendben? - Szólalt meg pár perc csend utánn Bé.
-Igen...Csak...Rossz ezt hallani... -Nyögtem ki végül.
-Tudom. És azt is, hogy totál belezúgtál. És tudd, hogy én melletted vagyok. -Ölelt meg.
-Tudom. - Csak ennyit tudtam kinyögni.
-Most pedig menj. Keresd meg, és beszélgess vele. -Lökött meg gyengéden, én pedig engedelmesen vonultm kifelé. - Azt ugye azért tudod, hogy bármennyire is szeretlek, ha megbántod én kiheréllek. - Mosolyodott el.
-Tudom. - Nevettem fel, majd kiléptem a nappaliba. - Hűűűű.-Ámultam el, amint megláttam a kinti képet. Mintha csak egy romantikus filmbe csöppentem volna. A kanapé helyén volt az asztal ,ami szépen meg volt terítve. A szobában kellemes hangulatfény volt, és mindenhol rózsaszírmok meg ilyenek hevertek.
-Jó mi? Timi egy istennő. Nélküle kész káoszos lenne. - Mosolyodott el Niall.
- Az nem kifejezés, hogy jó. -Mondtam, majd elvégeztük az utolsó simításokat. - Jah és Niall. Holnap eljönnél velem visszavinni az asztalt? - Néztem rá pókerarccal. Lopva Timire néztem, aki cinkosan rám mosolygott.
-Persze. -Bólogatott, majd lerakta a vázát az asztal közepére.
-Hűűű. - Jött ki ismét Bééé a konyhából.
-Ugye? - Én is csak ennyit tudtam mondani. - Mosolyogtam rá.
- Srácok ti tudtok valamit. - Nézett körbe csillogó szemekkel.
- Timi érdeme. - Mutatott az említettre Zayn.
-Ugyan már. - Pirult el.
-Ne szerénykedj. Néllküled sehol sem tartanánk. - Mondta Liam.
-Na jó srácok. Akkor most nyomás mindenki átöltözni meg minden, mert háromnegyed óra és itt lesznek. - Tpsolt párat Bé, majd mindenki elindult késuülődni. Timi is az ajtó felé készült, hogy felvegye az esti ruciját.- Ja és Timi. Úgy készülj, hogy este mozimaratonozni megyünk. Szóval szólj Taméknak, hogy velünk leszel egész este. - Mondta még utoljára Béé, majd tényleg mindenki készülődni kezdett.....


Háát ennyi lenne mára. Viszont sajnos keddig nem lesz kövi:$ De akkor megint kaptok majd egy hosszab rész ígérem :D